Heves Megyei Hírlap, 2015. június (26. évfolyam, 126-151. szám)
2015-06-15 / 138. szám
4 A Ml TELEPÜLÉSÜNK 2015. JÚNIUS 15., HÉTFŐ A faluban a választások után megint „belelendült az élet”, mondják a helyiek Félúton Eger és Kövesd között Novaj biztosan egy hangulatos településként vésődik be munkatársaink emlékezetébe. Amikor faluriportra érkeznek, Matyi és a hegedűs zenéje szól a hangszórókból, dicsérve a kedves „csípőjének a ringását”. Ezen megalapozást követően még a panaszos gondolatokból is „átjön” egyfajta optimista attitűd. Sike Sándor sandor.sike@gmail.com NOVAJ A központba érve ezen a május végi napon megüti a fülünket a zene: „A nézését, meg a járását, a csípőjének a ringását...” - dalolja Matyi és a hegedűs a hangszórókból. A közelben lakó, kapujában ácsorgó Ipacs István szerint nem rendezvény van, de nem is állandó délelőtti szórakoztató program, amibe csöppentünk, hanem valószínűleg csak a hangosítást tesztelik. Igaza lehet, mert egy idő után elcsendesedik a zene-bo- na és csend lesz a faluban, mint az egy másfél ezer lelket számláló településen mindenhol lenni szokott hétköznap délelőtt. Régi tapasztalat szerint, amikor idegen téved be egy viszonylag kis lélekszámú faluba, az ott élők óvatosan, hogy ne legyen feltűnő, megnézik, és gondolnak is róla valamit. Vajon ki is lehet és mit keres itt? Ha kicsit tovább marad az idegen, hamar híre is megy, hogy például újságírók járnak itt. Nincsen ez másként Novajon sem. Fotós kollégámmal megtapasztaljuk ezt az érdeklődést: amikor a volt Sthüm- mer csokoládégyártól - ahol az üzem Makiárra költözése ellenére azért a süteményt még ma is sütik - tovább autózunk a faluházig, és ott a postásnőtől tudakoljuk, merre találunk még jellegzetes épületet a faluban, ő úgy válaszol, hogy azon a környéken, ahol korábban parkoltunk. Amikor egy településsel ismerkedünk, biztosan nagy szerepe van a legelső benyomásnak. Nekünk ebből a szempontból egy gulyásfőzőverseny és a halottlátó Katyi emlékét őrző ezoterikus nap jelentette már korábban az első „randevút”. Azon a május eleji eseményen az volt az érzésünk, hogy ez a falu tele van lendülettel. A fiatal sportegyesületi elnök, Palkovics László tájékoztatott arról, mire számíthatunk a nap során, és hogy miért is szervezték meg ezt a programot. A község tavaly választott új polgármestere, dr. Darva- iné dr. Kádár Katalin pedig sze1 mélyesen is segédkezett abban, hogy a környékről és az esetleg messzebbről is jövő vendégek jól érezzék magukat. Az új faluvezető egyébként sok dicséretet kap az itt élőktől. Például a kerékpárjukat támasztva beszélgető Demkó Józsefnétól - aki Egerből jön épp - és a postát, boltot megjárt Jánosi Sándorné- tól. Úgy fogalmaznak, hogy nagyon sok dolgon érzik a változást és mindenekelőtt azt az igyekezetei, ami a polgármester asz- szonyt jellemzi. Nagyon rendben van itt minden, mióta őt megválasztottuk.- Én már húsz éve vagyok nyugdíjas, itt születtünk, itt lakunk. Szép és jó hely ez - mondja Jánosiné, majd egymást erősítve tesznek még néhány megjegyzést, például arról, hogy a fiatalok nem nagyon járnak már a templomba. „Pedig jöhetnének!” Novajról egyikük sem vágyik el, annak ellenére, hogy Demkóné gyerekei nem is itt laknak. „Itt születtem, itt élek” - hangzik az egyszerű ok, amire Jánosiné még hozzáteszi: „Nem akarunk má mink elmenni sehova se.” Elkö- szönés közben aztán még eszükbe jut, hogy működik itt a Röpülj Páva együttes. „Fiatalok vannak benne, mi elmenünk nézni. Jönnek többfelől is. Népviseletbe öltöznek, az is nagyon szép.” Az emlegetett fitalok közül a legifjabbak onnan alig ötvenmé- ternyire kézilabdáznak épp. Testnevelésórájuk van, összevont óra az ötödik és a hatodik osztálynak. Hiába, csak így jön ki az a tíz fölötti létszám, ami lehetővé teszi a csapatjátékot. Tagiskolaként működik a Gárdonyi Géza nevét viselő tanintézmény, s ma már csak a nyolcadikosok létszáma két számjegyű. A tagiskola vezetőjét, Benkéné Kovács Erzsébetet és egy kolléganőjét találjuk bent a tanáriban. Benkéné szerint vannak előnyei az alacsony tanulói létszámnak. Például az, hogy személyre szabottan, jóval több odafigyelés és idő jut egy-egy gyerekre a pedagógusok - tíz főállású, és öt szerződéses - részéről.- Máshol fizetnek azért, hogy ilyen kevesen legyenek egy-egy osztályban - teszi hozzá. Apropó! Fiatalok. Az iskolán kívül nem nagyon látunk belőlük téblábolni senkit. Egy tizenéves fejhallgatóval felszerelkezve siet a buszhoz, egy fotó kedvéért megáll nekünk, de már megy is, hogy le ne késsé a menetrend szerinti járatot. A buszmegállóban csatlakozik egy szintén fiatal hölgyhöz. Rajtuk kívül még egy huszonéves nőt tudunk megszólítani, aki név és arcmása fotója nélkül hajlandó csak annyit elárulni, hogy azért nem annyira rossz itt. Munkát is talál, aki akar, ha pedig fiatal, szórakozást is Egerben és Ostoroson akár. A napszám például a földeken öt-hatezer forint között mozog egy-egy alkalomra. Bár ezt a fajtáját a munkának inkább az idősebbek választják. Ipacs István húsz éve él Novajon, Noszvajról jött. Úgy fogalmaz, hogy „fekvésileg Nosz- vaj jobban fönn tudja magát tartani. Már úgy, hogy turizmus szempontjából.”.- Itt, ha jönnek is, mit tudom én, egy éjszakát eltöltenek, elmennek Kövesdre, Bogácsra... Szóval nem olyan az adottsága, már mink inkább az Alföld lábánál vagyunk, nem hegyvidék. Megélhetés? Nagyon sokan itt szőlővel foglalkoznak. Mezőgazdasággal, a legfőbb profil a szőlő. Most nagy mennyiségben vannak újjáültetések. Ugyanúgy a téesz részéről, mint a magángazdák részéről. Foglalkoztatás szempontjából az Agria Humán jön még képbe, a megváltozott munkaképességűek alkalmazásával dolgozik - mondja el kérdésünkre, majd amikor a fiatalok szórakozási lehetőségei felől érdeklődünk, azt mondja, hogy az itt nincs. Inkább átjárnak Ostorosra vagy Egerbe.- Amúgy jó itt, jók az emberek. Én magam elég hosszú ideig voltam vállalkozó. Asztalos vagyok. Megmondom őszintén, a faluból éltem. A közintézményeknek, meg ennek-annak dolgoztam, volt munkám. Keserűbb egy másik beköltöző, az épppen hatvanesztendős Bőgős Árpád. Andornaktályáról költözött ide.- Egy ideig minden megvolt, minden jó volt Novajon. Mióta rendszerváltás van, semmi nincs. A Petőfi utcát, a Jókai utcát, meg egy párat fel lehetne sorolni, amelyeken semmivel nem foglalkoznak. „Ez már mind Szomolyához tartozik” szoktuk mondani. Arról van szó, hogy itt munkahely nincs, munkalehetőség nincs - fogalmaz, majd kifejti, hogy 1989- ig, az Antall-kormányig kellene visszamenni, az egészet megfogni, a kormányt, a parlamentet... Másik irányból, sőt másik megyéből, Mezőkeresztesről költözött ide 17 évvel ezelőtt Gál Magdolna, aki közmunkásként a falu központját csinosítja épp:- Elfogadtak, nem foglalkozok senkivel. A párom is dolgozik, Gál Magdolna most földmunkán van. Nagyon kevés az 55 ezer forint. Alig marad belőle. Muszáj elmenni szőlőbe is napszámba. Én úgy látom, hogy sokat fejlődött a falu. A régi polgármester, Berecz János már sokat fejlesztett, most megint belelendült az élet. Pattan a kézilabda. Az iskolai testnevelésórákat összevontan tartják. Ipacs István mestersége révén megélt a faluból. Húsz éve költözött ide. Munkát is talál, aki akar, ha fiatal, szórakozást Egerben. * «
