Heves Megyei Hírlap, 2016. április (27. évfolyam, 76-101. szám)

2016-04-01 / 76. szám

2016. ÁPRILIS 1., PENTEK SPORT 15 Csongrádi Ferenc a Vidi párizsi győzelmére emlékezik a legszívesebben Hosszú, sikeres út Apácatornáról Pályák és kispadok egy életen át Fantasztikus pályafutás áll az 1985-ben UEFA-kupa- döntőbe jutó Videoton középpályása, Csongrádi Ferenc mögött, aki boldog, hogy a futball lett az élete. Zombori András kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- Sokak előtt még most is ott a pillanat, amikor Májer Lajos beadása után megszerezte a Videoton harmadik gólját Pá­rizsban a PSG ellen, majd örö­mében bukfencezett egyet. El­képesztő, hogy ennek már több mint három évtizede, de az is hi­hetetlen, hogy mint a fehérvái ak legendás csapatkapitánya, időközben 60 esztendős lett.- Most jöhetnék a Pirarr együttes remek számával: I volna két életem... - felelte az 1985-ben UEFA-kupa-döntó's Videoton középpályása, Csong­rádi Ferenc, aki kedden ünnep­li a hatvanadik születésnapját.- De hát az embernek nincs két élete, és bizony felesleges tagadni, gyorsan elrepült ez a hat évtized.- Több mint 350 meccset ját­szott az élvonalban, huszon­négyszer volt válogatott, csa­patkapitánya volt az UEFA-ku- pa-döntős Videotonnak. Gyerek­ként akár csak egyszer is meg­fordult a fejében, hogy a Veszp­rém megyei kis faluból, Apáca­tornáról ilyen magasságba jut­hat?- Nem tudhatjuk, mi vár ránk, bár azt mondják, min­denkinek meg van írva az éle­te. Talán kétszázan laktak Apá­catornán, ahol születtem, az el­ső négy osztályba oda jártam, a felső tagozat viszont csak Tüs­keváron volt, azt már ott vé­geztem. A két bátyám focizga- tott, és mert a hatvanas évek­ben szinte minden percünket a futball határozta meg, termé­szetesen nekem is a labda volt a mindenem.- Hogy tehetséges volt, az ha­mar kiderült, hiszen alig múlt 18 éves, amikor bemutatkozott az NB l-ben.- Kovács Ferenc a Ferencvá­ros ellen, az Üllői úton Nagy II lános cseréjeként küldött pályá­ra még az első félidőben, egyéb­ként 3-2-re megnyertük a mécs­esét. Most mondjam azt, hogy mindig erre készültem?- Nem sokkal később veszélybe került a pályafutása...- Húszévesen csavarozni kellett a gerincemet, de ab­ban az időben egy ilyen mű­tétnek meglehetősen nagy volt a kockázata. Ötven szá­zalék volt az esély arra, hogy felépülök.- Ekkor már túl volt a váloga­tott bemutatkozáson, örök em­lék lehetett az Argentína elleni 2-0-s győzelem. Csongrádi Ferenc 16 evesen ke­rült a Videotonhoz, és 18 volt, amikor az NB l-ben bemutat­kozott. Háromszáztizennégy- szer szerepelt a székesfehérvári együttesben, tagja volt az 1985- ben UEFA-kupa-döntős csapat­nak is. Később a Rába ETO-hoz, majd Veszprémbe igazolt, egy osztrák kiscsapatban, Lanzen­- Hatalmas élmény volt olyan játékosok ellen futballoz­ni, mint Osvaldo Ardiles vagy Mario Kempes, arról nem is be­szélve, hogy Argentína két év múlva világbajnok lett. Arra is jó visszaemlékezni, hogy 24 válogatott meccsem közül ta­lán csak hármat veszítettünk el, és hogy nyerni tudtunk töb­bek között Spanyolországban és Hollandiában.- A sok emlékezetes találkozó közül melyik a legkedvesebb?- A PSG elleni párizsi UEFA- kupa-mérkőzést említeném, amikor 4-2-re nyertünk, és két gólt szereztem. Vagy mond­hatnám a Partizán elleni 5-0- s győzelmet, vagy amikor csa­patkapitányként léphettem pá­lyára Madridban a Real ellen immár az UEFA-kupa döntőjé­ben, esetleg a Hollandia elle­ni világbajnoki selejtezőt, ame­lyen győztes gólpasszt adtam 'Esterházy Mártonnak.- Van egy mérkőzés, de ez alig­ha kedves emlék: a ’82-es spa­nyolországi világbajnokságon Belgiummal játszott 1-1. Ha most újra dönthetne, a belga gól előtt szabálytalankodna a felezővonalnál meglóduló Jan Ceulemansszal szemben?- A pillanat törtrésze alatt kellett döntenem, ha akkor fel­rúgom a belga játékost, piros kirchenben fejezte be a pályafu­tását. Huszonnégyszer játszott a magyar válogatottban, ott volt a legjobbak között az 1982-es spanyolországi világbajnoksá­gon. Edzői pályafutása is a Video­ton utánpótláscsapatainál kez­dődött, de irányította a felnőtt­együttest is. Dolgozott Sopron­ban és a Gázszer edzőjeként is. lapot kapok, és ki tudja, mi tör­ténik a hátralévő időben. Pró­báltam befelé visszazárni. Ke­rekes Attila még simán ment­hetett volna, és a kapusunk, Mészáros Ferenc is mondta utólag, ha nem megfogni akar­ja a labdát, hanem kiütni, véd­hetett volna.- Mire a legbüszkébb?- Tizenhárom évig játszot­tam a Videotonban, óriási meg­tiszteltetés, hogy évekig csa­patkapitány lehettem. Eljutot­tam a világbajnokságra - a Vi- diből elsőként -, a játékostársa­immal megmaradt a barátság, kötődünk egymáshoz és Szé­kesfehérvárhoz. Egyszer Májer Lajos nyújtott extrát, máskor Vadász Imre parádézott vagy Szabó József nyert meccset, de sorolhatnám a társakat Disztl Pétertől kezdve Végh Tiboron, Csuhay Józsefen keresztül egé­szen Koszta Jánosig. Mindig volt, aki messze átlag felett fut­ballozott, de csapatként mű­ködtünk igazán. Amikor beke­rültem a Vidibe, Kovács József, Karsai László, Tiber László és Nagy II János volt a sztár, a vá­logatottban olyan klasszisok­kal játszottam, mint Nyilasi Tibor, Törőcsik András, Pin­tér Sándor vagy Détári Lajos. Mindig a futball világában él­tem, jó ehhez a közösséghez tartozni. Balogh Gábor, az egykori erőcsatár most gyerekekkel foglalkozik Pokoli Torony visszaemlékezései BALOGH GÁBOR, az MTK és a Fe­rencváros volt labdarúgója sze­rint a gyerekeknek szólni kell, a lábukat is használják, ne csak a telefonjukat nyomogassák.- Emlékszem arra a bravúros mozdulatára, hanyatt vetődve, ollózva passzolt, ha ezt mond­juk Zlatan Ibrahimovic csinálja, nemcsak a francia televízió, ha­nem a világ összes tévétársasá­ga ismételgetné.- Lipcsei Péternek adtam úgy gólpasszt az MTK-pályán, akkor már a Fradi játékosa vol­tam, élveztem a futball minden pillanatát, élveztem az edzőm bizalmát is - mondta Balogh Gábor, aki bajnoki címet nyert az MTK-val és az FTC-vel is. - Ha jól emlékszem, azzal a gól­lal egyenlítettünk, és az a jele­net, az ollózó mozdulat valóban nagy sikert aratott.- Akkor máris jöhet a kérdés: miért nem lett önből igazán nagy futballista?- Attól függ, mit értünk iga­zán nagy futballistán. A válo­gatottban egyszer sem léptem pályára. Ez valóban fájó pont az életemben, különösen azok után, hogy a Fradiban lettem házi gólkirály. Valahogy, vala­miért nem fedeztek fel, de így sem panaszkodom.- Elégedett ember?- Nincs okom a panaszra. Van civil munkám, a Magyar Posta vezérigazgatóságán dolgozom, ahol megbecsülnek, elismer­nek. A futballtól sem szakadtam el, jelenleg a Vecsés U15-ös csa­patának vagyok az edzője.- Remélem, nem bántom meg, de aligha ez az edzők álma...- Ez pillanatnyi feladat, amelyet szeretnék minél job­ban, eredményesebben meg­oldani. Persze hogy többre vá­gyom, nagyobb kihívásra, felnőttcsapatra. Megszereztem az A-licences képesítést, de sem kedvem, sem pénzem nincs ar­ra, hogy másfél millió forintot fizessek csak azért, hogy pro diplomát szerezzek.- Lemondott az álmairól?- Nem mondtam le semmiről. Az ember mérlegel, oszt és szo­roz, megpróbálja megtalálni a helyét a világban. Szeretek gye­rekekkel foglalkozni, sokkal őszintébbek, nyíltabbak és lel­kesebbek, mint a felnőttek.- Örülök, hogy dicséri a gyereke­ket, az utóbbi időben mást sem hallok, mint hogy az újabb gene­rációk tagjai nem tudnak lelke­sedni, hiányzik belőlük a szenve­dély és az alázat a futball iránt.- Ezt sajnos magam is látom, tapasztalom. Figyelem a gyere­keket, nemcsak edzésen, az ut­cán, mindenhol. Mást sem csi­nálnak, mint nyomogatják a te­lefonjukat, üzenetet írnak, va­lamilyen játékkal múlatják az időt. Nem győzöm mondani az edzésre érkező kissrácoknak, hogy a telefon nem lő gólt he­lyettük.- Miért éppen Vecsésen dol­gozik?- Azért, mert ott kaptam lehe­tőséget a bizonyításra. Voltam sok helyen, dolgoztam a RAFC és a Tököl felnőttcsapatánál. Aztán hívott a Fradi, megkap­tam az U13-as csapatot, és úgy éreztem, végre a helyemen va­gyok. Remek korosztállyal dol­gozhattam, minden évben baj­noki címet nyertünk. Mentem a srácokkal egészen az U19-es korosztályig, vittem a csapatot, aranyakat nyertünk. Aztán jött szembe a valóság, a pénztelen­ség, a hazugság. Csömört kap­tam az egésztől.- A Fraditól is?- Igen, a Fraditól is. És nem a klubra gondolok, hanem a ve­zetésben felbukkanó, hogy is mondjam..., szerencselovagok­tól. Amikor az angolok átvették a Ferencvárost, és megbíztak bizonyos embereket a vezetés­sel, maradjunk annyiban, hogy furcsa időszak volt. Azt a zava­ros időszakot valaki nagyon, de nagyon meglovagolta.- MTK vagy FTC?- Az MTK-ban nevelkedtem, 18 esztendősen ott mutatkoz­tam be az élvonalban. Az MTK- val bajnoki címet szereztem, majd játszottam a belga másod- osztályban, a hazatérésem után hívott a Fradi, hívott Nyilasi Tibor. Mámoros időszak volt, ahogy az első évben rögtön baj­noki címet nyertünk. S. G. Igencsak érezte a kaput a csatár Az ötvenegy esztendős Ba­logh Gábort a termete miatt már ifjúkorától kezdve min­denki Toronynak becézi. Az MTK-ban lett első osztá­lyú futballista, majd bajno­ki címet nyert a kék-fehérek­kel, úgy, hogy ő lett az MTK házi gólkirálya. Később sze­repelt a belga másodosztá­lyú Leuvenben, majd a haza­térése után a Ferencváros­hoz igazolt, a zöld-fehérek­nél négy évet futballozott, bajnoki címet és Magyar Ku­pát nyert, ezután a III. Kerüle­ti TVE, majd a REAC labdarú­gója lett. i^TíiiT ih Tíjidi ? íf,linwrrF1^ sgjf £g$g Bipi i iT. ) r iTT”. m

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom