Heves Megyei Hírlap, 2015. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

2015-12-12 / 291. szám

TISZTELT ÜGYFELEINK! Jj mm 2015. DECEMBER 12., SZOMBAT MEGYEI KORKÉP Mindenki oly’jó Szomszéd Eszter eszter.szomszed@mediaworks.hu H a tartanának közvélemény-kutatást arról, melyik a legjó­tékonyabb hónap, akkor valószínűleg a többség a decem­bert mondaná. Ilyenkor mindenki olyan nagyon jó. Mert „jónak lenni jó”, „angyalnak lenni jó”, jaj, de nagyon jó, „cipősdo- boz-akció”. S ne feledkezzünk el a karácsonyi vásárokról, jóté­konysági rendezvényekről sem. Gyűjtsünk Pistikének, Roziká­nak, időseknek, fiataloknak, mentőknek, mentetteknek, óvodá­nak, iskolának, mindenkinek! Adakozzunk, mert attól jó ember­ré válunk, ha már egész évben nem voltunk azok... Ne értsenek félre, nagyon is helyeslem, hogy segítsük az el­esetteket, de - kérdem én, s e kérdés maradjon költői - miért csak ilyenkor válik a többség­nek fontossá, hogy jótékony­kodjon? A decemberen kívül még van 11 hónap, amit a rászo­rulók kénytelenek átvészelni. Nemcsak a karácsonyi időszakban lenne szükségük támogatásra, de az év többi részében is, ám ak­kor mintha elfelejtenék őket. Nemcsak a döntéshozók, de általá­ban a lakosság részéről is le vannak ejtve. Ám decemberben, az ünnepek közeledtével mindenki olyan nagyon jó. Vagyis majdnem mindenki. Valaki ugyanis feljelentett egy győ­ri civilek szervezte jótékonysági süteményvásárt a Nemzeti Élel­miszerlánc-biztonsági Hivatalnál. Mondván, a jogszabályok szerint nem lehet árulniuk az otthon sütött sütiket, mivel nem igazolha­tó az eredetük. A felajánlásokból a Gyermekmentő Alapítványnak vettek volna elengedhetetlenül fontos életmentő berendezést. így ez meghiúsult a jóakarónak köszönhetően. Szóval, tévedés ne essék: van, aki a nagy ünnepi áhítatban sem tudja meghazudtolni magát. Nem csak ilyenkor lenne szükség támogatásra. Új parkoló épül a szakrendelő mellett Tájékoztatjuk Önöket, hogy a Heves Megyei Vízmű Zrt. Eger, Hadnagy u. 2. szám alatti központi ügyfélszolgálati irodája 2015. december hónapban a következő rendkívüli munkarend szerint tart nyitva: A munkaszüneti napok körüli munkarend szerinti nyitva tartás: 2015. december 11. (péntek) 7:00-16:00 2015. december 12. (szombat) 7:00-13:00 2015. december 23. (szerda) 7:00-14:00 2015. december 24-25. (csütörtök, péntek) ZÁRVA 2016. január 1. (péntek) ZÁRVA Technikai rendszerkarbantartás miatti rendkívüli nyitva tartás: 2015. december 28-31. (hétfő-csütörtök) 7:00-14:00 Az ügyfélszolgálat egyéb munkanapokon a meghirdetett szokásos nyitva tartás szerint fogadja ügyfeleit. MEGÉRTÉSÜKET KÖSZÖNJÜK! Részvénytársaságunk valamennyi ügyfele, partnere részére ezúton is Boldog, Békés Karácsonyi Ünnepeket és Sikerekben Gazdag Új Evet kíván! Heves Megyei Vízmű Zrt. ak az írek. Nem éreztetik a kül­földiekkel azt sem, hogy nem helybéliek. Az ügyek intézésé­ben is rugalmasak: az adóhiva­talban jóval könnyebb boldogul­ni, mint Magyarországon. Meg kell említenem, hogy nem máról holnapra élek itt. Nem kell meg­fontolnom, hogy a hipermarket­ben megvehetem-e a drágább sajtot, vagy sem. Évente több­ször elmehetünk a férjemmel nyaralni, sőt, megengedhet­jük magunknak, hogy szó­rakozni is rendszeresen eljárjunk. Nem kell ku- porgatnunk a pénzt. Az itt élők igényesek a környezetükre: nem a közmunkások seprik el a faleveleket az utcá­kon, a lakók szánják rá erre magukat. Szim­patikus, hogy társasá­gi életet élnek az emberek: egy hosszú nap után sok­szor döntenek úgy, hogy nem otthon főznek, hanem elmen­nek étterem­be, levezetik a stresszt... Gondo­lom, a következő kérdés az lesz, mit nem kedvelek.- Jól gondolja... - Mint el­mondtam, igényesek írek az de csak a kör- nyezetükre, önmagukra már kevés­bé. Az itteni fiatalok haj­lamosak ar­ra, hogy szó­rakozás után szemeteljenek a városban. Nem túlzottan tetszik az sem, hogy a bulikban teljesen lerészeged- nek, sőt, a lányok sokkal töb­bet isznak, mint a fiúk. Ittasan akár tíz fokban is képesek ar­ra, hogy mezítláb mászkálja­nak az aszfalton. Az írek szim­patikusak, de az éremnek két oldala van: szeretnek okoskod­ni, mindig mindent jobban tud­nak mindenkinél. Amit még ki­fogásolok, az épületek: stílusta­lanok, nem olyanok, mint Ma­gyarországon. Csak odaépítik őket, és kész, „jól van az úgy!”- alapon. És hogy ki ne hagyjam: többnyire esik az eső. Ez en­gem nem befolyásol, de azért hiányzik a négy évszak! Persze ezek mind-mind olyan hibák, amelyekkel azért együtt lehet élni. A pozitívu­mok többség­ben vannak.- Nincs olykor honvágya? Egyáltalán nincs, soha nem is volt. Persze annak is köszönhető ez, hogy évente háromszor- négyszer hazalátogatok. A szüleim, a nővérem is ki­járnak olykor-olykor, sőt, már meglátogatott a 85 éves nagypa­pám is. Karácsonykor is el szok­tak jönni a rokonaim, ismerőse­im. A párommal élek, és sok ma­gyarországi barátom is él a kör­nyéken. Az sem utolsó szem­pont, hogy könnyen haza lehet jutni Írországból, hiszen létezik Dublin-Budapest járat.- Mit gondol, egyszer haza­költözik majd?- El tudom képzelni, igen, de ne kérdezze, hogy mikor! (moso­lyog) EGER, CORK Major Kata Egerben végezte általános és középis­kolai tanulmányait, majd Deb­recenben tanult gyógytornász­nak. Néhány éve azonban úgy döntött, vált, s férjével Íror­szágba költözött. Verebélyi Márta verebelyi.marta@gmail.com- Miért Írországra esett a vá­lasztása?- A párommal döntöttünk úgy, hogy külföldön próbálunk sze­rencsét. Írországban, amit a sma­ragdok szigetének is hívnak, szá­mos barátunk van, így adta ma­gát, hogy ide költözünk. Számom­ra fontos szempont volt az is, hogy angol nyelvterületen helyezked­jek el: angolul mindig is beszél­tem. így 2009-ben célirányosan vettük Cork felé az irányt, és nem is szeretnénk máshová menni. Nagyon szeretem ezt a vidéket.- Mivel foglalkozik Corkban?- Olyan vállalatnál dolgo­zom, amely műtéti úton operál­ható szemlencséket készít. Eze­ket szürkehályog-műtét után he­lyezik fel a pácienseknek. Szere­tem ezt a munkát, nincs stressz, nyugodtan dolgozhatok, s a fi­zetésemmel is elégedett va­gyok.- A szemlencsegyár­tó cég előtt hol dol­gozott?- Mikor Corkba kerültem, én is alulról kezdtem, mint álta­lában mindenki, aki külföldön folytatná az életét: a vendéglátás­ban dolgoztam először. Később a világ talán legfelkapottabb hard­vergyártó cégénél dolgoztam, amely különleges laptopjai mel­lett okostelefonokat is piacra dob. Négy évig voltam a vállalat mun­katársa. Külföldiként igen jó fog­lalkozásnak számított az is.- Mit szeret a legjobban Íror­szágban?- Nos, nagyon sok mindent fel tudok sorolni... Felkészült?! (ne­vet) Először is rendkívül pozití­vak, lazák, elfogadóak, adakozó­HEVES Több fontos napirendi pon­tot vitatott meg a grémium a leg­utóbbi ülésén. Egyebek között döntöttek a járóbeteg-szakellátó melletti parkoló kialakításáról, a Körzetí Tagiskola fűtéskorsze­rűsítésének befejezéséről, illetve tárgyaltak egy alatkai ingatlan megvásárlásáról, valamint ar­ról, hogy a Dél-Heve­si Kistérségi Tár­sulás 2016. január­jától újra hevesi székhellyel mű­ködik tovább és létrejön egy csa­ládsegítő intézet is. A szakrendelőben várhatóan megnöveke­dő forgalom teszi szükségessé a HIRDETÉS régebbi parkolóhelyek felújítását, illetve újak kialakítását. A bőví­tés 4,2 millió forintból valósul­hat meg, amit a városüzemelte­tési költségekből finanszíroznak. Döntött a testület az alatkai ál­talános iskola mellett elhelyezke­dő földterület megvásárlásáról is. Az elképzelések szerint azt az is­kola épületével együtt hasznosíta­nák közösségi térként. Határoztak egy családsegítő és gyermekjóléti intézet létrehozásáról is, amely a régi, hasonló jellegű intézmény jogutódja, azonban felügyeletét a járásközpont szerepét betöltő He­ves városa gyakorolja. Az ülés vé­gén bejelentették: megérkezett a városgondnokság telephelyére az új, mini kotrógép. SZ. E. Kata egyszer szeretne is­mét gyógytor­nász lenni Vigyáz az egészségére, az alakjára Kata az egri Neumann János Középiskolában tanult, majd a Debreceni Egyetem gyógytor­nász szakán, később a Sem­melweis Egyetemen humánki- neziológia szakon szerzett dip­lomát. Jelenleg teljesen más területen dolgozik, ám szeret­ne visszatérni egyszer szakmá­jához - ennek azonban renge­teg feltétele van külföldiként. Addig is rengeteget sportol Ír­országban is: rendszeresen jár fitneszterembe. edz, szívesen fut és túrázik is, karbantartja egészségét és alakját. /CaráctfOftcf/ Ezüstfeher angyal lampafenyben EGY PARÁNYI, hegyek között megbú­jó faluban, Fedémesen születtem, ahová a madár is csak jó levegőt szívni repült. Az '50-es évek elején havas hideg tél köszöntött ránk. Mi gyerekek alig vártuk a disznó­ölést, ami nagy-nagy eseménynek számított minden családban. Jöt­tek a rokonok, barátok'segíteni, a nap végén áldomást inni. Négyesztendős leányka lehet­tem azon a karácsonyon, ami­re a mai napig tisztán emlék­szem. Az éjféli misét már az esti órákban megtartották, így édes­anyám gyorsan az ágyba bújta­tott, mondván, túlságosan átfagy­tam a templomban. Nehezen aludtam el, mert az­nap egész délután hasztalan ke­restem édesapámat, eltűnt, mint a kámfor. Reggel arra ébredtem, hogy egy csodálatos karácsonyfa lógott a plafonról. Édesapám hoz­ta a közeli mezőről. Nem lucfe­nyő volt, hanem boróka, így az il­lata betöltötte az egész házat. Pi­ros almák, diók, papírangyalkák díszítették, s a tetején ott pompá­zott egy nagyobb angyalka, hófe­hér tollszárnyakkal. A többi cér­nára fűzött angyalkát időnként meg-meglengette a léghuzat. Az­óta sem láttam ilyen szépet. A szüleim azt mesélték, hogy a Jézuska születésnapján min­den jó gyermeket megajándékoz. Nekünk ezt a fát hozta el. Azt is mondták, hogy a templom a háza, de fent az égben van az igazi ott­hona. Sok éven keresztül úgy fi­gyeltem a Holdat, a Napot, a csil­lagokat, hogy mindig abban bíz­tam, egyszer megpillantom a kö­zelükben a kis Jézust is. Ott pompázott a karácsonyfa a sarokban, s én időnként besza­ladtam a szobába, hogy meggyő­ződjek, nem álom, hanem valóság. Nem győztem betelni a látvánnyal. Édesanyám ekkor tanította meg azt a versikét, amit a mai napig elsuttogok magamban, ha szép fenyőt látok: „Láttam egy kis karácsonyfát, Tetejébe kisan- gyalkát, Azt súgta a fülembe, Le­gyetek boldogok az új évben”. Számomra ez a karácsony volt a legemlékezetesebb. Most is lá­tom, ahogy a petróleumlámpa megvilágította az ezüstfehér an­gyalkát és a meglebbenő tollakat. Én ezt a szépséget, szeretet kaptam négyéves lánykaként azon a havas karácsonyon abban a picike faluban. Az emlék ma is kísér, s ha közelednek az ünne­pek, csak azt kívánhatom min­den gyermeknek, hogy éljen át ehhez hasonló csodát, amely egy életen át elkísérheti. Vincze Károlyné, Fedémes Kata a párjával és barátaikkal él Írországban Bet a smaragdföldön * y

Next

/
Oldalképek
Tartalom