Heves Megyei Hírlap, 2016. augusztus (27. évfolyam, 179-204. szám)
2016-08-01 / 179. szám
Csathó Anna az ausztriai táborban számos kultúrával megismerkedhetett, és felejthetetlen élményekkel gazdagodott DIÁKVILÁG 2016. AUGUSZTUS 1., HÉTFŐ E heti Diákvilág oldalunkon egy olyan ifjú lányt mutatunk be, aki példaként állhat a fiatalok előtt. Csathó Anna megyei vöröskeresztesként megosztotta velünk eddigi élményeit, céljait. Juhász Henrietta henrietta.juhasz@mediaworks.hu- Mióta önkénteskedsz a Vöröskeresztnél?- A Vöröskereszttel hét éve kerültem kapcsolatba, amikor elkezdtem elsősegély-nyújtást tanulni. Az utóbbi három évben vagyok - úgy érzem - igazán aktív tagja. Programszervezésekkel is foglalkozom és két éve már oktatok is elsősegély-nyújtást. Idén tavasz- szal sikerült részt vennem egy kortársképző táborban a Vöröskereszt támogatásával, ahol elsősegély-nyújtó oktatói vizsgát tettem. Szinte minden hétvégémet valamilyen rendezvényen töltöm, és olyan programokat szervezek a megyében, amikkel népszerűsíthetem mind a Vöröskeresztet, mind a tevékenységeit.- Milyen programokat szervezel, szerveztek?- A legnagyobb ilyen programunk például a 95. ifjúsági születésnapi ünnepség volt, melyen jelen voltak a korábbi vöröskeresztes tagok és a fiatalok is. Itt megmutathattunk mindent, amivel foglalkozunk.- Mi ösztönöz arra, hogy ezzel foglalkozz?- Mindig is szerettem emberekkel foglalkozni. Úgy hiszem, hogy amit én átadhatok, az igazán hasznos ismeret az emberek számára. Az elsősegély-nyújtást mindenkinek tudnia kellene. Elméletileg a jogosítvány megszerzéséhez elsajátítják az emberek, de sok esetben sajnos azt érzem, hogy ez a tudás nem elegendő. Szerencsére a programokon azzal szembesülök, hogy van a téma iránt érdeklődés, hiszen tudják, bárkinek, bárhol szüksége lehet segítségnyújtásra.- A kortársaid között sok olyan beállítottságú, lelkes fiatal van, mint te?- Sajnos nem. Nagyon kevesen vagyunk önkéntesek a megyében is. Sokszor jártam már országos rendezvényen, ahol beszélgethettem a többiekkel is, akik szintén erről a hiányról számoltak be. A legnagyobb probléma azonban az, hogy nem látják, mivel is foglalkozik ez a szervezet. Épp ezért elindítottam egy olyan programot a megyében, amivel igyekszem minél több iskolába eljutni a 9-10. évfolyamos osztályokba. Egy-egy óra keretei között bemutatom nekik a Vöröskereszt munkáját.- Mi az, amivel meg lehet őket fogni, hogy csatlakozzanak?- Annak örülnek, amikor rádöbbenek, hogy itt azért van egy fiatal társaság, akik nagyon jól érzik együtt magukat. Olyan közös programokat szervezünk, mint például a balatoni elsősegély-nyújtó szolgálat: a fiatal társaság két hetet tölt igazán jó hangulatban a Balatonnál.- A továbbtanulásnál is ilyen terület felé orientálódsz?- Nem, a Vöröskereszt számomra csak egy plusz, amit nagyon szeretek, nagyon fontosnak tartok, de nem ilyen irányban szeretnék majd továbbtanulni. A pszichológia érdekel, abból is inkább az elemző vagy a kriminál pszichológia.- Milyen pluszt adott számodra az a nemzetközi tábor, ahol nemrégiben jártál?- Az ausztriai ifjúsági nemzetközi találkozón 23 ország képviseltette magát. Általában két ember csatlakozhatott minden országból, de volt, ahonnan csak egy ember jött és olyan is, - mint Ausztriából - ahonnan hatan is. Főként a csapatépítéssel foglalkoztunk. Pályázattal lehetett jelentkezni, emellett pedig egy angol motivációs levelet kellett írnunk, és ezek alapján bírálták el, hogy ki lehet az a két ember, aki képviseli az országot.- Hogy érezted magad a táborban?- Nagyon jó társaság alakult ki. Minden perce megérte, hiszen olyan tapasztalatokat és élményeket szereztünk, amelyek pótolhatatlanok. Sok előadást hallgathattunk meg, nemzetközi szinten is megis- merkedhettük a Vöröskereszt munkájával, szó esett arról is, hogy a szervezet hogyan tud segíteni a migránsok helyzetén. A national pubban pedig minden este bemutatkoztak a résztvevő országok.- És ti mit mutattatok be országunkból?- Balázs, aki még Magyarországról jöhetett, lecsót főzött, én pedig egy csángó-magyar néptáncot és magyar szavakat tanítottam meg nekik.- Hogy ment nekik a mi szép nyelvünk?- A dupla betűkkel akadtak problémáik, de nagyon érdeklő volt mindenki. A lecsó viszont erős volt nekik.- Hozzád melyik kultúra került a legközelebb?- Nehéz lenne választani: tanultam finn szavakat és finn néptáncot, kazah nyelven tanultam és számos dologgal megismerkedhettem.- Azok után, amit hallottál a bevándorlók megsegítéséről, elgondolkoztál arról, hogy ha alkalmad adódik, te is segíts rajtuk?- A Vöröskereszt nagyon sok helyen kint van a menekülttáborokban, és próbálnak segíteni - nyilván elsősorban a hivatalos munkatársak, de lehet csatlakozni önkéntesként is. Előtte azonban tanfolyamon kell részt venni. Ezen kívül csak a gyűjtésekkel tudják őket segíteni. Nagyon szívesen segítenék, de egyelőre úgy érzem, hogy erre nem lennék képes érzelmileg.- Milyen vöröskeresztes programod van még a nyárra?- Megyek egy elsősegély- nyújtó táborba oktatni, én leszek az egyik táborvezető is: Heves megyei fiataloknak igyekszünk átadni Vöröskeresztes és elsősegély-nyújtó ismereteket. Jelenet a filmből Amikor kialszik a fény KRITIKA Legutóbbi mozis horrorfilmes élményeim után arról számoltam be, hogy nem érdemes ezt a műfajt túl nagy társasággal együtt nézni. Szerencsémre az Amikor kialszik a fény vetítésén nyugodtabb nézőközönséggel együtt sikerült beülnöm a terembe. Néhány oldalról megvilágítva a filmet: műfajában nem vártam ennél többet és én külön értékeltem azt is, hogy nem húzták és nyúzták a témát, mint a rétest. Persze, ennek következtében akadtak olyan zanzásított jelenetek, melyek kissé bután hatottak, összességében azonban a film elérte a kitűzött célt. Gyakorlott horrorfilmnézők már pontosan tudják azt, mikor várható, hogy felugranak székeikből, így ennél a mozinál is sejthették, mikor kell jobban kapaszkodni a karfába. A történeti szál is rém egyszerű: a szereplők egy depressziós anyuka és két gyermeke meg egy hozzájuk csapódott udvarló. A már felnőtt és igen sötét stílusú Rebeccának - akit a történtek aztán helyreráznak - segítenie kell kisöccsén, Martinon. Rebeccának köszönhető, hogy fény derül arra, ki is az a szellem, aki nem hagyja őket, kiváltképp édesanyját nyugodni. Megjelenik az elmaradhatatlan elmeházi szál és valakinek meg kell halnia azért, hogy a szellem végleg békén hagyja a széthulló családot. A filmet gyermekeknek egyáltalán nem ajánlom, az ijedősebbeknek adrenalintermelő, de azoknak, akik már jó néhány ilyen filmet láttak, ez a mozi idővel csak egy lesz a sok közül. J. H. HIRDETÉS Taps, kiáltás, szurkolás: élmények a Forma-1 magyar versenyének szabadedzéséről Felpörögtek a turbók és persze a hangulat is VÁMOSGYORK, MOGYORÓD A Visontai Kovách László Katolikus Általános Iskola július 22-ére az Erzsébet-program segítségével pályázatot nyert 8 tanuló részére a mogyoródi Hungaroring verseny- pályán megrendezett Forma-1 szabadedzésre. A pályázatban azok a 7. osztályos tanulók vettek részt, akik tanulmányi vagy társadalmi munkában, illetve erkölcsi magatartásukkal kiemelkedtek társaik közül az 2015/16- os tanévben. Kísérő tanáruk és a pályázat megírója, lebonyolítója Nagyné Keil Magdolna volt. A versenypályára érkezést követően, az Erzsébet-sátorban történő regisztráció után léphettek be a gyerekek a pályára. Volt idő Egy emlékfotó a Hungaroringről szétnézni, megcsodálni a pálya adottságait, bekukkantani mesz- sziről a boxutcába, hallani a turbók felpörgését, érezni az égett gumi illatát, a tömeg vonzását a verseny- és a szurkolói hangulatot. Nagy élmény volt az ülőhelyek megkeresése is, hiszen a Silver tribün3-ban kaptak helyet a gyerekek, amelynek eléréséhez keresztül kellett menni egy vásársoron, mely a pálya célegyenesének teljes hosszában volt található. A szabadedzés 14 órakor kezdődött, amit az előre lefoglalt helyeken nézhettek végig a gyerekek. A szabadedzés nagyon élvezetes volt, hiszen nagy területet láttak be a diákok. Mindenki az előttük elhaladó versenyzőnek tapsolt, kiabált, szurkolt. Csattogtak a mobiltelefonok gombjai, pózoltak a csoportos szelfikhez, mutogatták egymásnak a nagy sebességgel érkező versenyautókat, integettek a tévék kameráiba és csodálták a távolodó autók rázóköveken vetett szikráit. A program végeztével kissé fáradtan, de élményekben gazdagon térhettek haza szüleikhez iskolánk 7. osztályos tanulói. Bízunk abban, hogy az iskolánkba járó gyerekek minden tanévben megtalálják a számukra megfelelő programot, igyekszünk a világot kinyitni tanítványaink előtt. Tóth Zoltán Gyuláné igazgatónő MEGNÉZTÜK: u ama Filmszínház Kávézó és Rendezvényközpont Megismerteti kortársaival a Vöröskereszt munkáját, lényegét Élenjár a segítségnyújtásban
