Heves Megyei Hírlap, 2015. november (26. évfolyam, 256-280. szám)

2015-11-07 / 261. szám

EGYHÁZMEGYEI íjT D El/ rllrvtrv NOVEMBER ÜZENETE „Ha szeretjük egymást, Isten bennünk marad, és szeretete tökéletes lesz bennünk” (ÍJn 4,12). Katolikus Kulturális Hetek a főegyházmegyében EGER Szeptember utolsó napján Csiszér László dicsőítő koncert­jével indult a programsorozat az Egri Főegyházmegyében, a bazi­likában. Az esti szentmise utá­ni koncert kezdetén Szarvas Ist­ván, a Szent István Rádiót és Te­levíziót működtető Magyar Ka­tolikus Rádió Alapítvány elnöke köszöntötte a jelenlévőket. El­mondta: a szerkesztőség közös­sége számára nagyon fontosak a személyes találkozások, melyek élő kapcsolatot jelentenek a hall­gatósággal, a nézőkkel. Ternyák Csaba egri érsek úgy fogalma­zott: azért jöttünk össze, hogy dicsőítsük az Urat, ahogy a ba­zilika homlokzatának felirata is erre hív mindenkit. S ezzel együtt hálát is adunk Istennek, hogy szolgálhatjuk. A dicsőítő koncerten Csiszér László és ba­rátai jól ismert dalait, tanúságté­telét hallhatta a közönség. Rózsafüzér Királynője ünne­pén az önkéntes imacsoportok tagjainak szervezett találkozót a Szent István Rádió. Az egri Bazilikában mintegy kétszázan imádkozták a rózsafüzért. fejezi, gazdagítja a családról al­kotott képünket. Ennek különö­sen fontos üzenete van a fiata­lok számára. Ternyák Csaba el­mondta még: az Egyház család- szinódusai a jelenkor problémá­ira keresik a megoldást, hogy út­mutatót adjanak azoknak, akik­nek nehézségeik, terheik van­nak. Nemesné Kis Tímea mű­vészettörténész a kiállítás anya­gát ismertetve elmondta: a csa­lád, az anyaság témája mindig is fontos téma volt az alkotó ember számára. Kiemelte: a kiállítás a XV. század közepétől született alkotásoktól indulva mutatja be az áldott állapottól a gyermek­korig a család témájában szüle­tett alkotásokat, a képzőművé­szet és az irodalom kiemelkedő művei segítségével. A „Család a művészetekben” kiállítás 2016 tavaszáig várja a látogatókat. A kápolnai templom fennál­lásának 230. évfordulója tisz­teletére. október 17-én történel­mi megemlékezést rendeztek a településen. Urbán Imre plé­bános és Berecz Károly polgár- mester köszöntője után Ternyák Ternyák Csaba érsek nyitotta meg a „Család a művészetekben” kiállítást A „Család a művészetekben” címmel nyílt kiállítás az egri Fő­egyházmegyei Könyvtár barokk termében várja a látogatókat. A válogatás a képzőművészet és az irodalom remekein keresztül mutatja be a témát a látogatók­nak. Hálás és kimeríthetetlen téma a család a művészetekben, s így a Főegyházmegyei Könyv­tár egyik legszebb kiállítása jö­hetett létre - mondta dr. Löffler Erzsébet, az egri Érseki Gyűj­teményi Központ Közgyűjtemé­nyeinek vezetője köszöntőjében. Ternyák Csaba egri érsek úgy fo­galmazott: a város, a térség szel­lemi életéhez is hozzájárul a Ma­gyar Katolikus Kulturális Hetek rendezvénysorozat, mely meg­mutatja, hogy mivel tudta és tud­ja gazdagítani az egyház a tár­sadalmat, a kulturális életet. Ki­emelte: boldogok azok, akiknek megadatott, hogy családban nő­jenek fel, mert legtöbben meg­kapták a modellt az induláshoz, mivel egy család szerető tagjai­nak szerelméből születtek élet­re. Akik ebben hiányt szenved­tek, az egyház, a társadalom se­gítségére szorulnak. A gyerme­kekért való élet adja az értel­met, s ezt a művészet Is jól ki­Gsaba egri érsek nyitógondola­taiban kiemelte: a múltat fel kell karolni, meg kell becsülni, mert a jelenben így találhatunk ma­gunkra, s ez jelenti a jövő alap­ját Is. Ez az itt élő fiatalok mi­att is nagyon fontos. Gócza Gá­bor levéltáros Eszterházy Ká­roly püspök korát idézte előadá­sában, Buda Péter szemináriu­mi rektor a templomépítő tevé­kenységről, a főpásztor érdeme­iről szólt. H. Szilasi Ágota művé­szettörténész a templom építé­szeti stílusát mutatta be. A há­laadó szentmise kezdetén az eg­ri érsek megáldotta az egykori káplán, Balogh Simon tisztele­tére készült emléktáblát. A káp­lán élete kockáztatásával aka­dályozta meg, hogy 1944-ben a német csapatok felrobbantsák a templomot. A történelmi meg­emlékezést Pitti Katalin opera­énekes előadása zárta. Az ünnepségsorozat utolsó eseménye egy szakmai konferen­cia volt, melyen a katolikus egy­ház társadalmi szerepvállalásá­ról, az oktatásban és a médiában betöltött szerepéről szóló előadá­sokat hallhatott a közönség októ­ber 27-én, az egri Líceum kápol­nájában. Bérczessy András Ferenc pápa gondolatai a szinóduson A család hivatása és missziója Ferenc pápa október 4-én a Szent Péter-bazilikában szent­misével nyitotta meg a XIV. ren­des püspöki szinódust. A fő­pásztorok október 25-éig tartó gyűlésének témája „A család hivatása és missziója az egy­házban és a mai világban” volt. RÓMA A szinódus munkaokmá­nya az Instrumentum Iaboris há­rom nagy tartalmi egysége sze­rint - a családdal kapcsolatos ki­hívások meghallgatása, a családi hivatás meghatározása és a csa­lád mai küldetése - három hétre tagozódott. A családszinódust megnyitó szentmisén Ferenc pápa az el- magányosodott emberiség drá­májáról szólt. A magány, amely mint valami láthatatlan betegség emészti az emberiséget. Kiderült a kiscsoportos beszélgetések so­rán, hogy ez sajnos globális jelen­ség. A többi kontinensen is meg­figyelhető a családi kapcsolatok fellazulása, a generációk egy­mástól való eltávolodása, elmagá­nyosodása. Ferenc pápa rámuta­tott: „Az egyháznak az a felada­ta, hogy küldetését igazságban élje meg, igazságban, amely nem változik a múló divatok vagy az uralkodó közvélemény szerint.” A Szentatya hangsúlyozta: a szinódus nem parlament, ahol ahhoz, hogy egyetértésre vagy közös megegyezésre jusson az ember, tárgyalni, alkudozni vagy kompromisszumot kell köt­ni. E helyett a szinódus egyetlen módszere az, hogy megnyílik a Szentlélek előtt, apostoli bátor­sággal, evangéliumi alázattal és bizakodó imádsággal, hogy ő le­gyen az, aki vezet és megvilágo­sít minket, és aki nem szemé­lyes véleményeinket állítja sze­münk elé, hanem az Istenbe ve­tett hitet, a tanítóhivatalhoz va­ló hűséget, az egyház javát és a Ferenc pápa és Erdő Péter bíboros a családszinódust megnyitó szentmisén A püspöki szinódus résztvevői október 4-től három héten át tanácskoztak salusanimarumot (a lelkek üd­vösségét). A következőképpen fogalmaz­ta meg a háromhetes tanácsko­zás tapasztalatait Erdő Péter bí­boros, a szinódus főrelátora: „a család olyan emberi értékeknek az átadója, olyan nélkülözhetet­len alap, amire a társadalomnak épülnie kell, ami nélkül a teljes emberségre való fejlődés is za­varba kerül, és legtöbb esetben nem is válik lehetségessé. Iga­zán nagy súlyt kell helyeznünk arra, hogy a családnak a becsü­letét, a családnak az értékét is­merje el a tágabb emberi közös­ség is. Nem azért, mert mi ezt így szeretnénk, hanem mert ez az emberiség érdeke.” • Október 25-én a szinódust le­záró szentmisében Ferenc pá­pa a Bartimeussal emberként, irgalmasan bánó Jézust állítat-. ta követendő példaképnek, és a Jézust követni akarókra lesel­kedő veszélyekre hívta fel a fi­gyelmet. Szentbeszédét a következő­képpen fejezte be: „Kedves szi- nódusi testvéreiül, mf együtt jár­tunk. Köszönetét mondok nek­tek a közös útért, amelyet meg­tettünk szemünket az Úrra és testvéreinkre szegezve, azokat az utakat keresve, amelyeket az Úr korunknak mutat, hogy hir­dethessük a család szeretetmisz- tériumát. Folytassuk az utat, amelyet az Úr kíván tőlünk. Kér­jünk tőle gyógyult és megmen­tett tekintetet, amely képes fényt árasztani, mert emlékezik az őt megvilágosító ragyogásra. Ne engedjük, hogy elhomályosítsa látásunkat a pesszimizmus és a bűn, keressük és lássuk meg Is­ten dicsőségét, amely az élő em­beren ragyog fel.” H. J. JEGYZET szesei lettünk. És arról se feledkezzünk meg, hogy az Egyház tagjai vagyunk. Az apostol tanítása szerint az Egyház Krisztust titokza­tos teste, Krisztus az Egyház feje, mi pedig az ő tagjai vagyunk, és ahogyan a test tagjai ösz- szetartoznak és elválaszthatatlanok egymás- tói, ugyanúgy az Egyház tagjai is összetar­zössége nem csupán az, amit templomaink­ban látunk. Az élők világához, az Egyház­hoz hozzátartoznak az elhunytak is. A Meg- dicsőült Egyház tagjai, a szentek, akik már eljutottak Isten országába. A Szenvedő Egy­ház tagjai is, vagyis azok a keresztény test­véreink, akik a tisztulás állapotában, a tisz­títóhelyen vannak, hogy Isten irgal­mából megtisztul­va bejussanak a Mindenszentek S okan vannak olyanok, akik nem tud­ják, hogy lényegi különbség van Min­denszentek ünnepe és a Halottak nap­ja (november 2.) között. November 1-én azok­ra a szentekre és szentéletű emberekre emlé­kezünk, akiknek nincs külön ünnepük. Ke­resztény testvéreinkre, akiket kevésbé isme­rünk, de tudjuk róluk, hogy hűségesen és kö­vetkezetesen éltek Jézus Krisztus evangéliu­ma szerint, és nagyon valószínű, hogy már a mennyországban vannak. A Jelenések könyve szerint 144 ezren vannak, vagyis nagyon so­kan, minden népből és minden nemzetből. Ez az ünnep azt is hirdeti, hogy a halállal nincs mindennek vége, a halál után van folytatás, hiszen az embert teremtő és üdvözíteni akaró Isten, Jézus Krisztus által mindnyájunkat meg­hívott az örök életre, a szentek közösségébe. Mindenszentek, a szentek közösségének ünnepe, aráikor tulajdonképpen az aposto­li hitvallás utolsó két fontos igazságát ünne­peljük: hiszem a szentek közösségét, a test fel­támadását és az örök életet. Szent Pál apos­tol az, aki ismételten figyelmeztet bennün­ket arra, hogy a keresztségnek köszönhetően mindnyájan szentek vagyunk. Az Újszövetség különböző összefüggésekben 63 alkalommal említi, hogy szentek vagyunk és szentek lehe­tünk, mert a keresztségben elnyertük a meg­szentelő kegyelmet, vagyis Isten életének ré­toznak, független attól, hogy a földön élnek, vagy esetleg a másvilágra jutottak. Az apostol a korinthusiakhoz írt levélben azt is tanítja, hogyha az Egyházban, Krisz­tus titokzatos testében „szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, ha tisztelet­ben van része az egyik tagnak, mindegyik örül vele” (1 Kor 12,26). November első nap­ján hitből fakadó örömmel köszöntjük az is­meretlen szenteket, akik már célba jutottak, akik nem csalatkoztak reményükben, mert Isten kegyelméből elnyerték az örök életet. Szomorúan gondolunk azonban elhunytja­inkra, a szenvedő és Isten színelátására vá­gyakozó lelkekre is, és ezekben a napokban többet imádkozunk értük. Ez az ünnep rádöbbent bennünket arra, hogy az Egyház, a Krisztusban hívők kö­- mennyei hazába. Összetartozunk, hiszen mindnyájan ugyan­nak a Mennyei Atyának vagyunk a gyerme­kei, ugyannak a Jézus Krisztusnak vagyunk a tanítványai, és ugyanaz a Szentlélek vezet minket a Krisztust követő keresztény élet út­ján. Nem vagyunk, nem lehetünk idegenek egymás számára, még akkor sem, ha nem nagyon ismerjük egymást, hiszen az apos­tol tanítása szerint Krisztusban testvérek let­tünk. És éppen a keresztény testvéri szeretet várja el tőlünk, hogy a mai napon köszönt­sük Istennek minden szentjeit és imádkoz­zunk elhunyt testvéreinkért. A Mindenszentek ünnepe, a kettős köz­benjáró imádság ünnepe, amely arra figyelmeztet bennünket, hogy a szen­tek közbenjárnak értünk, mi pedig közbenjár- hatunk a tisztuló lelkekért. Dolhai Lajos ■* l ♦

Next

/
Oldalképek
Tartalom