Heves Megyei Hírlap, 2016. február (27. évfolyam, 26-50. szám)

2016-02-03 / 28. szám

4 OLVASÓINK ÍRTÁK 2016. FEBRUÁR 3., SZERDA Klára női arccal és lélekkel formálja a gondolatot A művészet hitet ad „A nő kilencszer” az Agria Parkban. Balról: Petrovics Anna fuvolaművész, Teleki Klári művészpártoló, Czövek Zsuzsanna előadóművész, táncmediátor. Kimaradt a reggeli járat, a többi sem állt meg KERECSEND Éppen ideje, hogy va­laki szóvá tegye azt az elkeserí­tő' helyzetet, hogy az autóbusszal utazó kerecsendiek másodrendű állampolgároknak érzik magu­kat. A téli szünet utáni első taní­tási napon - amikor mínusz 10 fo­kot mutatott a hőmérő - a reggel hétkor induló Kerecsend-Dem- jén-Eger autóbuszjárat valami­lyen oknál fogva kimaradt, ezért a sok várakozó diák a rövidebb útvonalon szeretett volna időre bejutni iskolakezdésre a megye- székhelyre. Át is mentek a másik buszmegállóba, ahol jó ideig hiá­ba várakoztak. Három, Gyöngyös irányából egymás után érkező au­tóbusz lassítás nélkül hajtott el az egyre népesebb diáksereg mel­lett, s bár volt még hely a járato­kon, egyik sem vette fel a gyere­keket. Végül fél nyolc után pár perccel állt meg az első busz, ami akkorra már zsúfolásig megtelt. Az én gyerekem is ott fagyos- kodott a többiekkel és sírva tele­fonált, hogy el fog késni az isko­lából. Sajnos, nem ez az első al­kalom, hogy így jártunk. Kérdem én, miért másodrendűek a kere- csendi*utasok, azaz miért fordul elő egyre több alkalommal, hogy a menetrend szerinti járatok ak­kor sem állnak meg, ha még bő­ven van hely azokon. A helyzetet bonyolítja, hogy mivel a vétlen di­ákok az első tanórára csak késve értek be, nem volt idejük sorban állni a Volán társaságtól kapott' igazolásért sem. Szülőtársaim­mal együtt ezúton kérjük az ille­tékeseket, nézzenek utána, mi az oka annak, hogy menetrend sze­rinti járatok úgy suhannak el az orrunk előtt, hogy még csak nem is fékeznek. Kovács József, Kerecsend Köszönet jár a tanulónak EGER Ezúton szeretném megkö­szönni Szabó Péter egerbaktai fi­atalembernek, hogy egy januári késő esti órában a segítségemre sietett. A Rövid utcában parkoló autóm kerekét kiszúrták, tanács­talanul toporogtam a sötétben. Ekkor érkezett oda Péter (a Ke­mény Ferenc Iskola volt tanuló­ja), aki megoldotta a kerékcserét. Megfogadtam: a nagy nyilvános­ság előtt mondok köszönetét neki. Hetes Erzsébet, Eger Hosszú idő óta tevékenykedik városunkban egy kedves hölgy, akit egyaránt látunk véradáso­kon és kulturális rendezvénye­ken, amelyeket ő szervez, és visz végig a meghívókészítés­től a kiállításmegnyitóig vagy könyvbemutatóig. F. Molnár Gabriella hmhirlap@mediaworks.hu EGER Ő maga számítógépes grafi­kával foglalkozik, volt önálló ki­állítása is, mégis másokat mu­tat be előszeretettel, természete­sen önzetlenül és minden fizet­ség nélkül! Ő Teleki Klára, vagy művésznevén: Teleki Clara... So­kan kérdik kíváncsian: ki ő? honnan jött? miért csinálja? Ér­demes egy kicsit alaposabban is megismerni. Először városi kampány vér­adásokon találkoztunk több íz­ben, aztán megjelentek művészi fotói és digitális grafikái a leg­népesebb közösségi, művészeti portálokon. Majd meghívó invi­tált kiállításokra, könyvbemuta­tókra, amelyeket nemcsak meg­szervezett, hanem ő tervezte a könyv borítóját, a plakátokat, a meghívókat is. Prezentációkat készített a művészről, akit ép­pen bemutatott. Kiállítás-meg­nyitói nem szokványosak, a vá­ros művészeti csoportjai fellé­péseikkel segítik. Észrevétlenül bekúszott a neve a fülünkbe, le­nyomatat hagyott lelkűnkben, és egyre kíváncsibbak vagyunk ki is ő, a kilencedik, „A nő ki­lencszer” programsorozatban. Magáról nem sokat beszél, inkább szolgálja a művészetet, végtelen szeretettel kötögeti ösz- sze a szálakat különböző művé­szeti ágak között, ráirányítja a figyelmet a helyi tehetségekre, s egyben össze is ismerteti őket egymással. Digitális grafikáin önmaga is üzen: a női lélekkel le­het a legsokoldalúbb gondolatot megfogalmazni. Teleki Klári 40 éven át dolgozott az Egri Terü­leti Vérellátóban vezető asszisz­tensként, tehát ezért látjuk még most is gyakran a véradó napo­kon, mert elmondása szerint ezt a hivatást, küldetést nem lehet abbahagyni. A kultúra szerete- te, a művészetek iránti vonzal­ma azonban egész eddigi életét átszőtte. így vall életútjáról, ars poeticájáról:- Mindig humán beállítottsá­gú voltam, ezért eredetileg nép­művelő-könyvtáros akartam lenni, majd tanár, aztán egé­szen más területre kerültem, az egészségügybe. Klinikai labora­tóriumi asszisztensi végzettsé­get szereztem, majd egészség- ügyi menedzserképzésben vet­tem részt, intézetvezető asszisz­tensi oklevelet szereztem. így végleg az egészségügyben ma­radtam, ahol hatalmas kihívá­sokkal kellett megküzdenem, de mindvégig hű maradtam a vá­lasztott hivatásomhoz. Ez alatt folyamatosan tanultam, szak­mailag képeztem magam, és mi­után autodidakta módon ráérez­tem a számítógépes grafika ízé­re, egyre több szabadidőt for­dítottam ennek tökéletes meg­ismerésére. Ez lett a szenve­délyem, a hobbim. Eleinte ki­hívásnak éreztem, hogy egyre jobban megismerjem ezt a tech­nikát és örömömet leltem a kí­sérletezésben. Mostanában al­kotásaimat egy-egy kiállításon is bemutatom. Sokat köszönhe­tek mentoromnak, Kelebi Kiss István képző-, grafikusművész­nek. Képeimben a „Nő” lényén keresztül próbálok érzelmeket, érzéseket tolmácsolni, de ezál­tal óhatatlanul felfigyelek má­sokra, más művészeti ágakra. Talán így jutottam el a művé­szek menedzseléséhez. Min­dig vallottam: a művészet a te­remtés megnyilvánulása. Fel­töltődési ad a léleknek és kinyit olyan utakat, ahol azok lehe­tünk, amik lenni akarunk.- Örömmel tölt el - folytatja -, ha bemutathatok tehetséges képzőművészeket, költőket, fo­tósokat, szobrászokat, előadó- művészeket, csoportokat, fia­tal tehetségeket. Nagyon fon­tosnak tartom, hogy városunk­ban, megyénkben ismerjük meg művészeinket, az értékes embereket, tudjunk sikereik­ről, és ismertessük meg őket egymással is. A női alkotókra irányítja a figyelmet „A nő kilencszer" sorozatban kü­lönböző művészeti ágak jeles hölgy képviselőit hívom meg, én vagyok a kilencedik. Már volt ket­tő. Nagyon sikeresek. Sokan kér­dezik, hogyan választom ki a ven­dégeimet. Csak ráérzek, a sors is segít, mert egy idő után egyik do­log következik a másikból. Nagy öröm, hogy támogatókra is talá­lok. borászok, cukrászdák öröm­mel segítenek. Erőt ad az a hatal­mas szeretetenergia. ami ezen al­kalmakon jelen van. Vallom, hogy a művészetekbe kell kapaszkod­nunk, mert az hitet, reményt ad, szeretetet sugároz. Hiszek a tehet­ség, a jóság hatalmában. Munka közben mindenki mesélt a fiatalkori emlékekről, az izgalmas élményekről Hangulatos hagyományos disznóvágás KÁPOLNA A Margaréták Hagyo­mányőrző Egyesület tavaly de­cember 20-án szervezett egy ha­gyományos disznóvágást. A kó­rus tagjai reggel 5 óra előtt gyü­lekeztek és Kerek László, a kó­rus vezetője elosztotta feladato­kat. Mindenki egy kicsit izgult, hiszen azt korábban eldöntöttük, hogy a régmúlt idők szokását kö­vetve hagyományosan fogjuk a disznót feldolgozni. Rövid meg­beszélés után a fogópálinkát kós­toltuk, majd a megbeszéltek sze­rint indultunk a nyugodtan pihe­nő, levágni szánt állat felé. A jelenlegi előírások szerint kábítást követően fogtuk le disz­nót és kivéreztettük. Természete­sen a vért felfogtuk, hogy abból 1 A az asszonyok elkészítsek a regge­lit. A férfiak nekiláttak a szalmá­val végzett perzseléshez. Ez nagy odafigyelést igényelt, hiszen az idősebb tagok sem pörzsöltek már így vagy 40 éve, a fiatalab­bak, pedig csak gyerekfejjel lát­hatták apáik, nagyapáik hozzáér­tő munkáját. A tapasztalatokat és emléke­ket egybevetve a szalmás perzse­lés jól sikerült. Előkerült a hagyo­mányos kézi hajtású fa tüzeléses perzselő, amivel szép egyenletes­re pirítottuk az állat bőrét. Ez­után nekigyürkőzhettünk, hogy szép tisztára súroljuk, mossuk minden porcikáját, hogy megkez­dődhessen a feldolgozás. A felénk szokásosnak mond­< ható hasról történő karajra bon­tás lépéseit követve került a két fél disznó az asztalra. Az asszo­nyok nekiláttak a belsőségek szétszedésének, és a bél kimosá­sának. Itt egy félórára megsza­kadt a munka, mert elkészült a Örültünk, hogy si­került ilyen tort megszervezni. hagymás sült vér, amit illik fris­sen, melegen elfogyasztani. Reg­geli után folytattuk a húsok fel­dolgozását, szépen formálódtak a füstre szánt sonkák, csülkök, és szalonnák. Az üstházban a hur­kába szánt húsok főttek, a daráló I sem állt meg egy pillanatra sem. Jó hangulatban hozzáértő kezek alatt szépen elkészült minden. Munka közben mindenki me­sélt a fiatalkori emlékekről, élmé­nyekről, arról, hogyan zajlottak a disznóvágások. Szépen lassan el­készültünk a feldolgozással, a kolbászok a füstölőbe, a hurkák karikában az asztalra, a füstöl­nivalók, pedig besózva a teknő- be kerültek. Az asszonyok elmo­sogattak, majd mindenki haza­ment átöltözni. A kórus minden tagja újra összegyűlt és asztalhoz ülve megtartottuk a disznótort. A menüt is a régi szokásokhoz igazítottuk. Húsleves volt az első fogás, mely legtöbbünk szerint a legfinomabb levesek egyike. Ezt ♦ követte a toros káposzta, majd a frissen sütött hurka és kolbász házi savanyúsággal. A vacsorát követte a desszert, ami nem le­hetett más, mint a frissen sütött hájas tészta. A nap fáradalmait elfeledve a finom ételeket jó bo­rokkal locsoltuk meg. Kis beszélgetést követően a nótázás sem maradhatott el, hi­szen kórusunkat úgy ismerik a környéken, hogy jó hangula­tot tudunk teremteni nótáink­kal. Késő este egy dolgos nap után derűsen, jó hangulatban váltunk el egymástól, örültünk, hogy sikerült egy ilyen hagyo­mányokat felelevenítő disznóvá­gást és tort megszervezni. Erberling Gábor, Kápolna A népdalok, a nóták nemzeti kincseink GYÖRGYÖS Baráti összejövetelen jár­tam nemrégiben a gyöngyösi Kol- ping közösségben, ahol már elter­jedt szokás szerint a névnaposo­kat is köszöntjük. A pohár bor, a süti beszélgetés után már hagyo­mány ezen, akárcsak a közös da­lolás, az éneklés. Jól van, gondol­tam magamban, majd énekelnek, és én hallgatom. De elszámítottam magam, mert László Feri, az elnök mindenkit éneklésre kért meg, így engem is. Csak néhány em­ber ült előttem, gyorsan kellett ta­lálnom egy dalt. Kutattam az em­lékezetemben, nem akartam se­gítséget kérni. Gondolkoztam, mit énekelt édesanyám otthon munka közben, bevillantak a rádióban el­hangzó nótaműsorok, amiket ko­rábban bizony gyakran lehalkítot­tam. Aztán eszembe jutott néhány szép népdal, amit az iskolában ta­nultam. Hál’ Istennek, hogy meg­követelte szigorú gimnáziumi ta­nárnőm, Torna Leventéné a népda­lok ismeretét! Mire sorra kerültem, már volt dalom! Az „alma a fa alatt”. Ez ak­kor ragadt rám, amikor idős édes­anyám kedvéért együtt hallgattuk a Dankó rádiót. Közben megfigyel­tem, hogy milyen egyszerű, han­gulatos a nóták szövege, mégis ké­pesek érzelmileg feltölteni, fölvidí­tani bennünket. Aztán körbejárt a nóta, s meglepődtem, müyen szé­pen, örömmel énekelnek az embe­rek. Sok gyönyörű dal hangzott el. Dávid Józsi például egy százéves ősi magyar népdalt énekelt el ne­künk, csodaszépen. Rádöbben­tem, hogy hatalmas kincsestárral rendelkezünk! A magyar népda­lok, nóták nemzeti kincseink, gaz­dagok vagyunk általuk. Baginé Sebestyén Katalin, , Gyöngyös Köszönjük a könyvtárbeli élményt! EGER Felemelő előadói esten vet­tem részt a Bródy könyvtárban. Dr. Lisztóczky László tanár úr be­vezető szavai után Ungvári R Ta­más verses összeállítását hallhat­tuk Vershazámban címmel. A zsú­folásig telt teremben örömmel, át- szellemülten élveztük a 11 költő írásából készült válogatást A ver­seket odaillő zenével Okos Tibor ze­nész kötötte össze. Köszönjük az él­ményt! VonaJ.-né, Eger Újra várjuk leveleiket, ötleteiket Ö8ÖMSJB. tapasztaljuk, hogy az utóbbi időben mind többen ragad­nak tollat, ülnek a számítógép­hez, hogy hangot adjanak vélemé­nyüknek írásaink kapcsán, me­gosszák olvasóinkkal örömeiket. Felhívjuk levelezőink figyel­mét, hogy a közölt levelek tartal­mával szerkesztőségünk nem fel­tétlenül ért egyet, azokért felelős­séget nem vállal. Ezúton közöl­jük, hogy csak teljes névvel, cím­mel ellátott írásokat teszünk köz­zé, amiket szükség esetén rövidít­ve, szerkesztve jelentetünk meg. Továbbra is várjuk tehát írá­saikat szerkesztőségünk címére (3300 Eger, Trinitárius utca 1.), ü- letve a hmhirlap@mediaworks.hu e-mail címre. t «

Next

/
Oldalképek
Tartalom