Heves Megyei Hírlap, 2016. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)

2016-09-07 / 210. szám

4 MAGYARORSZÁG 2016. SZEPTEMBER 7., SZERDA Az Alma együttes zenéjére az anyukák és az apukák is tombolnak A gyerekek kemények, mint a rock & roll, nem udvariaskodnak MAGYARORSZÁG A színpad előtt emberek, amíg a szem ellát. Zúgott a „Nád a házam teteje”, koncert után a rajon­gók szétszedték a zenészeket, fotókat és autogramot kértek a pólójukra... Nem, nem egy rockzenekar lépett fel, hanem az Alma együttes. Buda Gá­borral, a zenekar frontemberé­vel és Székely Zoltánnal, a sza­xofonossal beszélgettünk. Zsíros Krisztina krisztina.zsiros@mediaworks.hu- Óriási hangulatot teremtet­tek, a gyerekek mellett az apu­kák és az anyukák is nagyon élvezték a koncertet... B. G.: - Mi mindig jól érez­zük magunkat, minden fel­lépés igazi feltöltó'dés. Gyere­keknek játszani egy - nagyon üdítő, energiabombával fel­érő - csoda, ugyanis az ő örö­mük és lelkesedésük, valamint az a rengeteg energia, amit fe­lénk sugároznak, fizikálisán érezhető, mellkason vágja az embert a színpadon. Gyógyí­tó hatása is van, illetve én azt szoktam mondani, hogy olyan, mint egy hullám, amelyre csak úgy ráfekszik az ember, és él­vezi. Tehát a gyerekeknek ját­szani nagyon nagy megtisztel­tetés, tényleg csak „non plus ultrákban” beszélhetek ezek­ről a bulikról. Sz. Z.: - Én szintén nagyon jól éreztem magam, a jó hangulat főként Gábornak és Dávidnak (Körmendy Dávid ének, vokál, rap, ütőshangszerek - a szerk.) köszönhető, nekünk mögöt­tük általában könnyebb dol­gunk van.- Hogyan tudják ennyire bevon­ni a szülőket is a játékba? B. G.: - Húsz éve zenélünk, először felnőtteknek játszot­tunk, és aztán egyszer csak jöt­tek a gyerekbulik. A felnőtt- klubkoncertekre a szülők el­hozták a gyerekeket, és akkor úgy döntöttünk, hogy legyünk a gyerekeké. Miután pedig mi folyamatosan felnőttekkel kom­munikáltunk, nem felejtettük el őket sem, hanem fokozato­san jöttek a gyerekek a képbe. Egyébként sok embernek „bele­törik a bicskája”, merthogy azt gondolják, hogy ez könnyű, il­letve hogy a gyerekekhez ilyen felcsukló magas hang kell, meg bárgyúság. A gyerekek viszont nagyon kemények, olyan kemé­nyek, mint a rock & roll. Ha a fi­gyelmüket nem kötöd le minden másodpercben, és nem tudod ezt a közös zenei játékot továbbgör­getni, folyamatosan fenntarta­ni a figyelmüket, akkor egy pil­lanat alatt elveszted őket. Szok­ták mondani, hogy a kicsik mi­lyen őszinték, ezen azt kell ér­teni, hogy valóban nem udvari­askodnak. Őket nem érdekli az, hogy neked hány díjad van, mió­ta vagy a pályán, vagy a legutób­bi lemez arany vagy platina lett. Őket egy dolog érdekli, hogy ak­kor, ott, abban a pillanatban te a barátjuk vagy, vagy nem, hogy jól érzik magukat, vagy nem. Sz. Z.: - Én nyolc éve vagyok a zenekarban, sok tapaszta­latot szereztünk. Maga a mű­sor folyamatosan alakul, bár­mikor jöhet egy új játék. Elég­gé gyereknek kell lenni ehhez az egészhez, azt mondhatom, nálunk működik az aprótalpú- ak figyelmének fenntartása.- Van a gyerekkoncertek, illet­ve közönség és közönség kö­zött különbség? B. G,: - Persze, de ezek a kü­lönbségek nem a gyerekekből fa­kadnak, sokkal inkább a hely­szín, a helyzet, a napszak alakít­hat egy-egy koncert hangulatán. Teljesen másképp kell zenélni egy óvodában, ahol nincsenek ott a szülők* és egészen picik is van­nak, mint, mondjuk, egy ilyen nagy rendezvényen. Na ezek azok a dolgok, amelyeket az em­ber húsz év alatt már megtanult, hogy kell kezelni ezeket a helyze­teket, hogy mindenhol jól érezze magát a gyerek, itt is, ott is. Sz.Z.: - Avárosigyerekeksok- kal pörgősebbek, sokkal több ingerre van szükségük, hogy a figyelmüket fenn lehessen tar­tani. Ez ugyancsak a frontem­berek számára jelent kihívást. Amikor Erdélyben van szeren­csénk muzsikálni, ott egész máshogy működik a dolog. Szá­momra mindig kicsit ünnepi az erdélyi koncert.- Rengeteg fellépésetek van, egy-egy napon több is, jut idő pihenésre? B. G.: - Nem igazán. Azt szok­tuk csinálni, hogy januárban kiveszünk egy kis szabadsá­got, egy hónapot, de idén csak két hetet sikerült, mert elég sok fellépésünk volt. Csaknem 300 koncertfelkérésünk van egy évben, és ezt már drasztiku­san le kellett csökkenteni, mert nem bírtuk (régebben 400 fel­lépésünk volt, tehát több, mint ahány nap van egy évben). Visz- szatérve a kérdésre, ilyen meny- nyiségű felkérés mellett, mint ami nekünk van, nagyon kevés idő jut a pihenésre. Megpróbá­lunk minden olyan modern esz­közt kihasználni - már ami a hangszerelést, illetve a stúdió­munkát illeti -, ami létezik, és amivel meg tudjuk könnyíteni amunkát. Mindenkinek van ott­hon stúdiója, küldözgetjük egy­másnak az anyagokat, megpró­bálunk ezzel sem időt veszíteni. Sz. Z.: - A mi szempontunkból nagyon fontos, hogy hogyan si­kerül összeegyeztetni két kon­certet, mindenhova odaérjünk, ezen is sok múlik. A közös munkában egyetlen fix dolog van, ez pedig a változás. Egy súlyos tévedés miatt nem kaphat nyugdíjat a kétnevű férfi Átnevezték időskorára Lejárt a személyi igazolvá­nya egy 76 éves kaposvá­ri férfinak, és amikor meg akarta újítani, a legnagyobb megdöbbenésére kiderült, hogy a hivatal szerint nem az, akinek hitte magát egy egész életen keresztül. Ez­zel a nyugdíja is veszélybe került. Kacifántos történet a bürokrácia útvesztőiből. Kovács Gábor gabor.kovacs@mediaworks.hu KAPOSVÁR Kuzma József 36 éven keresztül dolgozott gázszerelő­ként, Kaposvárra is így került. Aztán ahogyan ő fogalmaz meg­öregedett, és jöttek a bajok: két in­farktus és öt agyvérzés döntöt­te ágynak. Újra kellett tanulnia beszélni, mozogni. Jelenleg csak bottal és elektromos kisautóval tud közlekedni. A súlyos egészsé­gi gondok mellett még egy várat­lan problémával is meg kell küz­denie.- A bankban intéztem egy ügyet, amikor a hölgy visszaadta Kétnevű ember? A kaposvári férfi úgy érzi: maga alá temetik saját okmányai Nehezére esik a járás is a személyi igazolványomat, és azt mondta: „Bácsikám, baj van, ez le­járt!” Elmentem a kormányablak­hoz, hogy megújítassam - mond­ta Kuzma József. - Ehhez kértek még okmányokat A zalai Bajosán születtem, a szepetneki templom­ban kereszteltek. Onnan bekér­ték az anyakönyvi kivonatomat, és kiderült, hogy azon az szere­pel, hogy Hazafi József a nevem. 1941-ben született, édesanyja neve Kuzma Teréz. Anyja a ne­vére vette a két gyermekét, őt és a bátyját. Édesanyjuk nevét hordták. Apjáról nem tud sem­mit, sohasem látta. Lehet, hogy ő volt a Hazafi, tűnődött. Ennek ellenére nem tartja jogosnak a névcserét.- Nem jogos, mert sohasem használtam a nevét Az iskolát Kuzmaként jártam ki, ez a áll a katonakönyvemben, az útleve­lemben, minden iratomban - mu­tatta az idős férfi. - Tessék, pél­dául ez: hatósági bizonyítvány a személyazonosító jelről 1994-ből. Kétszer nősültem, 1957-ben és 1986-ban, akkor is kérték a szüle­tési anyakönyvi kivonatomat, és mind a kétszer elfogadták, hogy Kuzma József vagyok! A fiam is a Kuzma nevet viseli, az unokáim, dédunokáim is mind Kuzmák. Az idős férfi éjszakánként felri­ad, azon gondolkodik, hogy mit te­hetne. Megbízott egy ügyvédet, be­adványokat szerkesztettek, amely­hez 3200 forint illetékbélyeget kel­lett csatolni. Hogy visszaváltoztat­hassa a nevét, kérelmet intézett a Közigazgatási és Igazságügyi Mi­nisztérium hatósági főosztályá­nak anyakönyvi osztályához, a megyei kormányhivatalhoz, és hogy a TAJ-kártyáját is visszakap­hassa, az egészségbiztosítási ható­sághoz is.- Amikor elmesélem valaki­nek a történetet, nevetnek rajta, pedig ez egyáltalán nem vicces - panaszolta az idős férfi. - Félő, hogy a tévedés miatt nem kapok nyugdíjat. Hazafi Józsefnek nem jár nyugdíj, ő ugyanis sohasem fizetett járulékot, mert azt én tet­tem, Kuzma József. Hiába hozza a nyugdíjamat a postás, ha nem tudom igazolni magamat... ..Mi mindig jól érezzük magunkat minden feliepés igazi feltoltodes. Gyerekeknek játszani egy csoda

Next

/
Oldalképek
Tartalom