Heves Megyei Hírlap, 2015. június (26. évfolyam, 126-151. szám)
2015-06-17 / 140. szám
4 INTERJÚ 2015. JÚNIUS 17., SZERDA A szolnoki régész a honfoglaló magyarok emlékanyagát mutatja be Egerben Nincs értelme ma bármit is eltitkolni a népünk múltjáról EGER Több ezren nézték már meg az eddigiekben az egri Dobó István Vármúzeumban az „Árpád népe - Gyula népe” című kiállítást, amit Madaras László, a szolnoki Damjanich László Múzeum régésze rendezett. A tárlatról, s a kutatási területéről kérdeztük a szakembert. Barta Katalin katalin.barta@mediaworks.hu tosság, továbbá a női viselet archaikus volta, a gazdag férfiak fegyvereinek és ruházatának sok szálon való összekapcsolódása és még néhány olyan speciális jegy, amelyek ugyan másutt is megtalálhatók, de itt sokasodnak, koncentrálódnak. Található nem mellékesen itt egy kiemelkedően fontos leletegyüttes, a Kétpói sír, de meg kell említenem azt is, hogy különösképpen kiemelt figyelmet érdemel a legkell megközelíteni. Először is örvendetes az, hogy ismét van olyan kollégánk Türk Attila személyében, aki a kelet-európai sztyeppén folytat ásatásokat, s vannak olyan ukrán és orosz kutatók, akik szintén érdeklődnek a kérdéskör iránt. Ez egy nagyon fontos előrelépés a magyar őstörténet kutatása terén. Ugyanis hosszú ideje nem ásott magyar kutató ezeken a területeken. Ráadásul a régebbi ásatások leletei is a figyelem középpontjába kerültek. Innen Madaras László: Néhány kérdésben, s ezek a Kárpát-medence VI- XI. századi történetének meghatározó kérdései, egy sor kutatótól eltérő álláspontot képviselek Névjegy Madaras László Született: Győrben, 1953-ban nős, két gyermeke és öt unokája van Alapiskolái: Bányai Júlia Gimnázium, Kecskemét Képzettség: a szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, történelem-régészet szakon szerzett diplomát 1977-ben Tudományos fokozat: a történet- tudományok kandidátusa 1994- től, régészetből kandidált is újabb adatokkal gyarapodhatunk, miképpen ezt már tapasztalhatjuk a legújabb publikációkból. Tehát ebből az aspektusból bizonyosan újra kell gondolni egyes kérdéseket. Egy másik szempont, amit figyelembe kell vennünk, az a magyar történelem tankönyvek régészettel foglalkozó fejezeteinek színvonala. Ez bizony több mint lehangoló, s nagyon sajnálatra méltó. Sajnos az új eredmények nem épülnek ezekbe be, még mindig a tudomány által már rég meghaladott toposzokat ismétlik ezeknek a könyveknék az írói. Ezen a területen tehát mindenképpen lépni kell, vagy legalábbis kellene. Mindemellett magam azt gondolom minderről, hogy a probléma nagyon bonyolult, hiszen nem csupán a régészet, hanem a nyelvészet, a történettudomány, az antropológia, a néprajz és az egyre több adatot szolgáltató természettudományok eredményeit is egyeztetni kell egymással, s majd csak ezek összegzéséből alakulhat ki egy újabb kép számunkra a magyar őstörténetről. Ez azonban egy hosszabb folyamat végeredménye lehet majd, gyors sikerre tehát nem számítok.- Egy időben meglehetősen sokat hallottunk a kettős honfoglalás témaköréről. Mi erről tulajdonképpen a régész szakma véleménye?- A kettős honfoglalás elmélete és László Gyula neve szinte egybe fonódott. Az 1970/80-as években rendkívül komoly vita alakult ki e körül az elmélet körül. A kutatók többsége már akkor is a jelentős fenntartásait hangoztatta az elmélettel kapcsolatban. Magam is a kételkedők közé tartoztam. Ezen kételyeim az azóta eltelt évtizedek újabb kutatási eredményei alapján csak tovább fokozódtak. Meggyőződésem szerint a László Gyula által vázolt elmélet a kettős honfoglalásról ugyanis nem állja ki a tudományos kritika próbáját.- Sokfelé hallani napjainkban arról, hogy a magyarok ősei a sumé- rok, a szkíták, a hunok és még ki tudja, kik voltak. Mit válaszol Ön akkor, ha valamelyik előadása végén egy ilyen kérdést tesznek fel a hallgatóságából?- Egy ilyen kérdésre igazából kétféle válasz van. Az egyik az: megpróbáljuk elmagyarázni a kérdezőnek azt, hogy valójában miért nem lehetségesek ezek a rokoni kapcsolatok. Azonban a kérdezők többsége egyszerűen hisz Disszertáció: kandidátusi munkáját a történelmi változások a Közép-Tisza vidékén a VII-VIII. században témakörében kutatta és írta meg Munkahelye: Damjanich János Múzeum, Szolnok Társadalmi jellegű tisztségei: a Vámbéry Polgári kör, továbbá a Dunaszerdahely MTA Köztestület tagja Elismerés: Minisztériumi Nívódíj Hobbi: elsősorban az olvasás, unokázás ezekben a délibábos elméletekben. Márpedig a „hittel” a tudomány nem tud vitatkozni. A másik álláspontot talán egy László Gyula-i történettel érzékeltetném. Egy alkalommal ugyanis megkérdeztem őt, hogy miért nem vitatkozik az ilyen tíőusú nézetekkel. Mire azt válaszolta: „Azért nem, mert akkor ezek az egyébként jóindulatú emberek azt fogják hinni, hogy egyenrangú partnerként vitatkozom velük. Ez pedig nincs így.” Valahogy így gondolom én is.- A fenti kérdéssel kapcsolatban ugyanakkor elhangzanak olyan laikus vélekedések is, amelyek arról szólnak, hogy a hivatalos tudomány tulajdonképpen eltitkolja az igazságot. Mi oka lehetne annak, hogy egy tudós ilyet tegyen? Politikai, netán valamiféle titkos társaság, avagy összeesküvés?- Először is nem tudom, hogy mi az a „hivatalos tudomány”. S azt sem, hogy vajon én oda tartozom-e vagy sem? Ugyanis néhány kérdésben, s ezek a Kárpátmedence VI-XI. századi történetének meghatározó kérdései, egy sor kutatótól eltérő álláspontot képviselek, noha a Magyar Tudományos Akadémia Köztestületének is tagja vagyok. Felénk ezt tudományos vitának hívják, s érvek érvekkel állnak szemben. A tudománnyal foglalkozókat az általuk megfogalmazott problémára adható válaszok érdeklik. Egy kérdésre persze több válasz is lehet. Az ezek mögött álló érvek, a logikai rendszer, amelyben ezek megfogalmazódnak, állnak egymással szemben. Nincs értelme bármit is eltitkolni, mert előbb vagy utóbb valaki megfogalmazza a „titkot”.- Több évtizedes munkássága után van még olyan kérdés, amire nagyon szeretné megtalálni a választ? Kerülhetnek elő olyan leleltek, amik után azt mondaná, hogy át kell írnom mindent, amit leírtam?- Csak olyan van szerintem. Hiszen azok a problémák, amelyek a kutatásaim körébe tartoznak, nyitottak. Az újabb és újabb információk mindig hozzátehetnek valamit a megoldáshoz, vagy az ahhoz vezető úthoz. Értelemszerűen minden új lelet változtathat a már oly szilárdnak gondolt, s jól felépített koncepciókon. Éppen ez a tudomány lényege. De abban azért nagyon bízom, hogy az esetlegesen előkerülő új leletek nem megcáfolni fogják eredményeimet, hanem megerősíteni.- Lapunkban a közelmúltban Türk Attila régésszel közöltünk egy interjút, amelyet rengetegen olvastak. Ő egyebek között azt mondta, hogy az új eredmények tükrében akár át is írhatjuk a történelemkönyvet a magyarok őstörténete szempontjából. Ön hogyan vélekedik erről?- Ezt a kérdést több oldalról- Manapság nagyon sokunkat foglalkoztat a honfoglalás körül kibontakozó polémia. Az Ön tárlata is rendkívül népszerű, amint azt a meglehetősen nagy látogatottsága is bizonyít. Mi volt a válogatás szempontja, van-e olyan kiállított tárgy, ami még az Ön számára is meglepetés volt, s esetleg megváltoztatta nézeteit valamiben a magyarok történetéről?- A kiállításon valójában öt múzeum leleteiből válogattunk, ezek a következők: a Magyar Nemzeti Múzeum, az egri Dobó István Vármúzeum, a kecskeméti Katona József Múzeum, a kalocsai Visky Károly Múzeum és a Szolnoki Damjanich János Múzeum. ,A most Egerben bemutatott leletek alapvetően a KÖzép-Tisza vidék legszebb X. századi anyagát tükrözik. Ez idáig egyébként Szolnokon, Kecskeméten, Nagykörűben, Törökszentmiklóson, valamint Miskolcon láthatta a közönség. A hevesi megyeszékhely után, ahol egészen augusztus 30-ig lesz nyitva a tárlat, Keszthelyen, Nyíregyházán és Szentesen is megtekinthetik majd az érdeklődők.- A régészet napján a résztvevők véleménye szerint rendkívül izgalmas előadást is tartott az egri múzeumban. Mi volt ennek a témája, mennyiben kapcsolódott a kiállításhoz?- Az alajjelv leginkább az volt, hogy egy zárt földrajzi terület legszebb' X. századi leleteit egyetlen kiállítás keretén belül mutassuk be. A terület kiválasztása természetesen nem volt véletlen. Ahhoz, hogy minél közelebb jussunk a kiválasztás elveihez, egy kicsit el kell mélyed- nünk az adott korszak történetében. A leletek alapján ezen a tájon megfigyelhettünk egy igen jól körülhatárolható régészeti csoportot. Erre jellemző a tarsolylemezek egyik speciális díszítési módja, néhány nu- * mizmati- kai saújabb temető leletanyaga Nagykörűből, amelyet fél évtizede, azaz 2010-ben tártunk fel. Ez utóbbi temető gazdag sírjai ismereteink szerint nagyban hozzájárultak ismereteink elmélyüléséhez. Előadásomban megpróbáltam a leletek segítségével igazolni azt a feltevésemet, hogy a Közép-Tisza vidékén az egyik törzsünk volt az ősfoglaló. Ez a terület a Tisza folyó két oldalára terjedt ki, magába foglalva a mai Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Bács-Kiskun és Pest megye egyes területeit.
