Heves Megyei Hírlap, 2016. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
2016-07-09 / 160. szám
2016. JÚLIUS 9., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP 3 Játék, móka felszabadultan és kötetlenül: az IFI Nyár már több éve vonzza a gyermekeket izgalmas programjaival Ritmus, mondókák, aktivitás: az IFI Nyár táborában egy percet sem unatkoznak a gyermekek: vidáman úsznak a programok között, amit a szervezők: Titanilla és Boglárka állítottak össze számukra. Juhász Henrietta henrietta.juhasz@mediaworks.hu EGER - Nagyon jól érzem magam, nekem nagyon tetszik itt, mert mindenki a barátom lett, és mindig sokat játszunk, nevetünk együtt. A székfoglaló játékot szerettem eddig a legjobban - mesélte Tamara, akit az IFI Nyárról kérdeztük annak helyszínén, az IFI Pontban kedd délelőtt. Bár már felnőttek vagyunk, mi is izgatottan vártuk, hogy eljöjjön ez az ígéretes program. Az érdeklődésből a kisdiákok részéről sem volt hiány - erről tanúskodott az is, hogy már jó előre betelt minden hely. Garabás Titanilla és Huszthy Boglárka, az IFI Pont munkatársai készültek számukra izgalmas játékokkal.- A székfoglaló arról szól, hogy körbeülünk, és valaki középre áll, majd feltesz egy kérdést: például, hogy ki járt már külföldön, és azok, akik igen, felállnak, majd keresnek egy másik helyet- aki középen áll, neki is keresni kell - részletezte érdeklődé- sünkre kedvenc játékának lényegét Tamara. Az aprócska Zsófi is nagyon otthonosan érezte magát az IFI Pont táborában. Elárulta, hogy hogyan batikoltak.- Viasszal kellett rajzolni a textilre egy ecsettel, utána hagytuk egy kicsit száradni és kifestettük - mesélte. Lili kedden csatlakozott a többiekhez, ezeken felül pedig varró- és kézműves táborba is ellátogat még a nyáron. A Neumann János Középiskola tanulója, Gimesi Roberta önkéntes segítőként csatlakozott a táborozókhoz.- Azért jöttem, mert mindig fontosnak tartottam, hogy a gyerekek mellett legyen egy olyan ember, aki nem a vezetőjük. Itt vagyunk mi is, akik hiszem, ugyanúgy tudunk segíteni, mint a szervezők. Mégis egy kicsit játékosabban tekintenek ránk a gyerekek. Nagyon élvezem, mert szeretem a kisgyerekeket - avatott be minket a fiatal lány. Ezután a szervezőkkel: Ti- tanillával és Boglárkával beszélgettünk. Kíváncsiak voltunk, hogy hogyan látják, mivel lehet lekötni a gyermekek figyelmét.- Fontosak a körjátékok és a csoportos játékok, amikor együtt vagyunk, mindenki valahogy be tud kapcsolódni, és a saját kreativitását adja hozzá. Nélkülözhetetlen, hogy mindenki mutasson valamit magából, amit már megtapasztalt, vagy ahol már járt. Ez a csapat igazán baráti, így az ismerkedésen már nem is nagyon kellett dolgoznunk. Kihozhatjuk hát a kreativitásukat, ahogy azt is, hogy türelmesek legyenek: egymással és magukkal is - ezzel előre tekintünk a jövőre - árulta el céljaikat Titanilla. Gondolatait Boglárka kiegészítette azzal, szeretnék megtanítani a gyermekeket arra, hogy hogyan kell csapatban dolgozni.- Új emberekkel találkozhatnak. Olyan felnőttekkel, akikkel könnyű együtt játszani, de ezzel egy időben tudják azt, hogy mi vagyunk a felnőttek. Igyekszünk megmutatni nekik a kölcsönös tiszteletet - mondta Titanilla.- A tisztelet persze nem tekintélyen alapszik. Olyan értékeket csempészünk a tábor napjaiba, ami kölcsönös tiszteletet teremt - tette hozzá Boglárka. Véleményük szerint a tábor egyik legnagyobb előnye, hogy az osztálytársaikon kívül - akikkel az év nagy részét töltik - új kortársakkal ismerkedhetnek, szőhetnek barátságokat. Persze olyanok is akadnak, akik barátaikkal együtt érkeznek.- Az egyik gyerkőc már most kijelentette az édesanyjának, hogy jövőre is jönni szeretne - ez számunkra nagyon nagy öröm és pozitív visszajelzés - tudtuk meg Titanillától. Az IFI Pontban már nem először szerveznek ilyen tábort, persze minden évben becsempésznek valami újdonságot, így például idén a népi játékokat.- Eljártunk egy egyszerűbb körtáncot, amiben páros tánc is megjelent. Ez a része is arról szól, hogy megszeressék ezeket a játékokat és rajtuk keresztül közelebb kerüljenek egymáshoz - jegyezte meg Boglárka. A kedd délutánt az Érsekkertben töltötték a gyermekekkel. Boglárka szerint az ifjúság nagyon fogékony a múlt felejthetetlen játékai iránt.- Valahol belénk van ez kódolva: ritmusok, mondókák, mozgékonyság, aktivitás, ami nem változik a korral, ugyanúgy igényük van a gyerekeknek rá, könnyen feloldódnak benne - osztotta meg velünk meglátásait. Persze a játék mellett a felelősséget is vállalják, és sosem volt problémájuk a gyermekekkel, elmondták: már a legelején megbeszélték a szabályokat, ezért igazán felszabadult a légkör az IFI Nyár táborában. Gyermekévek Juhász Henrietta henrietta.juhasz@mediaworks.hu J ó-e, ha a gyermekeket beadjuk nyári táborba? Erre a kérdésre keresem már második hete különböző helyszíneken a választ. Láttam sokféle gyermeket és sokféle táboroztatót, még több igazán gazdag elfoglaltságot. Felemelő érzés volt látni, hogy óvodás, kisiskolás korú gyermekek ügyes kis kezeikkel alkottak, segítettek társaiknak - ol^an csöppségeknek, akiket alig néhány napja ismertek. Persze igazán szerencsések azok a családok, ahol a nagyszülők még tudnak s szeretettel akarnak vigyázni a kisunokákra, és cserébe még el is halmozzák őket minden jóval. Abban is biztos vagyok, hogy egy-egy ilyen nyári táborjó „befektetés” lehet: nem csak az adott tematikához hozza közelebb a csöppségeket. Talán azt is kijelenthetem, hogy élni tanítanak: együtt, csapatban gondolkodni, cselekedni, létezni. Megtanulhatják, hogyan alkalmazkodjanak, működjenek együtt egy számukra elsőre idegen felnőttel. Ha épp feladatot kaptak, azt csendben hallgatták, majd neki is lendültek az alkotásnak. Ha szabadidő volt, akkor pedig - ahogy ennek lennie kell - hangosan, vidáman játszottak egymással. Eszembe jutott a saját gyermekkorom is, amikor még nem volt ekkora „divatja” a táboroztatásnak. Az utcán fociztunk, a lefolyóban fürdettük a babákat, vagy épp diófalevélből főztünk teát - szigorúan a plüssök gyógyítására. Mégis rádöbbentem, hogy a kettő között felesleges párhuzamot vonni: azzal is szembesültem, hogy a mai kor gyermekei is pontosan ugyanolyanok, mint mi voltunk. Köztük is vannak, akik több mindent kipróbálhatnak, de abban biztos vagyok, hogy felnőttként ugyanúgy édesen emlékeznek majd vissza ezekre az évekre. Egy-egy nyári tábor jó befektetés lehet. Egyetemi ünnep: kultúra a színpadon EGER Az Eszterházy Károly Egyetem kétnapos rendezvény- sorozatot szervezett, hogy méltóképp megünnepelje a július eleji egyetemmé válást. Míg a csütörtöki nap a zártkörű, hivatalos programoké volt, addig a pénteki naphoz már bárki csatlakozhatott, aki szeretett volna részese lenni az ünnepi pillanatoknak. A kulturális fesztivál a Líceum udvarán délelőtt az Eszterházy Károly Gyakorlóiskola növendékeinek műsorával kezdődött. Az ifjú tehetségek megmelengették zenés-táncos bemutatóikkal a közönség szívét. Délután az Egri Érseki Fiúkórus angyali dallamaival folytatódott a rendezvény: felcsendült Tinódi Sebestyén dala, Mo- zart-mű, az Ave Maria, a játékosabb Kutyatár, majd zárásként újra egy komolyabb mű: a Valahol Európában musical „A zene az kell” dala. Az egyetemi színjátszó társulat, a Szuszogó Színház is külön műsorral készült erre az alkalomra: az improvi- zatív előadás ezúttal is - a tőlük megszokott módon - magával ragadóra sikeredett. A rendezvényen jászberényi Cantate Nobis Énekegyüttes is tiszteletét tette. A fesztivált - a főiskolai rendezvények állandó résztvevője - a már egyetemi zenekar: a Jazz Faces koronázta. J. H. SZOMSZÉD ESZTER Cigánypecsenye káposztasalátával, orjaleves nélkül V asárnap volt, épp’ harangoztak, mikor két megtört öreg és egy hatéves forma kisfiú sétált lefelé a várból. Legalább 30 fok volt odakint, tűzött a nap, a hegyek felől már látszottak a fekete felhők.- Akkor te már voltál itt máskor is? - kérdezte az ősz halánté- kú a pocakos barátjától. - Igen, voltam - válaszolta. - És milyen? - Szerintem jó.- És mit ettél?- Nem emlékszem.- Hogy lehet nem emlékezni erre?- Géza, nem emlékszem, és kész! - válaszolta türelmetlenül a másik. Amikor felértek a vár lábánál elhelyezkedő étterem udvarára, kicsit megtorpantak, mert látták, hogy alig van már hely, csak egy négyszemélyes asztal árválkodottá teraszon. Az ősz hajú kinézte azt a széket, ahonnan ráláthat a felszolgálóra.- Ülj ide mellém! - szólta kisfiúnak.- Nem, én akarok ide ülni - mondta kissé sipákolóan a gyermek. Ezzel jelezte, hogy nem tűr ellentmondást, az őszhalántékú ezért átült a szembenlévő székre.- Nem hiszem el... Máskor meg az a baja, hogy nem ülök mellé - morgott a barátjának. - Szóval, még mindig nem emlékszel, mitettél itt?- Nem, de nézzük meg az étlapot - s azzal fogta a két műanyag borítású lapot, és az egyiket a mellette ülő kezébe nyomta.- Ennyi az egész? - kérdezte.- Amint látod. A kisfiú eközben a kezében lévő plüssfigurával játszott, mutatta neki, mi minden van itt.- Nézd, ez meg a villa! De ez nem vas, hanem ötvözet. Igaz, apa? - szegezte apjának a kérdést.- Igen - nézett fel amaz az étlapról. - Apa! Apa! Mit eszünk?- Várj, még nem olvastam végig-'- De, apa! Neki is rendelj! Tudod, ő a halat szereti! - mutatott a játékára.- Türelem, várj már kicsit! Ekkor megérkezett a pincérlány. A pocakost már ismerte, köszönt, és megállt szorosan az asztal mellett, kezében a jegyzetfüzetével.- ló napot! Kálmán Géza - állt fel bemutatkozni az ősz ha- lántékú.- Jó napot kívánok, Balogh Zita vagyok. Mit hozhatok inni? Ekkor az ősz hajú kissé csalódottan visszaült, mert látta, hogy a lánynak fogalma sincs arról, hogy ki az a Kálmán Géza. „Hmm, butuska... Nem tudod, hogy én vagyok a környék leghíresebb és elismert írója” - gondolta.- Egy narancslevet kérek - mondta a pocakos.- Én pedig vizet. Milyen vizük van?- Szénsavas és szénsavmentes is.- Jó. De milyen?- Üveges.- De milyen??- Natur Aqua.- Natur Aqua. Hm... hát jó, legyen. Abból kérünk egy szénsavasat és egy menteset.- Esznek is?- Igen.- Es tudják már, hogy mit?- Ez az orjaleves milyen, maga megenné? - érdeklődött Géza.- Igen.- Es tészta van benne?- Húú, passz.- És milyen zöldségeket raknak bele?- Borsót biztosan - jött a válasz egy kis gondolkodás után. - És répát is.- Hát, jó - sóhajtott megenge- dően. - Akkor legyen az.- Mi legyen a második?- Cigánypecsenyét kérek még. Ez a magyaros mártás mit jelentene? Érdekesen hangzik.- Hát, hogy van benne hagyma meg paprika...- Igen, a cigánypecsenye az hagymás - mondta kioktatóan. Zita ekkorra már nagyon elpirult, de vett egy mély levegőt, és rákérdezett a köretre.- Petrezselymes burgonyát kérek, azzal talán nem lövök mellé és káposztasalátát, ha van. Ugye van jó ecetes káposztasalátájuk?- Azt hiszem, igen.- Csak hiszi, hm... Akkor részemről ennyi. A fiamnak sze- zámmagos rántott csirkemellet kérek és hasábburgonyát. Ugyanezzel a káposztasalátával.- Nekem nem kell káposzta, uborkát kérek - szólt a fiúcska.- Rendben. És Önnek mit hozhatok? - nézett az asztal belső sarkánál ülő férfira.- Jó lesz nekem is a cigány pecsenye, ugyanúgy - zárta rövidre kívánságait.- Rendben. Nemsokára hozom. Ekkor Géza hátradőlt a székben, és sóhajtott: - Remélem, iparkodnak. Barátja nem szólt semmit, a kisfiú is elvolt a plüssel, azonban Zita újra megjelent az asztalnál.- Sajnos, elfogyott az orjaleves.- Hogyhogy elfogyott? Hisz’ még csak most van dél! - hitetlenkedett az író, s a helyzet már a körülöttük ülőknek is kezdett kellemetlenné válni. A levegő is egyre sűrűbbé vált, közeledtek a viharfelhők.- Sajnálom, uram. Esetleg van még vadragu- vagy gyümölcslevesünk.- Akkor hozzon vadat - mondta.- Nem, apa! Nekem gyümölcsleves kell! - szólt a kisfiú hangosan.- Miért különcködsz mindig?- Mert én azt kérek, és kész!- így kell válaszolni?! - szólta fiára. - Jó, akkor az egyik gyümölcsleves lesz. A lány erre már csak bólintott, s mikor elment, Géza rámordult a fiúra:- Olyan hisztis vagy, akárcsak az anyád! i táborba w M . rf&Jgiiafc. SflÉpr inbrm°‘
