Heves Megyei Hírlap, 2015. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
2015-01-31 / 26. szám
2015. JANUAR 31., SZOMBAT HORIZONT 5 Egy örömzenekart alakítana a „mozis” nyugdíjban Neve valósággal összenőtt választott hivatásával, pincéjében pedig megfordult a szakma elitje Kiss Lajos: - A Heves Megyei Moziüzemi Vállalatnál nagyszerű csapatba kerültem, amelynek a tagjai barátként fogadtak, s nagyon sokat segítettek... Négy évtizeden át dolgozott a kultúra különböző területein - többek között színházban, múzeumban - Kiss Lajos. Neve hallatán azonban ma Heves megyében a legtöbb ember arra asszociál, hogy „a mozis”. Nyugdíjba vonulásának apropóján kérdeztük erről a gazdag „munkásmúltról”. Síké Sándor- Mindenki számára eljön a pillanat, amikor azon veszi észre magát, hogy nyugdíjas lett. Fel lehet idézni, mi minden történt negyven év alatt?- A kérdés hallatán furcsa érzés kerít hatalmába. Végiggondolva életem elmúlt 40 évét, olyan, mintha semmi különös nem történt volna, csupán az, hogy éltem az életem úgy, ahogy a sors rendelte. Az az idő, amit a kulturális élet különböző területein végigjártam, szép volt, és minden állomása szerepet játszott élet- szemléletem alakításában.- Ügy tudjuk, az első lépcsőfokot a színház jelentette. Hogyan került kapcsolatba a teátrummal?- Véletlenül... Egy barátom ajánlásával kerültem az egri Gárdonyi Géza Színházhoz díszletező, világosító munkakörbe 1975-ben, köszönhetően elektroműszerész szakmámnak. A színház akkor - befogadó teátrumként - a miskolci Déryné Színház társulatához tartozott. Fiatalemberként fantasztikus élmény volt látni, átélni, amit az egyes előadások nyújtottak. Ráadásul a színháznál a technikai dolgozóknak pillanatok alatt kellett új helyszíneket varázsolniuk. E feladatok olyan készségeket alakítottak ki bennem is, amelyeket a későbbi munkahelyemen is kamatoztatni tudtam.- Három év után hívták a múzeumhoz. Minek köszönhetően?- Úgy gondolom, a munkám alapján hívtak át a Heves Megyei Múzeumok Igazgatóságához, ahol kiállítások rendezésével és közművelődési feladatokkal bíztak meg. Ebben az időben végeztem az egri főiskolán történelem-népművelés szakon. A múzeumban olyan nagyszerű munkatársaim voltak, mint Ludányi Gabriella, dr. Löffler Erzsébet, s külön is nagy tisztelettel emlékezem meg dr. Bakó Ferenc igazgató úrról, akinek embersége, szakmai tudása örök életre nyomot hagyott bennem.- Végül eljutott a mozihoz, és „ott is ragadt”. Ez a kapcsolat hogyan indult?- Az említett intézményekben eltöltött évek után kötöttem örök szerelmet a harmadik, egyben utolsó munkahelyemmel, a mozival. 1979-ben kerültem a Heves Megyei Moziüzemi Vállalathoz az akkor Vörös Csillagnak nevezett mozi üzemvezetőjének. A vonzódás a filmhez, a mozihoz a főiskolai választásban is szerepet játszott: történelem-népművelés szakon végeztem, és filmes témakörben írtam a szakdolgozatomat. Itt is hasonló élményben volt részem a fogadtatást illetően, mint a múzeumnál. Barátként, szeretettel segítettek abban a nagyszerű csapatban, ami a mozinál volt. Pók Lajos igazgató úr, Okos Oszkár, Tóth Ákos, Turcsányiné Marika..., és a nevek további sorolása nélkül szinte mindenki.- Gondoljuk, ebben az üzemben is volt „szamárlétra”...- Ami azt illeti, végig is Névjegy név: Kiss Lajos nyugdíjas cégvezető (Agria Film Kft.) született: Eger, 1951. 01. 30. család: nős, a felesége is nyugdíjas tanulmányok: aldebrői átalá- nos iskola (1959-1965), Gárdonyi Géza Gimnázium (1965- 69), szakközépiskolai szakképzés (1969-1971), Ho Si Minh jártam annak fokait: üzemvezetőként kezdtem, később dolgoztam a reklám-propaganda csoportnál, a vetítőszolgálatnál, a videotékában, a videómoziban, majd 1988-tól - Pók Lajos igazgató úr nyugdíjba vonulása után - pályázati úton lettem a Heves Megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója. Ebben az időszakban nagy kihívások előtt állt az egész filmszakma. A korábban évtizedekig fennálló centrális rendszer szétbomlott. A filmgyártásban a Mafilm helyett létrejöttek a különböző filmstúdiók, a forgalmazásban Tanárképző Főiskola (1975- 1979) munkahelyei: Gárdonyi Géza Színház, Heves Megyei Múzeumok Igazgatóság, Heves Megyei Moziüzemi Vállalat és jogutódjai KITÜNTETÉSEK: Magyar Köztársaság Arany Érdemrendje (2010), Pro Agria (2015) hobbi: a zene, a gitározás a Mokép mellett megjelentek a külföldi érdekeltségű forgalmazók, a moziüzemi vállalatoknak pedig a multiplexek bejövetelére kellett felkészülniük.- A változások nem jelentették azt is, hogy „kultúrmunkásból" menedzserré kellett válni?- De igen. A felsorolt változások a törvényi szabályozásban is megjelentek. Egy 1991-es BM-rendelet szerint az állami tulajdon kezelői jogával rendelkező moziüzemi vállalatokat át kellett alakítani gazdasági társaságokká, a vagyontárgyakat át kellett adni az önkormányzatoknak. Ezek levezénylése sok munkával járt, aminek befejezéseként a Heves Megyei Moziüzemi Vállalat jogutódaként - 1994. január l-jével - megalakult az Agria Film Kft., aminek tulajdonosa Eger városa lett. A kft. megalakulását követően minden megtermelt forintot az Uránia mozi fejlesztésére fordítottunk. Létfontosságú volt ez, mert ekkor már megkezdődött a plázákban működő multiplexek szaporodása. Azt a technikai fölényt, amivel ezek a mozik rendelkeztek, nehezen lehetett kiegyenlíteni. A hagyományos mozik több évtizedes lemaradásban voltak, s ezt kellett ledolgozni. Ennek szellemében kezdtünk hozzá a folyamatos fejlesztésekhez, amelyek - az újabb kihívások miatt - a mai napig tartanak.- A fejlesztésekről időről időre a Hírlap is hírt adott, mint ahogyan azokról a rendezvényekről is, amelyek a megye kulturális életét gazdagították. Melyek voltak ezek közül a legjelentősebbek?- Évtizedekig szerveztük az országban egyedüli Filmművészeti Nyári Egyetemet, majd később a Slow Film Fesztivált. Az Agria, illetve az Uránia moziban is egy-egy terem biztosítja az art filmek bemutatását. Megszámlálhatatlan alkotói találkozót szerveztünk, s kiemelt figyelmet fordítottunk az iskolákkal való kapcsolatra is. Az új digitális technikának köszönhetően elsőkként élvezhették Egerben az opera szerelmesei a MET előadásait.- Élete párját is a mozinál találta meg. Hogyan telnek most, immár nyugdíjasként a napjaik?- A feleségem már azt megelőzően a mozinál dolgozott, hogy oda kerültem. Ő ugyanis 1975-től nyugdíjazásáig munkaügyes volt ott, így a beilleszkedésemet ez a tény is elősegítette. Ma már mindketten nyugdíjasok vagyunk, és számtalan hobbi tölti ki az életünket. Kertészkedünk, a feleségem kedvelt időtöltése a főzés, az enyém a zene. Újra kezembe vettem a gitárt is, és tervezem egy örömzenekar megszervezését. Tartozásaim is vannak: több filmes barátomnak ígéretet tettem, hogy a nyáron egy főzéssel, borozással, zenével fűszerezett programra kapnak meghívást. Ezzel végre eleget teszek Kol- tai Lajos barátom óhajának is, is aki mindig megjegyzi, hogy még nem járt a pincémben, pedig ott már megfordultak olyan filmesek, mint Illés György, Szabó István, Sára Sándor, az Oscar-díjas Zsigmond Vilmos, Gyurikó László, Badal János és még sokan mások... PILLANATKÉPEK A GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ ELETEBOL ^EGER GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ Életre kel a rosszcsont, aprócska kohold Február 3-án látható először a Gárdonyi Géza Színház stúdiószínpadán a teátrum és a Babszem Jankó Gyermekszínház közös produkciója - a Pumukli - Baráth Zoltán rendezésében. A címszereplőt Kle- pács Andrea kelti életre.- Gyerekkoromban nem szerettem a mesét, a koboldot, akinek mindig a csínytevésen jár az esze - árulja el. - Aztán megszületett a kisfiam, aki igazi rosszcsont, de valójában nem lehet haragudni rá, és most már mindent értek... Érdekes feladat, hiszen három báb is szerepel az előadásban, van pálcás, bunraku és marionett, úgy gondolom, hogy utóbbi az igazán nagy kihívás. Nagyon szeretek bábbal dolgozni, izgalmas felfedezni, hogyan, milyen mozdulatokkal lehet kifejezni valamit, mivel itt nincs mimika, és a gesztusok is kötöttek, jóllehet a figura tud „repülni”, vagy éppen bárhonnan előbukkanni, de mégis rá kell jön- ni, hogy kell élettel megtölteni f j a karaktert. Időközben persze ; megszerettem a mesét és tér- [ mészetesen magát Pumuklit is. 11 Rájöttem, miből fakad a rossza- J [ sága, az, hogy nem tud nyug-11 ton, egy helyben ülni. A tör- Klepács Andrea Pumuklival... ténet is szívmelengető, ahogy az apró kohold megszínesíti az egyedülálló Éder életét, megmutatva, milyen az, ha szerethet valakit az ember, s viszontszeretik. Mert a magánynál mindig jobb, ha van társunk. Sok pluszt ad, hogy a stúdió- színpadon játszunk, közel a nézőkhöz - ami a Babszem Jankós előadásoknál persze nem ritka -, ám ezúttal színházi körülmények között, egy intim térben, ahol bizonyos értelemben kiszámíthatatlan a gyerekek reakciója, mi az, amihez hozzá akarnak majd szólni... Kíváncsian várom a bemutatót. ■ Közösen a tehetségekért Jótékonysági rendezvényre várja a segíteni szándékozó színházbarátokat a Rotary Club Eger és a Gárdonyi Géza Színház február 11-én. Ezen az estén bérletszünetben látható a Légy jó mindhalálig című előadás, ám a produkció kicsit más lesz, hiszen az előadásra jegyet váltó nézőknek módjuk lesz arra, hogy a helyszínen támogassák azt a pályázatot, amely fiatal, középiskolás, gimnazista fiatalokat hivatott felkarolni, hogy segíthessék tehetségük kibontakozását. A publikum tagjai ezerforintos támogató bont válthatnak (akár többet is), a befolyt összeg pedig a pályázat nyerteseihez jut el a tanév vége előtt. Blaskó Balázs direktor a kezdeményezést két jó szándék szerencsés találkozásaként írta le. Hozzátette: a darabválasztás nem véletlen, Nyilas Misi története a jövő tehetségéért érzett felelősség fontosságára irányítja a figyelmet. Az előadás nem csupán céljában lesz rendhagyó, lévén a kezdeményezéshez csatlakozott Eger díszpolgára, a Kos- suth-díjas Szabó Attila is. A Csík zenekar prímása lesz az est fővédnöke, s meglepetésszerepet is vállal. ■ h J
