Heves Megyei Hírlap, 2015. november (26. évfolyam, 256-280. szám)
2015-11-05 / 259. szám
2015. NOVEMBER 5., CSÜTÖRTÖK SPORT 11 w fr \ Lewis Hamilton Austinban harmadszor is felért az FI csúcsára - a britnek különösen sokat jelent, hogy utolérte Ayrton Sennát Csodálatos karrier 44: Küldetésnek tekinti kivételes pályafutását Lewis Hamilton - azt reméli, sikerei meggyőzik az embereket arról, hogy sohase adják fel álmaikat. FIA/NSO kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu-Lewis Hamilton, háromszoros Fl-es világbajnok. Hogy hangzik?-Annyira fel vagyok dobva, hogy nem találom a megfelelő szavakat, hogy elmondjam, milyen fantasztikus érzés! - mondta az Amerikai Nagydíjon harmadik Fl-es vb-címét megszerző Lewis Hamilton. - Csak ülök, és cikáznak a fejemben a gondolatok. Beugrik, amikor először nyertem meg a brit bajnokságot gokartban, és édesapámmal hazafelé a kocsiban énekeltük a We Are The Championst, most pedig háromszoros Fl-es világbajnok vagyok. Mindent neki és a családomnak köszönhetek - annyi mindent feláldoztak azért, hogy itt lehessek... Egyre inkább ráébredek arra is, hogy az FI remek lehetőség, hogy ösztönözzem a fiatalokat: sohase adják fel az álmaikat! Még különlegesebbé teszi a sikert, hogy utolértem Ayrton Sennát a vé- bécímek terén. Óriási megtiszteltetés és boldogság idáig eljutni.-Milyen érzések kerítették hatalmukba az utolsó körökön?-A záró tíz-tizenöt kör nagyon nehéz volt. Érzelmi szempontból előtte is nagyon szélsőségesen alakult a verseny, mert az egyik szakaszban én álltam az élen, aztán visszaesett az autó teljesítménye, de a végén a biztonsági autó mögött a második helyen haladva arra gondoltam: rendben, maMost van meg az a szabadságom, hogy tényleg az legyek, aki akarok. radt tíz köröm, hogy megnyerjem a vébét. Ebben a szakaszban beleadtam apait-anyait, minden tapasztalatomat felhasználtam, hogy utolérjem Nicót. Tudom, hogy a következő futamokon is nekem állt volna a zászló, de amikor olyan közel van a vébécím, hogy szinte érzem az illatát, nem akarom elszalasztani a lehetőséget. Én is küszködtem azon a részen, ahol Nico kisodródott, de sikerült a pályán maradnom - alig hiszem el, hogy összejött!-A következő cél utolérni a hétszeres vébégyőztes Michael Schu- machert?-Ayrton miatt számomra mindig is a három világbajnoki cím lebegett a szemem előtt. Noha nem voltunk honfitársak, mégis ő volt, aki hatalmas inspirációt jelentett gyerekkoromban. Most, hogy elértem, amit akartam, nem is tudom, hova tovább. Senki sincs előttem a listán, akit mindenáron utol szeretnék érni. Most egyszerűen csak próbálom megőrizni a lendületemet, tovább fejlődni, aztán majd meglátjuk, meddig jutok. Egy pilóta életében egy világbajnoki cím is a csúcsot jelenti, és amikor megnyeri, az adott évben az ő és a körülötte dolgozó emberek nagy- szerűségét jelzi. Már az első is roppant különleges volt, mert nagyjából tízéves voltam, amikor megmondtam Ron Dennis- nek, hogy egyszer az ő autójával akarok világbajnok lenni, és őrület belegondolni, hogy ez végül így is lett.-Ez az első alkalom, hogy nem az évad utolsó futamán biztosítja be a vébécímet. Más ilyen hamar dűlőre vinni a dolgokat?-Az első bajnoki címem nagyjából tizenhét másodperccel az évadzáró leintése előtt vált biztossá, és a dupla pontok miatt mentális szempontból a tavalyi végjáték is rengeteget kivett belőlem, mert tudtam, hogy ilyen szabályok mellett bármi megtörténhet. Ezek mind intenzív élmények, de a harmadik vébécím is legalább olyan különleges, sőt, talán különlegesebb is, mert ennek értékéhez rengeteget hozzátesz, hogy utolértem Ayrtont. De meg . kell mondanom, néhány évvel ezelőtt volt olyan időszak, amikor nem gondoltam volna, hogy elérhetek idáig - akkor döntöttem el, hogy váltanom kell. Nemcsak kalandvágyból igazoltam a Mercedeshez, hittem benne, hogy ez a helyes döntés.-A mindennapi életben is kiegyensúlyozottabbnaktűnik, mint valaha. Ez is szerepet játszhat minden eddiginél simább bajnoki címében?-Mindenképp. Mindig is törekedtem rá, hogy önmagamat adjam, de úgy érzem, most van meg az a szabadságom, hogy tényleg az legyek, aki akarok - ez teszi lehetővé, hogy jobb teljesítményt nyújthassak az autóban, mint korábban bármikor. Nehéz ezt szavakba önteni, de ez egyfajta belső erő, ami a magadba vetett hitből táplálkozik. Végtelenül hálás vagyok azért, hogy mindennap azt csinálhatom, amit akarok, úgy, ahogy akarom.-Gondolkozik esetleg azon, hogy versenyzői pályafutása után csapatvezetőként vagy tulajdonosként vállaljon szerepet az Fl-ben?-Nem különösebben vágyom ilyen szerepre. Eddig olyan fantasztikus vezetőkkel dolgozhattam együtt, mint Ron Dennis, Martin Whitmarsh, Ross Brawn, Niki Lauda vagy Toto Wolff, és világosan látom, jobb, ha inkább azzal foglalkozom, amiben a legjobb vagyok... Minden egy kis rádió-távirányítású autóval kezdődött 1991- ben... Amikor a brit Anthony Hamilton megajándékozta hatéves fiát a járgánnyal, aligha gondolta, hogy ezzel a Formula-1 jövőbeli csillagának karrierjét alapozza meg. Ám attól ß naptól kezdve a kis Lewis számára a versenyzésen kívül semmi sem számított. A távirányítású autókkal rendszeresen legyőzte a felnőtteket, de a diadalokat akkor is ugyanúgy halmozta, amikor 1993-ban gokartozásra váltott. Eredményeivel már 1998-ban kiérdemelte az Fl-es McLa- ren-csapat támogatását, és miután gokartban szinte mindent megnyert, 2001-ben belekóstolt a formulaautók világába. Ott aztán amelyik kategóriában elindult, bajnok lett, így 2007- ben a McLarennel bemutatkozhatott az Fl-ben. Már első idényében is csak egy ponttal maradt le a vb-címről, amelyet második nekifutásra megnyert, az újabb áttörésig viszont egészen tavalyig várnia kellett. 2012 végén remekül mérte fel, hogy az új szabályrendszerben a Mercedes kerülhet fölénybe, és átmeneti év után 2014-ben, majd 2015-ben is felért a csúcsra. „Magyar Zoltánnal először összeölelkeztünk, majd - kínunkban - nevetésben törtünk ki” Peking után Rio sem jött össze Berkinek Dühös az elrontott gyakorlata miatt Berki Krisztián, de elég erőt érez magában, hogy a 2020-as olimpiáig is folytassa.-Összedőlt a világ?-Egy kicsit mindenképpen - válaszolta Berki Krisztián, aki az olimpiai kvalifikációs világ- bajnokságon elrontotta a leug- rást, így nem jutott be a lólengés szerenkénti fináléjába Glasgow- ban, és elveszítette esélyét, hogy kvótát szerezzen a jövő évi olimpiára. - Nehéz mit mondanom... Borzalmas év van mögöttem, azt is mondhatnám, hogy ez az ötven másodperc épp olyan volt, mint az elmúlt időszak. Ugyanakkor ennél sokkal jobb formában voltam, bánt, hogy végül nem mutatkozott meg.-Mi történt?-A napom jól indult, igaz, be kellett vennem egy fájdalomcsillapítót, mert fájt a vállam, és az elmúlt egy hétben erre csak kétszer volt szükségem. Az edzőm, Kovács István szólt, hogy megnézte az előző nap selejtezős pontszámait, és úgy vélte, elég lesz a 6.7-es gyakorlat, egyúttal azt kérte, csináljam meg szépen. Nem tudtam megcsinálni...-Miért?-A gyakorlat elején az olló- kéz-állás nagyon szépen megvolt, utána viszont az egykápás elemeknél folyamatosan korrigálnom kellett, ez pedig elvette az erőmet. Visszanéztem már a gyakorlatomat, nem látványosak a hibák, de azt tudtuk, minden pluszenergia mozgósítása rizikó- sabbá teszi a leugrást - amúgy is ezzel az elemmel küzdöttem a leginkább az elmúlt hetekben.-A rontásnál egyből tudatosult önben, hogy oda Rio?-Amikor „ledőltem” a szerről a végén, belém hasított. Igyekeztem nem elveszíteni a hitemet, de nem igazán volt miben bizakodnom.-Még zajlott a csapatverseny. Hogyan volt képes a csarnokban maradni?-Próbáltam tartani magam, és minden erőmmel szurkolni a válogatottnak. A történtek nyilván szivén ütöttek, a fiúk is sajnálták, hogy elrontottam a gyakorlatomat, de ezen már nem tudok változtatni. Néha azt érzem, mindjárt előtörnek a könnyeim, de nem sírtam. Inkább dühöt érzek, hogy ennyire béna voltam. Ez katasztrófa...-Egyszer már átélt ilyet: kétezer-hétben Stuttgartban, a világ- bajnokságon ezüstérmes lett lólengésben, de csak az arany jelentett kvótát a pekingi olimpiára. Összehasonlítható a két érzés?-Nyolc évvel ezelőtt sokkal jobban fájt, de az más helyzet volt, fiatalabb voltam, még sok célom volt. Berki Krisztián a tavaszi előolimpiáról elméletben még kijuthat az olimpiára a gyakorlatban aligha-Már nincs?-Hogyne lenne! Ugye most nem fogja megkérdezni, abbahagyom-e a tornát?-Felvetődik az emberben, nem?-Bennem nem! Továbbra is úgy érzem, van még keresnivalóm a sportágban, és látva a mostani pontszámokat még inkább így gondolom.-Világbajnoki és Európa-bajno- ki aranyért harcolni motivációt jelenthet? London után épp ön jelentette ki, hogy az igazi sikert és elismerést az olimpiai elsőség adja.-Én nem zárom ki annak a lehetőségét, hogy kétezer-húszig tornázzak!-Ilyen vállal?!-Egyértelmű, hogy pihenésre van szükségem, hogy kiszellőztessem a fejem, hogy teljesen rendbe jöjjön a vállam. Kétezer-kettő óta tulajdonképpen folyamatosan a torna tölti ki az életemet. Elfáradtam. De a tudás, a sok-sok gyakorlás ott van bennem, csak elő kell csalogatni - ha mentálisan és fizikailag ki pihenem magam, van rá esély.-Ebben a helyzetben sem adja fel. Honnan merít erőt?-Magyar Zoltánnal, példaképemmel hétfő este összeölelkeztünk, majd - kínunkban - nevetésben törtünk ki. Egyszerre fogalmaztuk meg: még tovább kell dolgoznom, hogy megelőzzem őt, hiszen neki két olimpiai aranya van, nemcsak egy. Ám azért, mert ezen a világbajnokságon rontottam, nem lettem kevesebb, mint voltam. A düh, a csalódottság viszont erős bennem, mert nem értem, miért kellett ennyit szenvednem ebben az évben, miért már-már lebénult emberként kellett harcba szállnom a kvótáért.-Felfogta már, hogy mi történt?-Igen, kezdem. Nagyon furcsa lesz még itt maradni Glasgow- ban egy hetet úgy, hogy már nincs semmi dolgom. Riónak lőttek, ez elég egyértelmű, ám a tornát továbbra is imádom. Kovács E i I
