Heves Megyei Hírlap, 2016. augusztus (27. évfolyam, 179-204. szám)
2016-08-26 / 200. szám
g MEGYEI KÖRKÉP 2016. AUGUSZTUS 26., PÉNTEK Második alkalommal szervezték meg a jakabdombi találkozót Egy napra újraéledt a szellemfalu Ha előkerül egy régi emlék, a lelkesedés gyorsan magasba hág. Örömmel szervezkednek telve energiával, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a kezdeti lendület előbb-utóbb alábbhagy. A volt Jakabdomb lakóit más fából faragták, de az is lehet, hogy átlag feletti bennük az összetartozás érzése. Hancsicsák Mihály hancsicsak.mihaly@gmail.com JAKABDOMB Tavaly júniusban írtunk az eltűnt Heves megyei településről, Jakabdomb- ról. Az újságcikk hatására a volt lakosok és leszármazottaik gyors szervezkedésbe fogtak, s Endrész Áronné koordinálásával pár hónap múlva, augusztus végén meg is rendezték az első találkozójukat. A cikk írója már akkor kíváncsisággal, de egyben félelemmel tett eleget a meghívásnak: vajon hányán jönnek el a találkozóra. Idén ez annyiban változott, hogy a kíváncsiság nagyobb súllyal bírt, mint a félelem, hiszen tavaly már szép tanúbizonyságot tettek a volt településükhöz való kötődésről. Mára talán ki lehet jelenteni, hogy Jakabdomb emléke nem fog elveszni, s jó darabig augusztus egyik szombatján bizton élettel telnek meg a földek, az épületek maradványai, s a temető, melyben a lakosok állította kőkereszt, majd nyolcvan év után is szálfaegyenesen dacol a viszontagságokkal. Nemcsak az augusztusi szombat, de a délelőtt tíz órai találkozó is kezd kialakulni. Pár perccel ezen időpont után befutva, már székek, asztalok, árnyékot adó sátor, s ami a legfontosabb: kedves emberek fogadják az érkezőket. Úgy látszik, hogy a lelkesedés és a pontosság erényeivel is fel vannak vértezve a jakabdombiak, de még azok is, kik csak rövid időt éltek itt, hiszen röpke fél óra múltán még Pestről is megérkezik egy testvérpár, kikről később még szó lesz. Mintha csak egy hét telt volna el a tavalyi találkozó óta, a hangulat nagyon jó, kedves, s baráti. Annyi étel és ital kerül az asztalra, hogy egy kisebb lagzi is megirigyelhetné, s milyen finomak... Úgy tűnik, ezen a volt településen mindenki jól és jót sütött-főzött, csak az udvariasság tartja vissza az embert, hogy ne kóstolja végig a kínált ételeket. Újra előkerülnek régi fényképek, mosolyogva idézik fel a letűnt időket. Ami meglepő, hogy nem lehet belterjesnek nevezni a találkozó sokaságát, hiszen nemcsak a tavaly itt jártak jöttek el újfent. Persze volt olyan is, ki most nem tudott itt lenni, de jöttek mások. Új arcokra bukkanhattunk, s örömteli volt, hogy idén még több fiatal érezte úgy, meg kell ismernie a családja múltjának ezen darabját. De nemcsak jakabdombiak jöttek el, hanem olyanok is, akik gyerekként a közeli Tarnaszent- máriáról jártak át ide, a legérdekesebb mégis az előzőekben említett Pesten élő testvérpár volt. Zerkovitz Ferenc és Kristóf a szüleivel, fiatalon, a kitelepítések idejében került ide. Egyikük tizenkettő, a másik csak hároméves volt, mikor előbb Pestről, majd Balatonalmádiból költözniük kellett. Mesélik, hogy egy napon rendőr hozta az értesítőt, pakoljanak, mert másnap indulniuk kell. Összeszedve, amit lehetett, már csak a vonaton tudták meg, hogy Verpelét a célállomás. Egy év után onnan is menni kellett, akkor Jakab- dombra, hol az előző cikkből megismert Mészáros Istvá- néknál helyezték el őket. A helyi lakosok, s a deportáltak ösz- szeugrasztása volt a nem is nagyon titkolt terv a hatóságok részéről, de ez nem igazán sikerült nekik. Mesélik, hogy a legnagyobb szeretetben éltek együtt, s halálukig leveleztek a szüleik. Ezek után mi sem volt természetesebb mint, ♦ ENNEK a helynek van egy utánozhatatlan varázsa. Bár közel fekszik Egerhez, mégis úgy érezhetjük, mintha egy mindentől távoli világba csöppentünk volna. Egy év alatt, Bujáki Bence amatőr néprajz- kutatóval többször felkeresve a volt települést, lassan olyan benyomás alakul ki az ember* ben, mintha egy része már ide tartozna. Talán ez is közrejátszott abban, hogy Bence javaslatára a szerzővel ebben az évben megkoszorúzták a jakabdombi temető nagy keresztjét. Tiszteletadás ez a múlt iránt, s egyben a volt jakabdombiak kedvessége, egyszerűsége és összetartozás vágya előtt. KOMMENTÁR hogy ők is eljöttek a találkozóra. Gyerekként szinte csak jó emlékeik vannak az itteni életről. A szülők igyekeztek távol tartani őket a napi gondoktól, s így a vidéki élet, a természet, az állatok közelsége nagy élmény volt számukra. A Sztálin halála utáni amnesztia eltörölte a kényszerkitelepítéseket, így a jakabdombi deportáltak lassan mind útra keltek. így tett az ő családjuk is, s kicsivel több mint egy év után búcsút intettek a mára eltűnt településnek. Most is felkerekedett egy csapat, hogy bejárja a területet, megnézze a házak maradványait, felidézze a múltat. Az idősebbeknek emlék, a fiataloknak kaland, de bármelyik is légyen, olyan nyomot hagy a résztvevőkben, mely vélhetően sokáig megmarad. Bár biztos érték az itt lakókat szomorúságok, vannak rossz emlékeik, az arcokon mégis kedély és vidámság látszik. Különleges település lehetett ez a Jakabdomb, ha emléke ennyi idő után így össze tudja hozni az embereket. Nincs szükség nagy szervezésre, pár újsághirdetés, jó pár telefon, üzenet, s aki tud, az jön. A végére a felvezetőben említett félelem elillan, míg ezek az emberek élnek, valószínűleg megtartják az évenkénti találkozójukat, s Jakabdomb emléke nem vész el. Tisztelegtek a múlt, a jakabdombiak összetartozása előtt Vigyázz, kész: becsöngetés Miért rossz, hogy reggel nyolckor kezdődik a tanítás? Jobb-e a kisiskolásnak, ha már ismeri a betűket, amikor elsős lesz? Köny- nyebb a dolga a gyereknek, ha kiskorában tanul idegen nyelvet? Tanévkezdés előtt összeszedtük a leggyakoribb iskolás tévhiteket, s kiderítettük, mi helyettük az igazság. A HÉT TÉMÁJA Klein Dávid elkerülte a tragédiát Tragédia is lehetett volna, ha Klein Dávidék nem fordulnak vissza a K2-ről. A magyar hegymászók másokkal együtt júliusban próbáltak meg feljutni a világ második legmagasabb hegycsúcsára, a Himalája 8611 méter magas óriására. Kudarccal végződött az expedíció, de a hegymászók mégis elégedettek. SZTORI Keresztes Ildikó: a jelen a fontos Keresztes Ildikó megállás nélkül dolgozik, ő lesz az egyik zsűritag a TV2 új beköltözős tehetségkutatójában és öt év után új lemezt is készített. Az album címe: Most. Azt mondja azért ez, mert az elmúlt években nagyon megtanulta, hogy legjobban azt kell értékelnie, amit éppen megad az élet. INTERJÚ Kordáék tartották benne a lelket Nyoma sincs a generációs különbségnek, ha a Korda és a Sze- beni házaspár leül egymással beszélgetni. A műsorvezető szerint sokat köszönhet a zenészpárosnak. ők adták vissza az önmagába vetett hitet a nehéz időkben. Jó tanácsaikkal segítették, amikor úgy érezte: kicsúszott lába alól a talaj. SZTÁRVILÁG Összekötnek a közös értékek HATVAN Jánok, Losonc, Alsó- körtvélyes, Rimaszombat: ezeket a településeket számos múltbéli száll köti össze Hatvannal. Jól példázza ezt az a kiállítás is, mely a Felvidéki magyar értékeink felkutatása a Hatvani Helyi Értéktár közreműködésével című program keretében nyílt csütörtökön a Hatvány Lajos Múzeumban. A projekt célja, hogy Kelet-Szlovákia magyarlakta területeinek értékeit összegyűjtse, különösen azokat, amelyek Hatvanhoz is kötődnek. A program megnyitóján Horváth Richárd polgár- mester köszöntőjében kiemelte: történelmünk folyamán a nemzet határa nem mindig esett egybe az ország határával, de ettől függetlenül nekünk kötelességünk gondoskodnunk arról, hogy a jövőben megtaláljuk a közös szálakat. Dr. Surján László a Charta XXI. elnöke gratulált a program megvalósításához, beszédében a nemzet önbecsülésének fontosságára hívta fel a figyelmet. A köszöntők után Ferencz Beatrix, a Hatvány Lajos Múzeum igazgatója megnyitotta a Kapcsolódások című kiállítást. A tárlat azokat a kapcsolódási pontokat mutatja be, amelyek összekötik a Zagyva-parti várost a Felvidékkel. A program szakmai konferenciával és kulturális műsorral folytatódott. I. A. £ Együtt. A jakabdombiak | mjí másodszor találkoztak ií
