Heves Megyei Hírlap, 2016. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)

2016-09-19 / 220. szám

2016. SZEPTEMBER 19., HÉTFŐ MEGYEI KÖRKÉP 3 Aki türelmes, igazi kincsekre lelhet £ a régiségek között Az egri régiségvásárnak messze földön híre van. Erre bizonyítékok sorát találtuk tegnap, amikor kinéztünk a bazilika és az autóbusz-pá­lyaudvar közötti területre: Zalalövőtől a székelyföldi Kibédig voltak itt árusok és vevők. Kisebb meglepeté­sünkre szinte csak a dicsé­ret hangjait hallottuk tőlük a vásárral kapcsolatban. Sike Sándor sandor.sike@partner.mediaworks.hu EGER - Ha tehetjük, mindig itt vagyunk. Az emberek minden­félét keresnek. Van, aki konkrét dolgot határozottan, de a legtöb­ben csak úgy, nézelődni jönnek. Közülük lesznek aztán a vásár­lók - fogalmaz kérdésünkre Fe- renczné Dorkó Margit. Azt tessék megírni, járom az országot, Bécsbe is Budapest­re is megyek, de ilyen jó rende­zésű vásár nincs másik. Ez a Bé­la, egy nagyon- korrekt ember, megérdemli a dicséretet - kez­di mondandóját határozottan Magyar Gyula. Mi pedig ponto­san tudjuk, hogy a régiségvásár szervezőjéről, Galyó Béláról van szó, aki évekkel ezelőtt vágott bele a piac megszervezésébe.- Régiségekkel foglalkozok. Beteszek öt ven-, százéves dolgo­kat is. Ott van például az az asz­talka, az olyan 160-170 éves le­het-. Nézze meg, milyen állapot­ban van! Régen tudtak ilyet csi­nálni, most miért nem tudnak? Valamikor hatvanéves volt a Mercedes és még csillogott-vil- logott. Most egy 11 esztendős Merci szét van rozsdállva, meg törve, meg füstöl, kopog, ropog. Ha jól csinálnák, becsukhatna a gyár. A kínainak az az elve: ne egyet adjunk el, haném százat, és ne legyen tartós - fogalmazza meg a régiségkereskedő. Miközben őt hallgatom, ve­vő jön, két festett fatálcát né­zett ki magának. Alkudná is négyezerről, de Magyar Gyula lánya nem adja oda háromért, mondván, hogy darabját kettő­ezerért vette ő maga is.- Tessék megírni: Magyar- országon nem biztos, hogy van ilyen jó piac, mint ez az eg­ri. Például a miskolci vásár­ban több az inkorrekt ember, mint a korrekt. Olyan előfor­dul, hogy megkérdezi az árat, de nem vesz, mert nincs pén­ze. Érdeklődés az mindig meg­van, igaz Tibikém, korrektek az emberek - szól át a szom­szédos pázsitrészen árulónak. A rutinos piacjáró kereskedő szerint lehet látni, hogy vevő jön, vagy csak nézelődő. Rá is néz az egyik kifestékezett asszonyká­ra, majd azt mondja, hogy csi­nálhatna ő akármit is, az a hölgy biztosan nem vásárolna.- Jön egy öreg nénike, szüksé­ge van hajszárítóra, s akkor ide­jön, hogy „Hogy ez a hajszárító?”. Ha korrekt árat mohdok neki, akkor köttetik az üzlet. Hogy so­kan szoktak-e lenni? Itt nagyon nagy a mozgás. Szerintem a Du­nán innen ez a legnagyobb mozJ gású vásár. A pesti nagy piacok után mindenképpen ez. Talán még a miskolci lehet ilyen nagy - összegez Magyar Gyula. Haladva tovább a soron Szil­veszter Jenő „standjához” érke­zünk. Ez lehet azon eladóhelyek egyike, ahol minden egyes el­adásra kínált darabra rámond­ható, hogy az valóban régiség. Szilveszter Jenő egyenesen szé­kelyföldről, Kibédről érkezett. Már közel harminc éve Magyar- országon is él, de a múzeumnyi régiséget azért csak a mai or­szághatárokon túl őrzi és gyűjti. Az éppen ott nézelődő Szi­geti Árpád szerint fontos, amit Szilveszter Jenő tesz:- Megőrizni, nem elkótyave­tyélni a magyar múltunk tárgyi emlékeit nagyon fontos tett, le a kalappal előtte. Láttam egyszer Rakamazon egy elég nagy istál­lószerű hodályt, tele régiséggel. Épp tolatott be egy nagy német kamion, s mind elvitte. „Ha egy­szer megfizeti?”, ennyit mondott csak a tulajdonos. Ilyen értéke­ket, mint amiket itt látni egyik helyen sem láttam, se az Ecse- rin, se máshol Pesten. Az édes­anyám házában berendezett múzeumom lent van Zalában, Zalalövőn. Nem a szakmám, csupán szenvedélyem a muzeo- lógia. Népművelés szakon végez­tem, onnan maradt rám a hobbi. Sokszor kérdezik, ha veszek ya- lamit, hogy mennyiért adom to­vább. Meglepődnek, amikor úgy válaszolok: nem adom tovább, akár papírt is írok, hogy nem adom el - sorolja egy szuszra a hatvanas éveiben járó férfi. Ahogy közeledik a „forgalma­sabb” vásári időszak, egyre több ismerőssel is találkozunk. Igaz ez mind az eladói oldalra, mind a vásárlókra. Tibor ugyan azt kéri, hogy csak a keresztnevét írjuk le, de azért felettébb kész­séges. Az ő „boltjában” például a régi, olykor már rozsdás kul­csoktól a pénzérméken keresz­tül a szocialista idők legkülön­félébb kitüntetéseiig megannyi apró tárgy van. Azt is elárulja miként lett régiségkereskedő.- Pesten veit egy bolhapi­ac, minden kedden fölmen­tem busszal, az volt a szabad­napom. Egy idő után rájöttem, hogy már egy csomó mindent gyűjtök, és minden annyira már nem érdekel. Azokat az­tán elkezdtem kihozni a piacra. A kiváló katona, a Kilián-pró- ba, a szocialista brigád és más hasonló jelvények között Deme­ter Pállal közösen próbálunk meg eligazodni. Megdöbben­tő, hogy harminc-negyven év távlatából is mennyi mindenre emlékszik még az ember. Pált egyébként a Hírlap olvasói is is­merhetik, hiszen megírtuk ko­rábban, hogy régi egri fotósok­ról ír könyvet, és ehhez a kiad­ványhoz keres 1850 és 1914 kö­zött készült fényképeket.- Nem mindig találok. Ta­valy júliusban utoljára, aztán semmi. Aztán májusban is, meg júniusban is tudtam ven­ni megint - mondja, érzékel­tetve, hogy milyen türelem és kitartás kell ahhoz, hogy kin­csekhez jussunk. Kolesz Barta Katalin katalin.barta@mediaworks.hu TT7”eményen tanult a vidéki fiú az elmúlt években, hogy az álom valósággá váljon, azaz, hogy sikerüljön bejutni a budapesti, JL Vgó hírű egyetem népszerű szakára. Szülei kétkezi, becsületes munkával ugyancsak rengeteget dolgoztak azért, hogy a tehetséges gyermeket mindenben segítsék. Határtalan volta boldogság, amikor megérkezett az értesítés: szép pontszámmal bejutott a hallgatók kö­zé. A csalódás csak napokkal később érte a családot: kollégium nem jutott, helyhiány miatt. A pesti albérleti árak horribilisek, a két szü­lő jövedelméből lehetetlen kigazdálkodni. Rövid tanakodás után ar­ra jutottak, ingáznia kell a fiatal­embernek: bérelni nincs miből. Tudom, hogy rdegoldják, mégis elgondolkodtam azon, vajon kiknek jut manapság kol­légiumi hely. Persze a feltételek mindenhol szigorúak, hiszen hallgató sok van, kollégium kevés. Azzal is tisztában vagyok, hogy a rendszeres gyermekvé­delmi támogatásban részesülők, a fogyatékossággal élő vagy tartós beteg családtagok, a halmozottan hátrányos helyzetűek előnyt élveznek az elbíráláskor. Mégsem fér a fejembe néhány dolog. Például az, hogy a bei-, ratkozáskor a szerény jövedelmű egri család végignézte, amint a kollégiumra jogosult, szerencsés hallgatót drága sportautó­val szállították szülei a procedúrára. Nem akarom túl naivnak feltüntetni magam, elvégre ebben az. országban élek, eleget hallottam és láttam arról, miként szö­vi át, hálózza be életünket nap mint nap a korrupció. Vannak dolgok, amiket mégis muszáj szóvá tenni. Különösen úgy, hogy tudjuk, miként tűnt el kézen-közön potom másfél milliárd fo­rintnyi európai uniós pénz, amiből mindenre jutott, csak ar­ra nem, amire érkezett: a romák esélyeinek felzárkóztatására. Kiknek jut manapság kollégiumi hely? Koncertek, kiállítás az apátságban BELAPATFALVA Első alkalom­mal csatlakozott a nyitott templomok napjához és az Ars Sacra Fesztiválhoz a bé­lapátfalvi apátsági templom. Szombaton Barta Gábor or­gonista és Császi Dorottya Emese hegedűművész adott koncertet több korszak Má- ria-énekeiből, majd budapes­ti diákok szavaltak léleképí­tő költeményeket. Koncerte­zett a Savaria Barokk Zene­kar, illetve a Páterrock együt­tes, közben pedig meg lehe­tett tekinteni az apátságról készült fotóversenyre beérke­zett pályaműveket. Felszentel­ték a nyáron felújított Kálvári­át, a látogatók pedig körbeáll- va megölelhették a több száz esztendős templomot. T. B. Fotókiállítás is nyílt az apátságban szombaton Képgaléria: heol.hu Fotóiról a táj tisztelete és szeretete tükröződik vissza A természet szépségei képein EGER Gyárfás-Tóth Gábor ötév­nyi kitartó munkájából nyílt szombaton kiállítás az Ag- ria Park galériájában. A meg­nyitón testvére elárulta, hogy a természetfotós Gábor auto­didakta módon sajátította el a fotózáshoz szükséges tudást. A fiatal fiút az erdőket, mező­ket és hegységeket járva az mo­tiválja, hogy az adott helyről a lehető legjobb fotóval térhessen haza, s ezért a veszélyeket nem ismerve feszegeti határait.- Még a főiskolán voltam má­sodéves, amikor vettem egy gé­pet, felmentem vele a várba, és nagyon megtetszettek a képek meg maga az élmény - innen indult az egész. Az első tükör­Gábor fő profilja a tájfotózás - kiállítása az Agria Park galériájába reflexes gépet 2012 januárjá­ban vettem meg, majd kijár­tam vele a közeli erdőkbe és dombokba. Megszerettem a tú­rázást is, így a fő profilom a táj­fotózás lett - mesélte érdeklő­désünkre Gábor. Rövid időn be­lül felfedezte a Bükk és a Ma- gas-Tátra szépségeit is.- A véletlenek is hoznak vá­ratlan meglepetéseket és si­kereket, de. egy jó tájkép nem csak egyetlen kattintás: be kell járni érte a terepet, figyelni kell az időjárást, a napszakot, évszakot és nem utolsósorban szerencse is szükséges hozzá - jegyezte meg a fotós, aki külö­nösen szereti képeibe kompo­nálni a felkelő napot. J. H. EGER Nemzetközi Cukorbeteg Találkozót tartottak szómba­ton Egerben. A Bartakovics Béla Közösségi Házban előadást az egyik legjelesebb nemzetközi hírű diabetológus, dr. Fövényi Jó­zsef tartott. S. S, IKiní^vadaszok^^naei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom