Heves Megyei Hírlap, 2015. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
2015-03-27 / 73. szám
2015. MÁRCIUS 27., PÉNTEK HORIZONT - DIÁKVILÁG 5 Lakota indiánok tippi melyen a Matraban vadnyugat Varázsütésre megelevenedik egy távoli, letűnt világ Tóth Viktor Sirokban található portáján Viktor a feleségével a maga építette tippiben. A látvány elrepíti a vendéget az indián kultúra kellős közepébe. Romantikus vadnyugati világ indiánokkal. Tán nincs olyan férfi, aki gyerekként ne elvarázsolva olvasta volna az indiános regényeket, nem akart volna sátorban lakni, mokaszinban járni, hadi ösvényre lépni a rivális (gye- rekjtörzzsel. Felnőtté válva ez a fajta érdeklődés csak kevesekben marad meg. Hancsicsák Mihály A hegyes-dombos vidék mindig is vadregényes hangulatot jelent a városi ember számára. Tóth Viktor ilyen helyen él a családjával. Határozott ember, csak annak nyílik meg, aki iránt bizalmat érez. Gyerekként hasonló dolgokért rajongott, mint a többiek, de volt benne egy érzés: létezik egy nagy misztérium, ami mindent körülvesz. Kamaszkorában ő is olvasta Kari May és J. F. Cooper műveit, de ezek a regények benne sokkal mélyebb nyomot hagytak. Tizenhét éves korára, könyveket és múzeumi kiadványokat bújva, egyre komolyabb érdeklődéssel fordult az indián kultúrák felé. Ekkortájt olvasta a magyar származású Richard Erdoesnek, a lakota sámánról, Lame Deer-ről írt életrajzi munkáját. Ma már alapműnek tekinti, amely meghatározó élménye. Az iskola után természethez közeli szakmát választva, erdőkitermelésben helyezkedett el. Imádott a szabadban dolgozni, figyelte a fákat, az erdőben lakó élőlényeket. Egyre többet olvasva az indián kultúrákról, vágyat érzett, hogy elkészítse a könyvekben látott tárgyakat. Ha az olvasó elnagyolt, csak hasonlatosságot felmutató dísztárgyakra gondol, igen nagyot téved. Viktor olyan múzeumi fotók után dolgozott, ahol a tárgyak mellett a mérőléc is látható volt. Mára több mint ötven, élethűen elkészített indián használati eszköz tükrözi elhivatottságát és kitartását. Ritkán látni férfikéz által ilyen gyönyörűen fűzött, gyöngyökkel díszített és kidolgozott ruhákat, sámándobokat, harci és vadászati tárgyakat, amuletteket. Egy indián tippit is épített, ami a sátor indián változata. Közel 5 méter magas, csak a ponyvája nem az ő keze munkája. Nagyon fontosnak tartja elmondani: mindazon tárgyak, amelyekkel nála találkozhatunk, nem díszek, mind hétköznapi használatra alkalmas eszköz. Az ember csak ámul, nehéz szavakkal leírni, a látványuk beszélhet igazán ékesszólóan. Amerikából, a Pipestone területről - ez az indián pipafejek köveinek származási helye - rendelt kőtömbből egy nap alatt, puszta kézzel faragta ki a saját pipáját, amely talán a legfontosabb tárgy az indián kultúrában. Ezen keresztül lépnek kapcsolatba a Nagy Szellemmel, segédeszköze a meditációnak, s a béke szentesítésének. Ráveszem, mesélje el az elkészítése történetét. Azon a napon hajnali 3 órakor kelt, mert a pipafej kifaragása egy tisztító szertartással indul. Az indián kultúrában a megtisztulás eseménye nem pihentető, szórakoztató folyamat, hiszen a kis sátor közel 80 fokos levegőjében, szertartásos öltözetben, legalább egy órát kell eltölteni. Szaunába járó barátai is panaszkodtak ennek megterhelő érzéséről. Magyarázatként elmondja: mivel az indiánok hite szerint minden a Nagy Szellemé, csak a magukból adott áldozatot tekintik igazi áldozatnak. Az izzasztó szertartás okozta szenvedés adja a megtisztulás folyamatát. Elvégzése után a sziklás dombon faragta ki a pipája fejét a vörös színű kőből, ami a legenda szerint indiánok és bölények véréből keletkezett. Gyűjteménye csak egy, nem maga készítette tárgyat tartalmaz, de a Feketelábú törzstől rendelt tomahowk fejet ő egészítette ki autentikus nyéllel. Büszkén mondja, hogy a nála látható tárgyak Az indián szellemiség áthatja az életüket Tóth Viktor életében az indián kultúra napjainkra már jóval többnek tekinthető, mint hobbinak. Ez a különleges világ nemcsak a külsőségeivel jelenik meg, de a szellemisége is áthatja a mindennapjait. Reggel például négyszer mos arcot hideg vízzel, s ha szükségét érzi, munkába menet elmond magában egy lakota imát. Büszkén említi meg: egyszer egy Amerikából hozzá látogató antropológus azt mondta neki: „Indiánabb vagy azoknál, mint akik ezt kint üzletből csinálják”. Hálás a felesége támogatásáért is, ami jóval több, mint kedves elnézése férje Játékának”, hiszen az esküvőjük alkalmával maga Adrienn javaslatára vettek részt indián ruhákban a házasságkötés polgári szertartásán. mindegyike valamelyik múzeumban látható létezőnek a hű másolata, egyik sem az ő fantáziája szüleménye. Mindezek megkoronázása az általa összeállított, közel 3 ezer szavas lakota-magyar szótár. Az általa teremtett világ magával ragadja a látogatót, nem akar elszakadni a hangulattól. Búcsúzván, csak bízni lehet abban, hogy alkotásaival továbbra is elvarázsolja majd a vendégeit. Thaiföldön ölelkeznek a karambolozok andrássy Az egri középiskolában forgatott a VIVA televízió kívánságműsora Random Marci (középen) több tanórát is meglátogatott a közgében. Üzleti gazdaságtanórára is beugrott. A műsorvezető, Random Marci elbűvölte a közgés diákokat. A kívánságműsor során a kultúrák találkozásáról beszélgetett az iskola tanulóival. Intézményünk, az egri Andrássy György Katolikus Közgazdasági Középiskola volt a házigazdája február végén a VIVA televízió Megálló című műsorának. A zenei tévé kívánságműsora minden héten más helyszínről jelentkezik, nagy megtiszteltetés volt, hogy legutóbb nálunk is jártak. Az adás során sokakat érdeklő témákat járnak körül, nálunk a kultúrák találkozásáról volt szó. Az Iskolai Diákbizottság elnökeként én vezettem körbe őket az iskola épületében, s az egész napot velük töltöttem, ami hatalmas élmény volt számomra. A tantermekbe kísértem őket beszélgetésre a diákokkal, tanárokkal. A stáb tagjai közvetlen, kedves emberek, a műsorvezető Random Marci különösen jófej volt. Sok andrássys diáktársam adott interjút és kérte a kedvenc számát, Ed Sheeran-től a „Thinking out loud”, a Halott Pénztől a „Valami van a levegőben” volt a sláger, David Guetta is hódított a tanulók körében a „Lovers on the sun” című dalával, de Pásztor tanár úr is jó zenét kért. A műsorvezető rengeteg kérdést tett fel, például, hogy mi hiányozna nekünk, ha megszűnne a civilizáció? Vagy mi lenne, ha újra lovas szekérrel kellene közlekedni? Vagy működhet-e a párkapcsolat ott, ahol tradicionális, kulturális különbségek vannak? Mi vonzó számunkra az általunk ismert kultúrákból? Melyik országban élnénk és miért? Többen is meséltünk az iskolai projektekben szerzett külföldi élményeinkről. A stáb lefotózta az Andrássy falain belül azokat a tablóinkat is, amelyek a külföldi testvérkapcsolatainkról szólnak. Marci más országok különös szokásairól is beszélt nekünk. Engem, személy szerint az fogott meg, hogy Thaiföldön, ha karamboloznak, megölelik egymást az emberek. A vívások iskolai tanórákra is ellátogattak, voltak hittan, üzleti gazdaságtan, dráma és testnevelés órán. Megmutattuk nekik a nemrégiben felújított 10-es tantermünket, illetve a „hírességek falát” is, ahol tehetséges egykori közgés tanulók képei láthatók. A Kerekes Bandből Ná- mor Csabi és Fehér Zsombor láttán nagy volt a stáb öröme, mert személyesen is ismerik a fiúkat. Mint mondták, nagyon tetszett nekik az iskolánk, az a kellemes és kedves légkör, amit a diákok nyújtottak nekik. Örömmel olvastuk a bejegyzést a forgatás napján Random Marci facebook-oldalán: „Az egri köz- gések nagyon jófejek voltak ma velünk. Köszönjük a fogadtatást az egész stáb nevében!” Nagyon reméljük, hogy a jövőben is tudjuk tartani velük a kapcsolatot, és létrejöhet még egy ilyen forgatás, ugyanis mindkét fél nagyon élvezte a közös munkát. Az ígéret szerint, eljönnek még hozzánk. Bódizs Diána, 12/B A szilvásváradi kisdiákok megrajzolták élményeiket oktatás A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) tavaly ősszel pályázatot írt ki „Az iskola közös ügyünk... Oszd meg élményeidet!” címmel. A pályázatra a szilvásváradi általános iskola tanulói is küldtek be pályamunkákat, amelyek témája az „Erdészek a gyermekekért” című projekt keretében megrendezett akadályverseny volt. Diákjaik élményeiket rajzokban, elbeszélésekben, illetve versben örökítették meg. Az eredményhirdetést március elején tartották. A Klik által küldött e-mailből kiderült, hogy több mint száz pályázat érkezett az ország különböző iskoláiból. Ezek közül válogatták ki a legjobbakat. Három díjat és öt különdíjat osztottak ki. Nagy örömükre az egyik különdíjat, 50 ezer forint értékű könyvutalványt a szilvásváradi intézmény tanulói kapták. Az ünnepélyes díjátadót március 19-én Törökbálinton rendezték meg. Nemcsák Károly színművész produkciója után Hanesz József, a Klik elnöke köszöntötte a megjelenteket. Beszédében utalt rá, mennyire büszke arra, hogy ennyi tehetséges diákja és magasan kvalifikált pedagógusa van a magyar oktatásnak. Arra biztatta a gyerekeket, hogy a jövőben is őrizzék meg a lelkesedésüket és az alkotókedvüket. A beszéd után minden nyertes átvehette jól megérdemelt jutalmát. A szilvásiaknál kiemelték, hogy a gyerekek nem csupán az iskolapadokban, hanem az iskola falain kívül, a tapasztalatokra, a gyakorlatra építve szereznek tudást. Méltatták a kreatív rajzokat, az ötletes fogalmazásokat és verset. ■ A különdíjat szerző szilvásváradi iskolások csoportja
