Heves Megyei Hírlap, 2016. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

2016-07-09 / 160. szám

2016. JÚLIUS 9., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP 3 Játék, móka felszabadultan és kötetlenül: az IFI Nyár már több éve vonzza a gyermekeket izgalmas programjaival Ritmus, mondókák, aktivi­tás: az IFI Nyár táborában egy percet sem unatkoznak a gyermekek: vidáman úsz­nak a programok között, amit a szervezők: Titanilla és Boglárka állítottak össze számukra. Juhász Henrietta henrietta.juhasz@mediaworks.hu EGER - Nagyon jól érzem ma­gam, nekem nagyon tetszik itt, mert mindenki a barátom lett, és mindig sokat játszunk, nevetünk együtt. A székfoglaló játékot sze­rettem eddig a legjobban - me­sélte Tamara, akit az IFI Nyár­ról kérdeztük annak helyszínén, az IFI Pontban kedd délelőtt. Bár már felnőttek vagyunk, mi is iz­gatottan vártuk, hogy eljöjjön ez az ígéretes program. Az érdeklő­désből a kisdiákok részéről sem volt hiány - erről tanúskodott az is, hogy már jó előre betelt min­den hely. Garabás Titanilla és Huszthy Boglárka, az IFI Pont munkatársai készültek számuk­ra izgalmas játékokkal.- A székfoglaló arról szól, hogy körbeülünk, és valaki közép­re áll, majd feltesz egy kérdést: például, hogy ki járt már külföl­dön, és azok, akik igen, felállnak, majd keresnek egy másik helyet- aki középen áll, neki is keres­ni kell - részletezte érdeklődé- sünkre kedvenc játékának lénye­gét Tamara. Az aprócska Zsófi is nagyon otthonosan érezte magát az IFI Pont táborában. Elárulta, hogy hogyan batikoltak.- Viasszal kellett rajzolni a textilre egy ecsettel, utána hagytuk egy kicsit száradni és kifestettük - mesélte. Lili ked­den csatlakozott a többiekhez, ezeken felül pedig varró- és kéz­műves táborba is ellátogat még a nyáron. A Neumann János Kö­zépiskola tanulója, Gimesi Ro­berta önkéntes segítőként csat­lakozott a táborozókhoz.- Azért jöttem, mert min­dig fontosnak tartottam, hogy a gyerekek mellett legyen egy olyan ember, aki nem a vezető­jük. Itt vagyunk mi is, akik hi­szem, ugyanúgy tudunk segíte­ni, mint a szervezők. Mégis egy kicsit játékosabban tekintenek ránk a gyerekek. Nagyon élve­zem, mert szeretem a kisgyere­keket - avatott be minket a fiatal lány. Ezután a szervezőkkel: Ti- tanillával és Boglárkával beszél­gettünk. Kíváncsiak voltunk, hogy hogyan látják, mivel lehet lekötni a gyermekek figyelmét.- Fontosak a körjátékok és a csoportos játékok, amikor együtt vagyunk, mindenki valahogy be tud kapcsolódni, és a saját krea­tivitását adja hozzá. Nélkülözhe­tetlen, hogy mindenki mutasson valamit magából, amit már meg­tapasztalt, vagy ahol már járt. Ez a csapat igazán baráti, így az is­merkedésen már nem is nagyon kellett dolgoznunk. Kihozhat­juk hát a kreativitásukat, ahogy azt is, hogy türelmesek legye­nek: egymással és magukkal is - ezzel előre tekintünk a jövőre - árulta el céljaikat Titanilla. Gon­dolatait Boglárka kiegészítette azzal, szeretnék megtanítani a gyermekeket arra, hogy hogyan kell csapatban dolgozni.- Új emberekkel találkoz­hatnak. Olyan felnőttekkel, akikkel könnyű együtt játsza­ni, de ezzel egy időben tudják azt, hogy mi vagyunk a felnőt­tek. Igyekszünk megmutatni nekik a kölcsönös tiszteletet - mondta Titanilla.- A tisztelet persze nem te­kintélyen alapszik. Olyan ér­tékeket csempészünk a tábor napjaiba, ami kölcsönös tiszte­letet teremt - tette hozzá Bog­lárka. Véleményük szerint a tá­bor egyik legnagyobb előnye, hogy az osztálytársaikon kí­vül - akikkel az év nagy részét töltik - új kortársakkal ismer­kedhetnek, szőhetnek barátsá­gokat. Persze olyanok is akad­nak, akik barátaikkal együtt érkeznek.- Az egyik gyerkőc már most kijelentette az édesanyjának, hogy jövőre is jönni szeretne - ez számunkra nagyon nagy öröm és pozitív visszajelzés - tudtuk meg Titanillától. Az IFI Pontban már nem először szer­veznek ilyen tábort, persze minden évben becsempésznek valami újdonságot, így például idén a népi játékokat.- Eljártunk egy egyszerűbb körtáncot, amiben páros tánc is megjelent. Ez a része is arról szól, hogy megszeressék ezeket a játé­kokat és rajtuk keresztül köze­lebb kerüljenek egymáshoz - je­gyezte meg Boglárka. A kedd dél­utánt az Érsekkertben töltötték a gyermekekkel. Boglárka szerint az ifjúság nagyon fogékony a múlt felejthetetlen játékai iránt.- Valahol belénk van ez kódol­va: ritmusok, mondókák, mozgé­konyság, aktivitás, ami nem vál­tozik a korral, ugyanúgy igényük van a gyerekeknek rá, könnyen feloldódnak benne - osztotta meg velünk meglátásait. Persze a játék mellett a felelősséget is vál­lalják, és sosem volt problémájuk a gyermekekkel, elmondták: már a legelején megbeszélték a szabá­lyokat, ezért igazán felszabadult a légkör az IFI Nyár táborában. Gyermekévek Juhász Henrietta henrietta.juhasz@mediaworks.hu J ó-e, ha a gyermekeket beadjuk nyári táborba? Erre a kérdés­re keresem már második hete különböző helyszíneken a vá­laszt. Láttam sokféle gyermeket és sokféle táboroztatót, még több igazán gazdag elfoglaltságot. Felemelő érzés volt látni, hogy óvodás, kisiskolás korú gyer­mekek ügyes kis kezeikkel alkottak, segítettek társaiknak - ol^an csöppségeknek, akiket alig néhány napja ismertek. Per­sze igazán szerencsések azok a családok, ahol a nagyszülők még tudnak s szeretettel akarnak vigyázni a kisunokákra, és cserébe még el is halmozzák őket minden jóval. Abban is biztos vagyok, hogy egy-egy ilyen nyári tá­borjó „befektetés” lehet: nem csak az adott tematikához hozza közelebb a csöppségeket. Talán azt is kijelenthetem, hogy élni tanítanak: együtt, csapatban gondolkodni, cseleked­ni, létezni. Megtanulhatják, hogyan alkalmazkodjanak, mű­ködjenek együtt egy számukra elsőre idegen felnőttel. Ha épp feladatot kaptak, azt csendben hallgatták, majd neki is lendültek az alkotásnak. Ha szabadidő volt, akkor pedig - ahogy ennek lennie kell - hangosan, vidáman játszottak egy­mással. Eszembe jutott a saját gyermekkorom is, amikor még nem volt ekkora „divatja” a táboroztatásnak. Az utcán fociz­tunk, a lefolyóban fürdettük a babákat, vagy épp diófalevél­ből főztünk teát - szigorúan a plüssök gyógyítására. Mégis rádöbbentem, hogy a kettő között felesleges párhuzamot von­ni: azzal is szembesültem, hogy a mai kor gyermekei is ponto­san ugyanolyanok, mint mi voltunk. Köztük is vannak, akik több mindent kipróbálhatnak, de abban biztos vagyok, hogy felnőttként ugyanúgy édesen emlékeznek majd vissza ezek­re az évekre. Egy-egy nyári tábor jó befektetés lehet. Egyetemi ünnep: kultúra a színpadon EGER Az Eszterházy Károly Egyetem kétnapos rendezvény- sorozatot szervezett, hogy mél­tóképp megünnepelje a július eleji egyetemmé válást. Míg a csütörtöki nap a zártkörű, hiva­talos programoké volt, addig a pénteki naphoz már bárki csat­lakozhatott, aki szeretett volna részese lenni az ünnepi pillana­toknak. A kulturális fesztivál a Líceum udvarán délelőtt az Esz­terházy Károly Gyakorlóiskola növendékeinek műsorával kez­dődött. Az ifjú tehetségek meg­melengették zenés-táncos be­mutatóikkal a közönség szívét. Délután az Egri Érseki Fiú­kórus angyali dallamaival foly­tatódott a rendezvény: felcsen­dült Tinódi Sebestyén dala, Mo- zart-mű, az Ave Maria, a játéko­sabb Kutyatár, majd zárásként újra egy komolyabb mű: a Vala­hol Európában musical „A zene az kell” dala. Az egyetemi szín­játszó társulat, a Szuszogó Szín­ház is külön műsorral készült erre az alkalomra: az improvi- zatív előadás ezúttal is - a tőlük megszokott módon - magával ragadóra sikeredett. A rendezvé­nyen jászberényi Cantate Nobis Énekegyüttes is tiszteletét tette. A fesztivált - a főiskolai ren­dezvények állandó résztvevő­je - a már egyetemi zenekar: a Jazz Faces koronázta. J. H. SZOMSZÉD ESZTER Cigánypecsenye káposztasalátával, orjaleves nélkül V asárnap volt, épp’ haran­goztak, mikor két megtört öreg és egy hatéves forma kisfiú sétált lefelé a várból. Leg­alább 30 fok volt odakint, tűzött a nap, a hegyek felől már látszot­tak a fekete felhők.- Akkor te már voltál itt más­kor is? - kérdezte az ősz halánté- kú a pocakos barátjától. - Igen, voltam - válaszolta. - És milyen? - Szerintem jó.- És mit ettél?- Nem emlékszem.- Hogy lehet nem emlékezni erre?- Géza, nem emlékszem, és kész! - válaszolta türelmetlenül a másik. Amikor felértek a vár lá­bánál elhelyezkedő étterem udva­rára, kicsit megtorpantak, mert látták, hogy alig van már hely, csak egy négyszemélyes asztal ár­válkodottá teraszon. Az ősz hajú kinézte azt a széket, ahonnan rá­láthat a felszolgálóra.- Ülj ide mellém! - szólta kis­fiúnak.- Nem, én akarok ide ülni - mondta kissé sipákolóan a gyer­mek. Ezzel jelezte, hogy nem tűr ellentmondást, az őszhalántékú ezért átült a szembenlévő székre.- Nem hiszem el... Máskor meg az a baja, hogy nem ülök mellé - morgott a barátjának. - Szóval, még mindig nem emlék­szel, mitettél itt?- Nem, de nézzük meg az ét­lapot - s azzal fogta a két mű­anyag borítású lapot, és az egyi­ket a mellette ülő kezébe nyomta.- Ennyi az egész? - kérdezte.- Amint látod. A kisfiú eközben a kezében lévő plüssfigurával játszott, mu­tatta neki, mi minden van itt.- Nézd, ez meg a villa! De ez nem vas, hanem ötvözet. Igaz, apa? - szegezte apjának a kér­dést.- Igen - nézett fel amaz az ét­lapról. - Apa! Apa! Mit eszünk?- Várj, még nem olvastam vé­gig-'- De, apa! Neki is rendelj! Tu­dod, ő a halat szereti! - mutatott a játékára.- Türelem, várj már kicsit! Ekkor megérkezett a pincér­lány. A pocakost már ismerte, köszönt, és megállt szorosan az asztal mellett, kezében a jegy­zetfüzetével.- ló napot! Kálmán Géza - állt fel bemutatkozni az ősz ha- lántékú.- Jó napot kívánok, Balogh Zi­ta vagyok. Mit hozhatok inni? Ekkor az ősz hajú kissé csa­lódottan visszaült, mert látta, hogy a lánynak fogalma sincs ar­ról, hogy ki az a Kálmán Géza. „Hmm, butuska... Nem tudod, hogy én vagyok a környék leghíre­sebb és elismert írója” - gondolta.- Egy narancslevet kérek - mondta a pocakos.- Én pedig vizet. Milyen vizük van?- Szénsavas és szénsavmen­tes is.- Jó. De milyen?- Üveges.- De milyen??- Natur Aqua.- Natur Aqua. Hm... hát jó, le­gyen. Abból kérünk egy szénsa­vasat és egy menteset.- Esznek is?- Igen.- Es tudják már, hogy mit?- Ez az orjaleves milyen, ma­ga megenné? - érdeklődött Géza.- Igen.- Es tészta van benne?- Húú, passz.- És milyen zöldségeket rak­nak bele?- Borsót biztosan - jött a vá­lasz egy kis gondolkodás után. - És répát is.- Hát, jó - sóhajtott megenge- dően. - Akkor legyen az.- Mi legyen a második?- Cigánypecsenyét kérek még. Ez a magyaros mártás mit jelen­tene? Érdekesen hangzik.- Hát, hogy van benne hagy­ma meg paprika...- Igen, a cigánypecsenye az hagymás - mondta kioktatóan. Zita ekkorra már nagyon elpi­rult, de vett egy mély levegőt, és rákérdezett a köretre.- Petrezselymes burgonyát ké­rek, azzal talán nem lövök mel­lé és káposztasalátát, ha van. Ugye van jó ecetes káposztasa­látájuk?- Azt hiszem, igen.- Csak hiszi, hm... Akkor ré­szemről ennyi. A fiamnak sze- zámmagos rántott csirkemel­let kérek és hasábburgonyát. Ugyanezzel a káposztasalátával.- Nekem nem kell káposzta, uborkát kérek - szólt a fiúcska.- Rendben. És Önnek mit hoz­hatok? - nézett az asztal belső sarkánál ülő férfira.- Jó lesz nekem is a cigány pe­csenye, ugyanúgy - zárta rövid­re kívánságait.- Rendben. Nemsokára ho­zom. Ekkor Géza hátradőlt a szék­ben, és sóhajtott: - Remélem, iparkodnak. Barátja nem szólt semmit, a kisfiú is elvolt a plüssel, azonban Zita újra megjelent az asztalnál.- Sajnos, elfogyott az orjaleves.- Hogyhogy elfogyott? Hisz’ még csak most van dél! - hitet­lenkedett az író, s a helyzet már a körülöttük ülőknek is kezdett kellemetlenné válni. A levegő is egyre sűrűbbé vált, közeledtek a viharfelhők.- Sajnálom, uram. Esetleg van még vadragu- vagy gyü­mölcslevesünk.- Akkor hozzon vadat - mondta.- Nem, apa! Nekem gyü­mölcsleves kell! - szólt a kisfiú hangosan.- Miért különcködsz mindig?- Mert én azt kérek, és kész!- így kell válaszolni?! - szólta fiára. - Jó, akkor az egyik gyü­mölcsleves lesz. A lány erre már csak bólintott, s mikor elment, Géza rámordult a fiúra:- Olyan hisztis vagy, akár­csak az anyád! i táborba w M . rf&Jgiiafc. SflÉpr inbrm°‘

Next

/
Oldalképek
Tartalom