Heves Megyei Hírlap, 2016. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
2016-05-13 / 112. szám
4 A Ml TELEPÜLÉSÜNK: SZAJLA 2016. MÁJUS 13., PÉNTEK Észak-Hevesben a közmunka az egyetlen kapaszkodó a térségben élők számára Új május évtizedes reményekkel A közel hatszáz lelket számláló Szajlán bizony szebb napokat is megéltek már az emberek. Évtizedes álmokat dédelgetnek, fogyatkozó reményekkel. Barta Katalin katalin.barta@mediaworks.hu SZAJLA A májusi tavasz mindenütt gyönyörű. A virágzó kertek, a ragyogó zöldben játszó hegyoldalak a kis észak-hevesi faluban is azt sugallják: minden tökéletes, minden rendben van. Csak amikor elindulunk az utcákon, és szóba elegyedünk az itt élőkkel, derül ki: van még mit tenni, hogy az élet „keleten” is élhetőbb legyen. Jól ismerjük a térséget, a krónikus szegénységet, és az az ezzel járó kilátástalanságot. Az aprócska településen - ugyanúgy, mint a szomszédos falvakban - munkalehetőség alig-alig van. Új vállalkozásokról, ipari üzemekről, netán a szolgáltató szektorban valami új kezdeményezésről hosszú évek óta nem hallani errefelé. Közmunkáról annál inkább. A falu határában most is áll a fóliasátor, benne primőr zöldségek, s a közeli földön is van kapálni való vetemény. Az önkormányzati területeken hat embert alkalmaznak a Start közmunkaprogramban.. Ültetnek, vetnek, kapálnak. Szeretik is, amit csinálnak, csak épp úgy érzik, hogy az ebből származó jövedelem nagyon kevéske. Horváth Tibor- né azt mondja, a program kezdete óta dolgozik közmunkásként. Ennek is örül, hiszen korábban még ilyen lehetőség sem adódott. A gyerekei már felnőttek, a párjával kettesben élnek, meglehetősen szerényen. Éppen ezért otthon is művelnek kiskertet, hogy legalább az élelmiszer egy részét maguk állítsák elő. Munkatársa, Bűte Piroska négy éve dolgozik ugyanígy. Ő elégedett az itteni körülményekkel, nagyon szeret a szabadban dolgozni, bár az 51 ezer forintos fizetés nem sok mindenre elég.- A rendszerváltozás után 1990-ben költöztünk ide Erdélyből, Mihályfalváról a családdal. Szerencsére sikerült hamar beilleszkednünk és megszerettük Szajlát. Négy gyermekem és tizenegy unokám van, tehát van kiről gondoskodni - meséli, miközben arra is kitér, hogy mindig vannak váratlan kiadások, amik miatt borulnak a tervek. Most ilyen az ÉMÁSZ-tól kapott éves elszámolás. Van, akinek hetvenezer forint különbözetet kellene kifizetnie, de nincs miből. Találkozunk régi ismerősünkkel, Bencsik Urbánnal is. Ő a helyi kisebbségi önkormányzat vezetőjeként sokat tett azért, hogy évekkel ezelőtt a helyi romák földhöz jussanak és megtanuljanak kertet művelni, önfenntartó módon gazdálkodni. Kérdem, hogy érzi magát mostanában.- Inkább nem mondok semmit, abból nem lesz baj - legyint egyet, majd tovább dolgozik. A közeli polgármesteri hivatalba ballagunk, ahol kérésünkre Vincze Imréné polgármester asszony összegzi az idei terveket, elképzeléseket:- A kis önkormányzatok nincsenek könnyű helyzetben manapság. Nemcsak a lakosság körében nagy a szegénység, hanem a hivatalban is. A kötelező felA helybeli lakosok szorgoskodnak a melegházban, a növényeket locsolva. A térségben, így Szajlán is egyedül a közmunkaprogram kínál megélhetést az embereknek. Vincze Imréné Nagy Krisztina Bűte Piroska adatokat el kell látnunk, ugyanakkor a helyi adók (gépjármű, iparűzési) 60 százalékát elvonja az állam. A 2013 óta bevezetett feladatalapú finanszírozás sok szempontból hátrányosabb, mint a korábbi rendszer volt. Mi elmondhatjuk, hogy mára minden tartalékunkat feléltük, s mivel az állami normatívát nagyon szűkre szabták, ezért idén január 1-jétől kénytelenek voltunk új adót bevezetni. A kommunális adó évi 5000 forint, de ez is sok családnak gondot jelent. Ahhoz, A civilek nem kémek a bürokráciából Azt is tudjuk, hogy nem oly rég a helyi civil szervezetek aktívan részt vettek a falu szépítésében, építésében. Kíváncsiak vagyunk, hogy idén mire készülnek. Kiderül, hogy a rengeteg bürokratikus ügyintézés miatt az önkéntes tűzoltók és a hagyomány- őrzők is úgy döntöttek, nem működnek tovább egyesületi formában. A polgárőrök viszont a mai napig aktívak. Nekik is köszönhető, hogy a . faluban jó a közbiztonság. Bár nem szervezeti formában, a hagyományokat ma is őrzik a faluban. Nagy Sán- dorné, Sárika híres például palóc-baba gyűjteményéről. Ezeket a nagyközönség előtt is szeretnék kiállítani. Nagy Sándorné és a palóc babák. Ez a különleges gyűjtemény valóban párját ritkítja. Horváth Tiborné hogy a működőképességünket megőrizzük, pályáznunk kell egy kis kiegészítésre - sorolja a falu első asszonya. Az igazán nagy terveket évek óta dédelgetik Szajlán. Ilyen a szennyvízkezelés megoldása. A legkézenfekvőbb lenne egy közeli kiépített rendszerhez csatlakozni, ehhez a befogadó szándéknyilatkozat és a tervek is megvannak már, a kérdés csak az, hogy lesz-e pályázható pénz erre. Ugyancsak évtizedes gondjuk a szajlaiaknak a térerő hiánya. Erre az idén talán megoldás születhet. Az egyik nagy szolgáltató ugyanis ígéretet tett, hogy megépíti az átjátszó tornyot, s ha ez megvalósul, a faluközpontban a közösségi ingyenes internet-elérhetőséget is biztosítják. S ha már a kilátásokról beszélünk, nem hagyhatjuk ki a turisztikai jellegű fejlesztéseket sem. Mi máshoz kapcsolódna ez, mint a falu határában található Nagyhalom rejtélyéhez. Lapunkban is többször írtunk már arról, hogy a rendelkezésre álló írásos anyagok szerint a Nagyhalom Attila sírját rejti, ahol a község emlékhelyet hozott létre. A legenda szerint Csaba királyfi a Tama-patak mentén, a mai Szajla területén talált alkalmas helyet arra, hogy Attilát, a hunok fejedelmét elte- mettesse. Tény, hogy 1913-ban 1200 aranykoronát ajánlott fel a Magyar Tudományos Társaság a legenda gyökereinek feltárására, ám az első világháború kitörése meghiúsította az elképzeléEz itt a vidéki Magyarország Szerettük volna tiszteletünket tenni a Szajlán élő Oravecz Imre költő, író, műfordítónál is. Köztudott, hogy Távozó fa című verseskötetével idén ő kapta meg az ország egyik legrangosabb irodalmi elismerését, az Aegon Művészeti Díjat. Reggeli érkezésünkkor az alkotóval csupán telefonon tudtunk néhány szót váltani. Elhárította érdeklődésünket, mondván a mai sajtó - tisztelet a kivételnek - nem tükrözi hitelesen a vidéki Magyarország gondjait. Egyébként is nemrég épült fel egy makacs betegségből, s most orvoshoz készül. Lassan dél körül jár, amikor hazafelé tartunk, és megállunk a közeli bükkszéki orvosi rendelőnél, hogy szót váltsunk egy ismerősünkkel. Benyitunk a rendelőbe, s kit látunk egyedül üldögélni a váróban? Oravecz Imrét. Mellé ülök, beszélgetünk egy keveset. Kiderül, reggel óta vár a sorára, ő az utolsó beteg. - No, ez itt a vidéki Magyarország - jegyzi meg lakonikusan, amikor beszólítják a rendelőbe. seket. Tudjuk, sokan, sokfelé vélték már úgy, hogy ráleltek Attila sírjára. A szajlaiak mégis úgy hiszik, hogy Attila maradványait a Nagyhalom rejti. Ennek emlékére állítottak évekkel ezelőtt kopjafát, majd emléktáblát is elhelyeztek a legenda írásos anyagával. Most azt tervezik, hogy Sírokkal együtt olyan tanösvényt építenének ki, ami összeköti a történelmi emlékhelyeket (Siro- ki Vár, Nagyhalom). A helyi hagyományőrzők a gyermekcsoporttal együtt készülnek a júliusi Palóc Világtalálkozóra. Ezen részt vesz Nagy Krisztina is, aki az egri Neumann János Szakközépiskola diákja. Őt arról kérdezzük, hogy milyen lehetőségeik vannak a szajlai fiataloknak. Azt mondja, bár nagyon szereti a szülőfaluját, számára igazi ajándék, hogy Egerben egy jó nevű iskolában tanulhat tovább. A faluban sajnos egyre kevesebb a fiatal.
