Heves Megyei Hírlap, 2015. május (26. évfolyam, 102-125. szám)
2015-05-07 / 106. szám
4 2015. MÁJUS 7., CSÜTÖRTÖK Szépen szólt a magyar nóta a Bartakovics közösségi házban március 14-én délután felemelő előadáson vettem részt a Bartakovics Béla Közösségi Házban. A Hevesi József Magyarnóta Klub lelkes kis csapata ismét válogatott szép dalokat adott elő Mikor engem besoroztak címmel. Helyet kapott a katonás dalokon kívül a szívhez szóló magyar nóta és több sláger is. Megható volt az előadók fel- készültsége, szórakoztatni akarása, ez értendő a Gonda László zongoratanár és ifj. Báder Ernő által vezetett cigányzenekari kíséretre is. Szép volt, felüdülés volt e programon részt venni a heteken át többnyire idegen nyelven tv-ben elhangzott Dal című műsor után. Köszönet érte. Sokan szeretjük a magyar nótát, legyen az szomorú vagy vidám. Arra gondoltam, adjunk lehetőséget azoknak is, akik nem tudnak részt venni, de szívesen hallanák mondjuk az egri tv műsorában. Ne hagyjuk veszendőbe menni kincseinket! U. Jánosáé Eger Szervezettebb segítség kell a szegényeknek olvasom a hírek között, hogy szinte kifosztották a nélkülöző miskolciak azt a standot, ahol a Városháza téren több száz adag tartósélelmiszer-csomagot gyűjtöttek össze civilek húsvétkor. Volt, akinek több jutott, más egyórás sorban állás után egy csomagot se tudott hazavinni. Állítólag ott kezdődtek a bajok, hogy a szervezők sorszámot akartak osztani, de ez kivitelezhetetlen lett, mert az emberek nem akartak sorba állni. Az lett a vége, hogy a 15 órás kezdéskor az asztalokhoz zúduló emberek közül többen egymásnak adták hátra a csomagokat, megkerülték a standot. A végén 150-en üres kézzel távoztak. Több tanulsága is van az esetnek, de a legfőbb az: a növekvő szegénységen csak összehangolt, jól szervezett akciókkal lehet enyhíteni. Az egri ételosztások jó például szolgálhatnak. Lakatos Sándorné Eger OLVASÓINK ÍRJÁK Remélem, nem lettem Júdás üdülés Az alapítvány korrigált, és utólag segített a kisnyugdíjasokon Korrigálta hibáját az alapítvány. Olvasónk panasza szerencsére meghallgatásra talált, s kellemes lehetőséget ajánlottak fel számára. Tisztelt Szerkesztőség! Április 3-án megjelent a levelem („Mázlista” kisnyugdíjasok”), ám lelkiismereti problémát okozott. A jelzett levelet, a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány sajtóosztályának is elküldtem, mert így kívántam hangot adni a kisnyugdíjas társaimat ért méltánytalanságnak. Talán még egy hét sem telt el, és á sajtóosztálytól telefonon felhívtak, s felkínáltak egy nagyon kellemesnek ígérkező lehetőséget, ami teljes mértékben elfogadható az utószezon ellenére is. Az önöknek is elküldött levélről, miután több idő is eltelt a közlésig, úgy gondoltam, nem tartják érdemesnek, ezért lezártnak tekintettem az ügyet. Elégtételként éltem meg, hogy korrigáltak, elismerve a méltánytalanságot, így elvárhatóvá vált a módosítás. A megjelent levelem miatt, bár a teljés igazságot tartalmazzák, mégis lelkiismeret-furdalásom támadt. Mert ha azt a kisnyugdíjasokat ért sérelem miatt írtam, és nyilvánosságra is került, az alapítvány beismerve a hibás feltételeit, korrigált, de csak felém(?), az az érzés uralkodott el bennem, hogy „Júdás- sá” váltam. Nehéz döntés, mert akkor a megjelent levelem után, kiegészítésként a fentieket is nyilvánossá kellene tenni, mert így lenne teljes az igazság. De léTi'et, hogy túl naiv vagyok? És „Júdás”? Jánosi Péter Parádsasvár Mivel az első cikk megjelenésével egyidejűleg több médiában, híradóban is hangot adtak hasonló panaszuknak a nyugdíjasok, így olvasónk levele aligha tekinthető árulásnak. Olyan ügyre hívta fel | a figyelmet, amely számos idős embert érintett kellemetlenül az országban. Csak abban bízunk, hogy minden, hasonló helyzetbe került sorstársa méltányos elbírálásban részesült, s jövőre talán megfontoltabban írják ki a pályázatot. (A szerk.) Nagy bajban vannak az óraadó tanárok panasz Hónapról hónapra egyre kiszolgáltatottabbakká válnak az iskolákban Óraadó vagyok egy egri oktatási intézményben. Az elmúlt években többször előfordult, hogy alapvető higiéniai feltételekre se kapott a képzőhely elegendő forrást. Előbb a toalettpapír fogyott el egy hét alatt. Ugyanígy jártunk a kéztörlő papírral. Sokszor nem jut pénz mosogatószerre, felmosószerre sem. Már tavaly februárban is előfordult, hogy nem jutott pénz bérlettérítésre, így azt hetekkel később fizették ki. Most is ez volt a helyzet. Óraadóként - a szerződésünk szerint - minden költséget (például utazásit) magunknak kell biztosítani a keresetünkből, és nem jár táppénz sem. Idén februárban a fizetésünkre is hetekig kellett várni. A szerződésünk szerint a bérszámfejtés után 5 nappal kell a fizetést átutalni. Tehát olyan 9-e környékén, ha hétvége is van közte, két nappal később. Nos, türelmesek vagyunk, de van olyan kollégám, aki az első hét után, amikor nem fizettek, nem járt be dolgozni. Erre a tankerület válaszként legyintett egyet, és a normál szerződésesekre hárította a (valószínűleg kifizetetlen) túlórát. Az oktatás tehát nem elsőrendű a fenntartónak, a lényeg, hogy őrizze valaki a diákokat. Amikor rákérdeztünk, miért nincs fizetés, közölték, üres a kassza. Utoljára december végén, egy héttel az év vége előtt kaptuk meg időben a bérünket. A nem óraadó kollégáknak általában időben érkezik az utalás, de mi csak Jietek múltával kap- tuk-kapjuk meg azt, amiért megdolgoztunk. Sorstársaimmal attól félünk, hogy a fenntartóink a jövőben is megtehetik ugyanezt velünk, miközben a számlák fizetésénél nekünk felszámolják a késedelmi díjakat. Egyre kiszolgáltatottabbak vagyunk, ám a félelem mindennél nagyobb úr. S. János Eger I Legszebb ünnepét köszönheti a család a Kisbocs alapítványnak mezöszemerén, egy kis településen élünk. Párommal öt gyermeket nevelünk, nagyon szűkös anyagi körülmények között. Keményen be kell osztanunk minden fillért, hogy gyermekeinket el tudjuk látni, óvodáztatásukat, iskoláztatásukat meg tudjuk oldani, s a rezsiköltség kifizetésére is maradjon pénz. Tavaly decemberben, az ünnepek közeledtével, egyre jobban elkeseredtünk. Mivel lepjük meg karácsonykor a gyerekeket? Ekkor kopogtatott be hozzánk a gyermekjóléti szolgálat családgondozója, és hozott meghívót a Kis Bocs Baba Mama Egyesület által szervezett ünnepségre és az azt megelőző közös ünnepi ebédre. A nagy napon szépen kiöltöztünk, és siettünk a buszhoz, hogy pontosan odaérjünk. Mi még soha sem kaptunk ilyen meghívást! Még soha nem ebédeltünk a gyerekekkel a saját konyhánkon kívül sehol. A szervezők kedvesen fogadtak, asztalhoz ültettek, és finom töltött káposztát, rétest terítettek nekünk. Rajtunk kívül még 100 emberrel tették ugyanezt. Gyerekek, szülők, nagyszülők boldogan ültek a terített asztalnál. Ebéd után a gyerekek ajándékokat készítettek, kézmű- veskedtek, átvették a csomagjaikat. Kellemes élményekkel és érzésekkel tértünk haza. Azzal a tudattal, hogy egy fél napon át igazán boldogok yoltunk és gondtalanok! Este azt hittük, hogy lezártunk egy szép napot! Egy héttel később kiderült, hogy van folytatás. A karácsony előtti napokban megállt a házunk előtt egy autó. Egy férfi és egy nő szállt ki belőle, azt mondták, a Kisbocs rendezvényen találkoztunk. Fel sem ocsúdtam, amikor már a kezemben volt több táska ajándék (játékok, élelmiszerek). Őszinte szívvel adták, így örömmel elfogadtam. A Kis Bocs Baba Mama Egyesületnek köszönhetően gyermekeimmel együtt megélhettük 2014 decemberében életünk legszebb és leggazdagabb karácsonyát. Most a húsvéti ünnepek alatt is felidéztük e szép pillanatokat, s úgy döntöttünk, ezúton kívánunk az alapítványnak munkájukhoz nagyon sok sikert. Bárdos Beatrix Mezőszemere Nyolcvan even túl is odaadóan gyógyít a doktor Gondosan kezeltek Egerben egészség Az életemet köszönhetem a színvonalas ellátásnak nagy szerencsénkre él a házunkban egy tisztes korú se- bész-mellkassebész orvos, akit egymás között, s a családban is Doktor Úrnak hívunk, csupa nagybetűvel. Aki ismeri őt, tiszteli, szereti. ízig-vérig orvos, szenvedélye a gyógyítás. Túl van már a nyolcvanon, de nemrég még aktívan dolgozott. Bármikor bizalommal fordulhattunk hozzá, mindig segített. Önzetlenül, hivatástudatból törődik a betegekkel, a gyógyításért soha nem fogadott el semmit. Néhány éve megkérdeztük, tudna-e segíteni idős édesanyámon, akinek be nem gyógyuló lábsebei voltak. A doktor űr azonnal jött is táskájával. Ezután följárt a negyedik emeletre, ami neki sem volt könnyű, hiszen az ő lába is fájt. Kitartóan, precízen kezelte a sebeket, amíg azok begyógyultak. Azóta is ott segít, ahol tud, érdeklődik, mindenkihez van jó szava. Dóra Ferenc Doktor Úr tekintélyt sugárzó megjelenésével a környék emblematikus alakja. Hű társa, felesége, Babi- ka mindenben társa. S miért is írok róluk? E pénzközpontú világban jó megtapasztalni az igaz emberséget, szeretetet, szakmai alázatot. Főleg így ünnepek táján. Köszönjük, Doktor Úr! Baginé Sebestyén Katalin Gyöngyös A nagy nyilvánosság előtt köszönetét mondok azon egészségügyi dolgozóknak, akik segítettek az életben maradásomban, a gyógyulásomban. Mentők jöttek értem február 15-én fél 8-kor. Már az autóban szakszerűen segítettek a légzésem könnyítésében. A Mark- hot Ferenc Kórház sürgősségi osztályára vittek. Dr. Sárkány orvos nyugodt utasítására a szakdolgozók elkezdték az ellátásomat (pitvarfibrilláció, tüdőembólia). A magabiztosság, a szakértelem, a higgadt hozzáállás a félelmeimen is enyhített. Dr. Kovács Gergely Máté ügyeletes orvossal konzultálva a kardiológiai osztályra kerültem. Ott is magas színvonalon kezeltek, ápoltak, amiért köszönet jár a nővéreknek is. A kapott gyógyszer mellékhatása miatt görcsös fájdalom keletkezett a bokámban, aminek Achilles-ín-szakadás lett a vége. Az ortopédián dr. Gallo- vics, illetve dr. Girhiny Zoltán adjunktus vizsgált lelkiismeretesen, nagy szakértelemmel. Végül gipszkötést kaptam, s jelenleg is gipsszel a lábamon otthon lábadozom, jó esélyem van a teljes felépülésre. Mivel a magyar egészségügyben dolgozók rendkívül leterheltek, s az egri kórház szolgáltatásait sok kritika érte, úgy érzem, annak is hangot kell adni, ha az itteni gyógyítók kifogástalanul végzik a munkájukat. Arról nem is beszélve, hogy az intézmény felújítása miatt egyébként is sokkal nehezebb körülmények között kell helytállniuk. Jómagam az életemet köszönhetem a gyors beavatkozásnak, ezért mindazoknak az egészségügyi dolgozóknak hálás köszönetét mondok, akik a mostoha körülmények között is kitartanak hivatásuk mellett. Erőt, egészséget kívánok mindazoknak, akik gyógyulásomban segítettek. A további munkájukhoz sok sikert kívánok. Csörgő Lászlóné Eger, Galagonyás utca 36. Kizárólag névvel és címmel érkező írásokat közlünk örömmel tapasztaljuk, hogy az utóbbi időben mind többen ragadnak tollat, hogy hangot adjanak véleményüknek írásaink kapcsán, megosszák olvasóinkkal örömeiket. Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy a közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Közöljük: csak teljes névvel, címmel ellátott írásokat teszünk közzé, amiket szükség esetén rövidítve, szerkesztve jelentetünk meg. Továbbra is várjuk írásaikat címünkre (3300 Eger, Trinitárius utca 1.), illetve a hmhirlap@media- works.hu e-mail címre. ■
