Heves Megyei Hírlap, 2015. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

2015-01-22 / 18. szám

2 MEGYEI KORKÉP 2015. JANUAR 22., CSÜTÖRTÖK A foglalkoztatók felkínálta állások legnagyobb része támogatott volt munka Megyénkben tavaly no­vember végén több mint 1500 üres álláshelyet kínáltak a foglalkoztatók, ebből év végére ezer maradt betöltetlenül. De­cemberben 3200 állásra jelent­kezhettek a munkakeresó'k, ám ennek csak a tizede volt nem támogatott. Utóbbiak szá­ma novemberhez képest a felé­re esett vissza, bár az egy évvel korábbihoz képest felével nőtt. A régióban hasonló volt a tendencia: kevesebb mint ezer nem támogatott és közel húsz­ezer támogatott álláshelyre várták a jelentkezőket. A be­töltetlen álláshelyek száma egy hónap alatt ezerrel, 9400-ra gyarapodott. ■ T. B. Megyénkben tavaly nyolcszáznál több cég szűnt meg often Több mint 41 ezer cég szűnt meg 2014-ben Magyar- országon, míg az azt megelőző évben „csak” 33 ezer. A törlé­sek számának növekedésével párhuzamosan az új alapítások mértéke folyamatosan csökken (bár még mindig sok, tavaly 29 ezer volt), így egy év alatt közel 12 ezerrel esett vissza a működő vállalkozások száma az országban. Az adatokat köz­zé tévő Opten igazgatója, Tóth Tamás szerint ez önmagában nem probléma, hiszen számos szigorító intézkedés született a jogi környezetben azzal a cél­lal, hogy leépítsék a gazdaság szürke zónáját. Baj viszont, hogy továbbra is magas a fluktuációs szint, s sok bedőlt társaság vezetője próbál tiszta lappal kezdeni. A vállalkozá­sok zöme felszámolással, vagy kényszertörléssel szűnt meg. Heves megyében tavaly 524 céget alapítottak, ám 821 meg­szűnt. Az Opten által számolt 14,38 százalékos cégfluktuáci­ós index magasabb az országos átlagnál, de ezzel az adattal megyénk a középmezőnyben van. Borsodban és Nógrádban a hevesinél is nagyobb mértékű volt a társaságok lecserélődése: utóbbi megye a maga 17 száza­léknál is nagyobb pörgésével országos első volt. ■ T. B. Azbeszt: Selyp gyilkos öröksége áldozatok A múlt még évtizedekig kísértheti sok ezer, a környéken élő ember életét ► Folytatás az 1. oldalról Mostanság sokan ennek tulaj­donítják napjaink azbeszt álta­li fenyegetettségének eredőjét, de e feltételezés téves. A selypi gyárban előállított, sokáig vi­lághírűnek számító fehér ce­ment valóban nagy mértékben megterhelte a környezetet, ám az ebből adódó veszély eltör­pül az 1970-es évek eleje óta az eternitgyártáshoz alkalmazott azbeszt jelenlétéhez képest. Az azbeszt ezerszer sunyibb, s milliószor gyilkosabb, mint a legfeljebb a kötőhártyát irritá­ló cementpor. Láthatatlan elem, amely kötött formában megre- gulázható, ám ha a szervezetbe kerül, ledöntheti az elefántot is. Nem véletlen, hogy a nyugati megrendelők négy évtizeden át nem sajnálták a kemény va­lutát a vasfüggöny innenső ol­dalán előállított portékáért: a haszon - mármint, hogy nem országuknak kellett legyár­tania az egészségre ártalmas technológiával a szennyvízel­vezető csöveket - még így is megfizethetetlennek bizonyult. Egészen addig, míg az Európai Unió azt nem mondta, hogy kész, elég volt. Vagyis 2005-ig. Az addig el­telt bő három évtized azonban - mint már látható - még most is szedi áldozatait. Szedi bizony, György Zsolt lapunknak adta az utolsó interjút Még megsaccolni sem lehet, hogy a környéken élők közül hány áldozatot szedett (és szed még) a gyilkos kór.. György Zsolt (1976-2014) Az azbesztózis néven ismert kór tavaly decemberben elhunyt ál­dozata két hónappal a halála előtt beszélt lapunknak életéről, betegségéről. Azon kérdésünk­re, mit is vár az állammal szem­beni eljárástól, azt válaszolta: „Azt, hogy igazságot szolgáltat, illetve hogy rávilágít, mennyit ér egy emberi élet.” s ki tudja, meddig szedi még. Az azbeszt ugyanis valóban alattomos: hibernálódott para­zitaként húsz-harminc eszten­deig is képes lapulni a „gazda­testben”, hogy aztán néhány hónap alatt elvégezze áldatlan tevékenységét öregeken, fiata­lokon, középkorúakon, váloga­tás nélkül. Vagyis hiába szün­tették meg az eternitgyártást bő évtizeddel ezelőtt, a ma még csak az általános iskola felső ta­gozatába járók ugyanúgy a rizi­kócsoporthoz tartoznak, mint a nyugdíjasok. De - és újabban már ez a legfájóbb - ide tar­toznak a csecsemők is, akik a gyártást hírből sem ismerhetik majd, viszont az üzem lebontói­nak a felelőtlensége az ő életü­ket ugyanúgy beárnyékolhatja, mint idősebb társaikét. Az 1970-es évek egyébként ma is vállalható életszínvona­lat biztosított a térség lakói­nak. Nemcsak a felnőtteknek, akik kedvükre válogathattak a kiszámíthatóságot jelentő munkahelyek között, hanem a gyerekeknek is, akiknek a ta­nuláson kívül legfeljebb azzal kellett törődniük, milyen újabb kalandokkal színesíthetnék mindenapjaikat. A selypi ré­szen élők hamar felfedezték a gyárak kapcsolt részeiben - a tóban, a sporttelepekben - rej­lő lehetőségeket, akiknek pedig ezek sem tűntek elég izgalmas­nak, belopózhattak például a cementgyár teniszpálya mögött lévő tároló udvarába, ahol igazi bújócskát lehetett játszani az eternit csodarabok és a törme­lékdombok között. A mai napig fel tudnék sorolni nyolc-tíz ne­vet - köztük a sajátomat -, akik kiskamaszként éveken át űz­ték ezt a játékot, s most, negy­ven esztendő elteltével számba vehetném sorsuk alakulását is. Ám nem teszem, s jó okom van erre. Ugyanígy nem emlí­tem azon egykori kisiskolások neveit sem (ők többtucatnyian vannak), akik nyarakat töltöt­tek el diákmunkával a cement­gyárban, méghozzá abban az érában, amikor a csőgyár már elkezdte működését, de az az­beszt elleni védelemről - leg­alábbis komolyabb formában A kémény lebontása-leomlása ugyan tekinthető szimbolikusnak, romjai mégsem temették maguk alá a múltat- még csak hallani sem lehe­tett. (Erre a helyzetet ismerők szerint az ’80-as évekig kellett várni.) De kit érdekelt ez akkor, amikor kéthavi sepregetéssel megvásárolhatóvá vált a leg­újabb szovjet Fecske kerékpár! Víg Zoltán polgármester a múlt terhével kénytelen szem­besülni. Nem kis teher ez, tud­ja jól a városvezető is, hiszen ő maga is legalább harminc olyan esetről tud, amelynek során a megbetegedettek nem élték túl a kevésbé tudomá­nyosan, ám helyben széles kör­ben elfogadott azbesztózisként emlegetett - és rettegett - kór támadását. Érthetően nyomasz­tólag hatottak rá a történtek: nemcsak e fentebb említett, ké­tes örökség, hanem a jelen is. Ezért jó hír, hogy a kormány az elmúlt év végén lépett, s még ebben az évben eltakarítják a törmelékbombát, esélyt kínál­va ezzel legalább a 2015 után születetteknek. Na és a selypi medence jövőjének, amely az elmúlt években már statiszti­kailag is kritikussá vált. Húsz év alatt ugyanis Lőrinci 6400 fős lakossága több mintegy 700 fővel csökkent, az ingatlanárak pedig az országosnál is siral­masabb képet mutatnak. Lesz tehát feladat a hajdani gyárte­lep rekultivációját követően is. Tari Ottó Vajon a cégvezetők sem tudtak semmiről? az azbeszt mint veszélyforrás hosszú évtizedekig egyáltalán nem volt jelen a helyi közbe­szédben. Nem csupán a laiku­sok, de talán a cement- és cső­gyár vezető beosztású munka­társai sem ismerték fel, hogy valójában afféle időzített bom­bán ül a környék. Amikor aztán az első elhalálozásokról érkez­tek a hírek, felkerestem B. Zol­tán akkori üzemvezetőt, aki ég- re-földre esküdözött, hogy nincs itt semmi probléma, „óyere be velem a gyárba, megmutatom, hogy védőfelszerelés nélkül is a gép mellé merek állni” - invitált az idős szakember már-már kö­nyörögve, és mindmáig úgy tű­nik, nagyon komolyan hitt ab­ban, hogy csak és kizárólag va­lamely rosszindulatú pletyka fújta fel a baj mértékét. HIRDETÉS Egyedülálló borjúnevelő pavilonokat építettek Pélyen állatjólét A Pély-Tiszatáj Agrár Zrt. befejezte szarvasmarhatelep-korszerűsítő beruházásának harmadik ütemét is Ma adják át a Pély-Tiszatáj Agrár Zrt. szakosított szarvas­marhatelep beruházásának utolsó szakaszában megvaló­sított borjúnevelő pavilonokat, amelyek forradalmi megoldást jelenthetnek a borjak éle­tében. A tár­saság az állat­tartó telepek korszerűsíté­sére jogcímre adott be pályáza­tot, amelynek értéke nettó 220 millió forint volt. A cég által el­nyert 110 millió forintos támo­gatás a fejlesztés felét fedezte.- A beruházás három ütem­ben zajlott. Még 2013. novem­berében került sor a fejőház, tejház korszerűsítésére, amely egyben az építészeti mun­kák befejezését is jelentette. A tavalyi esztendőre maradt a kilenc darab, összesen 90 férőhelyes Stallprofi borjúne­velő pavilon megépítése, amely negy- venmillió forintba ke­rült. Ezen kívül vásároltunk öt ven darab borjúketrecet is, 1,1 millió fo­rint értékben - mondta el Ba­lázs Nóra, a Pély-Tiszatáj Ag­rár Zrt. igazgatóságának elnö­ke. Hozzátette, a tervezett 220 millió forinton felül további harmincmillió forintnyi több­letberuházást hajtottak végre a gazdaságban, hiszen a bor­júnevelő pavilonok duplájába kerültek az eredetileg terve­zettnek. A társaságnak azon­ban így is megérte a fejlesztés.- A pavilonok létesítése ál­latjóléti szempontok miatt volt fontos, hiszen eddig egyedül voltak a borjak, míg most szin­te úgy növekedhetnek, mint egy óvodában. A Nyugat-Euró- pában már használt, hazánk­ban még nem igazán elterjedt módszer segítségével jobban érzik magukat a borjak. A fia­tal állatokat csupán 2-3 hétig tartjuk egyedi ketrecekben, és ezután körülbelül két hónapig a pavilonokban - mondta el ■ Az összesen kilencven férőhelyes pavilonokat már majdnem meg is töltötték a nemrég született borjak A pavilonokban a borjak szinte óvodában érezhetik magukat Balázs Nóra a Magyarorszá­gon szinte egyedülálló beru­házásról. Hozzátette, a fejlesztésnek gazdasági haszna is van. Csök­ken az elhullás, javul a takar­mányhasznosulás, a borjak védettebb helyen lesznek, így csökkennek a gyógyszerkölt­ségek is. Az állatok egészsé­gesebben fejlődnek, a csopor­tos tartásnak köszönhetően, megfelelő higiéniát, és klímát biztosítva a borjak gyorsan szocializálódnak. Balázs Nóra megjegyezte, a beruházással tavaly decemberre készültek el, s a kilencven férőhelyet már majdnem meg is töltötték a nemrég született borjak. i t * i ú I

Next

/
Oldalképek
Tartalom