Heves Megyei Hírlap, 2016. április (27. évfolyam, 76-101. szám)
2016-04-19 / 91. szám
4 ÖTVEN ÉVE TÖRTÉNT 2016. ÁPRILIS 19., KEDD Tudományos kérdések és „nihilek” a klubban Levin és ifjú társai Egyesült a verpeléti Dózsa és a Petőfi termelőszövetkezet. Barócsi Dezső kertészeti és szőlészeti ■üzemágvezető és Mi lesi Miklós brigád-vezető az új öntözőberendezést szemléli, amelyből az éltető viz már a közös földre jut. » Fotó a Népújság 1966. április harmadikai címoldaláról Furcsa egyenjogúság a bölcsőde építkezésénél »OLCSÓDÉT építenek a gyöngyösi vásártéri lakótelepen. A legnagyobb hidegben sem álltak le a munkával, dicséretre méltó, amit csináltak. Most a kazánházat építik, négy nő és hét férfi dolgozik. Hogy ki mit csinál, azt nem akarom részletezni, de három nő rrtunkabeosztá- sáról mégis beszélni kell. A vállalat hatalmas husángokat hozott az építkezéshez. Az egyik lány húzza-vonja a tetőtlen épületben, alig bírja el, de csinálja. A másik kettő hasogat, illetve hasogatná, de férfi legyen a talpán, aki egyetlen baltával megbirkózik ezekkel a hatalmas, görcsös rönkökkel. Közben ellenőrzés érkezik, egy erős, piros arcú férfi, aztán másik két hasonló. A lányok meg birkóznak a husángokkal. A férfiak kezet szorítanak, megveregetik egymás vállát, aztán továbbmennek. A lányokat észre sem veszik. Nemsokára két másik férfi érkezik. Az egyik megáll, zsebre rakott kézzel nézi, hogyan birkózik a lány a hasábbal. Aztán meggondolja magát, mármint a férfi, egy közepes nagyságú fadarabot egy méterrel még tovább tesz, és távozik. Az asszonyok tovább birkóznak a fával. A férfiak összegyűlnek, rágyújtanak, beszélgetnek. Aztán végre az egyik férfi odalép a nőkhöz, megmutatja, hogy kell fát hasogatni, aztán elmegy. De furcsa az ilyen egyenjogúság... (Népújság, 1966. április 1.) Ötven éve... A Bródy Sándor megyei és Városi Könyvtárnak köszönhetően 1953-tól digitális formában is elérhető a Népújság és a Heves Megyei Hírlap egészen napjainkig. Keressék itt:- Mit csinálna legszívesebben szabad idejében?- Élni szeretnék - válaszol malíciával egy „modernfejű” fiú.- Mégis, hogyan tölti üres óráit? Olvasok. Zongorázom 7 böki ki unottan.- És maga?- Én a nagy Levin vagyok - nagyon értelmes az arca.- Szereti Rejtőt?- Ez nem érdekes. Semmit sem szeretek, mert nihil vagyok - bőrbekecsével és rövid hajával sportoló alkat. A nagy terem - az egri SZMT-székházban - színpadi függönye mögött magnó szól. Főiskolások hallgatják fent a színpadon. Lent a „nézőtéren” a városi ifjúsági KISZ-klub tagjai szokásos szerdai klub- foglalkozásukra gyűltek ösz- sze - fiúk, lányok, gimnazisták, ipari tanulók és már dolgozó fiatalok vegyesen. Elvesznek a nagy hodály- ban. De nem elveszett emberek. Kedvtelve válaszolgatnak nagy nyugalommal és rendíthetetlen mosollyal. Nem nagyon érdekli őket sem a kérdés, sem a válasz. Az a legmenőbb közöttük, aki a legfrappánsabban felelget. Egyelőre úgy fest a helyzet, mintha én szórakoztatnám őket - és ők szórakoznának rajtam. Na, de hát ha én nem vagyok ott, akkor hogyan szórakoznak?- Főleg táncolunk. Aztán kártyázunk. Beszélgetünk, vitatkozunk meg társasjátékozunk. Most nem táncolnak, kivételes eset- Szerintem nem is ez a lényeg. A tánc nem minden - jelenti ki egy magas nyakú pu- lóveres, már érettségizett fiú. A főiskolán laboráns. Verseskötet fekszik előtte.- Mi a lényeg?- Hogy együtt vagyunk. Hát együtt vagyunk... Mit mondhatnék mást? Ötletek kellenének, meg egy kis lakályos helyiség. Voltam Lengyelországban. Krakkóban a fiatalok berendeztek maguknak egy kis pincét. Kifestették, összehord- ták a berendezést. Ott azt csinálják, amiben éppen kedvüket lelik.- Miben lelné kedvét?- Olvasásban, olvasásban és olvasásban. Aztán szeretnék magnózni, festeni, fát faragni. Szeretném elérni, hogy ne süllyedjek az ifjúság átlagos szintjére.- Ne az átlagos szint?- A tánc, a lezserkedés. Hű de rossz vélemény. Valószínű az előző válaszokra gondol, a nagy Levinre (meg volt egy Vanék is, szintén Rejtő-hős.) Asztaloknál ülnek, kettes, hármas, négyes vagy még nagyobb csoportokban. Bár ne léptem volna oda az egyik asztalhoz. Megelőznek a kérdéssel.- Mondja meg, hogyan állapítja meg egy ismeretlen fekvésű szobában, hogy merre van Ausztrália vagy mondjuk a Kanári-szigetek - a fiú mellett egy eszperantó könyv fekszik.-Nem tudom. A fiatalember már magyarázza. ötféle módszert is tud, ő volt az, aki az előbb elém tett egy ívet, hogy írjam alá: az ENSZ-nek küldik, a világ esz- perantistáinak összefogására hív fel. A fiú különben érettségi előtt áll. Jobb lesz lelépni egy olyan terepre, ahol én kérdezhetek. Fekete hajú, fekete fülbeva- lós lányt választok. Egyedül ül, barátnője már elment.- Mennyi a szabad ideje?- Délután, a tanuláson kívül, átlag három óra.- Mit csinál akkor?- Házi munkát, vagy szakkörre járok és levelezek. Utazni rettenetesen szeretnék. Remélem, majd később megvalósíthatom. Két fiatalember, akikre sokan első látásra iböknék: huligánok - egyikük kórházi ápoló, a másik szobafestő, együtt ülnek.- Mit csinál, a szabad ideje van?- Unatkozom, mert nincs semmi szórakozási lehetőség - mondja a szobafestő.- Mit nevez szórakozásnak?- Tánc... - aztán megvonja a vállát.-Van különbség a szabadidő és a szórakozás között?-Van.-Mi?- Van. De nem akarom... nem tudom elmondani.- Mi a kettő közt a különbség? Van, aki ezt így gondolja.- Ha szórakozom, az nem szabad idő.- Hát mi?-Ha szórakozom, akkor szórakozom. Más.- A kettő különbözik. A szórakozás is szabad idő. De szabad idejében nem mindenki szórakozik. (Népújság, 1966. április 7.) Szóvá kell tennünk a sportélet hétköznapjait JOGOS és ésszerű kívánság: a sokezres egri labdarúgó szurkolótábor nagyméretű órát és eredményjelző táblát szeretne a stadionban, s a régi pálya felé eső oldalon levő, kilátást akadályozó két fölösleges hirdetőtábla mielőbbi eltávolítását! De rövidesen meg kellene oldani a pénztárfülke-problémákat is! A bejárati oldalon húzódó kőkerítésen 8-10 ablakot lehetne vágni, s belül két négyzetméternyi műanyagtető kerülhetne a pénztáros fölé, aki így zavartalanul végezné munkáját. Még csak az elején tartunk a megyei labdarúgó-bajnokságnak, s a vasárnapi Apc-Gyön- gyösi Spartacus mérkőzésen máris elítélendő sportszerűtlenségek, durvaságok fordultak elő', hogy végül a játékvezető három játékost kénytelen volt kiállítani. A sportbarátok joggal kérdik: mi lesz majd később, a hajrában, amikor éleződnek a küzdelmek? A szakosztályok vezetői - és főleg az edzők - tegyenek meg mindent a mérkőzések fegyelmezett, baráti hangulatú légkörének biztosítására, hogy a megyei LSZ fegyelmi szerveinek ne kelljen megtorló intézkedésekhez folyamodniuk. Hetek óta nagy teljesítményű dózer és szorgalmas brigádok tevékenykednek a bélapátfalvi sporttelepen: az országos vállalat, a megyei TS és a Vitányi Imre által irányított lelkes bélapátfalvi társadalmi munkások összefogásával új, korszerű öltöző épül, s az alsó pályát mintegy 20 méterrel lejjebb helyezik. Az alapozási munkákban részt vettek az üzem műszaki és adminisztratív dolgozói is, a múlt vasárnap pedig 10 kőműves és 20 segédmunkás rakta az öltöző falait. (Népújság, 1966. április 3.) Wiirtz Ád<tm: 19GS. ÁPRILIS 4. A gyereknek lehet? BOSSZANTÓ és helytelen is az a mód, ahogy a gyerekekkel bánnak néhányan a kereskedelmi dolgozók közül. Mintha egyetlen céljuk lenne - becsapni a gyereket. Mi történik, ha a szülő tízéves korp gyermekét elküldi az üzletbe vásárolni? A legtöbb esetben ugyancsak megbánja. Hoz a gyerek tíz deka szalámit, mondjuk, amiben két véget is becsempészi az eladó. Ha kenyeret kér a gyerek, biztosan a legrégibb, a legégettebb kenyeret adják neki oda. Mindazt, amit felnőttel nem mernének megtenni, a gyerekkel nyugodt lelkiismerettel megcsinálják. Nemrég a fiam sírva jött visz- sza a borbélytól. A nyaka olyan vörös volt, mint a pecsenye, de még a borotva nyomait is megtalálhattuk a bőrén, égő vörös csíkként, mintha tetoválták volna. Hány és hány szülő mond el az előbbivel azonos eseteket. Magatartásról, különös gyakorlatról van szó, aminek szenvedő alanya nemcsak a gyerek, hanem a szülő is. Mert a szülő szeretné mielőbb önállóságra nevelni gyerekét. Igyekszik mielőbb bevonni a család közös feladatainak végrehajtásába, és ezért bízza rá a vásárlást, ezért küldi el egyedül 9 borbélyhoz. Csakhogy a helyes nevelési elképzelésnél időnként kellemetlen buktatói keletkeznék. A gyerek kénytelen olyan véleményt kialakítani magában, hogy neki a felnőttek az ellenségei, mert majdnem minden alkalommal becsapják. Öt nem veszik komolyan. De az elvi, erkölcsi kategóriákon túl van az ügynek egy sokkal közvetlenebb materiális része is. Nevezetesen az, hogy a gyerek sem az üzletben, sem a borbélynál nem kér szívességet, hanem pénzt ad azért, amit kap. A forint pedig a gyerek kezében sem ér kevesebbet, mint a felnőtt kezében. Furcsa dolgok ezek, alig érthetőek. Miért tartják néhányan prédának a gyereket? És akkor még ők szidják időnként a mai fiatalokat! Vagy úgy gondolják, hogy a gyerek nem elsősorban a felnőttek példáin nevelkedik? Miért kell őket már eszmélésük kezdetén kiábrándítani? (Népújság, 1966. április 1.)
