Heves Megyei Hírlap, 2015. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

2015-08-28 / 201. szám

4 A NAP TÉMÁJA 2015. AUGUSZTUS 28., PÉNTEK Bizonyítaniuk kellene, hogy az eternitgyár okozta a betegségüket Lassúak az azbesztperek Kereszt az egykori eternitgyár kerítésénél. Olyanok is megbetegedtek, akik soha nem dolgoztak a rákkeltő azbeszttel teni. Abbahagytuk a kezelést, ja­nuárban újra megpróbáltuk a ke- mót, de a daganat és ez a kocso­nyás dolog is nőtt. Nem akarok több ilyet, s két hónappal ezelőtt a CT azt mutatta, stagnál a daga­nat. Bízom abban, hogy el is tű­nik. Hallottam egy idősebb, Hat­vanban élő cementgyári munkás­ról, aki még 20 évvel ezelőtt szen­vedett azbesztózisban, s leküzdöt­te a kórt. Külföldön van egy klini­ka, ahol mezotheliómásokat gyó­gyítanak. A gyerekeim, unokáim tartják bennem a lelket, erősnek kell lennem, túl fogom élni. S per­sze Istenhez fohászkodom, ő ad erőt mindenhez - mutatja az asz­talon lévő Bibliát Katalin. Ő nem saját maga, hanem gye­rekei, unokái miatt aggódik leg­inkább. Szerinte az emberi fele­lőtlenség miatt 20-30 év múlva is előfordulhatnak az övéhez ha­sonló betegségek a környéken. Az azbesztet, ahogyan az egyko­ri gyár felrobbantott kéményé­nek porát, szertevitte a szél. A be­tegséghez még csak az sem kell, hogy sok azbeszt kerüljön a szer­vezetbe, elég egy mikroszál is. Mint mondja, nyolcán perel­ték be az államot, s felháborító, ahogyan velük bánnak, a követ­kező, szeptember 29-i tárgyalás­ra nem is akar elmenni. Úgy ér­zi, az állam ügyvédje annyi rész­vétet sem érez irántuk, mint egy elütött kutya vagy macska iránt.- Budapesti bíróságon van az ügyünk, s attól tartok, ez a tár­gyalás sem tart öt percnél tovább, megint kitalálnak valamit, amivel az időt húzzák. Nekünk kell bizo­nyítani, honnan került az azbeszt a tüdőnkbe, s mindig újabb doku­mentumot kell beszereznünk. Tel­nek a hónapok, évek, ameddig bír­juk. De hozzátartozóink folytatják majd helyettünk. Legalább mon­danák ki gyorsan, ha nem akar­nak velünk foglalkozni. Akkor mennénk tovább, egészen Stras- bourgig. Bízom benne azért, hogy jó lesz a vége - reménykedett Ka­talin, aki szerint biztosan kell len­nie felelősnek azért, hogy a kör­nyéken sokan betegedtek meg. Selypen ugyanis kék azbeszttel dolgoztak, amely a legveszélye­sebb, s külföldön már régen be­tiltották, amikor nálunk még ja­vában dolgoztak vele. Tudhatták tehát, hogy mennyire káros. En­nek ellenére nálunk alkalmazták, majd a gyár romjait is úgy hagy­ták, s terjedt az azbesztpor. Paziczki Lászlóné Katalin ma leginkább az ima erejében bízik szélget mindenkivel. Nagyon ösz- szebarátkozott azzal a kiskutyá­val is, amit bő egy hete fogadtak be. Úgy véli, a kutyust édesapja küldte. Aztán a nagytestvér, ludit lefoglalja a másik szobában, ek­kor az édesanya bővebben is el­mondja, hogyan állnak dolgaik. azt is kifogásolja, hogy nagyon húzza a pert az állam jogásza. Azt kéri tőle, beszéljen Zsolt fáj­dalmáról. Kérdezi: hogy tudná ő az elmondani? Vagy arról, hogy a férje gyerekkorában hol és meny­nyit játszott. Mindezt tőle kellett volna megkérdezni, amíg élt. Erőt kérnek az élethez a selypi azbeszttől megbetegedett em­berek. Perük lassan halad, úgy érzik, az állam húzza az időt, amíg meg nem halnak. A hoz­zátartozók pedig nem tudnak majd válaszolni a kérdésekre. Tóth Balázs balazs.toth@partner.mediaworks.hu SELYP Újabb áldozatai vannak a selypi cementgyárban használt azbesztnek. Az elmúlt hetekben ketten is távoztak azok közül, akik kártérítési pert indítottak az állam ellen azért, mert nem daganatától. S mennyien lehet­nek azok, akiknél még nem okoz tüneteket a betegség, amely 20- 40 évig is lappanghat? Manap­ság pedig azok halnak, akik az eternitgyártás idején még gyere­kek vagy fiatalok voltak.- A környéken rendkívül so­kan betegedtek meg ebben, töb­ben már régóta más vidéken él­nek, mikor kiderül, miért köhög­nek, fulladnak, miért gyülemlik fel víz a mellhártyájukban. A betegség gyógyíthatatlan, ezért is fogadtam kétkedve, amikor azt állították, külföldön már ki­gyógyult valaki ebből a bajból dot. Tudni érdemes, hogy a felpe­resek közül senki sem dolgozott a gyárban, csupán a környékén él­tek, még csak nem is azbeszttel szigetelt házakban. A veszélyes anyagot a gyár udvarán tartották, ott bontották, rázták ki a zsáko­kat. Mégis azt halljuk a bíróságon, hogy a betegek úgy is belélegez­hették a port, hogy beszélgettek egy gyári munkással, aki eköz­ben porolta le a munkásruháját - számolt be az eddigi történésekről az ügyvéd, aki éppen az ilyen ma­gyarázatok miatt lát kevés esélyt arra, hogy a bíróság helyt ad kere­seteiknek, s elmarasztalja az álla­A gyógyintézetben találkoztak Az azbesztózisban szenvedők közül György Zsolt lépett először a nyilvánosság elé, hogy felhívja a figyelmet a problémára. Ő ta­valy decemberben elhunyt, öz­vegye perel tovább, ludit azóta Hortra költözött a gyerekekkel.- Nem tudtam ott maradni a zagyvaszántói házban, s nem is maradhattunk, így albérletbejöt­tünk Hortra. Innen származom, anyukám is a faluban él. Dolgo­zom, amennyit tudok, hagy a gye­Egy évig lehet perelni Dr. Igyártó Gyöngyit ma is sok azbesztózisban szenvedő be­teg keresi meg. Náluk azon­ban már 14-18 hónap is eltelt azóta, hogy diagnosztizálták a betegséget, ám csak most sze­reztek tudomást az ügyekről. Kártérítési pert azonban ekkor már nem lehet indítani, csak a baj kiderültét követő egy éven belül, magyarázta az ügyvédnő.- Ricsikének műtétre volna szüksége, hogy javuljon az álla­pota. Sajnos betegségében a ket­tes kategóriába tartozik, amely azt jelenti, hogy e nélkül 10-13 éves koráig élhetne. Nem akarom a férjem után a kisfiámat is elte­metni. A műtét drága, az esetle­ges kártérítést erre fordítanánk. Mindennap számít, mert romlik a fiam állapota, s egyre kevesebb az esélye. Szeptemberben megy iskolába, a fővárosi mozgásjavító­ba, de hétvégenként hazahozom és vissza is viszem. Várjuk a cso­dát - mondja Judit, aki visszaem­lékezett a tavaly őszre is.- Rossz volt látni, ahogy a fér­jem elfogyott, s nem is tartot­ta már magát embernek. Azon emésztette magát, hogy nem tud dolgozni, s én vállalok munkát a beteg gyerek mellett. Felkészülni így sem .lehetett az elvesztésére. Paziczki Lászlóné sosem dolgo­zott a cementgyárban, ám gye­rekkora óta a környéken lakik, Zagyvaszántón élt 20 éves ko­ráig, majd Lőrinciben, aztán Pe- tőfibányán. - Nem gondoltam, nem hittem, hogy ez velem elő­fordulhat. Mátraházán találkoz­tam egy kolléganőmmel, aki Zagyvaszántón egy utcában la­kott velünk, de ő később dol­gozott a cementgyárban. Más­fél éve meghalt. De sok sorstár­sam, akikkel együtt pereske­dünk most, hozzám hasonlóan sosem dolgoztak az üzemben. A mostani orvos szakértői véle­mény szerint 1993 előtt került a szervezetembe az azbeszt, s 12-47 százalék az esély arra, hogy környezeti szennyezéssel - mondja az asszony. rekeket ellássam - mesél az utób­bi hónapok történéseiről Zsolt öz­vegye, György-Sándor Judit. A beszélgetés kezdetekor még ott ült mellettünk Ricsiké is, Judit hétéves kisfia, akiről Zsolt be­tegségét megelőzően derült ki, hogy izomsorvadásban szenved. A kisfiú tisztában van betegsé­gével, ugyanígy tudta azt is, mi lesz édesapjával. Öt és fél éves kora óta ír, olvas, s vidáman be­Azért indította a pert és fordult a nyilvánossághoz, hogy máso­kat megmentsen. Felelőtlenül vé­gezték a gyár bontását, a kémény robbantását, szállt a por minden­felé, a szomszédos búzatáblára is, amit másnap learattak. Min­ket el is küldött egy hétre otthon­ról. Most érdemes volna megnéz­ni, mennyi asztmás, fulladásos gyerek van a környéken - eleve­nítette föl a történteket Judit, aki György-Sándor Judit két gyermekét neveli. Ricsikét szeretné meggyógyíttatni a kártérítésből gondoskodott a környéken élők biztonságáról. Sokan meghaltak már az azbesztózisként is ismert mesotheliomától, a mellhártya A kór évtizedekig lappang- Orvos szakértői vélemé­nyek készülték, amelyek egy­értelműen feltárták a gyár és a betegség közötti összefüg­gést. A kórt az azbeszt okoz­za, ám arra a doktorok sem tudnak választ adni: honnan került az emberek szerveze­tébe az azbeszt: a gyárból vagy a ház szigeteléséből. Annyi bizonyos, hogyha az az­beszt mikroszálai a tüdőbe kerülnek, a betegség 20-30. de akár 50 évig is lappang­hat - fejtette ki az ügyvédnő.- mondta megkeresésünkre dr. Igyártó Gyöngyi ügyvéd, aki nyolc azbesztózisban szenvedő ember és családjuk ügyét képvi­seli. A nyolc közül hárman már nem élnek, ketten közülük az el­múlt hetekben haltak meg, egy hölgy július 27-ig, egy férfi au­gusztus 9-ig küzdött a daganat­tal. Családjuk azonban tovább viszi az állam ellen indított pert.- A cement- és eternitgyár álla­mi vállalat volt. A meghallgatáso­kat követően két-három tárgya­lás történt, s ez alatt csupán any- nyi derült ki, hogy nem a Nemzet- gazdasági Minisztérium, hanem a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. képviseli az államot. Renge­teg iratot beszereztünk a hatósá­goktól, levéltári dokumentumok közt is kutattunk, de ez sem biz­tos, hogy elég lesz. Ninqs rá egy­értelmű bizonyíték, hogyan került az azbeszt az emberek tüdejébe, csak valószínűsíteni lehet a mó­mot. Nehezíti a helyzetüket, hogy 1993 előtt hiányosak voltak a jog­szabályok, a perekben az 1976-os, környezetről szóló törvény és a ré­gi polgári törvénykönyv érvényes. Jobban bízik ezért abban, ha Ma­gyarországon nem is szolgáltat­nak igazságot nekik, Strasbourg- ban a javukra dönt majd a bíróság. Petőfibányai otthonában ke­restük föl Paziczki Lászlóné Ka­talint, aki két éve hátfájdalma miatt fordult orvoshoz. A rönt­gen kiderítette, bal tüdejét ellep­te a víz, a szövettan kimutatta, mesotheliómáról van szó.- Először hat kemoterápián vol­tam, ennek köszönhetően négy hónapra megállt a daganat növe­kedése. Utána felajánlották, hogy vegyek részt egy kísérleti kezelés­ben. Heten vágtunk bele, hárman már nem élnek közülünk. Tünet­mentes voltam, de ökölnyi kocso­nyás anyag képződött a tüdőmön, amely nyomja azt, s nem lehet mű­

Next

/
Oldalképek
Tartalom