Heves Megyei Hírlap, 2015. november (26. évfolyam, 256-280. szám)
2015-11-11 / 264. szám
4 PF. 23 2015. NOVEMBER 11., SZERDA Rendszerhiba miatt maradt néhány egri portán a lom EGER Tisztelt Szerkesztőség! A nyilvánosság erejében bízunk. Úgy értesültem, nemcsak nekem, hanem másoknak is vannak problémái az egri lomtalanítással. Tegnap, november 5-én volt az ez évi utolsó lomtalanítási lehetőség Egerben. A múlt héten, október 26-án, 27-én és 28- án, tehát 3 napon próbálkoztam a lomtalanítás megrendelésével interneten keresztül. Kitöltöttem és elküldtem a szükséges űrlapot, visszajelzést azonban egyszer sem kaptam (az elmúlt évben azonnal visszajelzett a rendszer). Ezért telefonon kerestem a Városgondozást. A férfi munkatárs a kolléganőjük e-mail címét ajánlotta. Sajnos ez sem működött. Újabb telefonnal próbálkoztam. Ekkor jött a válasz, hogy „Ja igen, a kolléganő e héten nem dolgozik, majd hétfőn visszajelez.” Türelmesen vártam, ám ez sem történt meg. A lomtalanítás előtti napon, november 4-én telefonáltam immár harmadszor. Az anonim férfihang meglehetősen elutasító volt. Közölte: telefonon nem vesznek fel „rendelést”. Kérdőre vont, ha nem sikerült interneten megrendelnem a szállítást, miért nem mentem be személyesen, s ha nekem nem állt ez módomban, miért nem küldtem be a férjemet. Végül abban maradtunk: ha a rendszerükben megtalálják a nyomát a jelentkezésemnek, akkor elszállítják a lomot, ha nem, akkor nem. Mondanom se kell: nem találták meg a nyomot és nem vitték el a kitett lomot. Véleményem szerint eleve diszkriminatív, hogy csak interneten és/vagy személyesen lehet megrendelni a lomtalanítási szolgáltatást. Nagyon sok háztartásban nincs internét, ráadásul a lakosság egy része - kora, betegsége vagy munkája miatt - nehezen „mozog“. Arról igazán nem tehetünk, hogy a Városgondozás internetes rendszere a múlt héten nem működött megfelelően. És hogy a telefonos megkeresésekre, problémafelvetésekre - melyekről tudomásom szerint hangfelvételt készítettek - nem reagálnak, mintha azok nem is történtek volna meg. Érdeklődéssel várom, mi lesz a város több pontján ottmaradt lomok sorsa. Üdvözlettel: Limbek Ottóné A bírósági tárgyalások, különösen | a polgári perek gyakran évekig elhúH zódnak. Ennek okairól is többet sze-l retne tudni a közvélemény. Képűn-1 kön: „látványper" középiskolásoknak. Miért oly lassúak a polgári peres eljárások? Nyolc éve tart az ügyem HEVES ME6YE Nos, azt hiszem, mindegyik embernek vagy van, vagy volt, vagy lesz ügye a bíróságon. Mai életünkben, szinte mindenkit érintenek, sajnos engem is a .polgári peres eljárások. Az én ügyem például körülbelül 8 éve tart. Meg se tudom számolni, hogy ezalatt az idő alatt hányszor kellett vagyoni helyzetemről nyilatkozatot tenni, majd a különböző beadványokat formai okokra hivatkozva átalakítani, stb. így megy évről évre. Akik hasonló helyzetben vannak, jól tudják ezt. Aztán újabb várakozás és várakozás, majd kiegészíteni a kiegészítést. Ha be kell fizetned valamit, akkor adminisztrációs hiba történik, amiért büntetés jár. (Esetemben ez legalább olajozottan, jól működik). Nem sokkal később be kell azt is bizonyítanom, hogy kellő időben fizettem. Idő, idő, idő! Nos, az én esetemben sajnos így működik, illetve nem működik a rendszer. Közben az ügyben érintett cég eltűnik, nevet változtat. Utána te kapod a feladatot, hogy járj utána, hova tűnt el, milyen nevet vett fel. (Elvégre a saját ügyedben te vagy egyedül érdekelt, így aztán a nyomozás is a te dolgod.) S ha végre megvan, utána újabb várakozás, várakozás, hátha újra eltűnik a süllyesztőben... Tapasztalataim szerint a polgári peres eljárások rendkívül lassan zajlanak, s ebben évek óta nem látok semmi elmozdulást. Néha már-már az az érzésem, mintha arra menne ki a játék, hogy az ügy elhúzódásával az emberek anyagilag, szellemileg is kimerüljenek, jobb esetben feladják vagy meghalnak. Akkor pedig már az egész ügy tárgytalan, a per oka fogyottá válik. Mondhatni, az ügy megoldotta önmagát! A befizetett pénzt már senkinek nem kell visszatéríteni. A büntetőügyek viszont mennek ezerrel! Érdekelne, miért késik a polgári peres eljárások felgyorsítása, amit a kormány ígért. Mennyiben tisztességes ez a fajta eljárás (időhúzás?) a polgárokkal szemben? Vajon miért nem szabható ki határidő egy-egy ügy lezárására? Vajon a polgárok elégedettek, vagy a bírósági alkalmazottak önelégültek? Vajon nem az javítja a statisztikai mutatókat, hogy az ügyfelek a több éves időhúzás miatt egyszerűen feladják a reményt, rosszabb esetben úgy halnak meg, hogy ügyük tárgyalásba sem került? Biztos, hogy a polgárok érdeke az elsődleges? Úgy érzem, nem egyedül vagyok ebben a helyzetben. Sok sorstársam van, akik ugyanilyen cipőben járhat. Lehet, Ossza meg ön is tapasztalatait! A fenti olvasói levél alapján arra kérjük olvasóinkat, ősz- szák meg lapunkkal és a többi olvasóval a saját tapasztalataikat, legyenek azok jók vagy rosszak! írják meg, menynyire elégedettek a polgári peres eljárások lebonyolításával, és hogy véleményük szerint mennyire érzékelhető ezek felgyorsulása! Véleményeiket, írásaikat szerkesztőségünk cí mére: 3301 Eger, Trinitárius u 1. szám, illetve hmhirlap@me diaworks.hu címre juttathatják el. A borítékra írják rá, illetve a tárgyban tüntessék fel „Polgári perek". Észrevételeiket e rovatban (Pf. 23) tesz- szük közzé. hogy Dante mondása itt is igaz; „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel”. Persze a magyarázatot már előre hallom: a kollégák túlterheltek, kevesen vannak, kevés a fizetés, stb. S végül itt az idő kérdése. Lehet, hogy nekik van idejük, hiszen a jó munkához idő kell, de egy ember életének tönkretételéhez kevesebb is elég. Vajon a „túlterheltség” nem éppen abból fakad, hogy az előző bírósági ügyek is folyamatosan torlódnak? (Próbálja meg egy kis proli nem teljesíteni a munkaadója kívánságait! Vajon meddig marad a munkahelyén?) Neki túlórákat is elrendelnek, ha éppen határidőre kell teljesíteni a megrendelést. A fizetésemelés, a több szakember vajon előre viszi a polgári peres ügyeket? Vajon a bíróság tud önmaga felett is kritikát gyakorolni és változtatni is, ha kell? Vajon mi motiválja őket, hogy egy adott ügy be is fejeződjön? Igen, sokan vagyunk, akik az ügyek megoldatlansága miatt elkeseredünk, és nincs már hová fordulnunk. Ezért nem véletlenül jut az ember eszébe az általános iskolában tanult „fülemüle per”! Marosfalvi Pá 1 Vajon hol tartmaa szegénység felszámolása? HEVES Most, hogy újra fellángolt a vita a Parlamentben a gyermekszegénység körül, érdemes feleleveníteni, hogy évekkel ezelőtt több komplex program is indult a térségünkben ezen jelenség felszámolására. A Heves Megyei Hírlapban is többször olvashattuk, hogy az Észak-magyarországi Régió több kistérségében indultak el a gyerekek életesélyeit javítani hivatott komplex programok. Ennek eredményeként sok kis településen az eredmények is jelentkeztek egy idő után: gyerekházakat, IT-pontokat hoztak létre, közösségi házakat működtettek, iskolai koordinátorok és szociális munkások segítették a gyerekek, a családok mindennapjait. Megyénkben a hevesi kistérségben, később az észak-hevesi településeken zajlottak hasonló projektek a gyermekesély-prog- ram megvalósítására. A „Legyen Jobb a Gyerekeknek” Nemzeti Stratégia legfőbb célja a gyermekszegénység csökkentése' és a gyermekek esélyeinek javítása volt. Akkor arról is szó esett, hogy 2032-ig szóló elképzelések időszakos teljesítéséről háromévente kell majd beszámolni az Országgyűlés előtt. Mivel régóta nem hallottunk erről, kíváncsi lennék, hol tart jelenleg ez a folyamat. B.-né Kis Erzsébet írjanak! ÖRÖMMEL tapasztaljuk, hogy az utóbbi időben mind többen ragadnak tollat, ülnek számítógéphez, hogy hangot adjanak véleményüknek írásaink kapcsán, megosszák olvasóinkkal örömeiket, gondjaikat. Felhívjuk tisztelt levelezőink figyelmét, hogy a közölt írások tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Ezúton tudatjuk, hogy csak teljes névvel, címmel ellátott leveleket teszünk közzé, amiket szükség esetén rövidítve, szerkesztve jelentetünk meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére (3300 Eger, Trinitárius utca 1.), illetve a hmhirlap@media- works.hu e-mail címre. Szobormászás, illemhelyre néző tér: szerencsésebben is alakulhatott volna a nagyszabású felújítás Olvasói gondolatok a Végvári vitézek teréről EGER Ahogy figyeltem a Végvári vitézek terén az árkádok alatt létesítendő WC-csoport építési munkálatait, érdekes jelenségre lettem figyelmes. A patakparton lévő, lefelé lejtő lépcsős pihenő (illetve közösségi tér, mint nézőtér) és a szembe létesítendő illemhely furcsa kapcsolatára. Miután a patak úgysem nyújt semmi látványosságot, a nézőtéren levők a leginkább azt láthatják, kinek mikor van szüksége. Már csak az eredményjelző tábla kell! Egyet azonban biztosan el lehet mondani a létesítendő illemhelyről: egy nyár alatt több látogatottsága és bevétele lesz, mint a volt Ifjúsági Hová látni a lépcsőről? - A Végvári vitézek tere kritikát is kapott Háznak, és még népszerűsíteni sem kell. De komolyra fordítva a szót: miért nem tudnak az illetékesek ilyen dolgokban a létesítmények egymással való kapcsolatában gondolkodni? A diszkréció ebben az esetben is fontos lenne! De ha már mindenképp eldőlt a kérdés, legalább jó lenne a bejáratig valami takaró növényzet a Városi Kertészet megoldásában, segítségével. Sajnálatosnak tartom, hogy Kisfaludi Stróbl Zsigmond Végvári vitézek szobra idekerült, mivel úgy érzem, ez a monumentális szoboralkotás ezzel el- jelentéktelenedett. Az alacsony talapzat pedig még inkább gyerekmászókává silányította. Bizony jobban megérdemelte volna elhelyezni a Tinódi Lantos Sebestyén szobor helyére, illetve a Várban felállítani. Tinódi Lantos Sebestyén szobra a Várba jövetelkor fogadhatná a látogatókat, az általa írt „summáját írom Egör várának...” zenéjével. Hiányolom a Dobó térről a látássérülteknek is szánt, a belvárost bemutató bronz domborművet is. Minél előbb vissza kellene állítani! Gárdonyit (az egri remetét) pedig nem a Centrum mellett, a volt illemhely helyén kellett volna elhelyezni ebben a kősivatagban. Erre alkalmasabb lenne, lett volna a Minaret felé eső kórházi (elhagyott) sarok. Ez utóbbi helyszín jobban kifejezné a fákat, bokrokat kedvelő író természethez kötődő kapcsolatát és az ebben eredő magányt. S végül, ha már Gárdonyi Géza szóba került, álljon itt egy kedves emlék! Egy ízben egyik híres színművészünk volt vendége Gárdonyi Gézának. Gárdonyi leültette a vendéget, elővette pipáját és hallgattak. Egyik óra múlik a másik után, s már estébe hajlott az idő, mikor a színész már fészkelődni kezdett, hogy neki már mennie kell. Mire megszólalt Gárdonyi: „Maradj még, édes ecsém, hiszen olyan jól elbeszélgettünk!”. Marosfalvi Pál
