Heves Megyei Hírlap, 2016. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

2016-05-09 / 108. szám

g DIÁKVILÁG 2016. MÁJUS 9., HÉTFŐ A diákok kezében a Fold jovoje KISKÖRE Több, a diákok krea­tivitását és „zöld” tudatossá­gát megmozgató programot is szerveztek Kiskörén a Föld napjához kapcsolódva. A kis­körei szakaszmérnökségen megrendezték a megyei kör­nyezetismereti versenyt, és mintegy négyszáz alkotás ér­kezett az ugyancsak megyei merítésű Föld-napi rajzpályá­zatra is.- Épp ma írják alá New Yorkban a párizsi klíma­egyezmény ratifikálását a Föld felmelegedésének meg­akadályozásáért - emlékez­tetett Szabó Zsolt, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium klí­mapolitikai államtitkára, aki díjakat adott át mindkét ren­dezvényen.- Kisköre a legnagyobb ma­gyarországi megújuló erőfor­rások egyikének, a vízlépcső­nek a helye, ez az egyik ne­vezetességünk és jelképünk. A gondolkodásmód, amit itt most kifejeztetek az alkotá­saitokkal, reményre ad okot - vélekedett Magyar Csilla, kis­körei polgármester. A Közép- Tisza-vidéki Vízügyi Igazga­tóságot irányító Lovas Atti­la arra hívta fel a figyelmet, hogy érdemes lenne minden napot úgy élni, hogy a Föld napjához hasonlóan az embe­rek odafigyeljenek bolygónk „egészségére”. A vetélkedőt kilenc döntős közül a hevesi Újtelepi Kato­likus Általános Iskola csapa­ta nyerte, őket a hatvani Ko­dály Általános Iskola és a po­roszlói versenyzők követték, a kodályosok elhozták a leg­színvonalasabb prezentáció­nak járó különdíjat is. A Sze­retjük a természetet címmel kiírt rajzpályázatot kiskörei, hatvani és hevesi „körzetis” fiatalok nyerték, s volt többek között ecsédi, boldogi, tarna- mérai siker is az elismerések között. F. Z. Diákkreativitás Udvaros Dorottya Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész­nő, a Halhatatlanok Társu­latának örökös tagja, jelen­leg a Nemzeti Színház társu­latának a tagja. A Majdnem valaki egri lemezbemutatója kapcsán volt alkalmam be­szélgetni vele a színművészi és énekes karrierről is. Kobolák Dóra heol@heol.hu- Az édesanyja és az édesapja is szakmabeli volt, befolyásolta ez önt abban, hogy színésznő lett?- Igen, egészen biztosan. Elő­ször nem akartam egyáltalán színházzal foglalkozni, mert nem éltünk együtt, és vala­hogy tulajdonképpen kicsit ha­ragudtam a színházra, hogy el­veszi tőlem a szüléimét. Ami­kor elmentem hozzájuk látoga­tóba - én Pesten éltem, ők Kecs­keméten dolgoztak -, akkor na­gyon jól éreztem magam a szín­házban. Annyira tetszett min­den, ami ott volt régen. Aztán majdnem a gimnázium végéig azt gondoltam, hogy orvos aka­rok lenni, és az utolsó év vége fe­lé jöttem rá, hogy nem csinálha­tok mást, csak ezt.- Milyen érzés volt ilyen háttér­rel felnőni?- Nehéz „színészgyereknek” lenni. Nagyon rapszodikus fog­lalkozás. Váratlanul ráér egy színész, aztán utána hetekig egy szabad perce sincs.- Egyszer azt nyilatkozta, hogy a Színművészeti Főiskolára a fel­vételi nem elsőre sikerült. Ho­gyan teltek az egyetemen töltött évek?- Nem csak a Színművésze- tin, minden iskolába az a legfon­tosabb, milyen tanárral találko­zik össze az ember. A mi osztály- vezető tanárunk az akkori Nem­zeti Színháznak volt az igazgató­ja, Márton Endrének hívták. Mi voltunk az egyetlen színész osz­tálya. Előttünk és utánunk is csak rendezőket tanított. Vala­hogy egyáltalán nem értett hoz­zánk, hogy hogyan kellene bán­ni velünk. így a főiskolai négy év tulajdonképpen egy kicsit kínló­dás volt. Én biztosan tudtam, hogy nem vagyok jó, de egyszer­re azt is éreztem, hogy tudnék jobb lenni - ott nem sikerült.- Minek a hatására sikerült?- Olyan társulathoz kerültem a Szolnoki Szigligeti Színházban, akiket értettem, akik között biz­tonságban éreztem magam. Akik között mertem játszani. Nagy sze­rencsém volt, hogy Szolnokra ke­rültem, és nem Budapestre.- Amikor először nem sikerült a felvételi, nem volt csalódott?- Nem. Az elsőnél eltökélt vol­tam, hogy menni fogok még egy­szer. A másiknál már kicsit szo­morú voltam, talán sírtam is. Akkor elgondolkodtam rajta, hogy lehet, nem kéne. Nagyon akartam ezt, úgyhogy nekive­selkedtem harmadszor is. Ak­kor nem rontottam el.- Az Alföldi Róbert által rende- zett jstván a királyban Saroltát játszotta. Hogyan teltek a pró­bák? Milyen érzés volt eljátszani?- A próbák nagyon nehezek voltak, mert nyáron próbáltunk. A próbateremben olykor 50 Cel- sius-fok volt. Rengeteget próbál­tunk, sok táncos volt, sok moz­gás, bonyolult volt a díszlet. Ami­kor leértünk Szegedre, tulajdon­képpen már kész voltunk. Meg­érte ilyen sokat próbálni. Mivel a tévétől is felvettek, sokkal job­ban tudtunk arra koncentrálni, hogy a tévéfelvétellel minden rendben legyen. Egy nehézség volt: a zenekar fent ült az emelvé­nyen, és a monitoron nem min­dig láttuk a fényviszonyok mi­att. Nehéz munka volt, de meg­érte. Egy könnyű munkát, ami­nek nincs sikere, fölösleges is megcsinálni.- Énekléssel mikor kezdett el foglalkozni? Mi inspirálta?- Egyáltalán nem akartam énekelni. A főiskolán természe­tesen tanultam énekelni, na­gyon jó tanárom volt, de teljes mértékben a prózára koncent­ráltam. Prózai színész akartam lenni. Aztán ’84-ben Dés La­ci megkeresett, hogy írna ne­kem egy lemeznyi dalt: egyál­talán nem értettem, hogy mi­ért. Ismertem számos kolléga­nőmet, akik szerintem száz­szor jobban énekeltek, mint én. Nagyon eltökélt volt, kifejezet­ten színészeknek akart dalt ír­ni, nem énekeseknek, és a szí­nészek közül valamiért engem választott. Elkezdtem énektaná­rokhoz járni: klasszikus énekta­nárhoz és jazzénekeshez is: ret­tenetesen sokat készültem erre a lemezre. Volt valami szoprán hangom, amit a főiskolán dédel­gettek, de aztán soha nem éne­keltem többé, így nagyon sokat jártam énekórára. Mielőtt stúdi­óba mentünk, sokat dolgoztunk a lemezen. Akkor már nem érde­kelt, miért nekem szánta, csak élveztem ezt a munkát. Azóta imádok énekelni.- Manapság így már nem is a prózai darabok érdeklik?- De, ám az éneklés vagy kon­cert, vagy éppen egy olyan da­rab, amibe énekelni lehet, az olyan nekem, mint az ajándék­falat a kutyáknak.- Ez a második lemez miért jött létre?- Csináltam a Rózsavölgyi szalonban egy önálló estet, ami­re fölkértünk több kortárs alko­tót, hogy írjanak nekünk novel­lát, verset, dalt. Elkezdtek dalo­kat írni. Kezdetben írtak egyet, majd kettőt, végül öt lett belőle. Bereményi Géza nagyon szeret dalszövegeket írni. Sok mindent csinál még mellette: regényt ír, rendez olykor, de azt hiszem, dalszöveget szeret íri a legjob­ban. Hrutka Robiban annyi ze­ne van, hogy én ilyet még nem láttam soha életemben. Ren­geteg motívum van a fejében. Amikor látták, hogy már eny- nyi dal van, akkor eldőlt: le­gyen egy lemez. (A szerző a MéDiák - az Eszter- házy Károly Főiskola Gyakorlóisko­lája újságjának - munkatársa.) MEGNÉZTÜK Az új Amerika Kapitány Az akciódús reptéri jelenet KRITIKA El tudnak képzelni egy olyan szuperhősös filmet, amiben egyszerre jelen van - a teljesség igénye nélkül - Amerika Kapitány, Vasember, Fekete Özvegy, Skarlát Boszorkány, Sólyomszem, a Tél ka­tonája, Hangya és még Pókember is? Igen, a legújabb Marvel-film azért is rendhagyó, mert a szuper­hősök véres „randevúja” lett. Az új részben a polgárok meg­elégelik, hogy a szuperhősök ne­mes céljaik érdekében már szám­talan ártatlan életet kiontottak, s a nagy erővel bíró harcosokban is egyre jobban dúl a bűntudat. Mindezt látva a hatalom azt sze­retné elérni, hogy a Bosszúállók csapata a kormányzati szerv alatt működjön tovább. Csakhogy még a csapat fele lehajtott fejjel beáll a sorba, addig a többiek úgy látják, értelmetlen lenne igába állniuk. Ez okozza a két részre szakadt szuperhős csapat közötü ellentéte­ket: háború indul közöttük, mely­ben nem félnek egymás, egyko­ri harcostársaik ellen szegülni. A drámaiságot a harcjelenetek mellett tovább fokozza, hogy kide­rülnek a múlt sötét titkai, s tovább hömpölyög a feszültség. A Polgárháború különlegessége a felnagyított érzelmekben, a szo­katlan szituációkban és régi kér­désünk megválaszolásában rejlik, ami arra irányult: meddig pusz­títhatnak a szuperhősök büntetle­nül. Persze, ahogy már megszok­hattuk, ezúttal is elvarratlanul maradnak olyan szálak, amelye­ket csakis egy újabb Marvei film szőhet tovább. J. H. HIRDETÉS u ánia Filmszínház Kávézóéi Rendezvényközpont ínyenc falatokat tálaltak a diákok EGER A „Vendéglátó iskolák ta­nulóinak Kárpát-medencei sza­badtéri emlékversenyén”, Verő­cén 22 magyar és külföldi isko­la képviseltette magát. A csa­patoknak háromfogásos menü­sort kellett elkészíteniük. El­ső nap délelőtt a grill ételeké volt a főszerep. A Szent Lőrinc Vendéglátó és Idegenforgalmi Szakközépiskola diákjai spár­gával töltött füstölt csirkemel­let tálaltak forrázott jégsalátá­val, pontyfiiét diszkoszban süt­ve, illetve kölesmorzsát szerví­roztak a zsűritagoknak. Az íny­csiklandozó menüsorért a csa­pat: Czövek Auguszta, Barta Roland, Kovács Szabolcs és Új­vári Milán aranyérmet kapott. A spárgával töltött füstölt csir­kemellért megkapták a legjobb grill előételnek járó különdíjat is. A második forduló felada­ta bográcsban főzött ételek ké­szítése volt, az általuk kreált csirkehalászlé, a pikáns már­tásban túrógombóccal készült nyúlgerinckorona, káposztale­vélbe töltött csuszatésztával, il­letve a desszertként tálalt ku- koricagörhe tejmártással, flam- bírozott habbal és gyümölcsök­kel ezüst minősítést ért el. Kü­lön feladattal is meglepték a versenyzőket: egy „tojáskvíz­zel”, ahol Kovács Szabolcs az el­ső helyen végzett. Az összesített eredményhirdetésben az 5. he­lyen zárták a versenyt. Taroltak a gyöngyösiek a környezetvédelmi versenyen Társasjátékként hasznosítva GYÖNGYÖS, SZOLNOK A Curie környezetvédelmi emlékver­senyre - amit ebben a tanévben már 20. alkalommal hirdetett meg a Curie Alapítvány - 3000 tanuló nevezett országszerte és a határon túlról is. A diákoknak a három leve- lezős fordulót követően, febru­árban területi döntőkön kellett megmérettetniük magukat. Ez­után a 15-15 legtöbb pontot elért csapatokat hívták be korcsopor­tonként a döntőre, mely április 16-án volt Szolnokon. A 276 ver­senyzőnek több területen is bizo­nyítania kellett: környezetvédel­mi tesztben, szóbeli prezentáci­óban és dokumentáció kategó­riákban, melyben újrahasznosí­Budai Bálint, Dovrtel Adám és Kovács Levente csillogó érmeikkel tott anyagból kellett társasjáté­kot készíteniük. A verseny győztesei a 3-4. év- ' folyamos korosztályban a Gyön­gyösi Felsővárosi Általános Isko­la tanulói voltak: Budai Báünt, Dovrtel Ádám és Kovács Leven­te. A tanulók mind a három kate­góriában dobogós helyezést értek el, ők lettek a legjobb tesztet író csapat, de elsők lettek a legjobb dokumentációt készítők között is. Szóbeli prezentációjuk máso­dik helyezést ért, így a verseny összesített kategóriáinak I. he­lyezését is megnyerték. Az arany fokozatú elismerő oklevél mellett az övéké lett az aranyérem és a vándorkupa is, mely egy évig az iskolájukban marad. Udvaros Dorottya: először nem akartam a színházzal foglalkozniTg haragudtam rá, hogy elveszi tőlem a szüléimét 'WM

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom