Heves Megyei Hírlap, 2016. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)

2016-09-14 / 216. szám

2016. SZEPTEMBER 14., SZERDA MEGYEI KÖRKÉP 3 Imádjuk adni-venni a saját limlomjainkat Kis közös kacatolás „Ideverek-odaverek, itt vannak a pulóverek!” Kollégánk helyszíni tapasztalata: jól sikerült az első közösségi zsibvásár a faluban. Első alkalommal szervez­tek közösségi zsibvásárt az elmúlt hétvégén Kerecsen- den. A kezdeményezés nép­szerűnek bizonyult. Mi is boldogan kacatoltunk a tö­megben. Barta Katalin katalin.barta@mediaworks.hu KERECSEND Piactér, szombat reggel 7 óra. Szállingóznak, pakolnak a megszokott áru­sok. Ruhák, cipők, konyhai eszközök. Nagyjából ez a kíná­lat minden hétvégén, ez a mos­tani azonban egy kicsit külön­bözik a többi kirakodóvásár­tól. Egy helyi anyuka gondolt egyet, és egy Hozd el! Add el! Költsd el! plakáttal mindenkit meginvitált, akinek az ottho­nában felesleges, de más szá­mára még használható kaca- tok halmozódtak fel. Mindösz- sze 150 forintnyi helypénzt kell fizetni, és máris miénk a placc egy jó része. Kezdődhet a „biznisz”. A hír hallatán természete­sen már a vásár előtt pár nap­pal mi is lelkesen nekiálltunk a lomtalanításnak. Előkerültek az évek óta bezsákolt ruhák, ci­pők, kabátok, amelyektől nem volt szívünk megválni. „Jó lesz ez még valamire, valakire” és különben is „egyszer újra di­vatba jön” megjegyzésekkel halmoztuk a rengeteg lomot. Halmoztuk, halmoztuk, amíg meg nem hallottuk a kecseg­tető lehetőséget, hogy mindezt pénzzé is tehetjük. A barátnőm is lázba jött a hír hallatán. No­sza összekapkodta a saját kész­letét és zsákban kihordta a sa­ját féltve őrizgetett „kincseit”. Szóval, állunk a lányommal a tűző napon a kerecsendi vá­sártéren a ruha- és cipőkupa­cok felett, és szárnyalunk a boldogságtól, amikor elkelnek az első pár lábbelik. Három­négyszázért áruljuk őket és vi­szik, mint a cukrot. Kelendő­ek a pólók, pulóverek, szüreti szezon lévén jól mennek a kis­sé megkopott táskák, hátizsá­kok is. A biztonság kedvéért kihoz­tunk vagy kétkilónyi régi te­lefontöltőt, mindenféle kábele­ket, régi számítógépes egere­ket, s egy matuzsálemi video­magnót is a távirányítójával. Szép zsákmány, nem mon­dom - nézegetem az összega­balyodott zsinórokat, és ami­kor egy fiatalember megáll egy pillanatra rácsodálkozni a nagy kupac drótra, ötszázért az egészet rátukmálom.- Ha elviszed, a videót aján­dékba adom - mondom és az üzlet megköttetik. Mindketten elégedettek vagyunk. A szomszédhoz is odakuk­kantunk. Anyuka a gyerkő­ceivel pakolt ki. Összeszedtek minden megunt játékot, mese­könyvet. A gyerekek lelkesen kínálják a portékát. Egy-két százas mindennek az ára, s a bevétel természetesen őket ille­ti majd a, bazár végén. Egy idős néni is kipakol egy pokrócnyi területre. Régi bizsukat, egy­két már felesleges használati tárgyat kínálgat. Sokan meg­állnak nála. Nem mindenki vá­sárol, de beszélgetni is nagyon jólesik a kora őszi napsütésben. Fél kilencre jár, amikor jó­formán egy gombostűt is alig lehet leejteni a kis téren. Jön- nek-mennek, bámészkodnak, alkudoznak és nagyokat ne­vetnek az emberek. Sokkal in­kább játék, jó móka ez minden korosztálynak, mint komoly adok-veszek. Mindenki talál magának va­lami limlomot. Nincs mese, imádjuk a más kacatját. Egy­két százas nem pénz. Akkor is megéri valamit venni, ha tud­juk jól, hogy nem sok hasznát látjuk, s az űjabb lomtalanítás­kor valószínűleg ezek is úgy végzik, mint annyi minden fe­lesleges holmi, ami az idők so­rán épp a mi háztartásunkban kötött ki. Délelőtt tíz órára jár. Perzsel a nap, fogyatkoznak az érdeklő­dők, az oldaltáskában csörög a sok apró. - Vajon ki fogja ezt be­váltani? - fut át az agyamon, de jobban aggaszt, hogy mit kezd­jünk az el nem kelt cuccokkal, a legalább kétzsáknyi kabáttal. Miután a szervezőtől megtud­juk, hogy a sikerre való tekin­tettel máskor is lesz ilyen akció, megnyugszunk. Visszatömköd- jük a zsákokba a téli gúnyát ab­ban a reményben, hogy legkö­zelebb ezekre is akad vevő. Megérte a „bizniszbe” beszállni Nem sokkal később, immár otthon a kertben, hideg sör mellett következik a számve­tés. Kiborítjuk a bevételt az asztalra és lelkesen számo­lunk. Három óra alatt több mint tízezer forintot árultunk, ketten. Ez bizony jó órabér­nek számít akkor is, ha nem számítjuk a cipekedést, az előkészületeket. Örülünk a pénznek akkor is, ha egye­lőre nem tudjuk, hol váltják majd be a sok fémpénzt, de ez most nem is érdekes. Jó mókában volt részünk, él­veztük minden percét, s azt is, hogy sok új ismerősre tet­tünk szert. Köszönet érte az ötletgazdának! Irigykedő ol­vasóinknak pedig üzenem: jó ötletet lopni ér. Brazil gépsor Barta Katalin katalin.barta@mediaworks.hu N apok óta szeretnék beférkőzni valami jó kis brigádba, hogy rendes szüreti riportot írjak. Nem idegen tőlem a fizikai munka. Gondoltam, elszegődöm napszámba egy gazdá­hoz. Elindulok velük hajnalban, szedem a szőlőt napi nyolc órá­ban, mint mindenki a környéken. Több szálat is megmozgattam, de egy ideig nem jártam sikerrel. Egy napra egy bámész újságírót nem szívesen látnak, főleg úgy, hogy írni is akar a tapasztalatairól. Az emberekkel általában úgy szerződnek, hogy egy hétig számítani lehessen rájuk. Napi négyezer a fizetség a nyolcórás munkáért. Ha túlórát vállal­Napi négyezer forint fizetség jár nyolcórás munkáért. nak, a nap végére meglehet az ötezer is. Idénymunka a szü­ret, a keményebb fajtából va­ló. A műszak végére garantált pár hólyag a kézen, a hajlado- zástól a derék sajog estére. Végül egy gazda, vonakodva ugyan, de belement a dologba: - Egye fene, jöjjön - mondta -, de készül­jön rá, hogy a környéken már szinte mindenütt csak brazil gép­sor dolgozik. E szavakra megakadt a beszélgetés. - Cigányok­ra gondol? Mert ha igen, engem nem zavar - jegyeztem meg. Napok óta figyelem a lakóhelyemen, hogy a hajnali derengésben szinte minden roma szüretelni indul, aki élet- és munkaképes. A je­lek szerint a brazil gépsor hatékony. Délutánonként látom a fáradt embereket hazaigyekezni, hogy estére étel is kerüljön az asztalra. Adjon hálát minden tisztes magyar szőlész-borász a brazil gépsornak. Ők azok, akik soha nem kortyolnak a kétezer fo­rintos palackozott borból, ám nélkülük sok helyen a tőkén ma­radna a drága termés. A magyar gépsor mostanság külföldön szüretel, a hazainál jóval busásabb fizetségért. Egy hét program a környezettudatosságért EGER „Intelligens és fenntartha­tó mobilitásmegtérülő befekte­tés Európának”. Ez a jelmonda­ta az Európai Mobilitási Hétnek, amelynek eseményeiről tartot­tak sajtótájékoztatót kedden a városházán. Kovács Katalin, az Egri Kulturális és Művészeti Központ (EKMK) igazgatója el­mondta: a szep­tember 16-22. között tartandó mobilitási hetet a fenntartható városi közleke­dés érdekében hirdetik meg. A helyi önkormányzat meg­bízásából az EKMK szervezi az intézmények, civil szerve­zetek bevonásával a program­jait, amelyek között sportnap, futó-, gyalogos- és kerékpáros- távok, óvodákba és iskolákba kihelyezett játékos események is szerepelnek.- Eger idén is több helyszín­nel, színes programsorral csat­lakozott az akcióhoz - nyilat­kozta Kovács Katalin. - A szer­vezők arra szeretnék felhívni a figyelmet, hogy a közlekedési eszközök helyes megválasztá­sával a lakosok maguk is javít­hatnak egészségügyi állapotu­kon, mikrokörnyezetük környe­zetvédelmét elősegítve. Az ügy mellé állt a Középkelet-magyar- országi Közlekedési Központ Zrt. Egri Területi Igazgatósága, amely rendelkezésre bocsátott egy buszt, amit a diákok átfest­hetnek, s az menetrendsze­rinti járatként közlekedik. Mód nyílik arra is, hogy az autómentes napon az egri helyi járatokat forgalmi enge­dély felmutatásával ingyenes igénybe lehessen venni. Habis László polgármester ki­emelte: a város büszke lehet ar­ra, hogy a tavalyi mobilitási hét legjobb szervezője címet Eger nyerte el. Kristonné Erdei Má­ria az idei hét különlegessége­ként említette: új programmal szólítják meg a bicikliseket. Az Eger és Felsőtárkány közöt­ti útszakaszon ötmegállós, él­ményprogramokkal színesített kerékpártúrát kínálnak nekik szeptember 17-én. M. A. Válasszunk helyesen közlekedési eszközt! Várni kell még az elkerülő útra GYÖNGYÖS Uniós pályázatban bí­zik a város a volt laktanya fejlesz­tésére - közölte Hiesz György.- Uniós forrásból valósul meg a kimaradt területek szenny­vízhálózatra való rácsatlakozá­sa, s a város pályázik felnőttját­szóterek kialakítására is - egé­szítette ki a városvezető. A Gyöngyösi Atlétikai Klub­bal és a Gyöngyösi Kézilabda Klubbal is terveznek beruhá­zást: a műfüves labdarúgópá­lyán túl öltöző, a városi sport- csarnok mellett bemelegítő­csarnok épülne.- A munkaerőhiány nagy, ezért fontos feladat, hogy ösz­tönözzük a szakképzést, lakás­építésekkel segítsük a letele­pedni vágyókat - tudatta. A sa­ját erőből megvalósult fejleszté­sek közül kiemelte a zsellérkö­zös területek 120 milliós reha­bilitációját, a két körforgalom létrehozását, s az idei útfelújí­tási programot, melyben szá­mos utca kapott új burkolatot. Kitért a nyugati elkerülő út helyzetére is. Mint mondta, a tíz éve kétharmad részben meg­épült út befejezésére 2010-ben látszott esély, ám akkor leállítot­ták a közbeszerzési eljárást. Hi­esz György szerint nagy szük­ség lenne az út befejezésére, de azt az önkormányzat saját erő­ből nem tudja megvalósítani, a forrást a központi költségvetés­nek kell tartalmaznia. NI. A. Akciószobrászat: gyülekeznek a vezérek Bükkzsércen Egri mester munkáját csodálják BÜKKZSÉRC, EGER Regionális favágóversenyt és megyei va­dásznapot rendeztek a múlt hétvégén, immár ötödik alka­lommal Bükkzsércen. Ennek a nagyon kedvelt rendezvény­nek ismét egyik legnépsze­rűbb attrakciója, látványossá­ga volt, hogy Kiss István egri fafaragó a helyszínen faragott ki egy szobrot. Kezdetben lánc­fűrésszel végezte a nagyolást. Nagyszámú érdeklődő vette körül a lombsátorral fedett he­lyet, ahol a reggel felállított két méter magas tölgyrönkből las­san kirajzolódott Tas vezér ar­ca. Az utolsó igazításokat véső­vel végezte el a mester. A nap végére már a társaságok ked­Öt szobor már elkészült az egri mesternek köszönhetően véne fotózkodó helye volt a szo­bor környéke. A most elkészült Tas-szobor az ötödik vezér, aki arra vár, hogy elfoglalja helyét a Bükkzsérc központjában ki­alakított téren, méltó emléket állítva a honfoglalóknak. A tervek szerint, ha elkészül a kompozíció utolsó darabja is, a területen Árpáddal az élen a hét vezér állja majd körbe Ál­mos, a szakrális vezető szob­rát. Az összesen nyolc darab­ból álló szoboregyüttesből im­már Álmos, Árpád, Előd, Tas és Huba szobra elkészült. Kiss István keze nyomán tehát gyü­lekeznek a vezérek, hogy jel­képesen ismét megkössék az örök szövetséget. B. K.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom