Heves Megyei Hírlap, 2016. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
2016-07-02 / 154. szám
www. ege r. e gy h ai me gye. hu info@eger.egyhazmegye.hu VII. évfolyam, 7. szám HÍREK Megjelenik minden hónap első szombatján JÚLIUS ÜZENETE „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon” (Jn 6,54). Te Deum a szemináriumban EGER Az Egri Hittudományi Főiskolán és az Érseki Papnevelő Intézetben június 16-án tartották a tanévzáró ünnepséget és hálaadást. Dolhai Lajos, a főiskola rektora - a jelenlévő Buda Péter, az Érseki Papnevelő Intézet rektora és Michal Myszinski, a Redemptoris Mater Szeminárium rektora nevében is - köszöntötte a megjelenteket, Ternyák Csaba egri érseket, Ficzek László általános helynököt, érseki irodaigazgatót és Liptai Kálmánt az Eszterházy Károly Főiskola rektorát, a tanárokat, a szentelendőket és a kispapokat. Dolhai Lajos rektor elmondta: a tanévet 202 hallgatóval kezdték. Közöttük 34 kispap részesült teológusképzésben. Kispapjaink közül az idén hatan fejezték be tanulmányaikat - mondta a rektor. - Bakos Tamás bakkalaureátusi diplomát is kap, ami lehetőséget biztosít számára, hogy a későbbiekben további tudományos teológiai fokozatokat is szerezzen. Nagy Csaba debreceni káplán úrnak is ma adom át a főiskolai és a bakkalaureátusi diplomát, miután bemutatta a nyelvvizsga bizonyítványát. Katekéta alapszakon harmincnégyen tesznek záróvizsgát, a hittanár-nevelő mesterszakon pedig tizenöten kapnak diplomát. A szakirányú továbbképzésben résztvevő pedagógusok közül negyvenen kapnak hitoktatói oklevelet. Ezután az intézmény kápolnájában került sor a hálaadásra. Ternyák Csaba érsek elmélkedésében a tanítványokat állította példaként a kispapok elé, akik lelkileg gyarapodtak Jézus mellett. A papsághoz a legfontosabb kritérium a Jézus Krisztushoz való azonosulásban van. A papok feladata: Jézust megmutatni az embereknek. Mindezt hozzá hasonlóan szelídséggel és alázatosan kell tenni. Végül a kitett Oltáriszentség előtt a Te Deum eléneklésével adtak hálát Istennek a jelenlévők. H.J. A kispapok közül hatan fejezték be tanulmányaikat Jézus Szíve búcsú MEZŐKÖVESD A „Szív-búcsút” 1923 óta hagyományosan minden évben megrendezik. Nyolcnapos előkészítő lelkigyakorlattal készültek az eseményre; Kárpáti Kázmér gyöngyösi ferences plébános, Lengyel Gyula plébános, Bakos Rafael kármelita házfőnök, Bosák Nándor nyugalmazott debrecen-nyíregyházi püspök, Balog Gyula plébános, Medvegy lános plébános, Gyürki László nyugalmazott plébános és Musits Antal plébános atyák tartottak elmélkedéseket a nyolc boldogságról és a szentek példájáról. Idén Ternyák Csaba egri érsek mutatta be az ünnepi szentmisét. Szentbeszédében a Jézus Szíve litánia szövegére emlékeztetve, utalt a béketűrés és az irgalom közötti szoros összefüggésre. A főpásztor kiemelte: ez a csodálatos ünnep alkalmat ad arra, hogy elmélyedjünk és nyugalmat találjunk. A vigasztaló Szentlélek elvezet bennünket a teljes igazságra, a nagy szentek példája mutatja, hogy felismerhetjük Isten szeretetének mélységes titkát. Jézus oldalából vér és víz folyt ki, s ez emlékeztet bennünket a végtelen szeretetre, mivel saját akaratából áldozta fel saját magát. Aranyszájú Szent János mutatott rá, hogy a víz a ke- resztség, a vér pedig az eukarisz- tia szimbóluma. A mezőkövesdiek őrzik a közel százéves hagyományt Papszentelés Egerben „Ne nekem szolgáljanak, hanem én szolgáljak” Bakos Tamás diakónust pappá, Drahos Dávidot, Holló Gábort, Liga Konrádot és Maksó Pétert pedig diakónussá szentelte június 18-án az egri bazilikában Ternyák Csaba érsek. Az ünnepi szentmisén részt vett a főegyházmegye papsága, a papnövendékek és a hívők sokasága. Az egri érsek homíliájában először a papszentelés előtt álló Bakos Tamáshoz fordult.- Ma a papi felszentelés révén teljes jogú tagja leszel ennek a presbitériumnak, amelybe a diakónusszenteléskor már inkardinációt nyertél - mondta a Főpásztor. - Ez a papi közösség pedig most befogad téged a kéz- rátétel ősi gesztusával. Ma bekerülsz Jézus Krisztus legszűkebb barátainak egri körébe. A hat éves felkészülés és próbaidő során Jézus Krisztus egyre inkább életed középpontjába került. Megtanultad tőle, hogy a pap életében semmivel nem helyettesíthető az az időszak, amelyet magányban tölt el, amikor csendben imádkozik, mint a Mester, aki a mai evangélium szavai szerint „fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék”. Jézus számára is ez az időszak volt lelke lélegzése, a töltekezés, az Atyával való együttlét ideje. A papnak is az imádság és a csend, az Istennel töltött idő adja meg azt a lelki tartást, amelyre hivatása gyakorlásához szüksége van. Innen kap erőforrást a mindennapokhoz és különösen azokra az időszakokra, amikor életének, vagy közösségének a bárkáját hányják-vetik a hullámok, amikor azt tapasztalja, hogy ellenszél fúj. A Főpásztor rámutatott: az ellenszél, vagy az árral szemben úszás, nem miattunk, hanem az evangélium miatt van, amelyre Isten Országának törvényei érvényesek. Az akadályok és a nehézségek láttán azonban nem veszítjük el bátorságunkat, sőt azok inkább megacéloznak bennünket. Ezt követően a diákonátus rendjének felvételére készülőkhöz szólt az egri érsek.- Ne feledjétek, hogy a szolgálat, amelyre most vállalkoztok, nem szűnik meg a papságban sem - hangsúlyozta. - Tartsátok mindig szem előtt: „Non ministrari, sedministrare.” - „Ne nekem szolgáljanak, hanem én szolgáljak". Ma is arra van szükség, hogy ez az ideál, minden diakónus és pap szolgálatát jellemezze, ez kell, hogy áthassa mindannyiunk papi életét is. Nem azért küldött ugyanis bennünket az Úr, hogy hatalmaskodjunk és zsarnokoskodjunk, hanem hogy a ránk bízottak üdvösségének szolgálatára legyünk.” Az érsek kérte a híveket, hogy imádkozzék továbbra is hűségesen azt a papi hivatásokért szóló imádságot, amelyet Szent II. János Pál adott a mexikói püspököknek. Ezt az imádságot Ternyák érsek kérésére végezzük el az egyházmegyénkben minden szentmise után, hogy Urunk küldjön nekünk új hivatásokat! A főpásztor végül köszönetét mondott a szemináriumi vezetőknek, a tanároknak, a papoknak a szülőknek, családtagoknak, hogy az oltárhoz segítették a felszentelteket. Ezután következett a diakónusszentelés, majd a papszentelés. A papszentelés során, a szentséget kiszolgáló érsek a felszentelő ima és kézrátétel által adta át a Krisztustól kapott áldozópapi hatalmat és küldetést. Ezt követően az egyházmegye papjai kézráté- tellel fogadták be az új áldozópapot az egyházmegye papi közösségébe, majd az újonnan felszenteltet beöltöztették a papi ruhába, a főpásztor pedig megkente kezét krizmával. Az újmisés a főpásztorral és a jelenlévő papsággal együtt mutatta be a szentmisét. Az újonnan felszentelt áldozópap, Bakos Tamás a Borsod-Aba- új-Zemplén megyei Forrón nőtt fel. Papi jelmondata: „Lelkem szorosan átölel téged, és a jobbod szilárdan tart engem” (Zsolt 63,9). Homa János JEGYZET peljük. Az ünnep magyar elnevezése - Sarlós Boldogasszony - arra utal, hogy ilyenkor van az aratás ideje, és volt olyan időszak, amikor ezt a munkát sarlóval végezték. A látogatás céljáról nem beszél a Szentírás. Nyilvánvaló, hogy nemcsak egy egyszerű rokonlátogatásról van szó, hanem két isria vágyott egy istenfélő, idősebb, tapasztalt asszony megnyugtató szavaira és tanácsára. Máriát és Erzsébetet nemcsak a rokonság kapcsolja össze, hanem az a tény is, hogy mindketten Isten erejének, hatalmának, ajándékozó szeretetének boldog tanúi. Hiszen az egyik a Szentlélek erejéből lesz anya, a másik pedig úgy kap gyermeket Istentől, - aki próféta lesz -, hogy már idős, és már lemondott arMária látogatása T úlzás nélkül állíthatjuk, hogy a világtörténelem legismertebb asszonya a Boldog- ságos Szűz Mária, Jézus Krisztus édesanyja. A legkiválóbb művészek megfestették és szoborban ábrázolták azt a názáreti lányt, aki Isten örök terve szerint a Megváltó édesanyja lett. A múzeumokban elgyönyörködünk e remekművekben, de szívünket mégis azok az egyszerű képek ragadják meg legjobban, amelyekkel az evangéliumokban találkozunk. Az evangélisták úgy állítják elénk Máriát, mint szelíd, alázatos, tiszta leányt, örvendező és gondoskodó édesanyját. A kereszt tövében pedig Mária, mint a fájdalmak asszonya jelenik meg. A Biblia Mária életének csak a legfőbb eseményeit írta le számunkra. Nyilvánvaló, hogy ezek közül a legfontosabb az angyali üdvözlet, illetve Jézus születésének hírüladása. Mária szinte fel sem fogja Gábor angyal szavainak jelentését, csak azt érti meg, hogy Istennek nagy terve van vele. Számára ez elég ahhoz, hogy alázatos lélekkel igen-t mondjon az Isten akaratára: „íme az Úr szolgálóleánya vagyok, történjék velem szavaid szerint” (Lk 1,38). A másik fontos esemény, ami követi Gábor angyal és Mária párbeszédét, Mária látogatása Erzsébetnél, az ő rokonánál, Keresztelő János édesanyjánál. A két gyermeket váró asszony találkozását, illetve az ő születendő gyermekeik, Keresztelő János és Jézus találkozását Magyarországon július 2-án ünnetenfélő, Messiást-váró asszony találkozásáról, akik elmondják egymásnak csodálatos hitbeli tapasztalatukat. Joggal feltételezhetjük, hogy Mária a hitből fakadó örömét meg akarta osztani. Az örömhír vétele után az öröm szinte túlárad a szívében. Úgy érzi, hogy ekkora boldogságot nem lehet egyedül hordozni! Keresni kell valakit, akivel megoszthatja titkát. Szent Anna, az édesanyja talán még nem értené meg. Józsefnek sem tudná még elmagyarázni, hogy mi történt vele. Úgy gondolta, hogy talán Erzsébet megérti őt, hiszen Keresztelő János csodálatos fogantatása által Ő is isteni titkok hordozója. Ezért az angyal eltávozása után nagy sietséggel elmegy Zakariás vendégszerető házába, hogy Erzsébetnek beszéljen hitből fakadó öröméről, kétségeiről és Istenbe vetett reménységéről. Emberileg is érthető, hogy Máról, hogy neki gyermeke fog születni. Mária elmegy Erzsébethez, és a beszélgetésük után boldogan fakad fel szívükből a hála, és azt mondják: boldog az, aki hisz, mert beteljesedik mindaz, amit Isten mondott neki. Mindketten annak tanúi, hogy Isten szeretete határtalan, és Istennél semmi sem lehetetlen. M ária a mai evangéliumban úgy áll előttünk, mintaki már Jézust hordozza a szíve alatt. Ha valaki gyermeket vár, azt szoktuk mondani, áldott állapotban van. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a biblia szerint Mária nemcsak Jézus-hordozó. A történet arról is szól, hogy Szűzanya azzal együtt, hogy Jézus-hordozó, egyúttal Jézus-vivő is, mert elviszi gyermekét, Jézust egy zsidó papnak a házába, és mindazokhoz, akik nyitott szívvel be akarják őt fogadni az életükbe. Dolhai Lajos Maksó Péter, Holló Gábor, Ternyák Csaba érsek, Bakos Tamás, Drahos Dávid és Liga Konrád
