Heves Megyei Hírlap, 2016. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
2016-07-02 / 154. szám
2016. JÚLIUS 2., SZOMBAT Az új egyetem meghatározó intézménye lesz a régiónak Csoda és nagy munka EGER Kétszázötven év reményei, felelős és tudós fők nemzedékei építő igyekezetének eredményeként 2016. július elsejétől egyeteme van Egernek és a társult campu- sok városainak. A közeli előzményekről és a távolabbi tervekről dr. Liptai Kálmán rektorral beszélgettünk. Porcsin Zsolt zsolt.porcsin@mediaworks.hu- Rektor úr, a július elsejei ünnepi dátum előtti napokban hogyan érezte magát?- Ahogy közeledtünk, egyre inkább egy furcsa, de jóleső borzongást éreztem: nehezen tudtam elhinni, hogy tényleg be fog következni, megvalósul a régi álom. Most egy olyan kapuban vagyunk, ahol még senki nem járt, kicsinek érzem magam ezekhez a történésekhez.- Mennyire sikerült megvalósítani az eredeti célkitűzéseket, azt a tervet, aminek mentén előkészítették az intézmények egyesítését, az egyetemmé válást?- Amit elhatároztunk, azt maradéktalanul teljesítettük. Hogy milyen nehézségek voltak közben, ez most már mindegy. Közelebb hoztuk a campusokat egymáshoz, kezd elindulni egy konvergens gondolkodás, egymásra találtak emberek, együtt kezdtek el tervezni. Sárospatak példáján látjuk, hogy legalább három évre van szükség, amíg olyan csapat ötvöződik, amelyik nem azt méricskéli, hogy Egerben van, vagy más városban. Nyilván hasonló várható Gyöngyös és Jászberény esetében is. Vagyis legalább három év komoly munka vár még ránk ezen a téren, és most nem a szakmáról beszélek, hanem emberségről, hozzáállásról, gondolkodásról. A felkészülésünk folyamatában elkészült egy közel 600 oldalas intézményfejlesztési terv, ami már közös mű, s amiben minden benne van, amit az elkövetkező öt esztendőre tervezünk. Megvan tehát az a keret és az az alap, ami meghatározza a további haladásunkat, építkezésünket.- Ezek szerint befejeződött az intézményegyesítések szervezeti hátterének megteremtése?- Olykor nehéz elfogadtatni a kollégákkal azt a buddhista mondatot, ami arról szól, hogy a kicsi szép. Igyekszünk megszüntetni azt a szemléletet, hogy olykor másnak szeretnénk látszani, mint amik valójában vagyunk. Nagyon komoly szervezeti-működési rendet raktunk össze, sok vitával, de konszenzusos módon, nincs egyetlen egy olyan döntés sem, amit én vagy bárki más áterőltetett volna. Meghatározó viták voltak arról, hogy milyen szervezet legyen, milyen karok, milyen intézetek, de úgy gondolom, nyugvópontra jutott a diskurzus.- Korábban sokat lehetett hallani, talán az ügy valóságos súlyánál sokkal többet arról, hogy a gyöngyösiekben, a Károly Róbert Főiskola oktatóiban milyen félelmek vannak a közös jövő kapcsán. Sikerült őket megnyugtatni?- Nem mindenki számára örömteli az egyesülés, de mindenütt emberek vannak, mindenütt az ember-ember kapcsolat a fontos. Egy érdekes példát említek: az egyik kolléga az elmúlt hónapokban eltűnt Gyöngyösről, egy másik egyetemre távozott, és most a napokban a leendő campus igazgató jelezte, hogy a kolléga jönne vissza. Úgy látom, ma már a nyugalom a jellemző, ami szintén a párbeszéd és az érdemi hozzáállás eredménye. Sok jó emberrel megismerkedtem a KRF-en, akik emelni fogják ezt az egyetemet, s a döntő többségük örül a mostani változásnak, hiszen van remény, hogy Gyöngyös túljut azon a lejtőn, amin az elmúlt években haladt. A gyöngyösi önkormányzat részéről is csak segítséget kaptunk. Úgy vélem, az inkább csak egy legenda, hogy egymástól nagyon eltérő gyöngyösi és egri prototípusok léteznének. Nincsenek ilyenek. Mindenütt emberek vannak, akik munkát szeretnének letenni az asztalra, a vezetői elvárások pedig emberekhez kapcsolódnak, nem a lakhelyükhöz.- Az egyetemmé válás folyamatában nyilvánvalóan megkerülhetetlen az egri rektor személye. Sokan úgy tartják a régióban és a fővárosban is, hogy Liptai Kálmán kitartásának, elkötelezettségének és - nem mellékesen - diplomáciai érzékének is köszönhető, hogy így valósulhatott meg az egyesítés előkészítése, maga az egyetemmé válás. Hogy látja önmagát ebben a történetben?- Nehéz kérdés. Úgy gondolom, számomra egy kegyelmi állapot az, hogy most én lehetek itt. Szolgálatnak tekintem a munkámat, és örülök, hogy tudok alakítani, formálni egy picit a világon. Valójában visszahúzódó vagyok, elülök a sarokban, olvasok, befelé élek. Bár furcsa ez a kettősség, ami a sok nyilvános szerepléssel jár, de a döntések belül kezdődnek, belül történnek meg, és ha belül eldöntőm azt, hogy mit szeretnék, akkor nagyon erőteljesen, szinte mániákusan tudom követni elhatározásaimat. Jelenlétem az egyetemmé válásban, az egyesítésben talán a folyamatok nyugalmát szolgálta. Nem gondolom, hogy hihetetlenül hatalmas történeteket koordinálok, bár elég nagyok ezek, de igyekszem mindig az embereket látni. Nekem nincsenek beosztottjaim, nekem munkatársaim vannak, kolléga im, akiket nagyon kedvelek, s úgy gondolom, hogy az első számú vezető gondolatai hatással vannak a szisztémára is. Az is fontos, hogy egy vezetőnek legyenek víziói arról, mit szeretne megvalósítani. Az emberek nem a mögé állnak, aki azt mondja, hogy holnap itt minden jó lesz, hanem azt követik, aki lát 15 évre előre, aki azt mondja, itt van munkátok, lesz helyetek, jövőtök.- A főiskolai lét után az egyetemmé válás jelenthet-e különbséget az intézmény függetlensége, önállósága terén? Tudja-e folytatni a történések alakítását?- Mindig mondtam a kollégáimnak, hogy nem az a mulatós hétvége fontos, amikor egyetem leszünk, hanem az a józan ébredés, ami utána következik. Hétfőn ugyanaz ül mellettük vagy velük szemben, aki korábban ült, a megoldandó problémák is ugyanazok maradnak. Szerintem az egyetemmé válás emelkedett érzése gyakorlatilag pár hónap alatt el fog múlni, utána rádöbbenünk arra, hogy ahová kerültünk, az már egy másik liga, ahol másképpen kell játszani. Ebben a ligában gyorsabbak a játékosok, becsúszva szerelnek, időnként keményen akasztanak, olykor durván kilöknek a pályáról. Most eufória van, de a jövő a teljesítményről fog szólni. Eddig a vidék legjobb főiskolája titulusa volt az Eszterházy Károly Főiskolának, mostantól pedig az egyetemek között az utolsó harmadban, a bent maradásért fogunk játszani - maradva a focis hasonlatnál. Ha nem tudunk megkapaszkodni ebben a ligában, akkor mindig a kiesés ellen fogunk küzdeni. Véleményem szerint egyetemi létünkkel nem a szabadság lesz nagyobb, hanem a felelősség: a minőség megteremtése érdekében sokkal nagyobb koncentráltságra lesz szükség. Most még többen azt gondolják, hogy az egyetemmé válás egy nagy csoda. Abból a szempontból persze tényleg csoda, hogy 250 év után következik be, de ez a tény nem old meg semmiféle olyan konfliktust, problémát, amivel eddig is dolgunk volt. Nehéz küzdelem, kemény munka lesz.- Az Eszterházy Károly Egyetem megelégszik-e azzal a célkitűzéssel, hogy a régiója fiataljainak adjon továbbtanulási lehetőséget, vagy messzebbre, távolabb is kíván tekinteni országos, netalán nemzetközi színtéren?- A miénk egy szegényebb régió, s az én vízióm az, hogy egyetemünk fogja leginkább segíteni az elesetteket. Remélem, ide főként azért jönnek majd a hallgatók, mert ez az egyetem embereket nevel, nagybetűs embereket. Pénzzel nem - mert az sosincs elég -, hanem tudással és emberséggel lehet megtartani az ittenieket, ha meg tudjuk mutatni nekik, hogy itt van élet, van lehetőség. Ez a feladatunk a régióról szól, s szerintem az új egyetem meghatározó intézménye lesz Északkelet-Magyarország- nak a következő ötven évben. Messzebbre tekintve elmondhatom, hogy ennek az egyetemnek másfél évtized múlva európai szintű pedagógusképző oktatási intézménnyé kell válnia. Sok okosság van szerte a világban, ezeket a mi kis furcsa közép-európai helyzetünkből adódóan képesek vagyunk ötvözni. Zseniális módszertanos elődeink vannak, rájuk is alapozva lehet világszínvonalra törekedni. Másrészt az intézmény- fejlesztési tervünkben szerepel, hogy az új egyetem a szőlész-borász képzés magyarországi K központja lesz. Bár nem lehetünk világhírűek, de olyan módszertant, filozó- p» fiát fog követni a jövőben az egyetem, ami európai szint- pt érenmeghatá- rozó lehet a szőlészet és a borászat , , oktatása-kuv / tatása terén. r. Liptai Kalman: Tudassa! es emberseggel lehet megtartani az ittenieket, ha meg tudjuk mutatni ■I nekik, hogy itt van élet, van lehetőség. Felnémet nem Sike Sándor sandor.sike@partner.mediaworks.hu rr MEGYEI KORKÉP O s felsőtárkányiként már gyerekfejjel „harcoltam” a felnémetiek ellen. A két falu határán, a Miklós-völgyben hasaltunk a fűben és néztük, mikor jönnek a „lecsósok” - így hívtuk őket -, hogy összecsapjanak velünk, „káposztásokkal”. Sosem érkeztek meg persze. Felnémet sorsát közben felvitte az Isten: Egerhez csa- toltatott a falu, az ott élők hirtelen városi emberek lettek. Hogy miért ugrik be épp most e történet? Lehet, hogy tudat alatti kárör- vendés teszi. Vagy ennél sokkal egyszerűbb ok: közmeghallgatás volt a városházán, ahol csordult a panasz a felnémetiekből. UtaRacionálisak a városházi érvek, fedik a valóságot. kat, buszmegállót, sok mindent hiányoltak, ám sokallták azt a „gyarapodást”, amit a hajléktalanszálló hozott. A közmeghallgatottak felvetéseire illik, kötelező is válaszolni. így is tett a polgármester, noha látszott rajta, hogy amit mondanak az emberek, nem mindig esik jól neki. Sorolta a már sokszor ismertetett érveket. E szerint az önkormányzat mindent megtesz ma is azért, hogy ne tessék úgy, mintha Felnémet Eger mostohagyermeke volna. Városrész-rehabilitáció, könyvtár, bi- cikliút, legutóbb a bezárásra ítélt posta megmentése gyarapítja az értük cselekvést. Kívülállóként és „ősellenségként” egy tárkányi mit is mondhatna? Racionálisak a városházi érvek, fedhetik a valóságot Ha lokálpatriotizmusból mégis akadnak olyanok, akik válnának, rosszul gondolják. Mert kívül a megyeszékhely óvó védőhálóján csak a bajukat növelnék a felnémetiek. Úgyhogy jobban teszik, ha megérkeznek végre a Miklós-völgybe, hogy összecsapjunk egy kicsit! Gyerekjáték, aminek nem lesznek súlyos következményei. Újabb trükkökkel próbálkoznak a csalók HEVES MEGYE Már szűkebb hazánkban is többen jelezték a rendőrségnek: új trükkel próbálkoznak a csalók. Szerencsére az idősek sérelmére az „unokázós” csalás bűncselekmények már visszaszorultak, köszönhetően a lakosság nagyobb odafigyelésének és a rendőrségi felderítéseknek - tájékoztatta pénteken a Hírlapot Lázár Levente rendőr hadnagy, a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóreferense. Hozzátette: sajnos jött helyette új. Megtudtuk: a csalók áldozatai ezúttal nem feltétlenül idősek lehetnek, hanem korosztálytól függetlenül bárki. Az áldozattá válás megelőzéséért érdemes a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság bűnmegelőzési tanácsait megfogadni. A történet általában az, hogy a kiszemelt áldozatot felhívja valamelyik mobiltelefon-szolgáltató munkatársaként bemutatkozó személy, hogy a hívott fél kisebb pénzösszeget nyert, de az csak akkor vehető át, ha feltölti egy megadott telefon egyenlegét vagy megadja a számlaszámát, esetleg utal a számlájáról pénzt. A sértettek egy része ennek eleget tesz, ám az állítólagos nyereményt természetesen nem kapja meg. A rendőrök kérik, hogy aki kapott ilyen jellegű telefonhívást, függetlenül attól, hogy a csalónak sikerült-e megtévesztenie, mentse el a hívás adatait és értesítse a rendőrséget Javasolják, ha hasonló hívást kap, ellenőrizze. Érdeklődjön az említett telefontársaságoknál, vagy annál, akire a csalók éppen hivatkoznak. Telefonon semmilyen adatát ne adja meg az ismeretlen telefonálónak, hiszen bárki kiadhatja magát hivatalos személynek vagy cég képviselőjének! E-mailben se közölje senkivel a számlaszámát, sem a PIN-kódját és ne utaljon pénzt ismeretlen által megadott számlára! M. Z. Újabb átverés: nyereményért pénzt kérnek a csalók. Kérdezzen, s mi megkérdezzük HEVES MEGYE A heol.hu és a Heves Megyei Hírlap új kezdetné^ nyezésének köszönhetően Ön is beleszólhat, mit írjon meg az újság. A www.heol.hu oldalon Mi legyen az újság? című cikkben ezúttal arra kérjük Önöket, olyan kérdést tegyenek fel, amire Eger polgármesterétől várják a választ. A kérdések szép számmal érkeznek. Van, aki arra kíváncsi, hol tart az Egert elkerülő út megvalósítása, milyen fejlesztés várható a lajosvárosi városrészben, mi épül az Egervin helyén. Más arra kíváncsi, indul-e Habis László a következő önkormányzati választáson, s ha nem, akkor kit szeretne látni a székében. Újabb olvasónk az iránt érdeklődik, mire fordítják a parkolási díjból beérkező pénzt. Kérdezzenek tehát Habis Lászlótól! Ossza meg velünk, hogy Ön szerint még mivel foglalkozzon, mit írjon meg az újság! Lehet ez bármilyen témában, amire kíváncsi, de nem talált még választ rá, vagy amiről olvasott már (akár nálunk), de többet szeretne tudni, és szeretné, ha segítenénk mpgoldani - vagy legalábbis megírni - a problémát. A beérkezett kérdések közül a legnépszerűbbekre mi válaszokat is kérünk Eger vezetőjétől. A kérdésgyűjtés jövő hét szerdáig tart a www.heol.hu oldalon. M. Z.
