Heves Megyei Hírlap, 2016. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)

2016-09-30 / 230. szám

2016. SZEPTEMBER 30., PENTEK SPORT 15 Az egykori világválogatott szerint a magyar fociban mindig van húsz játékos, akikből ütőképes csapatot lehet összerakni. De hol vannak a tehetségek? A győzelem örök varázsa Hol vannak a tehetségek?- teszi fel a kérdést az egy­kori világválogatott, aki hiá­nyolja az Európa-bajnokság idején tapasztalt összefo­gást, de a játszótéren min­den gyereknek odadobna egy labdát. Pietsch Tibor kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- Rég nyilatkozott.-Csak azért, hogy szere­peljen a nevem, nem keres­tem a nyilvánosságot - in­dította a Nemzeti Sportnak adott interjút Détári Lajos.- Nem hiányzott a rivalda­fény?- Egyáltalán nem. Sokat hívtak az utóbbi időben, de nem láttam értelmét annak, hogy kívülállóként okoskod­jam. Ráadásul nem is érez­tem késztetést, nem volt mon­danivalóm.- Most már van?- Megvan a véleményem arról, mi történt az Európa- bajnokság után a magyar fut­ballban. Kétségkívül akad­nak pozitívumok, ugyanak­kor továbbra is látok olyas­mit, ami nem tetszik. Azt roppant módon sajnálom, hogy az az összefogás, amely a franciaországi torna előtt és alatt jellemezte a labda­rúgásunkat, eltűnni látszik. Lassan ki lehet jelenteni, nem tudtuk úgy meglovagol­ni a viszonylag sikeres Eb­szereplést, ahogy kellett vol­na. Szomorúan tapasztalom, hogy jönnek elő a problémák, mintha a szövetségi kapitány és a klubedzők többsége is fe­szültebb lenne a kelleténél... Nem egymással kellene fog­lalkozni, hanem azzal, hogy min kellene, min lehetne vál­toztatni.-Mire gondol?-Mindenekelőtt az után­pótlás-nevelésre. Erről rengeteget beszélünk, de ahogy látom -márpedig lá­tom, mert mostanság so­kat járom a pályákat -, je­lentős előrelépés nem tör­tént az elmúlt időszakban. Az akadémiák nem ont­ják a tehetségeket. Habár az már régen rossz, ha valaki­vel csak 14-15 éves korában kezdenek el komolyan foglal­kozni. Annak viszont örülök, hogy egyre több helyen indít­ják el az ovifocit. Én is négy­éves voltam, amikor elkezd­tem focizni, igaz, nem az óvo­dában, hanem a grundon - edzőm nem is volt még akkor, az idősebb fiúk „neveltek”. A futball szeretete mindenki­ben megvan. Ha egy kisgye­reket leviszel a térre, és oda­dobsz neki egy labdát, előbb- utóbb belerúg. Lehet, hogy előtte homokozik kicsit, az is lehet, hogy megpróbál elkap­ni egy szöcskét, de az biztos, hogy a labdával is csinál va­lamit. A többi meg már attól függ, mit vált ki belőle az az érzés, hogy belerúgott egyet a labdába. Ha rajtam múlna, hatéves kortól már szerve­zett körülmények között fog­lalkoznék a gyerekekkel. So­káig azt gondoltam, hagyni kell őket focizni, hadd élvez­zék a játékot, ám idővel rájöt­tem, arra is meg kell tanítani őket, miként kell nyerni.- Mások úgy vélik, hogy a ki­sebbeknél még nem számít az eredmény.- Ne legyünk álszentek, mindig számít az eredmény! Ha 53 évesen lemegyek ping­pongozni vagy lábtengózni a haverokkal, akkor is győz­ni akarok. És ha valaki fiata­lon nem válik győzni akaró típussá, később nagyon ne­héz dolga lesz. Talán az sem véletlen, hogy a magyar csa­patok nem egy kiélezett csa­tát veszítenek el vagy adnak döntetlenre a hajrában. Egy másodpercig sem vitatom, hogy a gyerekekkel először a játékot kell megszerettetni, de közben beléjük kell nevel­ni a győzni akarást is. Apro­pó, hadd kérdezzem meg: van gyereke?- Kettő is.- Sportolnak?-Igen.- Nem mindegy, ugye, hogy a versenyek után milyen han­gulatban mennek haza? Más, amikor azzal ugranak a nya­kába, hogy apa, nyertünk, mint amikor elkámpicsoro- dott arccal lépnek be az ajtón. A gyerekben mindig benne van, hogy nyerni akar! -Olybá tűnik, szívesen dolgoz­na az utánpótlásban.- Szívesen, persze, de nem kaptam felkérést, úgyhogy ezt a témát kár ragozni. -Akkor lapozzunk! Mi okozott még csalódást az Eb után?-Az, hogy a mai napig a 37 esztendős Gera Zoltánt le­het dicsérni. Hiába közeledik csodálatos pályafutása végé­hez, még mindig sokkal töb­bet tud a futballból, mint a társai. Kérdem én: hol van­nak a többiek? Az elmúlt öt évben a magyar labdarúgás nevelt ki nagy tehetséget? Szerintem nem.- Hát Nagy Ádám?- Ő még fiatal, fejlődhet, de ha nem pakolnak rá egy-két kiló izmot, gondjai lehetnek. A Bologna számára jó befek­tetés a szerződtetése, a ma­gam részéről kívánom neki, hogy sikeres legyen, de mu­száj többet és jobban segíte­nie a támadójátékot. Ha hát­raszalad, és elkéri a labdát, amelyet aztán oldalra pasz- szol, azzal nem sokra megy. Az mindenesetre örvende­tes, hogy legalább ő külföld­re igazolt az Eb után. Azt hittem, másoknak is sike­rül olyan csapathoz igazol­niuk, amely hallatán sokan felkapják a fejüket, de fájda­lom, tévedtem. Örülök neki, hogy Bese Barnabás és Lang Ádám Franciaországban foly­tathatja, a fejlődésüknek jót tesz, de akiktől azt vártam, hogy neves csapathoz kerül­nek, maradtak ott, ahol vol­tak, vagy esetleg klubot cse­réltek, de azzal nem váltot­ták meg a világot... Nagyon sajnáltam, hogy Kádár Ta­más nem tudott klubot vál­tani, ugyanis az Európa-baj- nokságon mutatott játékával kiérdemelte volna az előbb­re lépést. Nem tudom, hogy a lengyel vagy a szlovák já­tékosoknak miként sikerült, ami a mieinknek nem, bár az feltehetőleg szerepet játszott az érdeklődő klubok döntésé­ben, hogy nem csupán az Eb­meccseket vették górcső alá, hanem a korábban mutatott produkciót is.-Tekinthetünk-e úgy a konti­nenstornára, mint egy kifutott szereplésre?- Amit a válogatottban Franciaországban elért, az benne volt. Szervezetten, tu­datosan, időnként jól futbal­lozott, megérdemelten vég­zett csoportja élén. A ma­gyar labdarúgásban mindig van húsz-huszonkét játékos, akikből ütőképes csapatot le­het összerakni, mindazonál­tal a kérdés továbbra is ak­tuális: hol vannak a tehetsé­gek?- Bernd Storck szerint vannak, méghozzá elég sokan...- Még az is lehet, hogy ne­sze- rű lett volna, mert ha ak­kor egyeztetnek, most sen­ki sem morogna.-Jó ideje nem dolgozik a ma­gyar futballban. Hogy bírja ki?-Úgy, hogy amint említet­tem, járom a pályákat. Élvo­nalbeli meccsekre ugyanúgy kimegyek, mint a másod­vagy harmadosztályúakra, sőt, a megyei bajnokság is ér­dekel. Jó az idő, jó a társaság, jók a pályák, mi kell még? A múlt héten Debrecenbe mentem, megnéztem a Loki- Honvédot. Először voltam a Nagyerdei Stadionban, le­nyűgözött a látvány. Kedvem támadt pályára lépni... Haj­danán mi még ráfoghattunk egy-egy gyatra megmozdu­lást arra, hogy rossz a talaj, de a maiak már nem hivat­kozhatnak erre sem. Szinte kalmam az NB I-ben vagy az NB II-ben munkát vállal­ni. Ezért gondolom azt, hogy esetleg valami más feladat is érdekelne.- Nem tart attól, hogy beska­tulyázták? Hogy a klubveze­tők elkönyvelték, Détári La­jossal nem lehet együtt dol­gozni?- Bizonyára van egy-két elöljáró, aki így vélekedik, de ezzel nem tudok mit kez­deni. Ha valaki kíváncsi rám, megtalál. Korábban sújtotta vezetői válság is a magyar futballt, ám megíté­lésem szerint ez már a múl­té. Régebben egymásnak ad­ták a kilincset a szerencse­lovagok, akik magukat tu­lajdonosnak vagy befekte­tőnek kiadva megcsörget­tek ötven forintot a zsebük­ben, aztán két hónap múlva lehúzták a rolót... Ma már rendezett viszonyok jellem­zik a csapatok működését, hirtelenjében nem is tudom megmondani, mikor hallot­tam legutóbb arról, hogy va­lamelyik klub tartozna a já­tékosainak. Tetszik az is, hogy nem kapkodnak a baj­ban sem, szimpatikus szá­momra, ahogy a Ferencvá­ros és a Diósgyőr is kitart az edzője mellett. Az MTK- nál is becsülettel kivárták, amíg Torghelle Sanyi visz- szatér...-A végén még kiderül, hogy közelítünk a Nyugathoz.- Minden téren óriásit lép­tünk előre. Persze az is igaz, hogy volt honnan. minden adva van a fejlődésükhöz, immár rajtuk a sor! Ami pedig engem illet, hiányzik az edzősködés, de ha reáli­san nézem a helyzetet, a köz eljövőben alig­ha lesz al­ki van igaza. Ha kell, kriti­kus vagyok a szövetségi ka­pitánnyal szemben, de az érdemeit is készséggel elis­merem. Az újabb háromhe­tes bajnoki szünetet én is furcsállom, de ha ez az ára Svájc és Lettország legyőzé­sének, ám legyen! A Bernd Storck és a klubedzők kö­zötti vélt vagy valós ellenté­tekre visszakanyarodva, azt nem értem, miért nem lehet egy asztalhoz leültetni az érintetteket. Nevezhetjük ezt kommunikációs problé­mának is, de mintha né­melyekből hiányozna nyitottság. Magyaros ez is, jóllehet két né­met szakember áll most a történet középpontjá ban... Afelő nincs két­ségem, hogy a ma­ga mód­ján min denki jót akar, csakhogy minden kinek más az érdeke. Meggyőződésem, ha ha vonta egyszer összeül ne a kapitány az NB I-es edzőkkel, ele­jét lehetne ven­ni a gon­doknak. Mond j u k az Eb után ez is i d ő ­Tisztelet az ifjakat bevető bátraknak Vasas és Honvéd. Nem meg­lepő, hogy ez az a két csapat, amely előtt a jelen helyzetben Détári Lajos megemeli képze­letbeli kalapját. „Sokat beszélgetek az an­gyalföldiek vezetőedzőjé­vel, Michael Oenninggel, jó vi­szonyban vagyunk - árulta el Döme. - Szüksége volt fél évre ahhoz, hogy megismer­je a csapatát, illetve az NB l-es mezőnyt, tetszik, ahogy azóta a fiatalokra támaszko­dik és az is, amilyen rendszer­ben játszatja a Vasast. A Hon­véd szakmai munkáját irányí­tó Marco Rossirói is csak ha­sonlójókat mondhatok, örü­lök, hogy ő is bátran bizalmat szavaz Koszta Márknak, Pros­ser Dánielnek, Bobál Dávid­nak vagy éppen Gazdag Dáni­elnek. Maximálisan egyetér­tek az említett edzőkkel ab­ban, hogy bevetik az ifjakat, mert bár lehet, hogy egy-két meccsük ma még nem úgy sikerül, ahogy szeretnék, de két-három év múlva már érett játékosoknak számítanak. Még a tizennyolcat sem töltöt­tem be annak idején, amikor már bemutatkozhattam az él­vonalban, úgyhogy hihetnek nekem...” NEHÉZ ÜGY A magyar labdarúgó-váloga­tott legutóbb 1986-ban sze­repelt világbajnokságon. Me- zey György csapatának termé­szetesen Détári Lajos is tagja volt - a Kanada elleni csoport­meccs (2-0) 76. percében lőtt góljával ő jegyzi a magyar válo­gatott eddigi utolsó vb-gólját... „Boldog lennék, ha két év múl­va valaki a helyembe lép­ne, ám azt egy másodpercig se feledje senki, hogy remek Eb-szereplés ide, felfokozott várakozás oda, a selejtező- csoportunkban a miénknél két erősebb válogatott is van, Por­tugália és Svájc...” L __________________________________________4 i Dé tári Lajos boldog, ha azt látja, I sikeresebb lehet a futbaliunk ■c

Next

/
Oldalképek
Tartalom