Heves Megyei Hírlap, 2016. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

2016-01-13 / 10. szám

2016. JANUÁR 13., SZERDA MEGYEI KÖRKÉP 3 Ferenc akaraterőből példát mutat embertársainak Nem adja fel sosem Káposzta Ferenc igazi hétköz­napi hős. Huszonöt éve egy vo­natbalesetben mindkét lábát és a bal karját elvesztette. Ő azonban nem adta fel, lélek­ben talpra állt és új célokat tű­zött ki maga elé. Megkapta az „Aki soha nem adja fel” díjat. Illés Anita illesanital980@gmail.com KARÁCSOND 1990. szeptember 29. Káposzta Ferenc második születésnapja. Ezen a napon, néhány másodperc örök élet­re megváltoztatta az akkor 19 éves fiatalember életét. A ka- rácsondi férfi súlyos vonat­balesetet szenvedett, amely­ben mindkét lábát és a bal kar­ját elveszítette. A hatvani kór­ház intenzív osztályán stabili­zálták az állapotát, majd a bal­eseti sebészetre, onnan pedig a budapesti Honvéd Kórházba került. Az erős fájdalomcsilla­pítók és nyugtatok hatása alatt hetekig fel sem fogta igazán, hogy mi történt. Amikor tuda­tosult benne a baleset súlyos­sága, nem tudta elképzelni, ho­gyan lesz tovább.- A szüleim, a barátaim, ro­konaim, a falumbéliek, volt munkatársak és nagyon sok ember szorított nekem. Sokan segítségemre voltak és van nak, támogattak, erőt ad­va mielőbbi felépülé­Szeretné felébreszteni az embereket „Aki soha nem adja fel” díj létrehozását Szűcs Ferenc boldogi lakos kezdeményez­te. Édesapja 25 évesen el­veszítette az egyik kezét. Megmutatta, hogy egy kéz­zel, segély nélkül is fel le­het nevelni két gyermeket. Ismerősei mondták róla: amit fnás két kézzel elvé­gez, ő annak az ötszörösét megcsinálta eggyel. - Édes­semhez, amelyért hálás köszö­netéin mindenkinek! Elsősor­ban saját magam elhatározá­sa, akarata kellett az élni aka­ráshoz. Elfogadni ezt a helyze­tet nem tudom, de meg tanul­tam vele élni - mondta Káposzta Ferenc. - A jókedvem és derűm „újraélesztésében” sokat segítettek nekem a Honvéd Kórház ápolói, az erőnlétemet pedig az Orszá­gos Orvosi Reha­bilitációs Intézet központi tornatér­apám példáján túl a díj lét­rehozásában az is ösztön­zött, hogy sokan könnyen feladják az életet. Pozitív példák bemutatásával sze­retném felébreszteni azokat az embereket, akik egy-egy probléma után feladják. Vannak köztünk olyan em­berek, akik példaként áll­hatnak a társadalom előtt - mondta. me gyógytornászainak köszön­hetem. Édesanyám barátnője, Tóth Jánosné Klárika segítségé­vel Svájcba is kijutottam reha­bilitációra, ahol megtanultam, hogyan lehet élni ke­rekesszékben. Fel­fedeztem a po­zitív gondol­kodás erejét. Ha nem po­zitívan állok hozzá az éle­temhez, ak­kor nem ha­ladok előre. A balesetet lelkileg feldol­gozta és szem­benézett azzal a ténnyel, bogy végtagok nél­küli kell I Emléklap f Káposzta Ferenc rft/cnt «Aki mim «fin ßtlj« fel* AJutxaserd&VI & ki( .nirv'ísÁl «wm v f ,í!ví!;V:*4)I '3&! ■' élnie. Minden erejével azon munkálkodott, hogy a helyzeté­ből kihozza a legjobbat és soha nem adta, nem adja fel.- Tizenkilenc évesen, ami­kor a baleset történt, a gyön­gyösi fűrészüzemben dolgoz­tam, fizikai munkát végeztem. Végtagok nélkül azonban nem mehettem vissza a munkahe­lyemre. Mit fogok majd csi­nálni? Sokszor tettem fel ma­gamnak ezt a kérdést a bal­eset után. A nagyszüleim gaz­dálkodtak és a szüleimmel úgy döntöttünk, hogy a nagypa­pám által átadott jószágokat el­hozzuk hozzánk. így kezdtem el én is segítséggel gazdálkod­ni és folytatom a családi ha­gyományokat - mesélte az új­rakezdésről Ferenc. A baleset után kereste azokat a közössé­geket, ahol sorstársaival talál­kozhat. Egy ideig Budapestre járt ülőröplabdázni, alkalmak­kor részt vesz mozgáskorláto­zottaknak szervezett rendez­vényeken, táborokban. Káposzta Ferenc a karácsondi Mindenki Karácsonya Ünnep­ségen vette át Földi Csaba pol­gármestertől az „Aki soha nem adja fel" díjat. Az elismerést az kapja, aki akaraterőből és kitar­tásból példát mutat embertársa­inak. Az önkormányzat egy te­levízióval lepte meg a díjazottat. Amikor Ferencet arról kérdez­tem, hogy mit s/.ólt az elismerés hez? Mosolyogva azt felelte:- Nagyon meghatódtam, szó­hoz sem jutottam, jóleső érzés töltött el és nagymv szépen kö­szönöm mindenkinek. Viccesen azt mondom, hogy földbe gyöke rezeit a lábam. Vallja, hogy a nehézségek le­küzdéséhez szükség van a hu­morra és sokszor idézi Kazal László mondását, ami életfi­lozófiájává vált: „Mindegy, hogy van az ember, csak a jókedvét ne veszítse el. A töb­bi nem számít.” A karácsondi Káposzta Ferenc, aki nagyon súlyos vasúti balesetet szenvedett, kapta meg az „Aki soha nem adja fel” elismerést. Akarate­rejével példát mutat másoknak. Gondolkodjunk! Szomszéd Eszter eszter.szomszed@mediaworks.hu V égtelenül el tud szomorítani az emberi butaság. Kezdetben azt veszem észre magamon, hogy bosszankodom a tehetet­lenségem miatt, aztán sajnos kénytelen vagyok elfogadni: egyedül kevés vagyok, hogy bárki véleményét megváltoztassam. Pedig nagyon szeretném. Szeretném eltüntetni a gyűlölködést. Egy huszonéves fiatalokból álló társaság beszélgetett mellet­tem. A számos téma között a homoszexualitás is előkerült. Kí­váncsi voltam kortársaim véleményére. Elképedve hallgattam, amint az egyik azt ecsetelte, ő azért szeretné, hogy kislánya szü­lessen majd, mert nem bírná elviselni, hogy a fia esetleg bu­zi legyen. Egy lány - aki egyéb­ként pedagógus - ezen jót ne­vetett, és elmondta, ő is ellen­zi a homoszexualitást, ezért a munkahelyén is igyekszik mindent megtenni, hogy a gyerekek­nek véletlenül se legyen „szimpatikus" ez az életmód. A keresz­tény értékekre próbálja nevelni őket. Ó, drága jó istenem..., ha tényleg ezen múlna. Sírni lett volna kedvem. A minap egy ismerősöm, huszonéves fiú költözött az ország má­sik végébe, mert a családja nem tűrte meg otthon a mássága miatt. Az édesanyja keserítette meg az életét, ezért elmenekült oda, ahol elfogadják, vagy legalábbis nem bántják nemi irányultságáért. Nem tudom, mi a megoldás, de érzem: nem ez a helyes út, és félek, hogy teljesen egymás ellen fordulnak az emberek, ha mindig csak a hibát keresik a másikban. Egy biztos, abból semmi jó nem szár­mazott még a történelemben, ha valakit vallási, politikai meggyőző­dése, szexuális beállítottsága vagy a bőrszíne miatt támadtak. Más­nak lenni nem bűn. Másnak lenni állapot. Gondolkodjunk el ezen! Elmenekült inkább oda, ahol majd elfogadják őt. Rendőreb szimata vezetett a rablóhoz BESENYŐTELEK A megrémült néni viszont nem volt hajlandó teljesí­teni támadója kívánságát. A fülbe­valóit sem nyújtotta oda a követe­lőző fiatalembernek. Ezután rövid ideig dulakodtak, majd a terhelt - kihasználva az erőfölényét - ki­vette az asszony füleiből az éksze­reket. Tovább már nem fenyegető­zött, hanem a betört ajtón át gyor­san távozott. A vádlott ezt követő­en úgy tett, mintha mi sem történt volna. Másnap a fővárosba utazott, mindenképpen ott akart lenni a Keleti-pályaudvar környéki lomta­lanításnál - állapította meg az az­óta az ügyben elvégzett vizsgálat. Tudni érde­mes, hogy a szépkorú nőt ki­rabló személy utáni nyomozás­nál a rendőrség rendőrkutyákat is bevetett a tet­tes felderítése érdekében. Az eljá­rás során beszerzett egyéb bizo­nyítékokon túl éppen az ebek se­gítségével végzett szagazonosítás eredménye szolgáltatott alapot a vádemelésre - közölte a megyei fő­ügyész. Azt is tudatta, hogyha Fü­zesabonyi Járási Ügyészség bűn­cselekmény elhárítására idős ko­ránál fogva korlátozottan képes személy sérelmére elkövetett rab­lás és erőszakkal, éjjel megvalósí­tott magánlaksértés bűntette mi­att emelt vádat a férfi ellen. Vádira­tában indítványozza, hogy az elő­zetes letartóztatásban lévő vádlot­tat a bíróság sújtsa végrehajtandó fegyházbüntetéssel, mellékbünte­tésül tiltsa el őt a közügyek gyakor­lásától. Kéri továbbá a vádhatóság, hogy a terhelttel szemben rendel­jen el a bíróság részleges vagyon­elkobzást, s kötelezze őt az eddig keletkezett csaknem másfél millió forint bűnügyi költség megfizeté­sére. Az ügyész­ség figyelem­be vette indít­ványa meg­fogalmazásá­nál, hogy a ter­helt ellen Tiszafüreden több más vagyon elleni bűncselekmény cí­mén folytatnak jelenleg büntető- eljárást. S azt is, hogy az általa el­követett bűncselekmények miatt - azok halmazata okán - a bünte­tőtörvény öttől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés-büntetés kisza­bását is lehetővé teszi. Sz. Z. Fegyházbüntetést indítványoz az ügyészség. Sokat látó kamera „mindent látó” lett EGER A térfigyelő kamerarend­szer fejlesztéséről az elmúlt év őszén határpzott a város köz­gyűlése. A döntésnek megfelelő­en jelenleg is folyik a város terü­letén már elhelyezett kamerák modernizálása, illetve új eszkö­zök kihelyezése. Az idei esztendő első napjai­ban szerelték fel azt a készülé­ket - vele együtt egy Wifi jelszó­rót is - a Lenkey János Általános Iskola épületének falára, ami in­nen belátja az egész Végvári vi­tézek terét, a Gárdonyi teret, il­letve ellát az Evat Zalár utcai irodaházáig, de alkalmas a Szú­nyogközbe vagy a Mekcsey utcá­ba behajtókat is figyelni. A na­pirendet tárgyaló közgyűlésen egyébként maga a polgármester, Habis László adott tájékoztatást a jelenlévő képviselőknek, vala­mint a grémium ülését nyomon követő érdeklődőknek a várható fejlesztésekről. Az eszközpark bővítése, korszerűbbekre cseré­lése jelenleg is zajlik. Informá­cióink szerint kedden helyezték ki a térfigyelő kamerát a fedett uszodánál lévő, Mélyvíz nevű szórakozóhely falára, valamint cserélték ki modernebbre a ké­szüléket az Érsekkertben, a szö­kőkút közelében. Arról, hogy ténylegesen hol is található Egerben térfigyelő ka­mera, a város hivatalos honlap­ján tájékozódhatnak az iránta érdeklődők. S. S. Tisztelegtek a Don-kanyarnál elhunyt magyar katonák előtt Hősi áldozatokra emlékeztek GYÖNGYÖS Megemlékeztek a Don-kanyar hősi áldozatairól a városban kedd délután. A Mátra Honvéd Kaszinó Kulturális Egye­sület „Valahol Oroszországban...” címmel szervezett megemléke­zést a „halál kanyarban” elhunyt magyar katonák emlékére. A hazai hadtörténet egyik leg­gyászosabb dátuma 1943. janu­ár 12., amikor is a Don-kanyar- nál megkezdte támadását a Vö­rös Hadsereg a Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg állásai el­len. Több mint hetven eszten­dővel ezelőtt, ennek a napnak a hajnalán, a mínusz 42 fokos ret­tenetes hidegben egy magára hagyott, szétzilált, ám köteles­ségtudatos és bátor csapatot ért Elhelyezik a emlékezés virágait az emléktáblánál a Vörös Hadsereg rettenetes ere­jű támadása - hangzott el. Em­berfeletti ellenállást tanúsítva még napokig tartották magu­kat, ám az ellenállhatatlan túl­erőben lévő ellenség áttörte a frontot. Sokan próbáltak abból a térségből nyugatra menekülni, akik közül többen halálra fagy­tak, éhen haltak vagy a szinte biztos halált jelentő szovjet ha­difogságba estek. Ezeknek a hős magyar kato­náknak a tiszteletére helyezték el koszorúikat a megemlékezők a Szent Bertalan-templom falán lévő emléktáblánál. Gyöngyös Város Önkormányzata nevében dr. Tatár László alpolgármester koszorúzott. M. A. 4 > i

Next

/
Oldalképek
Tartalom