Heves Megyei Hírlap, 2016. augusztus (27. évfolyam, 179-204. szám)

2016-08-27 / 201. szám

2016. AUGUSZTUS 27., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP £ HH till: * * •> W***»« tVw Huszonöt ev után valtak igazan kerecsendiekke Díszpolgár svájci pár Idén szeptemberben lesz 25 éve, hogy egy szerény svájci házaspár úgy döntött, Kere- csenden folytatja életét. Pár hete úgy döntött a községet vezető grémium, hogy őket illeti meg a díszpolgári cím. Barta Katalin katalin.barta@mediaworks.hu KERECSEND Az elmúlt években a nagyobb ünnepekhez köze­ledve sokfelé hallottam, hogy egy nemzetközi lovagrendnek köszönhetően adományok ér­keztek egy-egy hátrányos hely­zetű Heves megyei település­re. Ruha, élelmiszer, gyógyá­szati segédeszközök. Amikor pár éve kiderült Kerecsenden, hogy a Mikulás-ünnepre min­den óvodás gyermek új, a lábá­ra méretezett téli csizmát ka­pott, szerettem volna megírni, ki, miért tartja fontosnak támo­gatni ily módon a község szegé­nyebb sorsú gyerekeit. Érdek­lődésemet akkor udvariasan elhárították, mondván, hogy a rend nem kívánja reklámozni jótékonysági tevékenységét. Ám a napokban fény derült a titokra. Miután a svájci szár­mazású Jan Lüthy és felesége, Erica asszony nemrég vették át a díszpolgári címet a faluban, meglátogattuk őket Gárdonyi úti otthonukban, kötetlen be­szélgetésre. A szőlőlugassal futtatott, han­gulatos kis teraszon arról érdek­lődünk: miért épp Kerecsendre esett a választásuk negyed- százada. Lüthy úr felvonja szemöldökét a szemüvege J felett, úgy kérdez vissza:- Miért ne? Miután magyaráz kodni kezdek, hogy errefelé sok az elő­ítélet, sok embert befolyásol például, hogy ápol sok roma él, ott nem szívesen Negyedszázada döntöttek Kerecsend mellett, sosem bánták meg A kérdésre, megbánták e va­laha, hogy Kerecsenden tele­pedtek le, Lüthy úr így vála­szol: - Gyakran mondogatom az ismerőseimnek: én már nem vagyok svájci, nem va­gyok magyar, csak kerecsen- di. A faluban az első perctől szeretettel fogadtak bennün­ket, soha semmilyen sérelem nem ért. Tisztelünk és kedve­szigorúan néz rám és kissé in­gerülten válaszol: - Számunkra nincsenek első- és másodrangú emberek... Csak emberek van­nak. Kerecsend ugyanolyan ba­rátságos, élhető és szerethető község, mint bármelyik másik. Gyorsan témát váltunk. Me­séli, hogy Svájcban gasztro- konzultációval foglalkozó saját céget vezetett. A rendszervál­tozás körül kapott felkérést, hogy szervezzen meg Egerben egy svájci kultúrát, gasztronó­miát bemutató, népszerűsítő hetet. A találkozó jól sikerült, lünk minden faluban élő em­bert. Hogy díszpolgárrá avat­tak bennünket, nekünk azt je­lenti, hogy a falu végleg be­ás elfogadott minket, s erről mostantól már pecsétes pa­pírunk is van. Ha azt is meg­érjük egyszer, hogy egy-egy étteremben a levest valóban forrón tálalják, semmire nem lehet panaszunk. és megkérték, segítsen a na­gyobb egri szállodák konyhá­jának megreformálásában.- Szaktanácsokat adtam, fo­lyamatosan konzultáltam az eg­riekkel, közben jó barátságokra tettem szert - emlékezik Lüthy úr. - Egy idő után nem volt kér­dés, hogy Eger közelében sze­retnénk letelepedni, és kisebb vállalkozást létrehozni. Kere­csenden találtunk partnere­ket az önkormányzattól. A kis üzembe Norvégiából érkezett a lazac, itt dolgoztuk fel, csoma­goltuk és juttattuk el üzletekbe. Főként helyiek dolgoztak ott.- Miért számolták fel mégis évek múlva a vállalkozást?- Az Európai Unióhoz va­ló csatlakozás után azt vettük észre, hogy re-másra érkez­nek a felszólítá­sok, napról nap­ra bürokrati­kus követelmé­nyeknek kel­' Jan es neje. Erica otthon érzik magukat, nem bánták meg döntésükét lett megfelelni. Úgy döntöttem, elég. Belefáradtunk, hiába kí­náltuk eladásra az üzemet, nem volt rá komolyabb érdeklődő.- Mindeközben a Pro Concor- datia Populorum Lovagrend tagjaként nagyon komoly ko­ordinátori munkát végzett. Be­szélne erről?- Viszonylag új alapítású rend. Német, osztrák, svájci, holland tagokkal alakult meg, hogy önzetlenül segítsük a sze­gényebb sorsú embereket Euró­pában, illetve igyekszünk erősí­teni a népek közötti barátságot és megértést. A tagság önkén­tes alapon szervez gyűjtéseket, és az adományokat célirányo­san juttatja el oda, ahol a legna­gyobb szükség van rá. Az Észak- kelet-Magyarország régióban én vállaltam a koordinátori szere­pet. Azokra a településekre jut­tattuk el az adományokat, ahol a lakosság több mint 30 százaléka munkanélküli. Az önkormány­zatokkal felvettük a kapcsola­tot, az ő ajánlásaik nyomán sze­mélyesen vittük el az emberek­hez az összegyűjtött adományo­kat. Az elmúlt években 230 ton­na élelmiszert, ruhát, vegyiárut, gyógyászati segédeszközt juttat­tunk el.- Gasztronómiai szakértőként bizonyára van véleménye a ma­gyar konyháról is...- A hagyományos magyar konyhát nagyon kedveljük. Azt viszont sajnálom, hogy egyre több helyen tapasztalom: min­dent bő olajban, zsiradékban készítenek. Rántott hús, sült krumpli,.. Borzasz­tó, amikor minden étel tocsog az olaj­ban. Ettől függet­lenül Egerben kitűnő új étter­mek nyütak, rémek kony­hával Baráta­inkkal rétidre megfordului V annak napok, amikor semmi sem a tervezettek szerint ala­kul. Ilyenkor elönti az embert az érzés: felesleges volt időpon­tokhoz ragaszkodni, vagy úgy egyáltalán: felkelni reggel. Valahogy így történt akkor is, amikor egy közösségi oldalon feltüntetett eseményt betábláztam a napomba. Pontos időbeosz­tásom volt - amibe még éppen belefért a 19 órai kezdés -, naivan nem is gondoltam, hogy bármi probléma adódhat Eltelt a kezdés­től öt, majd tíz, majd húsz perc, kezdtem egyre frusztráltabb len­ni. Megnéztem újra, kérdeztem a velem tartókat: biztos, jól emlék­szem-e a kezdés időpontjáról - Néha látnunk kell S ők határozottan alátámasz­olyat, amire nem h0«>' nDem a “iám lehet felkészülni. mat tovább tetőzte, hogy a ké­sés okáról senki sem adott tájé­koztatást, nemcsak nekem, a többi teremben várakozó embernek sem. így hát a terv, az időbeosztás úgy borult fel, ahogy volt, s még nem sejtettem, hogy újabb fordulatok következnek. A mosdóba betérve azon már nem is zsörtölődtem, hogy sor­ba kellett állnom, ám mikor végre sorra kerültem, a legszű­kebb toalettből kisétált egy csupa mosoly leányzó. Csakhogy követte őt még két fiatalember is. Nagy megrökönyödésemben én sem tudtam mást tenni, mint kikerekedett szemekkel, ér­teden mosollyal válaszolni. Ekképp jött az estén egyik várat­lan fordulat a másik után, s okozott hazatérve fejtörést: mit érezne a lány anyukája, ha ezt megtudná... Hiába, az élet olykor saját történetét írja, s közben jól meg­tréfál minket, így néha látnunk kell olyan dolgokat is, amikre nem tudtunk, de nem is igazán lehet felkészülni. Civil támogatás a hospice betegeinek EGER Teljes körűen felújították a Markhot Ferenc Kórház hos­pice részlegének elavult férfi- vizesblokkját közel egymillió forintból az osztály alapítvá­nyának segítségével - közölte a Hírlappal az egészségügyi in­tézmény PR-tanácsadója és saj­tóreferense, Szegedi Erzsébet. Akadálymentesítés, vízvezetékcső-cse- re, teljes burkolat- és ajtócsere történt, mindezeken túl a ré­gi szanitereket is ki­cserélték a rekonstrukció kivi­telezése során. Az Emberi Mél­tóságért, a Hospice Osztály Be­tegeiért Alapítvány, amint ar­ról korábban lapunkban már beszámoltunk, még 2009-ben jött létre azzal a céllal, hogy az osztályon fekvő végstádiu- mú daganatos betegek életmi­nőségének javításához az ado­mányok felhasználásával hoz­zájáruljon. A civil szervezet sikeresen fordítja a betegek hasznára a civil társadalom támogatását, barátságosabbá, otthonosab­bá tették a kórtermeket, kö­A betegek javá­ra fordítják az adományokat. zösségi helyiségeket, elektro­mos ágyakkal, bútorzattal sze­relték föl a helyiségeket, televí­ziókészülékekkel, hűtőszekré­nyekkel, illetve a betegellátás­ban használatos eszközökkel (vérnyomásmérő, relaxfotelek, ülőkocsik, rolátorok) szerelték föl az osztályt. Az alapítvány kábeltévé- és internet-előfi­zetést is finan­szíroz a bete­gek számára. Felújították az osztály belső udvarát is, hogy a járóképtelen betegeket is ki tudják vinni az akadálymente­sített udvarra. Az egri hospice osztály egyébként az ország első hos­pice részlegei között jött létre több mint tíz esztendeje, 2004- ben és azóta is példaként áll a végstádiumú betegek ellátásá­ban dolgozók előtt. Huszonöt ággyal rendelkeznek, önkén­tes segítők, terápiás kutyusok segítenek a betegek kiszolgálá­sában. Megkülönböztetett civil támogatói figyelem övezi a hos­pice osztályt. G. R. Habpartin, laktanya-látogatáson és képzeletbeli bevetésen is lehettek a kisiskolások Népszerű az egri tűzoltótábor a diákok körében EGER Nagyon népszerű volt idén is a gyerekek körében a tűzol­tótábor. Mutatja ezt az is, hogy idén is két turnusban öt napot tölthettek a kisdiákok a tűz­oltómúzeumban. Pataki Zsu­zsanna, a múzeum koordináto­ra lapunknak elmondta: két hét alatt 40 - 7 és 12 év közötti - iskolás vett részt a táborokban. Vannak olyan gyerekek, akik már harmadik nyarukon szorí­tanak időt arra, hogy egy héten át megismerkedjenek a tűzoltó hivatás szépségeivel. A diákok megismerkedtek a tűzoltók szerszámaival, eszkö­zeivel. Megnézték a múzeum kiállítását, kirándultak a csil­lagvizsgálóba és az egri várba, Szívesen magukra öltötték a gyerekek a tűzoltó-felszereléseket Nagyszerű a kilátás a mobil labor gépkocsijából ahol a gyerekeknek az egyipto­mi kiállítás és a fegyverbemuta­tók tetszettek a legjobban. A fel- sőtárkányi kisvasúttal is utaz­tak, de a legizgalmasabb prog­ram kétségtelenül a tűzoltólak­tanyába tett látogatás volt. A ka­tasztrófavédők itt különböző feladatokat, ügyességi játékokat állítottak össze a kicsiknek. Pénteken a katasztrófavé­delmi mobil labor látogatott el a múzeumba, ahol a gyerekek beöltözhettek igazi tűzoltóru­hába, vállukra vehették a lég­zőpalackokat és természetesen a tűzoltóautóba ülve indulhat­tak is a képzeletbeli bevetésre. Délután „habpartival” lepték meg őket a tűzoltók. R. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom