Heves Megyei Hírlap, 2016. április (27. évfolyam, 76-101. szám)
2016-04-30 / 101. szám
2016. ÁPRILIS 30., SZOMBAT INTERJÚ 11 Miklósa Erikának Bíborka körül forog az élete, és testvért is szeretne a kislánynak. A világhírű énekesnő már csak családbarát szerepeket vállal „Az anyaság az igazi főszerep” Miklósa Erika és férje, Zsolt jj már a kapcsolatuk elejen megbeszélték, hogy örökbe fognak fogadni, ha születik gyermekük, ha nem Miklósa Erika sok virágot kapott a világ operaszínpadain, mégis egy olyan bokrétának örült eddig legjobban az életében, amivel édesanyaként köszöntette a férje a kislányuk nevében. Azt mondja: az elmúlt egy évben kristálytiszta lett a fontossági sorrend az életében, és már a család az első. Fábos Erika kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- Gondolom, sosem fogja elfelejteni, amikor éppen egy éve megcsörrent a telefonja.- A mai napig repesek a boldogságtól, ha belegondolok, hogy ezt nekünk megadta az Isten. Amikor először beszéltünk Bíborkáról a Bölcső Alapítvány vezetőjével, Budavári Zitával, még minden feltételes módban volt. Sok komplikáció adódott a születése körül, újra kellett őt éleszteni és volt egy fenyegető kockázata is egy súlyos betegségnek. Mivel közel voltunk a 45. életévünkhöz, ami a felső határa annak, hogy valaki újszülöttet fogadhasson örökbe, ezért nem gondoltunk arra, hogy egy kisbabát kaphatunk, és azt is tudtuk, hogy sokadikak vagyunk a várólistán. Aztán napok alatt kiderült, hogy Bíborkát nem merte senki vállalni, a szülőanyukája pedig idősebb házaspárt szeretett volna örökbefogadónak. Miközben tele voltam hatalmas érzésekkel, nyugtalanság nem volt bennem. Minden megérzésem azt súgta, hogy alakuljon bárhogy az ő sorsa, neki mellettünk a helye, hozzánk érkezett.- Honnan jött az érzés ?- Onnan, hogy Bíborka az édesapám halálának napján született. Amikor ezt megtudtam, az volt az első gondolatom, hogy apukám küldte nekünk, hogy a miénk lehessen, és onnantól nem is érdekelt semmilyen kockázat. Nem törődtünk a rossz hírekkel, elég volt a születése napja, hogy tudjam, ő az, akire évek óta vártunk, csak ő lehet a mi kislányunk.- Nagyon megváltoztatta Bíborka az életüket?- Igen, végre olyan lett, amilyennek szerettük volna, család lehettünk. Rengeteget változtam én is, amióta örökbe fogadtuk a kislányunkat. Mindig családcentrikus voltam, de amióta ő megérkezett hozzánk, ez még inkább így van. Nem tudok annál fontosabbat, mint azt, hogy a családunkban - és nemcsak a szűk, de a tágabb családunkban is - minden rendben legyen. Segített abban is, hogy tisztábban lássam a lényeges és a lényegtelen dolgokat az életben. Kristálytiszta lett, ki vagyok és mit várok az életemtől. Anya lettem.- Az édesanyjával milyen a kapcsolata?- Nagyon jó volt mindig, és most örülök csak igazán, hogy én korai gyerek voltam. Anyukám 19 éves volt, amikor születtem, és még mindig fitt és energikus. Hálás vagyok a sorsnak, hogy Bíborkával megismerhetik egymást, hogy ebben is mellettem lehet, hogy láthatja a boldogságunkat, és abban is biztonság és példa előttem, hogy nem vagyok elkésve semmivel, hiszen anyukám is 45 éves volt, amikor a második húgom megszületett.- Idén akkor más lesz az anyák napja, mint az eddigiek.- Igen, már én is kapok virágot. Már másodszor, tavaly is hozott a férjem, és átadta a pár napos kislányunk nevében. Nem is emlékszem, mikor örültem annyira egy virágcsokornak. Anyukám is nagyon szeret foglalkozni a virágaival, úgyhogy valami szép kiültetőset, vagy cserjét viszünk neki. Idén igazi nagy- családos ünnepség lesz, jönnek a testvéreim, de még az unoka- testvéreim is a gyerekeikkel, közös főzés és nagy ricsaj lesz.- Az első pillanattól nyíltan beszél az örökbefogadásról. Nem félt kiállni a nyilvánosság elé?- Nem, sőt nagyon fel voltam vértezve bátorsággal, mert mindig bosszantott az a sok előítélet és tudatlanság, ami miatt az örökbefogadott és az örök- befogadó embereket is sokan megbélyegzik. A férjemmel erről már a kapcsolatunk legelején beszéltünk, és megfogadtuk, akár születik közös gyerekünk, akár nem, örökbe fogadunk. Mindkettőnk családjában teljesen természetes ez. A nagymamám nevelőszülő volt, tehát sok gyerekkel nőttünk fel a testvéreimmel, a férjemnek pedig a nagymamája volt örökbe fogadott gyerek.- Azt olvastam, hogy úgy érzi, ebben a házasságban magát, mintha most ment volna először férjhez.- Igen, mondogatom is, hogy mi első házasok vagyunk. Rengeteg minden átfogalmazódott bennem, mióta Zsoltit ismerem, csodálattal tölt el, hogy ekkora harmóniában is lehet élni.- Hogyan ismerkedtek meg?- Egy hidegkamrában. Úgy el voltam maszkírozva, hogy majd leesett az álla, amikor két óra beszélgetés után bemutatkoztam. Mindketten egy sportsérülésünket gyógyítottuk ott. Zsolt is sportoló volt. Milyen a sors? Gyerekkorunkban biztosan rengeteget találkoztunk is anélkül, hogy tudtunk volna róla, hiszen egy korosztály vagyunk és mindketten versenyszerűen atletizáltunk. Másban is nagyon hasonlítunk egymásra, de abban a kevésben is tökéletesen erősítjük egymást, amiben különbözünk.- Megtalálni sem könnyű, de ezt a fajta harmóniát megőrizni egy kapcsolatban, az talán még komolyabb feladvány.- Kedves barátom, Notis Georgiou karmester, aki egy zseniális művész és egy sokoldalú ember, Epikurosztól fordított nekem egy gondolatot, amikor egyszer panaszkodtam neki, mert egy külföldi turnén voltam és nagyon szerettem volna már hazajönni. Benne van minden erről: „Ne tegyük tönkre azt, amink van, megkívánva azt, amink nincs. Hanem gondoljunk arra, hogy amink most van, azt is kívántuk valaha.” Tudom már, hogy ez mennyire igaz.- Mit gondol, a tehetségen kívül mi kellett még a sikereihez, ahhoz, hogy a csúcsra jutott?- Szorgalom, kitartás és rengeteg munka. Másrészt persze az a tudat, hogy az ember tisztában legyen vele, hogy mindig a saját csúcsát kell elérnie.- A bajok pont akkor szoktak következni, amikor valaki eléri.- Valóban. Nagyon nehéz elviselni és jól viselni a sikert: látjuk, mennyien tönkremennek benne. Ha vannak igaz barátok, úgy könnyebb, mert nagyobb esély van embernek maradni. A csúcson - látom - sokan szállnak el és képzelik magukat mindennél és mindenkinél különbnek. Jó, ha az ember életében van egy-két ember, aki amikor kell, megmondja a frankót. Nekem, hála istennek, vannak ilyen barátaim.- Munka szempontjából milyen volt az elmúlt egy év? Nagyon másként válogatott a feladatok közül?- Nagyon. Külföldi nagy felkéréseket nem vállaltam, és itthon is csak nagy odafigyeléssel, azt, amiről úgy gondoltam, megéri összeegyeztetni az anyai feladatokkal. Nem tudok és nem is akarok elvonatkoztatni tőle. Erre vártam és vágytam évek óta, így lemondásnak sem éreztem a döntéseimet. Bibike körül forog a világ. Például amikor egy koncerten jön egy új frázis, én ahelyett, hogy a szövegen gondolkodnék, az jár a fejemben, hogy a kislányom jól evett-e, elaludt-e már. Nemcsak nekem hiányzik, ahogy telik az idő, egyre inkább észreveszi, ha nem vagyok otthon, és hiányol, nagyon meggondolom, mi az, amiért lemondok a vele töltött időről.- Most a Virtuózokban látható a képernyőn. Két éve, amikor az első széria ment, még nem volt Bíborka. Másként viszonyul a gyerekekhez?- Ha lehet, még beleérzőbben és érzékenyebben. Korábban is én voltam a tyúkanyó a csapatban, ha valami rossz hírt vagy kellemetlent kellett elmondani a gyerekeknek, a fiúk egyből rám testálták. Most még jobban velük vagyok, és már azt is nagyon értem, mit érezhetnek a szüleik. Az én családom is rengeteg áldozatot vállalt annak idején, amikor kiderült, hogy tehetségem van az énekléshez. Azt eddig is tudtam, hogy mivel jár egy ilyen helyzet egy család számára, de lelki szempontból most értem igazán, mit jelent minden por- cikájával drukkolni egy szülőnek a gyereke boldogságáért. Azt, hogy ezt még jobban lehet akarni, hogy ez még fontosabb, mint bármilyen saját siker az életben.- Mit gondol, mi a titka a műsor sikerének?- Az, hogy ezek a gyerekek egytől egyig egyéniségek, és nem azért szeretnének bekerülni a tévébe, hogy sztárok legyenek, hanem mert ez rangot jelent és meg akarják mutatni a hangszerüket. Ők nem azok, akik tegnap még nem csináltak semmit és holnap már híresek akarnak lenni. Ők évek óta dolgoznak az álmaikért. Van közöttük, aki két-három évesen kezdett zenét tanulni és hét-nyolc évesen már napi három-négy órát gyakorol. Van egy zseniálisan tehetséges fuvolás kislány, aki Kárpátaljáról, Nyíregyházára jár zeneiskolába, és azért, hogy muzsikálhasson, éjjel kettőkor kel és indul útnak az egész családja. Azt gondolom, hogy ez a műsor a bizonyíték arra, hogy a nézők nemcsak a harsány és botrányos dolgokra kíváncsiak, hanem igenis vágynak a valódi dolgokra és az értékekre is.- Máskor akár két-három évre előre is tele volt a naptára. Most mennyire előre tudja, hogy hol mit fog énekelni?- A korábbihoz képest semennyire. Koncertekre szívesen megyek, és ha lesz olyan felkérés, ami hosszabb időre külföldre szólít, majd meglátjuk, hogy családostul is meg- oldható-e. Mindennek már nem szeretnék megfelelni.- És ha azt kérdezem, mit csinál tíz év múlva, azt jobban látja?- Tíz év múlva reggelente iskolába viszem a gyerekeinket, mert azt is eldöntöttük a férjemmel, hogy szeretnénk kistestvért Bibinek. Ez a legfontosabb tervem, és biztos vagyok benne, hogy énekelni is fogok, talán tanítani is. Tizenkilenc évesen még úgy gondoltam, negyvenévesen már kiöregszem, és addig mindent meg kell csinálnom, amit csak lehet. Ma már tudom, hogy nem így van, hanem úgy, hogy szépen és alázattal kell gazdálkodni azzal a tehetséggel, amivel megáldott az Úristen.- Szóval legjobban kétgyerekes operaénekes szeretne lenni. Olyan nem sok van a világhírű koloratúrszopránok között.- Ez valóban nem egy családbarát pálya, de az eddigi életem arra tanított, hogy csak annak élvezheti az ember a gyümölcsét, amiért alázattal megdolgozik. Mindig odaadtam magam annak, amit csináltam. Annak, aminek az ideje volt az életemben. Most ennek van itt az ideje, és az anyaság jobb, mint bármelyik főszerep, mondom ezt teljes békével és azzal a biztos érzéssel, hogy a pályámon már minden megadatott és megvolt, amit elérhettem. Névjegy 1970. június 9-én, Kiskunhalason született. 1990-ben végzett a szegedi Liszt Ferenc Konzervatóriumban. Még abban az évben a Magyar Állami Operaház magánénekese lett. 1996-tól Philadelphiában és Milánóban képezte magát, jf# Mozart Varázsfuvolájának : Éj királynőiéként világ- MSjl' hírű lett, közel 500 elő- adással büszkélkedhet. / A világ minden jelentős ,J' ftC' E színpadán fellépett. jnfj ® 2004-ben a New York-i Metropolitan három % évre szerződtette. Díjai közül néhány: Pro JWpiSjS Nemzetközi Mozart 1«gjf; Énekverseny: első he- Mdfl lyezett (1993), Euró- pai Kultúra Dij a kül- ife földi Éj királynőiért, Zü- rich (1991), Liszt Fe- renc-díj (2006), fair play dij (2012), Kossuth-díj (2012), Prima Primissima Díj (2012). Bakonykútiban él, a helyi közösség aktív tagja. Férje: Csiszár Zsolt, gépészmérnök. Anyák napján már második alkalommal kap virágot
