Heves Megyei Hírlap, 2015. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

2015-08-08 / 185. szám

2015. AUGUSZTUS 8., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP 3 A fegyverek meg mindig népszerűek. A Magyar J Nemzeti Bank Értéktár-programjának segítségével! megvásárolta a Péterváry-hagyaték jelentős részét, j ami így a Dobó István Vármúzeum kezelésébe került A Múzeumok Éjszakáján nyitot­ták meg újra az „Elődeink fegy­verei, fegyvereink elődei” című kiállítást a Dobó bástyában. A tárlat címe sokaknak isme­rősen csenghet, ugyanis Péter- váry István egri műgyűjtő anya­gát mát több ízben láthatta a nagyközönség. Szomszéd tsztér eszter.szomszed@mediaworks.hu EQER A Péterváry-kiállítás most annyiban különleges, hogy az egri műgyűjtő halála után két évvel, a Dobó István Vármúze­um (DIV) a Magyar Nemzeti Bank (MNB) Értéktár-program­jának segítségével 60 millió fo­rint értékben hozzájuthatott az értékes gyűjtemény magyar és török vonatkozású relikviáihoz - ez mintegy 250 műkincset je­lent -, amelyek hosszú távra ke­rültek a várba. Berecz Mátyás múzeumigazgató úgy fogal­mazott: ezzel az állandó kiállí­tással végre teljesült a gyűjtő akarata.- A férjem nagyon szerette á fegyvereket, ezt tudja jól min­denki, aki ismerte őt - mesélte la­punknak Péterváry Istvánné Ka­talin. - Nem önző céllal gyűjtött, hanem ismeretterjesztő szán­dékkal, bárkinek nagyon szíve­sen tartott tárlatvezetéseket a várban, ha igény volt rá. Emlék­szem, milyen büszke volt, mikor az ő gyűjteménye volt az első, amit kiállítottak a megújult Do­bó-bástyában. Mindig az volt az ő szíve vágya, hogy méltó hely­re kerüljenek azok a fegyverek, amiket több mint negyven éven keresztül gyűjtögetett. Biztos va­gyok abban, hogy nagyon örül­ne, ha látná és tudná, hogy ismét a Dobó-bástya egyik termében mutatják be a nagy értékű tárla­tot - összegzett az özvegy. Ezt magam is csak megerő­síteni tudom: két évvel ezelőtt ugyanis olyan megtiszteltetés­ben volt részem, hogy készíthet­tem egy riportot Péterváry Ist­vánnal a gyűjteményéről. Ő volt az az ember, aki még egy hóhér- bárdra is képes volt azt monda­ni, hogy „szenzációs”. Kérdez­tem, hogyan szerezte meg ezt a felbecsülhetetlen értékű gyűjte­ményt, amelynek minden példá­nya eredeti.- Szó mi szó, minden pénze­met ebbe öltem - mondta ak­kor. - A gyűjtést még gyer­mekkoromban kezdtem el. Tud­ni kell, hogy ‘56 után az ország tele volt mindenféle hadtörté­neti emlékkel. Példának oká­ért, egy „Bummcsoki” 90 fillér volt, azért három szuronyt le­hetett kapni. Nagyon rossz gye­rek voltam, csak ez érdekelt, és a nevelőszüleim egyszer kidob­ták a gyűjteményem, mondván: foglalkozzak a tanulással. Elvé­geztem több iskolát, de 30 év ka­tonai múlt van a hátam mögött, és már tudom, hogy gyermekko­ri dac fogalmazódott meg ben­nem, mikor eldöntöttem: nekem akkor is lesz fegyvergyűjtemé­nyem. Ennek a magja az, ami most a várban van - emelte ki a műgyűjtő 2013-ban. Berecz Mátyás, a DIV igaz­gatója elmondta, örülnek, hogy a MNB segítségével idén kibő- víthették saját gyűjteményü­ket ezekkel a fegyverekkel, már csak azért is, mert tudja: Péter­váry Istvánnak nagy álma volt az állandó kiállítás a várban.- Egyszer, mikor István meg­hívott az otthonába, muta­tott nekem egy Mátyás király­ról szóló könyvet, és elmondta, hogy a magyar uralkodók kö­zül őt kedveli a legjobban, ezért a hozzá tartozó évszámokkal lottózik évek óta - idézte fel az igazgató. - Azért lottózott - mint mondta -, mert ha nyer, akkor abból a pénzből állandó tárlatot készíttet a Dobó-bás­tyába. A sors fintora, hogy ezt már nem érhette meg, de tu­dom, hogy nagyon boldog lenne - mondta Berecz Mátyás. Ilyen kincsek Egeren kívül csak a fővárosban találhatók Péterváry István (1953-2013) fegy­vergyűjteményében egyre nőtt azon darabok száma, amelyek különle­ges ritkaságoknak számítottak Ma­gyarországon. Ezen belül is különös figyelmet fordított az egri lokálpat­rióta arra. hogy a gyűjtő a közép- és koraújkori török fegyverek, illetve az ezekkel szembeállítható magyar fegyverzet minél nagyobb teljes­séggel épüljön be gyűjteményébe. Ez a gyűjteményrész adja muzeoló- giai szempontból a Péterváry-gyűj- temény elsődleges értékét, külö­nös tekintettel arra, hogy ilyen szé­les spektrumot lefedő fegyveranyag csak az ország két legnagyobb fegy­vereket is őrzó közgyűjteményében, a Magyar Nemzeti Múzeumban és a Hadtörténeti Múzeumban található. Nekrológ helyett Barta Katalin katalin.barta@mediaworks.hu R égi, kedves ismerősöm hívott a minap telefonon. Mondja, olvasta az írásaimat a buszsofőrök kilátástalan helyzeté­ről, így bátorkodik megkérdezni, írnék-e valami ilyesmit a szociális szférában dolgozók reménytelen helyzetéről is. Név nélkül, természetesen... Álszentül kérdem, mi a baj, hiszen tudom, hogy sztrájkra ké­szülnek a megalázóan alacsony bérek, a teljes kiszolgáltatott­ság miatt. Tudom, hogy évtizedek óta dolgozik ebben a szakmában, de a mostanihoz hasonló szak- maiatlanságot, hányavetisé- get soha nem tapasztalt. Me­séli, csupa olyan főnök került a feje fölé az elmúlt években, akiknek a szakmához a vilá­gon semmi köze nincs. Nincs szakirányú végzettségük, gya­korlatuk ezen a területen pedig végképp semmi. Ötletelgetnek, pártutasításokat hajtanak végre, s a beosztottak csak kapkod­ják a fejüket, hogy most mi is van tulajdonképpen. Meséli, hogy az egykor szebb napokat látott, lakásotthonos gyermekotthonokban mindennapos a drogbalhé, amiről min­denki mélyen hallgat. A hatóságok tehetetlenek, az otthonok­ban dolgozók kétségbeesettek, riadtak és fásultak. Nincsenek sokkal jobb helyzetben a kormányhivatalokban dolgozó szakemberek sem. Állandó ellenőrzések, indokolatlan, túlméretezett adminisztráció, félelem, bizonytalanság és bizal­matlanság a kollégák között.- Néhány kollégámmal az életünket tettük fel erre a hivatás­ra, megszereztük a hozzá való képesítést, és néhány éve még úgy tűnt, hogy a harc nem reménytelen. Családjaikból kitaszí­tott gyerekeknek sikerült az állami gondoskodás keretein belül diplomát szerezni, családot alapítani. Ma nem tudok egy ilyen példát se hozni. Hallgatok a vonal végén, s kérem, vállalja névvel mindazt, amit most elmondott. Hosszú hallgatás után jön a válasz. - Öreg vagyok már ehhez. Nem akarok a széllel szemben..., de valakinek jó volt elmonda­ni, hogy milyen szar a helyzet. Mondom neki: ebből riport bizonyosan nem lesz. - Nem baj - válaszol nevetve. - Te szépen tudsz nekrológokat is írni. Ha el­jön az idő, számítok rád... Ötletelgetnek, pártutasításokat hajtanak végre. Későn szülnek, karrierre vágynak FELSŐTÁRKÁNY Egyenjogúságról, a nők pozíciójáról és a magyar- országi bérhelyzet viszony- rendszeréről szólt az a plená­ris pódiumbeszélgetés, melyet pénteken délelőtt tartott dr. Szél Bernadett, az LMP társel­nöke, országgyűlési képviselő, Vida Ágnes pszichológus és Ke- veházi Katalin, a JÓL-LÉT Ala­pítvány vezetője Felsőtárkány- ban. A beszélgetést a III. Öko­polisz Nyári Akadémián ren­dezték meg. A rendezvényen beszéltek a külföldre kénysze­rülő egyedülálló édesanyák és gyermekeik helyzetéről, a nők megélhetéséről, valamint a kis­vállalkozások fontosságáról. A résztvevők alapos áttekintést kaptak arról, miért várnak a mai nők a gyermekvállalással, szülnek csak harmincéves ko­ruk után, valamint arról, hogy a rugalmas munkaidő biztosítá­sa hogyan javíthatja a gyermek- vállalási kedvet.- A több évtizede uralkodó sztereotípiák, miszerint a ház­tartás vezetése a nők kizáróla­gos feladata, még ma is befolyá­solják a nők helyzetét - emelte ki Vida Ildikó. A beszélgetés témája volt még az apákra vonatkozó gyes be­vezetésének ismertetése, vala­mint a férfiak és nők együttmű­ködésének lehetősége az egyen­jogúság létrejöttének érdeké­ben. M. A AJ^ajdú házaspár Hévízen piheni majd ki a hosszas költözés fáradalmait: nyereményük is segít ebben Új otthonukban leptük meg előfizetőinket EGER Ezen a héten egy megye- székhelyen élő előfizetőnket lep­tük meg otthonában: Hajdú Já- nosék postaládáján ott díszel­gett a Hírlap matricája. Takaros és egyedi otthonukban, melyből gyönyörű a kilátás a városra, jó szívvel fogadtak minket. Hajdú János felesége, Katalin, még ká­vékülönlegességet is készített nekünk, elárulta: a titok csupán az, hogy kétféle fagyival is íze­síti. Mi sem késlekedtünk, átad­tuk a 15 ezer forint értékű utal­ványt rejtő borítékot, ami elmon­dásuk szerint jól fog most jönni nekik, hiszen épp egy hosszú költözés végéhez közelednek. Évekig éltek Kápolnán, ahol sok kedves ismerőst hagytak, de vé­gül elhatározták, hogy Eger­be költöznek, hisz így közelebb lakhatnak a család többi tagjá­hoz, nem utolsó sorban a család szeme fényéhez, a nyolc hónapos Annához, a kisunokához.- Arra már igazából nem is emlékszem, hogy mióta jár ne­künk a Hírlap, de az egészen biztos, hogy még Népújság volt a neve - árulta el Hajdú János, akivel jót beszélgettünk, an­nak ellenére, hogy azt mondta, nem a szavak embere. Sosem volt problémája a lappal, min­dig megbízhatónak és korrekt­nek találta mind a tartalmat, mind az ügyintéző munkatár­sak hozzáállását. Feleségével hosszú évekig vezettek egy di­.... M fi f Hajdú Jánost és feleségét, Katalint megleptük a nyereménnyel vatáruboltot, melynek több he­lyen is a megyében: Kápolnán, Kálban, Erdőtelken és Verpelé- ten is volt üzlete.- Abban az időben még csak esténként volt időnk arra, hogy nyugodtan végigolvassuk az új­ságot, manapság már reggelen­te is megengedhetjük magun­kat - mondta a férj, aki kérdé­sünkre elárulta, természetesen ő is a végéről kezdi el olvasni a lapot, a sport világának újdon­ságai érdeklik leginkább.- A gyengém még a kereszt- rejtvény - tette hozzá, majd Haj­dú János viccelődve megjegyez­te, hogy a tv műsorkínálatát ki- bővíthetnénk. - Ha készen va­gyunk a költözködéssel, akkor talán végre eljutok horgászni a Tisza-tóhoz - jegyezte meg - majd azt is megtudtuk, hogy az a kedvenc horgászhelye. A beszél­getéshez Katalin, a felesége is csatlakozott és ő is mesélt a Hír­lappal kapcsolatos élményeiről.- Szeretem a híreket, no meg a recepteket, azokat mindig el­olvasom. Igazából mindenevők vagyunk, de ami nagyon fontos, hogy az internet helyett inkább az újságból szeretünk hozzájut­ni az információkhoz. A kedves házaspár végül azt is megosztotta velünk, hogy ha végre befejezik a költözködést, négy-hat napra ellátogatnak Hé­vízre, hogy kipihenjék a fára­dalmakat. J. H. 4 * V ( Vlk* nmTTO

Next

/
Oldalképek
Tartalom