Heves Megyei Hírlap, 2015. november (26. évfolyam, 256-280. szám)

2015-11-21 / 273. szám

2015. NOVEMBER 21., SZOMBAT A kislánya már kétévesen is több nyelven beszél A szíve haza húzná LONDON, SÍROK Ehsan-Szobosz- lai Diána (29) Sirokban nőtt fel, Egerben végezte középiskolai tanulmányait, utána rögtön el­kezdődött a kalandos útja. Ma­gyarországot szereti, de vilá­got szeretett volna látni. Több országban dolgozott animátor- ként, most Londonban él pa­kisztáni származású, de már Angliában született férjével és közös gyermekükkel. Verebélyi Márta verebelyi.marta@gmail.com- Számos országban megfordult, miért Angliát választotta végül?- A történetem érettségi után kezdődött, amikor is Bu­dapestre költöztem, pár hóna­pot ott töltöttem. Később lehe­tőséget kaptam egy ismert uta­zási irodánál, hogy először Bul­gáriában, majd Görögország­ban, Tunéziában, végül Török­országban lehessek animá- tor, vagyis programszervező. Három évig dolgoztam az iro­dának, 2008-ig. Egy évvel ké­sőbb Angliába költöztem. So­sem volt olyan gondolatom, hogy nem szeretem Magyaror­szágot, pusztán világot szeret­tem volna látni. Olyan helyre akartam menni, ahonnan egy­szerűen haza lehet jutni bár­mikor. Kezdetben hezitáltam is, hogy Budapestet, vagy Lon­dont válasszam-e, de a kaland­vágyam miatt az utóbbi mellett döntöttem.- Mivel foglalkozik Londonban?- Úgy jöttem ki, hogy nem volt munkám, itt kellett keres­nem. Könnyen találtam: elő­ször kávézóban, majd egy ka­szinó bárjában dolgoztam. Ott ismertem meg 2010-ben a fér­jemet, Raheelt (39), aki pakisz­táni származású, de Angliá­ban született. Van egy kétéves kislányunk, Zafirah, így jelen­leg főállású anya vagyok. A lá­nyom rendkívül mozgékony, nem unatkozom (nevet). Sokat járok vele játszóházba, játé­kos foglalkozásokra. A párom az említett kaszinóban dolgo­zik pénzügyekkel kapcsolatos munkakörben.- Mit szeret a legjobban Lon­donban?- Szeretem összességében Angliát, persze előnyei és hát­rányai is vannak, mint minden más országnak. Londonban so­v/í-.V'y itV*s?**í'* hronn'i H Diana magyarul tanítja a kislányát, a család tervezi, hogy egyszer majd Magyarországon telepednek le I A nemet nyelvre nincs szükségé most Diana Sirokban nőtt fel, s az egri Andrássy György Közgaz­dasági Szakközépiskolába járt, annak két tanítási nyelvű osztályába. Németes volt: elő­ször emelt óraszámban tanul­ta ezt az idegennyelvet, ami heti 16 órát jelent, később több tantárgyának a tanítá­sa is németül folyt már. így sa­játította el a turizmust, a föld­rajzot, a civilizációt, a művé­szettörténetet, az idegenve­zetést és a szállodaismerete­ket is. Az érettségit szintén két nyelven tette le, magyarul és németüls. Tanulmányai után több országban megfordult, amely során az angolt is reme­kül megtanulta - jelenleg a magyar nyelv mellett ezt hasz­nálja a legtöbbször. kát változtak a dolgok, mióta kijöttem. Koráb­ban is rengeteg ember élt itt, de az utóbbi évek- < ben túlzsúfolt lett a város. S ahogy monda­ni szokás, minél több ember között vagyunk, an­nál magányosabb nak érezzük ma­gunkat. Sírok­ban megszokott volt, hogy min­denki min­denkit ismer. Londonban a szomszédomat sem ismerem. Mindazonál­tal, ha valaki-, nek még nincs családja, érde­mes az angol fővárosban eltölte- nie néhány évet.- Angliában élnek, Ön magyarul beszél, a férje urdu nyelven. Milyen nyelven beszél majd a gyerek?- Magyar, angol és urdu nyelven. Legtöbbször én va­gyok vele: magyarul beszélek hozzá, és fontosnak is tartom, hogy megtanulja az anyanyel­vemet, sőt, azt is, hogy urdu­ul is beszéljen. Az angol pedig magától értetődő, hiszen a tévé­ből is e nyelv szavait hallja, és itt mégiscsak ez a domináns. A lányomnak remek érzéke van ahhoz, hogy kiválogassa a há­rom nyelvből azokat a szava­kat, amelyeket a legkönnyebb­nek ítél. Például a labdát „halk­ként használja, mivel angolul a legegyszerűbb.- Milyen nyelven mondta ki az első szót, és mi volt az?- Magyarul mondta ki, és ez a szó a „nem” volt, ami azóta is a kedvence (mosolyog).- Nincs olykor honvágya?- Dehogynem. Nagyon sze­retem Magyarországot, és elég sokszor haza is látogatunk. Sőt, amikor Zafirah megszületett, több hónapot tartózkodtunk Si­rokban. Nem tudok azonosulni a „Magyarország milyen rossz hely” hozzáállással, én egyál­talán nem gondolom így. Ter­mészetesen akadnak ott is ne­gatív dolgok, de senki ne, gon­dolja, hogy itt nem. Sok ma­gyar, aki itt él, kifelé azt mu­tatja, szörnyű hely kis hazánk. London pedig fantasztikus, de többségében ezt ők sem gondol­ják így. Magyarország nyugod- tabb ország, sőt, szerintem jobb is. Egyébiránt tévhit, amit gon­dolnak az emberek: meglehet, hogy itt több száz ezer forin­tot keres az ember, de a kiadá­sa is sokkal több. Sokan szid­ják otthon az egészségügyet is, de Londonban sem jobb a hely­zet. Itt csilli-villi kórházak van­nak, de az ellátás borzalmas - itt szültem, szóval pontosan tu­dom. Ha megbetegszem, min­dig hazautazom orvoshoz. Akik kijönnek ide - vagy más külföl­di nagyvárosba -, talán úgy vé­lik, hogy egyből a lábaik elé bo­rulnak majd, de bizony téved­nek... Külföldön is ugyanúgy meg kell küzdeni mindenért. Amíg dolgoztam, volt, hogy ha­vonta is megtettem a hazautat, ma maximum három havon­ta. A férjemmel gondolkodtunk azon, hogy Magyarországra költöznénk, de a munkája miatt ez még nem lehetséges, később meglátjuk, mi lesz. MEGYEI KÖRKÉP Árnyékok Barta Katalin katalin.barta@mediaworks.hu M ost akkor mi van? - kérdi 22 éves egyetemista lányom, mi­közben a párizsi terror véres képeit nézzük a tévében. - Ez bonyolult - mondom, s magam sem tudom, mivel kezdjem. A legjobb, ha levesszük a polcról az agyonporosodott földgöm­böt, megkeressük a közel-keleti országokat. Feltehetően onnan indul minden. De miért onnan? Telefonon hívjuk vallástörténész családtagunkat, aki tíz perc múlva visszahív. Hosszú fejtegetésbe kezd vallási nézetkülönbségekről, gazdasági, politikai érdekellen­tétekről, hatalmi játszmákról. Belegabalyodunk. De mi lesz a vége? - kérdi a gye­rek, aki arra kíváncsi: lehetünk-e, s ha igen, miért mi áldozatok.- Igen, bármikor, bárhol - jön a válasz.- Akkor jobb lenne valahova elköltözni - mondja, de ő is sejti, a világon jó ideje nincs biztonságos hely, ahova menekülhetnénk. Akkor mégis mit lehet tenni? - Élni - mondom. Ugyanúgy küzde­ni álmokért, mint tegnap meg azelőtt. Nem félni, nem el- és vissza­vonulni, bezárkózni, elmenekülni. Élvezni az adott pillanat szép­ségét, s ha úgy adódik, a fájdalmát. Gyászolni a veszteséget, s ün­nepelni, amit emberként, emberségesen megélhetünk. Legyen az értelmezhetetlen színekkel átfestett napfelkelte vagy jó vasárnapi ebéd, amikor együtt ülhetjük körül az asztalt. A kérdés: mire megyünk a félelmeinkkel? Legyen az egy nagy fe­kete póktól való fóbia vagy terroristával való szembenézés. Semmi­re. Elvégre az élet arra való, hogy éljük. Lehetőség szerint együttér­zéssel és szeretettel. Nincs jobb válasz. Ezt kell tennünk a terror ár­nyékában is. Ha nem így teszünk, tényleg elveszhetünk. Elvégre az élet csakis arra való, hogy éljük. Újabb útfelújítási munkák indulnak HEVES A város belterületén több út­javítási és útfelújítási munkálat kezdődik, a beruházás közel 35 millió forint kormányzati támoga­tásból valósul meg. A rekonstruk­cióban érintett a Kossuth Lajos ut­ca Hevesi Járási Hivatalhoz vezető szakasza, a Vörösmarty Mihály ut­ca, a Szüret, a Cseplye és Csárda út összesen 350 méter hosszú, a 31- es főút vonalához visszatérő útsza­kasza, a Hellebronth utcai kihajtó és a Május 1. út első 603 méteres szakasza, valamint a sportpálya bekötő út sportcsarnok előtti rá­fordító kiszélesítése is. Mindezeken túl a 3Í-es főút fel­újítása miatt forgalomelterelésre használt Munkácsy út helyreállí­tását már elkezdték: plusz 10 cen­timéteres alapot építenek, aszfalt burkolattal és padkarendezéssel hozzák rendbe az út mintegy 300 méteres szakaszát. SZ. E. Megújul a világítás, jóval olcsóbb lesz RECSK E héten kezdenek hozzá a közvilágítás korszerűsítéséhez. Nagy Sándor polgármester tájé­koztatása szerint energiataka­rékos led-es fényforrások kerül­nek az elavult, régi lámpatestek helyére. A régi kompakt fény­csöves és nátrium gőzös lám­pák igen nagy szórással és fény­veszteséggel működtek, a fény­hasznosításuk alacsonyabb volt, mint a most felszerelteké. A 16 és fél millió forint értékű pályázatot ez év elején nyerték el, de a rosszul kiírt műszaki tarta­lom miatt sem az Elmű, sem az önkormányzat vezetése nem já­rult hozzá az eredeti megvalósí­táshoz. Több hónapos egyeztetést követően kezdődhet el az új rend­szer kiépítése, amelytől 70 százalé­kos megtakarítást várnak. A mun­kálatok idején néhány helyszínen forgalomelterelés várható. B. K. A hatvani háziorvos nem kedveli az erőszakos bűncselekményekről szóló híreket, de a humort igen Dr. Kőszegi Csaba régi előfizetője a Hírlapnak HATVAN A „havi bevásárlást mi álljuk” elnevezésű játékunk e havi nyertese a hatvani dr. Kő­szegi Csaba, aki háziorvosként dolgozik Hatvanban. Nyerte­sünk nagyon örült tizenötezer forintos vásárlási utalványnak. Egy meglehetősen nehéz, prob­lémákkal teli rendelés után ta­lálkoztunk a doktor úrral a ren­delőjében.- Nagyon meglepődtem, ami­kor megtudtam, hogy én lettem a nyertes. Nem számítottam rá, mert úgy gondoltam, hogy csak az új előfizetőkre vonatkozik ez a sorsolás. Természetesen na­gyon örültem és köszönöm szé­pen - jelentette ki társalgásunk elején dr. Kőszegi Csaba. A doktor úr egyébként már kö­zel harminc éve előfizetője a He­ves Megyei Hírlapnak. Kisbér­ről költözött korábban a Zagyva partján fekvő városba és akkor fizetett elő az újságra. A napilap olvasása része a mindennapjai­nak. Ha van ideje, akkor már reggel tea és a reggeli elfogyasztása mellett elolvassa a megye híreit. Ha reg­gel sietnie kell, akkor pedig dél­után szakít időt az olvasásra. A lényeg, hogy nem marad ki a He­ves Megyei Hírlap a napi prog­ramból.- Az elmúlt évtizedekben megszerettem a Hírlapot. Régen több lapra is előfizettem, de már csak a Heves megyei napilap Dr. Kőszegi Csaba előfizetőnk kedvenc rovata a Jó reggelt! maradt. Megszoktam, hogy reg­gel hozza a kézbesítő és a térség híreit naprakészen olvashatom. Minden téma érdekel, az embe­ri történetektől kezdve az egész­ségügyi témákon át a programo­kig. Az erőszakos bűncselekmé­nyekről szóló híreket nem olva­som el. Elég sok baj, probléma van a világban, nem hiányoznak a negatív hírek még a megyéből is - meséli olvasási szokásairól dr. Kőszegi Csaba. A hatvani háziorvos azt is megosztotta velünk, hogy onli­ne hírportálunkat a www.heol . hu-t ritkán szokta olvasni. En­nek talán az az oka, hogy az új­ságot már a számítógép, inter­net megjelenése előtt is olvasta és megszokta a papír alapú la­pot. Más a hangulata a nyomta­tott lap olvasásának, mint az on­line híreknek.- A megyei lapot azért is sze­retem, mert a bulvár hírek­től kezdve a riportokon át szin­te minden megtalálható ben­ne. Még országos híreket is ol­vashatunk, bár engem elsősor­ban a megye történései érdekel­nek. Kedvelem a címlapon a Jó reggelt! című írásokat, mert rö­videk, tömörek és időnként hu­morosak. A nagy, egész oldalas hirdetéseket nem szeretem. Úgy gondolom, hogy megmaradt az egyensúly a lapban a hirdetések és az újságcikkek között - véli háziorvos előfizetőnk. I. A. v 4 l I 1 »

Next

/
Oldalképek
Tartalom