Heves Megyei Hírlap, 2015. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
2015-09-19 / 220. szám
2015. SZEPTEMBER 19., SZOMBAT INTERJÚ 11 Az elmaradt válogatottságért az olimpiai aranyérem kárpótolta a játékvezetőt Palotai nagy füzetének titkai Pályája PALOTAI KÁROLY SZÜLETETT: 1935. szeptember 1., Békéscsaba POSZTJA: fedezet Békéscsaba (19531955) , Győri ETO (19551956) , Freiburg (1957-1958), Győri ETO (1959-1967) EREDMÉNYEI JÁTÉKOSKÉNT: olimpiai bajnok (1964), magyar bajnok (1963), MNK-győztes (1965,1966,1967), 15-szö- rös olimpiai válogatott (2 gól), 8-szoros B válogatott (1 gól) JÁTÉKVEZETŐKÉNT: 1967- . 1983,1970-től 215 élvonalbeli mérkőzésen bíráskodott, 143 nemzetközi mérkőzést vezetett, 27 válogatott találkozót. Három vb-n (1974, 1978,1982), egy Eb-n (1980) és három olimpián (1972, 1976,1980) fújta a sípot, vezetett két BEK- (1976,1981), egy-egy KEK- (1979) és UEFA- kupa-döntőt (1975), egy európai Szuperkupa-mérkőzést (1978), a vb-döntők első tartalék bírója (1974), FIFA-inst- ruktor és játékvezető-ellenőr I (1985-1997). Az UEFA játékf vezető-ellenőre (1985-2005), a FIFA játékvezetői bizottságának tagja (1990-1994). < m * m- m Palotai Károly nemcsak a futballpályán volt precíz, a levezetett mérkőzések után írásban rögzítette élményeit, észrevételeit Palotai Károlynak tekintélye volt a | pályán. Nemcsak futballistaként, : hanem játékvezetőként is. A pályán kívül is precíz ember: partjelzői, bírói ténykedésének eseményeit két vastag füzet őrzi. Palotai Károly 80 évesen azt mondja, az élet rengeteget ad, de el is vesz. Thury Gábor kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- Békéscsabai születésű, eredetileg Priskin volt a vezetékneve, így azt is hihetnénk, a Slovan Bratislava csatára, Priskin Tamás a rokona. Van benne igazság?- Lehetne, de nincs. A Priskin név szlovák eredetű, édesapám tűzoltóként szolgált Békéscsabán. A harmincas években magyarosított Palotaira. Azon a vidéken nem voltak ritkák a tót gyökerek.- Felismerik még az utcán?- Persze! A fiatalabbaknak már az idősebbek mondják el, hogy ki vagyok, de még a középkorúak is emlékeznek rám. Győr nem egy metropolis, tudják, ki vagyok.- A futballistára vagy a játékvezetőre emlékeznek inkább?- Az öregek arra, hogy az ETO játékosa voltam. Nekik az a fontosabb, a játékos-pályafutásomhoz kapcsolódik a fiatalságuk. Nagy általánosságban azért a futballbí- rói tevékenységem az ismertebb.- Emlékszik, melyik mérkőzés után nyilatkozta a következőt? „A születésnapomon ennél szebb ajándékot nem kaphattam volna.”- Gondolom, valamelyik BEK- mérkőzésről van szó, az 1964- 1965-ös sorozatból.- Igen, amikor az első fordulóban kiverték a Chemie Leipzig együttesét.- Bár a döntőbe jutásért a Benficával vívott meccsünk után mondhattam volna! így sem volt miért szégyenkeznünk. Csak a Győri ETO és az Újpest büszkélkedhet azzal, hogy a legrangosabb kupasorozatban a négy közé jutott.- Győrben olyan edzők keze alatt dolgozhatott, mint Hidegkúti Nándor vagy Szusza Ferenc.- Hidegkúti remekül értett a játékosok nyelvén. Nem véletlenül szerette szinte mindenki, és az sem véletlen, hogy a csapat vele jobb eredményeket ért el, mint Szuszával. Ő távolságtartó volt. Nagyon a szívemhez nőtt Orczifalvy István, Békéscsabán Jeny Rudolf keze alatt is dolgoztam, a Braun, Molnár, Orth, Opata, Jeny legendás MTK-csatársor balszélsőjével.- Milyen hatással volt akkor az aranycsapat a tinédzserekre?- Elmondhatatlannal! Rengeteg gyerek akart futballista lenni, persze én is. Aztán volt, akinek sikerült, volt, akinek nem.- Számos remek játékos pályázott ugyanarra a posztra. Ki miatt nem került be az A válogatottba?- Az MTK-s Nagy Pista játszott a legjobbak között jobbfedezetet. Baráti Lajos inkább őt favorizálta. Az olimpiai csapatnál viszont Lakat Károly nagyon szeretett, bízott bennem. Talán ezért is lehettem csapatkapitány.- Hogyan került Csabáról Győrbe?-Húszévesenolyanegyütteshez szerettem volna igazolni, ahonnan nem visznek el katonának. Az ETO-nál ezt megígérték.Hét évvel idősebb bátyám, János is ott védett.- Palotai János egyszeres válogatott volt, Grosics Gyula cseréjeként állt be 1954 októberében Csehszlovákia ellen. Az aranycsapatban védhetett. Önnek nem fáj, hogy a válogatottság álom maradt?- Van hiányérzetem, pontosabban volt, ám idővel az emberben minden a helyére kerül. Az élet rengeteg mindent ad, de el is vesz. Elismert futballista voltam, játszottam az olimpiai válogatottban, a B csapatban. Az elmaradt válogatottságért az olimpiai arany kárpótol.- Jól tudom, hogy majdnem lemaradt az aranyéremről is?- Lakat bízott bennem, a csehszlovákok elleni döntőn is betett volna a csapatba,- ám az utolsó edzés végén meghúzódtam. Látta, hogy baj van, de rám bízta a döntést, hogy tudok-e játszani. Én lemondóan nemet mondtam. Gondolhatja, mit éreztem! De nem mondhattam mást, mert a csapattal szúrtam volna ki, ha sérülten igent mondok. Csak azok kaptak aranyérmet, akik játszottak. Én 2-3 évvel később jutottam hozzá.- A tokiói játékok kiadványai olimpiai bajnokként említik, gondolom, csak az aranyérem maradt el majdnem, az életjáradék nem.- így van, hála istennek.- Egy rövid időszakban az NSZK-be- li Freiburg csapatában játszott. Az 1956-os forradalom idején ment el?- Novemberben vagy decemberben hagytuk el az országot, amikor még nyitva volt az osztrák-magyar határ.- Politikai okokból?- Nem. Kalandvágyból. Alig múltam 21 éves, egy jobb világ reményében ültünk fel a vonatra a bátyámmal és az ETO balszélsőjével, Pálffy Antallal. Pálffy szólt, mi lenne, ha szerencsét próbálnánk, én szóltam a bátyámnak, ő kisgyermekes apaként is benne volt Tóni le akarta mondani, nem voltunk any- nyira elszántak, mégis belevágtunk. Freiburgban ért minket utol a nemzetközi eltiltás, de alig fél évet kellett kivárni. Csak éppen a csapat gyengélkedett. Egy haszna volt, megtanultam németül, ami aztán játékvezetőként is jól jött.- Oroszul hol tanult meg?- Azt a szlovák nyelvből nem nehéz összerakni, az angol meg kötelező volt a bíráskodás miatt.- Hogy ért véget a freiburgi kaland?- Megtudtuk, hogy az ETO-ban szívesen látnának. Visszajöttem, ott folytattam, ahol abbahagytam. Nem is voltam eltiltva.- Tudatosan készült a játékvezetésre?- Sérülés miatt 1967-ben befejeztem a pályafutásomat, megyei szinten rögtön vezettem. Még ’59- ben levizsgáztam. Egy téli tanfolyamot végeztem el, gondoltam, kihasználom a lehetőséget, hátha.- Hogyan jutott eszébe, hogy bíráskodásra adja a fejét?- Amikor levizsgáztam, nem volt konkrét célom, miután abbahagytam, úgy gondoltam, ez jó lesz nekem. A futball közelében maradok, játékosként partnere voltam a játékvezetőknek. Ez a mentalitásomból is fakadt, csapatkapitányként feladatom volt a kisebb konfliktusok elsimítása.- Mennyi időt adott magának, hogy élvonalbeli játékvezető lesz?- Tudtam, mit akarok, de abba sok minden belejátszott, hogy 1970-ben már első osztályú mérkőzést vezethettem. Öten voltunk testvérek, a család összetartott, de mindenért meg kellett küzdeni. Magamban azt mondtam, ismerem a meccsek hangulatát, a közegét, a szabályokat, tudok a játékosok fejével gondolkodni, milyen probléma lehet még?- Mondjuk, hogy a játékosok egyáltalán nem így gondolják...- A győzelem érdekében átlépik a szabályok adta kereteket, és azért vagyok én, hogy ezt megakadályozzam. S ne feltétlenül úgy, hogy tönkretegyem a játékot.- Emlékszik az első NB l-es mérkőzésére játékvezetőként?- Nem. Viszont van két nagy füzetem, amelyben valamennyi mérkőzésem benne van. Kis kommentárt is írtam a meccsekhez, ha elolvasom, sok minden beugrik.- Nézzük az első NB l-es meccset: 1970. október 11., Szombathely- Salgótarján 1-2. Mit keli tudni róla?- Családi kirándulás volt, utána pedig Keglovich Ladáknál pezsgővel koccintottunk.- Az 1978-as vb-n a 0-0-ra végződő argentin-brazilon lapok nélkül parádésan vezette a meccset. Erről mit írt?- „A döntőnek beillő találkozón nehéz 10 perc után megnyugodtak a kedélyek. Volt mit kapaszkodni, de végül is simán lement a két délamerikai csapat rangadója.”- Miért nem vette elő a lapokat?- Az elején a játékvezető is felméri a terepet, nem kell rögtön lapot adni. Amikor már láttam, hogy irtózatos rugdalózás van, nem volt értelme, mert minden szabálytalanság lapot ért volna. Negyedóra után komolyan fontolgattam, hogy előveszem, mert ha nem adok, még vér is folyhat. Aztán megnyugodtak a kedélyek. Rengeteget kommunikáltam, próbáltam megfékezni az indulatokat. Nagyon sokat segített, hogy valaha én is játszottam. És nem kerestem a bajt.- Respektálták, hogy egykori futballista fújja a sípot?- Általában igen, nem sok olyan bíró van, aki korábban első osztályú játékos volt.- Kikkel gyűlt meg a baja? Igaz, hogy Franz Beckenbauerrel is?- Néhány pesti vagány nem respektált. Ami Beckenbauert illeti: az NSZK Bécsben játszott Ausztriával, ő rendre morgott az ítéleteimnél. Németül arra kértem, próbáljon partner lenni. Nem szólt egy szót sem, de láttam, hogy leadja a drótot a többieknek.- Két BEK-, egy KEK-, egy UEFA-ku- pa-finálé, világbajnoki, olimpiai bajnoki részvétel. Ha utólag egy mondatot kellene a füzetébe írnia, mi lenne az?- Büszke vagyok erre a listára, nem sokunknak adatott meg ilyen rangos meccsek vezetése.- Az 1994-es vébén a FIFA játékvezetői bizottságának tagjaként volt szerepe abban, hogy annak ellenére Puhl Sándor vezette a döntőt, hogy az olasz-spanyol negyeddöntőben nem vette észre, hogy Tassotti belekönyökölt Luis Enrique arcába?- A hivatalos FIFA-közlemény felmentette Puhít, már „csak” lobbizni kellett, hogy ő vezethesse a brazil-olaszt. A következő ciklusban már nem választottak be a testületbe, megfordult a fejemben, hogy ez a Puhl melletti aktív szerepvállalásomnak tudható be.- Tapasztalta, hogy meg akarják vesztegetni?- Találkoztam ráutaló magatartással. De hamar jeleztem, hogy nincs keresnivalójuk.- Sztárbíró volt?- Á, dehogy! Partner szerettem volna lenni a játékban, s ha ez nem sikerült, akkor legalább azt elérni, hogy ne legyen durvaság a pályán.- Mi a véleménye korunk játékvezetéséről?- Gyorsabb a játék, talán kevesebb az igazi egyéniség, én őket hiányolom. A bírók fújják a sípot, a partjelzők lengetnek, de olyan gépies minden.- Tavaly részt vett a tokiói olimpia ötvenedik évfordulóján. Jó volt ismét a tett színhelyén?- Hogyne! Ugyanakkor szomorúság fog el, mert ott lehetett még a feleségem is, aki néhány hónapja elment. Egyik vasárnap még jöttünk haza kocsival, semmi baja sem volt, aztán két nap múlva elhunyt. Nem lehet szavakba önteni, milyen támaszom volt mind játékosként, mind játékvezetőként. Ötvenöt év boldog házasság után hagyott itt, amit nagyon nehéz feldolgozni. Még most is előttem van, amikor Szuzika a mérkőzések előtti napon szólt a két fiamnak, hogy köszönjenek el tőlem és korán menjenek aludni, mert az apjuknak másnap mécsesé van. De hát ilyen az élet, már korábban is mondtam, rengeteget ad, ám el is vesz. „Az élet rengeteg mindent ad, de el is vesz.