Heves Megyei Hírlap, 2016. április (27. évfolyam, 76-101. szám)
2016-04-11 / 84. szám
g DIÁKVILÁG 2016. ÁPRILIS 11., HÉTFŐ „Bepillantani az egyszerű spanyol mindennapokba” Közelebb a kultúrákhoz Kispál Dániel: Mariana-árok i. Ágyszélen ülve böjtölünk ma éjjel. Kiszáradt torkunkon, hogy kibomlik az értelem, nem mutat hajlandóságot arra jel. Átitatja falainkat a semmi sem. Nem bontunk borokat. Mondataink fecnik. Várunk valamit. Azt hisszük, hogy van. Nézünk. A monitoron eljátsszák a trendit. Minek fárasszunk így téged és magam? A vaskos csend kínálja magát: „Harapj belém!” Mint bűnösön a kötél, Feszül az éjszaka. Úgy van minden. Te meg én. Húr-gerincünk fagyos, hangtalanul érvel. Két test. Az akarat: gyermeksírás. Ágyszélen ülve böjtölünk az éjjel. II. Süllyedünk. Lepedőtested kezdetleges ráncai elfújják a meleget. Papírhajónk orrát az esti viharok szemének fordítjuk. Ajkad metszete kihasítja belőlem a csillagokat. Kormos éjben integet egy néger elmerülő szembogaradnak. Nincs többé lencse, mely elbírja tekinteted. Húr-gerincünk fagyos Az Erasmus+ program keretében zajló Pangea projekt célja, hogy megszerettesse az olvasást a diákokkal, és megismertesse őket más népek történeteivel és kultúrájával. Az Andrássy diákjai is kalandozhattak. Zsiga Bianka Andrássy György Katolikus Közgazdasági Középiskola heol@heol.hu EGER, SPANYOLORSZÁG A pro jektben - amely iskolám, az Andrássy György Katolikus Közgazdasági Középiskola vezetésével és Király Krisztina tanárnő a koordinálásával zajlik - összesen 6 ország vesz részt: az Egyesült Királyság, Finnország, Lengyelország, Spanyolország, Törökország és természetesen Magyarország. Az első 3 országban már sor került találkozókra, idén márciusban pedig két diáktársammal, Kobzi Kittivel és Schiwert Rajmonddal (11. d) lehetőséget kaptunk arra, hogy Spanyolországba utazhassunk, és a többi diákkal közösen dolgozzuk fel a spanyolok által választott művet, Miguel Hernández Elégiáját. így tehát 2016. március 14- én, hétfőn már korán reggel az iskola előtt gyülekeztünk, ahol a búcsúfényképezés után a budapesti Liszt Ferenc repülőtérre utaztunk. Innen Zürichbe repültünk, majd a Valenciába tartó gépre szálltunk át. Onnan autóval jutottunk el Orihu- elába, ahol vártak ránk a fogadócsaládjaink. Este 11-kor érkeztünk meg, de Nuria, Elia- na és Jósé szüleikkel a késői időpont ellenére is melegen fogadtak. Másnap reggel az iskolába mentünk, ahol a spanyol diákok előadták a prezentációjukat, majd megérkezett a vendég, Miguel Hernández unokaöccse, aki beszélt az író különleges szerepéről a spanyol XX. századi irodalomban. Ezek után körbevezettek minket az iskolában, megmutatták a hatalmas udvarát és a gyönyörű kilátást; bármerre néztünk, mindenhol láttuk a pálmafacsoportokat és a várost körülölelő hegyeket. Megnéztünk néhány órát, ahol a diákok kérdezgethettek minket. Ezután egy közeli étteremben megebédeltünk, ami a mediterrán szokásokhoz híven több órán át tartott, majd egy kis városnézésre indultunk. Láthattunk többek között egy gyönyörű, középkori stílusú iskolát, Miguel Hernández szülőházát és egy vele kapcsolatos múzeumot, valamint Európa legkisebb székesegyházát is. A séta közben belepillanthattunk az egyszerű spanyol mindennapok szépségébe? A napot római kori letetek megtekintésével zártuk, majd estig a projektben részt vevő diákokkal beszélgettünk. A szerda reggelt a polgármesteri hivatalban kezdtük, ahol a polgármester beszéde és az ajándékok átadása után körbevezettek minket. Innen a városi könyvtárba, a prezentációk helyszínére mentünk, ahol a tízórai után minden diák előadta a már előre elkészített kiselőadását. Rajmi és én kezdtük, az egri vonatkozású írókról és költőkről beszéltünk, majd Kitti következett, az ő témája a halál feldolgozása volt különböző kultúrák szemszögéből. Ebédet egy elegáns szállodában kaptunk, ismét megkóstolhattuk a különleges spanyol fogásokat, majd visszamentünk az iskolába, ahol egy tanárnő irányításával képet készítettünk gyümölcsökből, és narancslevet facsartunk - ezekkel később megvendégeltük a tanárokat. Ezután továbbképződ diákok érkeztek, akikkel óriás-buborékfújót készítettünk, megnéztünk egy kis spanyol táncbemutatót, sőt, még megpróbálkoztak azzal is, hogy ezt megtanítsák nekünk. Uzsonnára kalácsot kaptunk sűrű csokiöntettel, majd elköszöntünk az idősebb diákoktól, akikkel ez alatt a rövid idő alatt is jól összebarátkoztunk. Csütörtökön buszra szálltunk és egy közeli város egyetemének területére utaztunk, ahol először csillagokat készítettünk hurkapálcikákból, majd egy érdekes fizikai kísérletekkel teli teremben! tölthettünk el egy órát. Ezután következett a hét legjobban várt része, a délután a tengerparton. Mindenki kapott szalmakalapot ajándékba, majd a panorámában való gyönyörködés után megebédeltünk egy étteremben, ahonnan tökéletes kilátás nyílt a tengerre. A délután többi részét a tengerparton sétálva töltöttük, felemelő érzés volt az itthoni hideg után egy szál pólóban szaladgálni a napsütésben. Az est fő eseménye a búcsúvacsora volt, ahol még egy kicsit beszélgethettünk a többiekkel, mielőtt mindenki útra kelt volna. Nagyon jó hangulatban telt az este, vacsora után két tanár játszott gitáron lírai dalokat, majd lányoktól láthattunk táncbemutatót. Végül az utolsó beszéd következett, egyesével kihívtak minket, mindenki kapott oklevelet és egy kis ajándékot. MEGNÉZTÜK: Eddie, a sas KRITIKA Nem sok reményt fűztem ehhez a filmhez: vártam néhány jóleső poént, egy esetlen, de szerethető főszereplőfigurát és a nagyon nagymenő edzőjét. Ennél azonban az Eddie, a sas sokkal többet adott: bizakodást, szorongást, félelmet, meghatódottságot. Kritikámat csak saját magamon átszűrve írhatom, de számomra ez az alkotás igazán kellemes csalódás volt, az utóbbi időkben kevés film esett ennyire jól a lelkemnek. Hogy miről szól? Egy törhetetlen reményről, egy nagy álomról, a kitartásról, a harcról, az ellenfeleinkről és démonainkról, akik közvetlen közelünkben élnek - végül a győzelemről saját harcunkban. Ezek mellett persze azt is adta a film, amit a bemutató alapján reméltük: egy kedves, viszonylag ismeretlen főszereplő színészt, aki azonban zseniálisat alakított és igazán ki tudott teljesedni a Hugh Jackman által megformált karakter oldalán. Olyan emberi érzelmek mutatkoztak meg a filmben, amiket napjainkban kevésszer láthatunk, vagy már nem is merünk látni, hinni benne. Eddie-t egyetlen cél vezérelte: kijutni az ötkarikás játékokra, legfőképpen pedig a síugrás lett szíve közepe, s ugyan a legnagyobb törések és megpróbáltatások árán, mégis a közönség kedvencévé vált és sasként szállhatott a levegőben. J. H. Eddie-t egyetlen cél vezérelte HIRDETÉS u ánia Filmszínház Kávézó és Rendezvényközpont Élményekkel telve Megható pillanat volt, hihetetlennek találtuk, hogy máris véget ért ez a találkozó, és szomorúak voltunk, hogy nem maradhattunk még pár napot a többiekkel ezen a gyönyörű helyen. Este a fogadócsaládunktól is elköszöntünk, megköszöntük nekik a sok szere- tetet és kedvességet, amit a héten kaptunk. Másnap reggel aztán Nuriátói, Elianá- től és Jósétól is búcsút kellett vennünk, de megígértük, hogy keressük majd egymást. Úgy érzem, hogy ez alatt a pár nap alatt is rengeteget fejlődött az angoltudásunk, átvettük a spanyolok életvidámságát és olyan élményben volt részünk, amit soha nem fogunk elfelejteni. Előadhatták végre közönség előtt azt, ami régóta ott zengett és zokogott szívükben Ismét testközelbe kerültek a tudományok EGER - A Dobós Tudományos Napokat minden évben tavasszal szervezzük meg, ebben a tanévben már nyolcadik alkalommal. Annak idején azzal a céllal hívtuk életre, hogy a gyerekek a tanórákon túl, a műveltségterületekhez kapcsolódóan élményszerű motivációs programokon vehessenek részt. Hagyományos programjainkat is megtartottuk: saját diákjaink is bemutathatták kutatási területüket, kollégáink tartottak rendhagyó órákat - nyilatkozta Csontosné Mészáros Katalin, a Dobó István Dimnázi- um igazgatója. A programsorozatot kiegészítették meghívott előadók is bemutatóikkal, további tudományterületeket érintve. Nem hiányozhattak a fizikai, kémiai kísérletek sem, az Eszterházy Károly Főiskolával régóta nagyon jó a gimnázium kapcsolata, így onnan is érkeztek előadók. A hetet egy csodás zenedélutánnal nyitották, ahol Dobós tehetségek mutatkozhattak be. Ehhez kapcsolódott egy zenetörténeti vetélkedő is. A nyelvek sem hiányozhattak a Tudományos Napokról: ország ismereti, nyelvi vetélkedő, ország ismereti előadások formájában angol, olasz, francia és német programokon is részt vehettek a diákok.- A tanulók nagyon élvezik ezt a hetet. A kötelező törzsanyagon túl olyan területeket ismerIrodalom, zene, tánc, dráma: előtérbe kerültek a tehetséges diákok hetnek meg, olyan programokon vehetnek részt, ami kicsit elüt a hétköznapi oktatástól. Az egész program talán legvonzóbb oldala a diákok számára, hogy saját tapasztalatokat, élményeket szerezhetnek, bővíthetik ismereteiket. Azt gondolom, hogy ez a motiváció, amit például a jurtában töltött történelem óra is ad nekik, sokáig kihat a normál, hétköznapi tanítási órákra is - osztotta meg véleményét az igazgató.- Minden évben hirdet meg Ferenc Tamás tanár úr rajzpályázatot. Idén is egy nagyon izgalmas témát vetített elő: a zene-kép a pályázat hívószava. Zene hangulatára készültek alkotások, dalszövegeket illusztráltak, az alkotásokból el is készült a kiállítás - mesélte Csontosné Mészáros Katalin. Izgalmas pillanatok vártak a diákokra „A szépség szerelmesei” előadó délelőt- tön is, ahol irodalomban, zenében, táncban, drámában mutathatták meg tehetségüket. A programot dr. Hanisné Petró Valéria szervezte.- Megkérdeztem egy-egy osztályt, hogy mit jelent számukra a művészet és az egyik fiú azt mondta, hogy a művészek másképp gondolkoznak, mint egy átlagember, a mélyebb összefüggéseket keresik, azt igyekeznek tökéletesen megfogalmazni. - árulta el meglátásait lapunknak a tanárnő. J. H. Zsiga Bianka, Király Krisztina tanárnő, Schiwert Rajmond és Kobzi Kitti
