Heves Megyei Hírlap, 2015. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
2015-07-15 / 164. szám
2015. JÚLIUS 15., SZERDA SPORT 11 szer cserélték le és be, a BL-dön- tő után egy héttel már a Copán lépett pályára. A mostani kontinenstornán egy futballista sem akad, aki ilyen kemény idényt tudhat maga mögött, legfeljebb a szintén barcelonai Javier Mascherano, igaz, neki tizenegygyei kevesebb klubmeccse van és héttel többször cserélték le. Messi válogatottbeli mutatóira (103 mérkőzés/46 gól) nem lehet panasz, és egyetlen gólja ellenére a Copán sem játszott rosszul. Az viszont vitathatatlan, hogy korántsem olyan meghatározó futballista az albicelestében, mint a katalánoknál, legalábbis a nagy mérkőzéseken biztosan nem. Ettől függetlenül 'sajtóhírek szerint ő lett volna a mostani torna legjobb játékosa, ám nem vette át az elismerést. Teljesítményére visszatérve, a cikkünk első mondatában feltett kérdés talán magában hordozza a választ, amely leegyszerűsítve: Lionel Messi azért játszik jobban a Barcelonában, mert az nem az argentin válogatott. A fehér-kékek kapcsán több helyen megjegyzik, nem csapatként, hanem egyének összességeként játszanak, sok kritika érte Gerardo Martino szövetségi kapitányt is, amiért nem volt elég merész és nem adott lehetőséget Carlos Tévéznék. Ezzel szemben a Barcelona többé-ke- vésbé egységes filozófiával, jól összecsiszolt rendszerben fut- ballozik hosszú évek óta. A katalán csapat teljesítménye természetesen nagyon függ Mes- sitől, de ellenpéldaként említhetjük a Bajnokok Ligája döntőjét, ahol nem talált be, ám támadótársai közül Neymar és Luis Suárez is eredményes volt. Sokkal kisebb hangsúlyt kap, de az argentinoknál Gonzalo Higuaín vagy Sergio Agüero sem tudott dönteni a Copán vagy a vb-döntőben - mondjuk egy csapatsportágban megoszlik a felelősség. Persze mindez bármennyire is igaz, a nyomás, a reflektorfény mindig Messin lesz. A klasszist nevezték már földönkívülinek és gyakorlatilag minden dicsérő jelzővel illették már, de időről időre talán érdemes megbarátkozni azzal a jellemzéssel is vele kapcsolatban, hogy ő is csak ember. Lionel Messi góljai és gólpasszai a nagy tornákon I Torna Mérkőzés Gól Gólpassz Eredmény j Világbajnokság (2006) 3 1 1 negyeddöntő Copa América (2007) 6 2 1 döntő Világbajnokság (2010) . 5 0 . 1 negyeddöntő Copa América (2011) 4 0 3 negyeddöntő Világbajnokság (2014) 7 4 1 döntő Copa América (2015) 6 1 3 döntő Szeli Mátyás kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS A Copa Américát követően újfent sokakat foglalkoztat, hogy a Chile elleni döntőt elbukó argentinoknál miért nem tud Lionel Messi olyan teljesítményt nyújtani, mint Barcelonában. A legáltalánosabb vélekedések szerint a kapitány képtelen megtalálni azt a rendszert, amelyben a legtöbbet hozhatja ki Lionel Messiből, vagy csapattársaival nincs olyan összhangban, mint barcelonai klubtársaival. Emellett amúgy is nagy nyomás van a 28 éves szupersztáron, akit lépten-nyomon ösz- szehasonlítanak Diego Marado- nával, az már más kérdés, hogy ez hatással van-e a játékára. A mostani kudarcra az is magyarázat lehet, hogy a négyszeres aranylabdás a tavaly nyári világbajnokságot végigjátszotta, majd 58 tétmeccse volt a Bar- cában, ebből csak egyszer-egyArgentínában sokan Lionel Messit teszik felelőssé a Copa América döntőjének elbukása miatt. A korszakos zseni állítólag hajlik arra, hogy szüneteltesse válogatottbeli karrierjét. A BARCELONÁVAL Klubvitágbajnoki cím (2009,2011) 112 Európai Szuperkupa (2009,.2011) ff 2 ff f f f Bajnoki cím (2005,2006,2009.2010.2011.2013.2015) f T / Spanyol Kupa (2009,2012,2015) m3 Bajnokok Ligája (2006,2009,2011,2015) ff f f 4 Sokadik nagy meccsén nem tudott dönteni a válogatottban az argentin zseni Messi, az ufóból lett ember Pontosan harminc éve nyert párosban Taróczy Balázs Wimbledonban Nem akarta elhinni a sikert TENISZ 1985. július 7-e. Mintha tegnap lett volna? - kérdeztük Taróczy Balázst, aki harminc évvel ezelőtt a svájci Heinz Günthardttal megnyerte a wimbledoni trófeát a Pat Cash, John Fitzgerald ausztrál kettős 6:4, 6:3, 4:6, 6:3-as legyőzésével.- Á, dehogy. Mennyi minden történt azóta...! Szóval nem- felelte.- Azért a fináléra alighanem emlékszik.- Kétszer közvetítettem már televízióban a döntőnket, így megvannak a labdamenetek, de bennem elsősorban az elődöntő maradt meg. Utána a fináléban már felszabadultan játszottam.- Az elődöntő előbb jut eszébe, mint a döntő?- A Paul McNamee, Peter McNamara ausztrál kettős ellen léptünk pályára, ők pedig már kétszer nyertek Wimbledonban, ’80-ban és ’82-ben. Ket- tő-egyre vezettünk a játszmákban, a gémekben pedig öt-négy- re. Nekem kellett szerválnom a győzelemért. Addig jól játszottunk, nem volt probléma. Erre a folytatást elhalasztották másnapra az eső miatt...- Kellemetlen.- Az. Egész éjszaka azon morfondíroztam, hogy nekem ezt a meccset ki kell szerválnom a fináléért. Legalább ezerszer elmondtam ezt Heinznek. Aztán másnap délelőtt, a döntő előtt néhány órával odaálltam adogatni, és semmi-negyvennel kezdtünk...- Ettől aligha nyugodott meg.- Iszonyatos érzés volt. Átfutott az agyamon, hogy tegnap milyen jók voltunk, most pedig a kiharcolt előny már semmit sem ér. Aztán megnyertük a gémet, így a meccset is.- Megérkeztek a jó adogatások?- Fogalmam sincs, egy pontra sem emlékszem. Csak arra a felszabadult érzésre, hogy azon a rettenetes valamin túl vagyok. Ezért a döntőben, életemben először a wimbledoni centerpályára lépve semmi idegesség nem volt bennem. Délelőtt már kiment.- A tévéközvetítés nélkül is visz- sza tudott volna emlékezni a döntő valamelyik labdamenetére?- Igen, a negyedik szettben történtekre. Kettő egyre vezettünk a játszmákat tekintve, de elég rosszul játszottam a negyedikben, nekik állt a zászló. Aztán négy három volt nekünk, amikor két bréklabdához jutottunk. Akkor gondoltam rá, hogy ha ezt megcsináljuk, Heinz szerválhat a trófeáért. Azt mondtam magamnak, hogy ebben a helyzetben Fitzgerald be fog lépni, így elhatároztam, hogy ha a fogadásomat tudom irányítani, bármi van, egyenesen ütöm meg a labdát. A fonákomra érkezett a labda, egyenesen ütöttem meg, Fitzgerald pedig valóban belépett, és nem tudta visszaütni. Elvettük az adogatásukat, aztán Heinz ki- szerválta a meccset, ha jól emlékszem, három ászt is ütött.- Akkor mi járt a fejében?- Nem akartam elhinni, hogy mostantól elmondhatom magamról: wimbledoni bajnok vagyok.- Pedig ’81-ben nyert már Grand Slam-tornát párosban a Roland Garroson.- Nem lehet összehasonlítani a kettőt. Wimbledon az Wimbledon. A legfontosabb. Az, hogy salakon nyertünk, nem volt akkora meglepetés, elsősorban azon a borításon értünk el jó eredményeket, ráadásul ott nem játszott mindenki. Wimbledonban viszont elindultak a legnagyobbak is, ezért olyan értékes a győzelem. Akkoriban a fű sokkal gyorsabb volt, teljesen más volt a játék. Két ausztrál párost vertünk meg a végén, amelynek tagjaival szemben szinte esélytelenek voltunk.- Mire gondol az ember, amikor felemeli a wimbledoni trófeát?- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy amikor kisfiú voltam, erről álmodtam, és azt idéztem fel. Nem lenne igaz. Emlékszem, azt ismételgettem, amit a mérkőzés végén: nem hiszem el, hogy wimbledoni bajnok vagyok. Határtalan örömöt éreztem. K.R. f§ Mindig szívesen idézi fel a döntőt, de az elődöntő többet jut eszébe még ma is ) i
