Heves Megyei Hírlap, 2015. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
2015-08-04 / 181. szám
4 A Ml TELEPÜLÉSÜNK 2015. AUGUSZTUS 4., KEDD Az utak csomópontján ideje lenne már tényleg előbbre lépnie a kisvárosnak Valóság, retró, Füzesabony... Füzesabony egyik legfontosabb találkozási pontja - fiatalok a vasútállomás előtt Megkérdeztük olvasóinkat Mindig „melyik mi?” típusú értelmezési gondban voltam a vasút kettészelte Füzesaboriy- nyal, hiszen a helyiek szótárában falusi résznek nevezett terület az, ami városnak néz ki, míg a telepi rész kifejezetten falusi arcot mutat. A várost megismerve ezek a megjelölések átértelmeződnek „Varosközponttá” és „Kertvárossá”. Ettől persze a valóságban minden maradt a régi, és retró... Sike Sándor sandor.sike@partner.mediaworks.hu FÜZESABONY Négy esztendeje is lehet már, hogy a kisváros központjában rendezett szombat éjszakai diszkóba „elkeveredtem”. A résztvevők korosztályi összetétele szempontjából ugyan kilógtam a sorból, de ez az ott szórako- zókat a legkevésbé sem zavarta. A városban élők közül - e riport készítése idején - többen is megfogalmazták, hogy a középkorúak, illetve az idősebbek hiányolják azokat a szórakozási lehetőségeket, amelyek nekik is szólnak. Végtére is, legyen bár „retró” a neve, diszkóba mégsem jár az ötven éves, és nem csak népdallal és néptánccal él az idősödő, szórakozni vágyó ember. Nagyné Váradi Anna Dor- mándról költözött ide, 35 éve él már Abonyban. Szerinte valamikor voltak önfeledt kikapcsolódást szolgáló helyek, például a Muskátli nevet viselő étterem és presszó, közvetlenül, a vasúti pályaudvar tőszomszédságában.- Én is, mint a legtöbb abonyi ember, ingáztam mindig, hiszen vasúti csomópontban élünk, közel van Eger. Dormándon, Füzesabonyban egy percet sem dolgoztam, s ennek legfőbb oka, hogy errefelé nem nagyon van munka - fogalmaz, majd amikor rákérdezünk, elmondja: ennek a A 37 éves füzesabonyi Tóth Jánosról többszörösen is elmondható, hogy náluk apáról fiúra szállt a mesterség. Édesapja és édesanyja is szabó, így Jani követte szüleit, ezt a szakmát tanulta ki. A másik szálon pedig: édesapja és öccse is önkéntes tűzoltó volt. ezért Janinak természetes, hogy követi a családi hagyományokat és belépett a Szent Flórián Tűzoltó Egyesületbe. Az egyesületben az ifjúsági tagozat vezetőjeként az ifi lánycsapatot - amelynek tagjai a Teleki Blanka Általános Iskola tanulói - készíti fel a versenyekre. Ehhez a munkájához nagy segítséget kap Bernáth Melindától, a gyerekek osztályfőnökétől. A többéves munka eredménye, hogy az idén Makiáron megrendezett megyei tűzoltó versenyen első helyezést értek el. A Tűzoltó Egyesületek II. Tisza tavi Találkozója alkalmából megrendezett tűzoltóversenyen is eredményesen szerepeltek. 8500-as lélekszámú városnak a kulturális élete javarészt abban a Közösségi Házban zajlik, amiben beszélgetünk. (Jegyezzük meg: a létesítményre ráférne egy kis felújítás, „pénzköltés”.) Itt dolgozik a Média Kft., benne a Simon Edit nevével fémjelzett városi televízió. Váradi Anna ez utóbbit sok más helybelihez hasonlóan interneten nézi. Kábelen lehetne még. Amikor az egyéb programlehetőségekről kérdezzük, azt mondja: elég sok van. Mézeskalács-sütő versennyel nyitottak múlt év decemberében, de fánksütő és kocsonyafőző verseny is volt. Az ilyen sütős-főzős dolgokra mozdulnak meg az emberek. Illetve van egy kiállítás is, régészeti leletekkel. Retro majálist is tartottak a sportpályán, valamint az ifjúsági parkban. Ez még a régi időkben létesült. Tartottak kultúranapi ünnepséget is. Valami miatt a retró kifejezés ismét előkerül, amikor - a hivatalában immár tizedik hónapját taposó - Nagy Csaba polgármestert kérdezzük, hiszen ezzel a tömör értékeléssel kezdi: Füzesabony a rendszerváltást követően megmaradt retró szinten. Nem sok minden létesült. Az összes korábbi választások idején a legfőbb motívum volt, hogy az aspiránsok ígértek mindenfélét, ami aztán nem teljesült.- Az M3-as autópálya, a 3-as főút, valamint a vasút csomópontjában mi mást lehetett volna ígérni, mint iparosítást és új munkahelyeket? Ennek ellenére maradt minden a régiben. A városfejlesztés is elmaradt, az intézményeinknek helyet adó létesítmények állapota is mutatja az elmaradt fejlesztéseket. Talán csak a telepi részre költöttek az előző város- vezetések. Jól mutatja a helyzetet, hogy utoljára 1996-ban avattak beruházást, a sportcsarnokot, ám később itt is csak állagmegóvásElőfizetőnk, Császár Lajosné azt tartja az egyik legnagyobb problémának, hogy túlságosan vasas, mangános a víz. „Ezzel vagyunk bajban. Negyven éve itt élünk, az edényeket, bojlert, mindet megviseli” - mondja a korábban a vízműnél, majd az OTP-nél dolgozó nyugdíjas, aki szerint akkor indult a városiasodás, amikor megkezdődött a közművesítés. Üzletek is nyíltak, időnként azért a megyeszékhelyre is bemennek autóval, nem tömegközlekedéssel. „Járdák is lettek már, valamint jó utak” - teszi hozzá. Lukács Mátyás, a kis kaszás, vagy az inkább népzenében „utazó” Lukács Boldizsár? A testvérek gyakran fordulnak meg Füzesabonyban vagy a térségben, hogy bemutassák tudásukat. Boldizsár furulyán és citerán játszik szívesen, úgy 4-5 éve szerepel rendszeresen. Énekel is, például Ki mit tud?-okon. Legutóbb a Ra- jeczky Benjámin regionális versenyen szerepelt kiválóan. Kórus- Gyermekeimen keresztül tudom megítélni a helyzetet, é§ azt látom: nincs munka - fogalmaz Veres János olvasónk, aki születése óta él Abonyban. - Három felnőtt fiam mindegyike máshol dolgozik. Debrecen, Főt, Budapest. A menyem két évig keresett lehetőséget, már írnoknak is elment volna főiskolai végzettséggel. Tizenkilenc jelentkező volt az állásra, nem kapta meg. Pesten kettőből két állást nyert el, választhatott. A fejlődés pedig? A főutcán haladva elharapja a nyelvét az ember az út rossz minősége miatt. ban egyébként mindketten fellépnek, ám a „kis gazda” Mátyást a gépek, például a traktor és a kasza is érdeklik. Nem véletlenül szerepelt sikerrel Sarudon és Besenyőtelken is az aratófesztiválon. Szerinte nem könnyű aratni, mert feltöri a kasza a kezét. Arra a kérdésre pedig, hogy miként kapott rá a kaszálásra, rendkívül érthető magyarázatot ad: vannak állataik, enni kell adni nekik. ra tellett - kesereg a polgármester, aki szerint az októberi választás óta épp azt akarták elkerülni, hogy a korábbi politikai harcok folytatódjanak, mert csak így tudják megvalósítani három nagyon fontos céljukat: a fiatalok itt tartását, munkahelyek teremtését és az intézményeik rendbetételét.- Mindent meg kell tennünk azért, hogy ne máshová menjen el például szórakozni, kikapcsolódni a lakosság. Úgy gondoltuk, hogy e célból a legegyszerűbb rendezvényeket idehozni - fogalmaz a városvezető, aki a jégpályát és a köréje szervezett programokat hozza erre példaként, mint olyant, ami a körzetközponti státuszuk visszaszerzésének útján is egy lépcsőfokot jelent. A jégpályára, ahová ingyen jöhettek a környékbeliek is, hatezer gyerek látogatott ki, és csak magán a megnyitón, amelyen mindenki jól érezte magát, hatszázan voltak. A polgármester ezt követően tervekről és pályázatokról beszél, amelyek szerencsére már bizonyosan nem csak ígéretek, majd megosztja velünk a legfrissebb hírt: minden adminisztratív követelménynek eleget tettek, és már egészen bizonyosan létrejön a testvértelepülési kapcsolat a székelyföldi Zabola községgel. Ehhez még pályázati pénzt is elnyertek. A „maréknyi” közéleti kérdés után felteszünk egy „csipetnyi” személyeset is a polgármesternek. Válasza szerint négyéves kora óta él itt, és máig imád hazajönni: - Mindig jó érzéssel jövök hazafelé, szeretek mindenkivel normálisan beszélni, normális kapcsolatokat kialakítani. Azért is vállaltam a polgármesterséget, hogy tegyek szeretett városomért. Nagy Lászlóval, a Kertbarátok Körének elnökével mint a szabadidős programok szervezésében leginkább aktív társaság vezetőjével áttekintjük, mit kell tudni civil és nem civil fronton: van a városnak gimnáziuma (a Reme- nyik), katolikus általános iskolája (a Széchenyi), illetve a másik iskola (a Teleki Blanka). A telepinek nevezett rész ma kertváros, a „falusi” gyakorlatilag a központ. A sportban is jók. Két NB I/B-s kézilabda csapattal rendelkeznek, a focisták a megyei I-ben szerepelnek. A sakkcsapat évek óta remekel. Engel Tibor, a város díszpolgára volt a vezetőjük hosszú ideig. Működnek az önkéntes tűzoltók. A versenyeken - különösen a gyerekek - remekelnek. A sor persze folytatódik: a természetjárók az egriekkel együttműködésben nagyon aktívak. „Séta az egészségünkért” címmel ismeretterjesztő programokat szerveznek, amelyekre bárki jelentkezhet. A Kantandó Kamarakórus sok éves múltra tekinthet vissza. Sikeres a Kaláris néptáncegyüttes, a Rozmaring népdalkor... Amióta Kissné Bozó Sarolta a művészeti vezető, egymást érik a sikerek. Előbb csak bronz, majd ezüst, most pedig arany minősítést értek el. A polgárőrség is mindig látható a rendezvényeken. Hatmilliót nyertek gépkocsira, vannak térfigyelő kamerák (pályázat révén). Az óvodásoknak - Hétszínvirág a kertvárosi részen, Pöttömke a városközpontban - alapítványaik vannak, gyakran lépnek fel. Az egészségügyi központ is bővül. A szakellátásért nem kell már Egerbe utazni. Ezen lehet legjobba njemérni a városiasodást Nagy László szerint. A kertbarátok körben - az elnök elmondása szerint - nem csak a kert, a barátság is fontos. Önkéntes és szívesen végzett munka folyik ott. A Milleneumi Emlékparkot gondozzák például. A 42 tag 70 százaléka aktív, a kör nyitott. Járt már itt előadni többször dr. Nagy Béla genetikus, Tari József címzetes egyetemi docens és számos felsőfokú mezőgazdasági végzettségű szakember. A szerveződéskor Bálint gazdát is vendégül látták annak idején.- Az októberi választások után Nagy Csaba fiatalos lendülettel fogott hozzá a munkához, látszik rajta a tenni akarás. Szolgálatot végez, és még a közhangulat is változott, nincs kihegyezve a politikára, az már nem rombolja szét a barátságokat. Köszönnek egymásnak az emberek. Nem politizálnak a kertbarát körben sem. Példaként emlegetik városszerte ezt a közösséget - ad búcsúzóul értékelést a kör elnöke. Melyikük lesz a nyerő? Ki az erősebb, Mátyás vagy Boldizsár? t i i
