Heves Megyei Hírlap, 2016. március (27. évfolyam, 51-75. szám)
2016-03-02 / 52. szám
0 OLVASÓINK ÍRJÁK 2016. MÁRCIUS 2., SZERDA Újra várjuk a leveleiket, véleményüket, javaslataikat Régen az emberek sokkal jobban tisztelték, szerették egymást Szidi néni élete jó példa ÖRÖMMEL tapasztaljuk, hogy az utóbbi időben mind többen ragadnak tollat, ülnek számítógéphez, hogy hangot adjanak véleményüknek írásaink kapcsán, megosszák olvasóinkkal örömeiket, gondjaikat. Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy a közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Közöljük, hogy csak teljes névvel, címmel ellátott írásokat teszünk közzé, amiket szükség esetén rövidítve, szerkesztve jelentetünk meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére (3300 Eger, Trinitárius utca 1.), a hmhirlap@ mediaworks.hu e-mail címre. Hevesben is követhetnénk a jó példákat HEVES MEGYE Olvasom, hogy márciustól Debrecenben és Kaposváron is ingyen parkolhatnak a környezetkímélő, zöld rendszámtáblás járművek. Hasonló szabályozás érvényes Székesfehérváron, Szolnokon és Pécsen is. A Fővárosi Közgyűlés tavaly decemberben döntött az ilyen gépkocsik díjmentes budapesti parkolásáról. Tavaly szeptembertől elérhető a zöld rendszám, amit a tisztán elektromos, növelt hatótávolságú, külső tösltésű hibrid elektromos kocsik kaphatnak. A pécsi közgyűlés januárban határozott, hogy díjmentesen vehetik igénybe az önkormányzati fizető parkolóhelyeket a kizárólag elektromos meghajtással rendelkező, nulla emissziós gépkocsik. Tudom, még kevés ilyen autó szaladgál megyénk útjain, ám érdekelne, a me- gyénkbeli városokban mikor hoznak hasonló rendeletet. A parkolási helyzetre mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy környezetbarát Szalay Sándor, Eger HIRDETÉS Úri József, besenyőtelki olvasónk beszélgetett Túró Györgyné Szidi nénivel. Szerinte az idős asszony élete a bizonyíték arra, hogy romák és nem romák békében élhetnek. BESENYŐTELEK Olyan emberről szeretnék írni, aki méltán érdemelte ki a besenyőtelkiek tiszteletét, szeretetét az elmúlt évtizedekben. Ő SZIDI NÉNI. így, csupa nagy betűvel. Gyerekkoromban nagyon sokat jártam el a házuk előtt, a szüleimmel is jó kapcsolatot ápoltak ő és a férje. De kivel nem? Akik ismerték és ismerik, mindenki jó szívvel gondol rá és férjére, Gyurka bácsira. Életük példa lehet cigányok, magyarok előtt egyaránt. Bizonyíték arra, hogyan lehet békésen együtt, egymás mellett élni romáknak és nem romáknak. A Honvéd úti lakásán kerestem meg és beszélgettem vele. Szidi néni 1926. március 6-án született Besenyőtelken. Saját szavaival:- Itt születtem, csak nem ebben a házban, hisz akkor még csak egy putri volt a helyén. Négyen voltunk testvérek. Öcsém Füzesabonyban, a húgom pedig Héregen (Tatabánya mellett) lakik. Ő az előző rendszerben, az úgynevezett „átkosban” disszidált és sok-sok éven át Németországban élt és dolgozott. Arra a kérdésre, hogy milyen volt a gyermekkora, így válaszol:- Sokat nélkülöztem a testvéreimmel együtt. Akkoriban minden reggel templomba jártunk. A hajdani plébános, Csiffáry Sándor télvíz idején észrevette, hogy még harisnyám sincs. Megfogta a kezemet, bevitt a boltba és vett egyet. Nagyon örültem. Karácsonyra a jobb módú szülőktől kaptam cipőt is, kabátot is. Szidi néni itt tart a múltidézésben. Látni rajta, hogy évtizedeket repülnek vissza gondolatai. Arcvonásai megkeméEgy a régi szép emlékek közül. Szidi néni, azaz Túró Györgyné a szeretett férjével. nyednek, szemében szomorúság, majd így folytatja:- Talán én voltam a legszegényebb az iskolában. Télen gyakran állítottak a kályha mellé, hogy átmelegedjek. Kenyérből sem ettünk soha eleget! Akárhogy is volt, mégis nagy tisztelettel voltunk a tanáraink iránt. Még most is emlékszem rájuk. Sokat köszönhettünk nekik. Először Major Sándor felesége tanított Sajnos korán meghalt. Ezután Fa- Régen itt a Honvéd utcában csak magyarok laktak. Sok minden változott, de nem biztos, hogy jó irányban. Az emberek másként álltak egymáshoz. Jobban tisztelték egymást, normálisabbak voltak az emberi kapcsolatok. Kimondom úgy, ahogy gondolom: ha ma valakinek kicsivel több van, zekas Ágnes, majd Nagy Rózsika, végül Korsós Nándor. Jómagam az akkori kornak megfelelően hat elemit végeztem. Az iskola után el kellett mennem dolgozni először Füzesabonyba, a csemetekertbe. Itt csak idénymunkák voltak, a fizetés sem volt folyamatos. Már 14 éves koromtól markot szedtem bandában, majd summás lettem Komáromban és Palotáspusztán. Amikor 1944-ben bejöttek az oroszok, összeálltunk Gyurmár többre tartja magát. A másikat nem is nézi semminek. Bárhogy is van, áldom a jó Istent és hálát adok neki, hogy nem vette el az eszemet! Még tiszta fejjel tudok gondolkodni és el tudom látni magamat. Bízom abban, hogy úgy élhetem le az életemet, hogy senkinek nem leszek a terhére. kával. Én 18 éves voltam. Ezután sorba születtek a gyerekek. Először Gyuri, majd Erzsiké, Dóra, Miklós és végül Csaba. A férjére, Gyurka bácsira is meleg szeretettel emlékezik:- Gyurka bácsit sokan ismerték és szerették. A gazdaságban volt summás, ott ismerkedtünk meg. Később ez lett a végleges munkahelye is. 1953-tól 1985-ös nyugdíjazásáig ott dolgozott. Te- pélyre nyugdíjasként is visszajárt dolgozni, ameddig bírta erővel. Rakodómunkásként kezdte, majd traktoros lett. Ami miatt viszont mindenki megszerette, az a zenélés volt. Nagyon szépen tudott hegedülni. Lakodalmakban, felvonulásokon, bálokban, különböző összejöveteleken és kocsmákban is húzta a talpalávalót. Megélni sajnos nem lehetett ebből, pedig az emberek hajdanán jobban szerették a muzsikát, a szép nótákat. Mókás történeteket mesél zenészekről, nőkről, átmulaRégen az emberek mások voltak tott éjszakákról. Mosolyogva eleveníti fel a múltat, de arra kér, ezeket ne írjam meg. Nem is teszem. Elég, ha a közvetlen hozzátartozók tudják. Szidi néni életének küzdelmesebb időszakairól is szívesen beszél:- A gyerekek születése után kínokkal teli évek következtek. Az 1950-es években itt csak putrik voltak. Mi is abban laktunk. Nagy esőzésekkor nem egyszer ránk szakadt a fedél. Építkezni kezdtünk, mint madár a fészkét, apránként. Mindent a saját két kezünkkel csináltunk. A vályogtéglát is mi vertük ki, amiből a ház fala épült. 1958 novemberében költöztünk be. Dóra ekkor még csak hatéves volt. Emlékszem, hogy deres sárral tapasztottam a padlást. Vizesek voltak a falak, mivel nem volt idejük kiszáradni. A környéken akkor ez volt a legnagyobb és legszebb ház. Büszkék is voltunk rá. Később, a Kádár rendszerben már a családoknak sokkal köny- nyebb volt a házépítés, hiszen támogatást lehetett igényelni. Ebből mi kimaradtunk. Akkoriban nem ismertük a csokit, a süteményt, a felvágottat, de hússal is ritkán találkoztunk. Később valamivel jobb lett a helyzet. Foglalkoztam dohánytermesztéssel, háztáji kukoricám is volt. Akkor a gyerekek után 260 forintot kaptunk havonta, de ha nem tudtuk volna igazolni a havi 18 nap munkát, ezt is elvették volna. Ilyen azonban soha nem fordult elő. Kíváncsi vagyok, hogyan telnek a nyugdíjas évek.- Sokat segít Lívia (Váradi Hermanné), aki naponta hordja az ebédet. A Besenyőtelken élő két lányomnak (Dóra és Erzsébet) is sokat köszönhetek, hisz figyelnek rám. Sokszor összeülünk a szomszédommal, jó barátnőmmel, Böskével (Szilágyi Károlyné). Beszélgetünk, énekelünk és felelevenítjük a múltat. Úri József Besenyőtelek Ötvenhét települést érintő fejlesztés indult Több mint 150 000 ember számára válik hamarosan elérhetővé az r Eszak-magyarországi régióban egy, a mainál korszerűbb hulladékgazdálkodási struktúra, köszönhetően a Heves Megyei Regionális Hulladékgazdálkodási Társulás európai uniós támogatásokból megvalósuló beruházásának. A projekt összköltsége mintegy 4,5 milliárd forint, amelyből 4,1 milliárd forint vissza nem térítendő európai uniós támogatás, míg a szükséges 400 millió forintnyi önerőt a Miniszterelnökség biztosítja, így a projekt a társulás és az érintett lakosság számára teljesen költségmentes. Az érintett települések Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén és Nógrád megyében találhatók, így igazi, regionális fejlesztés valósulhat meg, igaz, jórészt Heves megye területén. A projekt részét képezi Egerben egy új hulladékudvar kialakítása komposztálóművel és újrahasználati központtal, míg a hejőpapi telephely szintén modernizáláson és funkcióbővítésen esik át. KOMMENTEK Voksok a boltzárásról A Hírlap hasábjain arról kérdeztük olvasóinkat a minap, hogy részt vennének-e egy olyan népszavazáson, ami a boltok vasárnapi zárva tartásáról szól. A téma komoly vitát váltott ki a Heol közösségi oldalán, az alábbiakban az ottani hozzászólásokból válogattunk. Csatlakozzon ön is: WWW.FACEBOOK.COM/ HEOLHUI G. M.: Nem, mert teljesen jól van ez így! Nem kell kiborulni, hogy vasárnap nem lehet a Tescoba menni. Ha hirtelen kell valami, van az a bolt, ami nyitva van. Boltos szempontból sem lehet kiesés. Ja, hogy vasárnap a családdal foglalkozni kell, nem lehet elintézni egy jó plázázással? Hát szar ügy. É. B.: Igen! Én is el lennék a családdal, meg a buszsofőr is, a pék is, és még sok-sok szakma! Vannak kisboltok, az igaz, jóval drágábban! K. É.: Tehát akinek gyereke van, az már ugye inkább vásárolni se menjen!? B. J.: Menjen kirándulni vagy társasjátékozzon, stb., ezek a családi programok, nem a bolt! G. N.: Az osztrákok, a németek stb. is hülyék, hogy zárva vannak vasárnap a boltjaik? És nem tegnap óta. G. T.: Akkor talán beszéljünk arról is, hogy miért is tehetik meg az osztrákok és a németek! Van egy olyan munkaidejük, ami addig tart, ameddig elő van írva. Itthon, ha nem akarod, hogy kirúgjanak, szívességből tovább bent vagy a munkahelyeden... G. M.: Azért jó lenne, ha nem a kormány döntené el, hogy mikor vásároljunk! Aki nem akar, az ne menjen vasárnap. Megsúgom, hogy családozni nem csak vasárnap kell! Régen baj, ha valaki csak ezt a napot szánja rájuk! D. K. M.: Az üzletekben dolgozóknak is szükségük van a vasárnapra! Gondoljunk rájuk is! T. R: Pesten vannak kisboltok, de vidéken nem. Itt ha dolgozol 7-19-ig, már nem vásárol be az ember, Egerben nem tudsz, mert indul a busz. Következő éjfélkor. A vidékiekre is gondoljatok.
