Heves Megyei Hírlap, 2016. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

2016-07-02 / 154. szám

www. ege r. e gy h ai me gye. hu info@eger.egyhazmegye.hu VII. évfolyam, 7. szám HÍREK Megjelenik minden hónap első szombatján JÚLIUS ÜZENETE „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon” (Jn 6,54). Te Deum a szemináriumban EGER Az Egri Hittudományi Főis­kolán és az Érseki Papnevelő In­tézetben június 16-án tartották a tanévzáró ünnepséget és há­laadást. Dolhai Lajos, a főiskola rektora - a jelenlévő Buda Pé­ter, az Érseki Papnevelő Intézet rektora és Michal Myszinski, a Redemptoris Mater Szeminári­um rektora nevében is - köszön­tötte a megjelenteket, Ternyák Csaba egri érseket, Ficzek Lász­ló általános helynököt, érse­ki irodaigazgatót és Liptai Kál­mánt az Eszterházy Károly Fő­iskola rektorát, a tanárokat, a szentelendőket és a kispapokat. Dolhai Lajos rektor elmondta: a tanévet 202 hallgatóval kezd­ték. Közöttük 34 kispap része­sült teológusképzésben. Kispapjaink közül az idén ha­tan fejezték be tanulmányaikat - mondta a rektor. - Bakos Ta­más bakkalaureátusi diplomát is kap, ami lehetőséget biztosít számára, hogy a későbbiekben további tudományos teológiai fokozatokat is szerezzen. Nagy Csaba debreceni káplán úrnak is ma adom át a főiskolai és a bakkalaureátusi diplomát, mi­után bemutatta a nyelvvizsga bizonyítványát. Katekéta alap­szakon harmincnégyen tesznek záróvizsgát, a hittanár-nevelő mesterszakon pedig tizenöten kapnak diplomát. A szakirá­nyú továbbképzésben résztve­vő pedagógusok közül negyve­nen kapnak hitoktatói oklevelet. Ezután az intézmény kápol­nájában került sor a hálaadás­ra. Ternyák Csaba érsek elmél­kedésében a tanítványokat állí­totta példaként a kispapok elé, akik lelkileg gyarapodtak Jézus mellett. A papsághoz a legfonto­sabb kritérium a Jézus Krisztus­hoz való azonosulásban van. A papok feladata: Jézust megmu­tatni az embereknek. Mindezt hozzá hasonlóan szelídséggel és alázatosan kell tenni. Végül a kitett Oltáriszentség előtt a Te Deum eléneklésével ad­tak hálát Istennek a jelenlévők. H.J. A kispapok közül hatan fejezték be tanulmányaikat Jézus Szíve búcsú MEZŐKÖVESD A „Szív-búcsút” 1923 óta hagyományosan minden év­ben megrendezik. Nyolcnapos előkészítő lelkigyakorlattal ké­szültek az eseményre; Kárpáti Kázmér gyöngyösi ferences plé­bános, Lengyel Gyula plébános, Bakos Rafael kármelita házfő­nök, Bosák Nándor nyugalmazott debrecen-nyíregyházi püspök, Balog Gyula plébános, Medvegy lános plébános, Gyürki László nyugalmazott plébános és Musits Antal plébános atyák tartottak el­mélkedéseket a nyolc boldogság­ról és a szentek példájáról. Idén Ternyák Csaba egri érsek mutatta be az ünnepi szentmi­sét. Szentbeszédében a Jézus Szí­ve litánia szövegére emlékeztet­ve, utalt a béketűrés és az irga­lom közötti szoros összefüggésre. A főpásztor kiemelte: ez a cso­dálatos ünnep alkalmat ad ar­ra, hogy elmélyedjünk és nyu­galmat találjunk. A vigasztaló Szentlélek elvezet bennünket a teljes igazságra, a nagy szentek példája mutatja, hogy felismer­hetjük Isten szeretetének mély­séges titkát. Jézus oldalából vér és víz folyt ki, s ez emlékeztet bennünket a végtelen szeretetre, mivel saját akaratából áldozta fel saját magát. Aranyszájú Szent Já­nos mutatott rá, hogy a víz a ke- resztség, a vér pedig az eukarisz- tia szimbóluma. A mezőkövesdiek őrzik a közel százéves hagyományt Papszentelés Egerben „Ne nekem szolgáljanak, hanem én szolgáljak” Bakos Tamás diakónust pappá, Drahos Dávidot, Holló Gábort, Liga Konrádot és Maksó Pétert pedig diakónussá szentelte jú­nius 18-án az egri bazilikában Ternyák Csaba érsek. Az ünnepi szentmisén részt vett a főegy­házmegye papsága, a papnö­vendékek és a hívők sokasága. Az egri érsek homíliájában elő­ször a papszentelés előtt álló Ba­kos Tamáshoz fordult.- Ma a papi felszentelés ré­vén teljes jogú tagja leszel en­nek a presbitériumnak, amely­be a diakónusszenteléskor már inkardinációt nyertél - mondta a Főpásztor. - Ez a papi közösség pedig most befogad téged a kéz- rátétel ősi gesztusával. Ma beke­rülsz Jézus Krisztus legszűkebb barátainak egri körébe. A hat éves felkészülés és próbaidő so­rán Jézus Krisztus egyre inkább életed középpontjába került. Megtanultad tőle, hogy a pap éle­tében semmivel nem helyettesít­hető az az időszak, amelyet ma­gányban tölt el, amikor csendben imádkozik, mint a Mester, aki a mai evangélium szavai szerint „fölment a hegyre, hogy egye­dül imádkozzék”. Jézus számára is ez az időszak volt lelke léleg­zése, a töltekezés, az Atyával va­ló együttlét ideje. A papnak is az imádság és a csend, az Istennel töltött idő adja meg azt a lelki tar­tást, amelyre hivatása gyakorlá­sához szüksége van. Innen kap erőforrást a mindennapokhoz és különösen azokra az időszakok­ra, amikor életének, vagy közös­ségének a bárkáját hányják-vetik a hullámok, amikor azt tapasz­talja, hogy ellenszél fúj. A Főpásztor rámutatott: az el­lenszél, vagy az árral szemben úszás, nem miattunk, hanem az evangélium miatt van, amelyre Isten Országának törvényei érvé­nyesek. Az akadályok és a nehéz­ségek láttán azonban nem veszít­jük el bátorságunkat, sőt azok in­kább megacéloznak bennünket. Ezt követően a diákonátus rendjének felvételére készülők­höz szólt az egri érsek.- Ne feledjétek, hogy a szol­gálat, amelyre most vállalkoz­tok, nem szűnik meg a papság­ban sem - hangsúlyozta. - Tart­sátok mindig szem előtt: „Non ministrari, sedministrare.” - „Ne nekem szolgáljanak, hanem én szolgáljak". Ma is arra van szükség, hogy ez az ideál, min­den diakónus és pap szolgálatát jellemezze, ez kell, hogy áthas­sa mindannyiunk papi életét is. Nem azért küldött ugyanis ben­nünket az Úr, hogy hatalmaskod­junk és zsarnokoskodjunk, ha­nem hogy a ránk bízottak üdvös­ségének szolgálatára legyünk.” Az érsek kérte a híveket, hogy imádkozzék továbbra is hűsége­sen azt a papi hivatásokért szóló imádságot, amelyet Szent II. János Pál adott a mexikói püspököknek. Ezt az imádságot Ternyák érsek kérésére végezzük el az egyház­megyénkben minden szentmi­se után, hogy Urunk küldjön ne­künk új hivatásokat! A főpásztor végül köszönetét mondott a sze­mináriumi vezetőknek, a taná­roknak, a papoknak a szülőknek, családtagoknak, hogy az oltárhoz segítették a felszentelteket. Ezután következett a diakónus­szentelés, majd a papszentelés. A papszentelés során, a szentsé­get kiszolgáló érsek a felszente­lő ima és kézrátétel által adta át a Krisztustól kapott áldozópapi ha­talmat és küldetést. Ezt követően az egyházmegye papjai kézráté- tellel fogadták be az új áldozópa­pot az egyházmegye papi közös­ségébe, majd az újonnan felszen­teltet beöltöztették a papi ruhába, a főpásztor pedig megkente kezét krizmával. Az újmisés a főpász­torral és a jelenlévő papsággal együtt mutatta be a szentmisét. Az újonnan felszentelt áldozó­pap, Bakos Tamás a Borsod-Aba- új-Zemplén megyei Forrón nőtt fel. Papi jelmondata: „Lelkem szo­rosan átölel téged, és a jobbod szi­lárdan tart engem” (Zsolt 63,9). Homa János JEGYZET peljük. Az ünnep magyar elnevezése - Sarlós Boldogasszony - arra utal, hogy ilyenkor van az aratás ideje, és volt olyan időszak, amikor ezt a munkát sarlóval végezték. A látogatás céljáról nem beszél a Szent­írás. Nyilvánvaló, hogy nemcsak egy egysze­rű rokonlátogatásról van szó, hanem két is­ria vágyott egy istenfélő, idősebb, tapasztalt asszony megnyugtató szavaira és tanácsára. Máriát és Erzsébetet nemcsak a rokonság kapcsolja össze, hanem az a tény is, hogy mindketten Isten erejének, hatalmának, aján­dékozó szeretetének boldog tanúi. Hiszen az egyik a Szentlélek erejéből lesz anya, a má­sik pedig úgy kap gyermeket Istentől, - aki próféta lesz -, hogy már idős, és már lemondott ar­Mária látogatása T úlzás nélkül állíthatjuk, hogy a világtör­ténelem legismertebb asszonya a Boldog- ságos Szűz Mária, Jézus Krisztus édes­anyja. A legkiválóbb művészek megfestették és szoborban ábrázolták azt a názáreti lányt, aki Isten örök terve szerint a Megváltó édesany­ja lett. A múzeumokban elgyönyörködünk e re­mekművekben, de szívünket mégis azok az egy­szerű képek ragadják meg legjobban, amelyek­kel az evangéliumokban találkozunk. Az evan­gélisták úgy állítják elénk Máriát, mint szelíd, alázatos, tiszta leányt, örvendező és gondosko­dó édesanyját. A kereszt tövében pedig Mária, mint a fájdalmak asszonya jelenik meg. A Biblia Mária életének csak a legfőbb ese­ményeit írta le számunkra. Nyilvánvaló, hogy ezek közül a legfontosabb az angyali üdvözlet, illetve Jézus születésének hírüladása. Mária szinte fel sem fogja Gábor angyal szavainak je­lentését, csak azt érti meg, hogy Istennek nagy terve van vele. Számára ez elég ahhoz, hogy alázatos lélekkel igen-t mondjon az Isten aka­ratára: „íme az Úr szolgálóleánya vagyok, tör­ténjék velem szavaid szerint” (Lk 1,38). A másik fontos esemény, ami követi Gábor angyal és Mária párbeszédét, Mária látoga­tása Erzsébetnél, az ő rokonánál, Kereszte­lő János édesanyjánál. A két gyermeket váró asszony találkozását, illetve az ő születendő gyermekeik, Keresztelő János és Jézus talál­kozását Magyarországon július 2-án ünne­tenfélő, Messiást-váró asszony találkozásá­ról, akik elmondják egymásnak csodálatos hitbeli tapasztalatukat. Joggal feltételezhetjük, hogy Mária a hitből fakadó örömét meg akarta osztani. Az öröm­hír vétele után az öröm szinte túlárad a szívé­ben. Úgy érzi, hogy ekkora boldogságot nem lehet egyedül hordozni! Keresni kell valakit, akivel megoszthatja titkát. Szent Anna, az édesanyja talán még nem értené meg. József­nek sem tudná még elmagyarázni, hogy mi történt vele. Úgy gondolta, hogy talán Erzsé­bet megérti őt, hiszen Keresztelő János csodá­latos fogantatása által Ő is isteni titkok hor­dozója. Ezért az angyal eltávozása után nagy sietséggel elmegy Zakariás vendégszerető há­zába, hogy Erzsébetnek beszéljen hitből faka­dó öröméről, kétségeiről és Istenbe vetett re­ménységéről. Emberileg is érthető, hogy Má­ról, hogy neki gyermeke fog születni. Mária elmegy Erzsébethez, és a beszélgetésük után boldogan fakad fel szívükből a hála, és azt mondják: boldog az, aki hisz, mert beteljese­dik mindaz, amit Isten mondott neki. Mind­ketten annak tanúi, hogy Isten szeretete ha­tártalan, és Istennél semmi sem lehetetlen. M ária a mai evangéliumban úgy áll előttünk, mintaki már Jézust hor­dozza a szíve alatt. Ha valaki gyer­meket vár, azt szoktuk mondani, áldott álla­potban van. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a biblia szerint Mária nemcsak Jézus-hordozó. A történet arról is szól, hogy Szűzanya azzal együtt, hogy Jézus-hordozó, egyúttal Jézus-vi­vő is, mert elviszi gyermekét, Jézust egy zsidó papnak a házába, és mindazokhoz, akik nyi­tott szívvel be akarják őt fogadni az életükbe. Dolhai Lajos Maksó Péter, Holló Gábor, Ternyák Csaba érsek, Bakos Tamás, Drahos Dávid és Liga Konrád

Next

/
Oldalképek
Tartalom