Heves Megyei Hírlap, 2016. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
2016-07-11 / 161. szám
0 NYUGDÍJBAN 2016. JÚLIUS 11., HÉTFŐ Tudatosan választotta a nyugdíjba vonulást a levéltár egykori igazgatója Nyugalomra lel a barackosban Kis híján negyven éven át dolgozott a Heves Megyei Levéltárban az intézmény nyugalmazott igazgatója, dr. Nemes Lajos, akitől azt kérdeztük, miként telnek a nyugdíjas évek, hiszen a nyugdíjba vonulásának napjától, 2012. április 17-től már valóban évek teltek el. Mivel mással is kezdhette volna válaszát a szakember, mint azzal, hogy lényegében munkával ma is. Sike Sándor sandor.sike@partner.mediaworks.hu EGER - A megyei levéltárban 1973. február 1-től 2012. április 17-ig dolgoztam. Végigjártam az összes lépcsőfokot az alsó stációtól az igazgatóságig. Ennek volt egy óriási előnye, amit sajnos a mostaniak közül nem mindenki ismer: meg kellett a szakma minden csínját-bínját tanulni. Többféle levéltáros létezik. Van, aki elhivatottan végzi mind a levéltári anyagok rendezését, azok megismerését, mind a kutatást. Hogyha az ember így tesz, arra mondhatjuk, hogy levéltáros. S vannak olyanok is, és ezzel nem akarok senkit megsérteni, akik végig élik, ott vannak cím szerint „levéltárosok”. Minden szakmában van ilyen. Nagy szerencsém, hogy nagyon jó tanáraim voltak, és ők segítettek elindulni, mind a középiskolában, mind a főiskolán és az egyetemen is - fogalmazott dr. Nemes Lajos, aki a legnagyobb szerencsének mégis azt tartja, hogy a Heves Megyei Levéltár már elhunyt egykori igazgatója, Soós Imre tanította őt.- Imre bácsi olyan alapokat adott, amelyekkel eleve el lehetett indulni, és olyan lelkesen - hiszen ezt lelkesedés nélkül nem lehet csinálni - adta elő mindig akár egy forrásnak, akár egy oklevélnek, akár egy összeírásnak vagy bárminek a megismertetését, amin keresztül szinte éreztük, hogy miről beszél. Ez példa volt, hogy később, amikor a főiskolán tanítottam, a hallgatóknak én is megmutassam, ahogy tulajdonképpen Imre bácsi tette - idézte a hajdan volt éveket az igazgató, aki azt vallja: az embernek szeretnie kell az életet, különösképpen, ha levéltárosnak áll.- Amikor kutatsz, és egy levéltárban kutatsz, akkor annak van értelme, amikor a régmúlt korok emberének életét is megismered. Mert nagyon sokan a történelmet azzal azonosítják, hogy kinek, mikor, melyik csatában verték be győztesen a fejét. Csakhogy a fegyvereket el kellett készíteni, de fegyvere hiába volt az illetőnek, ha nem evett. Egy csomó olyan háttér, ami ha nem volt meg, akkor nem ért semmit az egész. Ennél a pontnál jött el az, hogy az újságíróból kibújt a „kisördög”, és megkérdezte, miként is volt az a nyugdíjba vonulás, hiszen a tudományos szakmákban nem szokás 62 évesen elvonulni. Nemes Lajos válasza szerint mindez tudatosan történt. Szerinte kevés embernek adatik meg az a szerencse, hogy elmehet így nyugdíjba. Rákérdeztünk, hogy volt-e ebben a döntésben szakmai ok. Kiderült: a konkrét ok az volt, hogy nem értett egyet azzal az átszervezési tervvel, ami aztán meg is valósult.- Azt mondtam, hogy nagyon rosszat fog tenni a szakmának, ha azt úgy átszervezik. Átszervezték - jegyezte meg, majd visz- szaidézte emlékeit: voltak, akik haragudtak rá, hogy miért jött el, voltak, akik tapsoltak, most meg „szívják a fogukat”. A szakmán belül is, még azok is, akik ellenezték, amit mondott, látják ma már, hogy ez az átszervezés nem jó irányba vezet. Ennél a pontnál tettünk egy erőltetett kanyart abba az irányba, hogy miként is telnek a nyugdíjas levéltáros napjai. Azért erőltetettet, mert az igazgató továbbra is legszívesebben nap mint nap végzett munkájáról beszélt most is. (Lásd: keretes írás - A szerző) Végül azért csak kicsikartuk a választ a „szabadidős nyugdíjas létre” vonatkozóan is.- Járok a telkemre, ami a kere- csendi tetőn, a barackosnál van. Már csak néhányan megyünk ki, én azért, hogy ne lássak „kétlábú beszélő állatokat”. (Ez utóbbiakat leszámítva nagyon szeretem az embereket.) Viszek ki fűkaszát, lekaszálom a füvet. Vannak gyümölcsfák is. Kiviszem a horgászszékemet, vihetek ki egy könyvet, de könyvet a horgászathoz is kivihetsz. Ez a másik szenvedélyem, a horgászat. Visz- sza fogok térni hozzá, mert hanyagoltam. Nem feltétlenül érdekes, hogy zsákmányolsz például odakint a tónál. A lényeg az, hogy nyugalom van. Én mindig olvasok, mindenhol. Lehet, hogy furcsán hangzik, a fürdőkádban is. Mindenkinek javaslom az olvasást, mert mindig ad valamit. Mindent szeretek, ami szép, például egy festményt, a természetet, a sportot. Amellett szeretek a futballtól kezdve mindent. Nem elvakultan persze. Volt egy régi mondás, és most is ezt vallom: „Tanuljon meg mindenki középen menni!” Gitározok is, bár ritkán jutok hozzá - sorolta. - Volt egy nagyon jó zenekarunk. Mindenkiből lett valaki, aki részt vett benne, és egyikünk se akart zenész lenni, de képzett zenészek voltunk. Egyikünk a diósgyőri vasmű vezérigazgatója lett, volt, aki Pakson mérnök. Nem is ez az érdekes, hanem, hogy ez is egy nagy kikapcsolódás, a zenehallgatás. Minden spektrumban. Ennél a pontnál visszatértünk ismét a telekhez és a horgászathoz. Az igazgató felidézte a nyugalmat a szalóki tónál is, de kint, a telken is, ami megérinti: hogy a nyúl odajön és néz tíz méterről. Tiszafüreden, a Holt-Tiszán tapasztalt ilyet korábban, amikor csónakkal beevezett, hogy pecázzon.- Ott tapasztaltam, hogy az őz odajött inni és nem szaladt el. Itt a nyúl jön ide. Volt már olyan alkalom is, hogy este kimentem horgászni, és 7-8 méterre ott állt a kis róka és nézett bennünket. Ez is beletartozik - emlékezett dr. Nemes Lajos. Munkával telnek most a nyugdíjas napok is Dr. Nemes Lajos a nyugdíjba vonulása utáni időszakról úgy látja, hogy a szakma nem szakadt el tőle, országosan számon tartják, van kapcsolata a kollégákkal. A témáit tovább tudja vinni, s ehhez be se kellett mennie hosszú ideig a levéltárba, mert annyi, harminckilenc év alatt kigyűjtött anyaga van. A kutatási témái: Eger történetének különböző szegmensei, az önkormányzat, a szőlőtermesztés, a migráció története. Eger szőlőtermesztéséből készítette a doktoriját, és ma is ez az egyik témája. Dolgozik már azon is, hogy kötet lehessen belőle, olyan könyv, amelyben nem mesék vannak, hanem forrásokon alapulóan a szőlőtermesztés története. Amiben továbblépett: a honismereti egyesület, illetve a honismereti mozgalom. 2013-tól a megyei egyesület elnöke. Ezt a tevékenységet tartja olyannak, amin keresztül lehet vinni tovább a történelmi kutatást, a történelmi tudat alakítását. Sok előadást tart, vetélkedőket rendez. Nekiláttak - az országos szervezettel - a fiatalításnak is: Hevesben a százöt fős tagságban tíznél több a fiatal. Hogy látszód- jon is, amit csinálnak, nekiláttak a Heves megyei műemlékek ismertetésének. Ehhez a Hírlapban találták meg a segítőkész partnert. Már húsz fölött jár a bemutatott műemlékek száma. Családi mozzanatok Dr. Nemes Lajos felesége pedagógus a katolikus általános iskolában. Két felnőtt fia van, akik informatikusok. A nyugdíjas levéltár-igazgató anyai ágon a török korig visszavezethetően egri. Az apai ág sokrétűbb, mikor a szülők összekerültek, akkor Tiszafüreden laktak. Itt is végezte a középiskolát a későbbi levéltáros, majd innen az egri főiskolára, onnan a debreceni egyetemre vezetett az útja. Itt is doktorált. Azt, hogy fél pont híján nem került elsőre az egyetemre, szerencsének tartja, mert a főiskolán rengeteg minden ragadt rá, amit az egyetemen nem lehetett volna megszerezni. Az külön öröm, hogy az egri felsőoktatási intézményben később taníthatott is. A levéltári ismeretekről azt tartja, hogy a történelem szakosoknak is nagyon hasznos, hogy ezeket a területeket megismerik, amellett, hogy megismerik jól a magyar történelmet. Fennállásának negyvenöt éves jubileuma előtt áll a népdalkor Ragyognak az Egri Csillagok EGER Az Egri Csillagok Népdalkor tizenkilencedik alkalommal lépett fel a Szent Donát-dűlőben rendezett vasárnapi ünnepségen. Fellépésüket követően kérdeztük a vezetőjüket, F. Molnár Gabriellát. A népdalkor vezetője örömmel újságolta, hogy 45 évesek lesznek jövőre. Az alapítók közül talán egy él, Vitai Sándor.- Negyed évszázada vezetem őket. Hat arany minősítés, hét Arany Páva, Heves megyei Prima díj jelzi munkánk elismerését. Felvételt készített velünk a Duna Televízió, legutóbb a „Ködellik a Mátra” rendezvényen Arany Páva díjat kaptunk - sorolta Gabriella, aki szerint a Bikavér Ünnepen be akarAz Egri Csillagok Népdalkor az egyik fellépésén ták bizonyítani másfél órában, hogy mennyi műfajban jelenik meg a bor dicsérete az operettől a műdalon át a népdalig. Kru- pa Sándor fertálymester énekelt bordalokat, közöttük a Gárdonyi-féle Noé-dalt, Belkovics Zoltán, az Eszterházy egyetem művésztanára operadalokat adott elő, utána egy órában a Tekergő zenekarral népdalokat énekelt a népdalkor. Megtudtuk azt is, hogy évente 15-20 fellépésük van, nagyon széles a repertoár. Gabriella 2013-ban jelentette meg az Édesanyám rózsafája című könyvét, ebben áttekintést készített, négyszáz dal kottáját és DVD-ket számolt össze. S. S. A Bélkőnél tekéztek a nyugdíjasok HEVES MEGYE Második alkalommal rendezte meg Bélapátfalván az Életet az Éveknek Országos Szövetség Heves Megyei Tagozata a nyugdíjasok megyei tekeversenyét a közelmúltban. Az egri Ezüstidő Szabadidős Egyesület elnöke, Fűrész János elmondta: száztízen neveztek be a megméretésbe, és igen jó hangulatban telt a nap délelőtt tíz órától délután ötig. A tekeversenyen indulók mellett jöttek csak érdeklődő nézők is - tudtuk meg.- Négytagú csapatok vettek részt a versenyben, közöttük tisztán férfi- és női együttesek, illetve vegyes négyesek. A vándorserleget, immár másodszor, a Sánta Gyula vezette hatvani Naplemente Nyugdíjas Klub nyerte. Az egyéni megméretésben Juhász Zsuzsanna, az egri egyesületünk tagja diadalmaskodott, míg a férfiak mezőnyében a mátrafüredi Bene Egylettől Lőrincz Dezső nyert - sorolta az eredményeket az elnök, aki elmondta még azt is, hogy a tekézésen túl voltak a résztvevőknek más elfoglaltságaik is. Kilátogattak például a Ciszterci Apátsághoz. A csapatgyőztes hatvaniak egyébként egy egész buszt megtöltve érkeztek a városba, s a nyertesek és helyezettek örömét az is növelte, hogy éremmel, emléklappal ismerték el a szervezők a helyezésüket. S. S.
