Heves Megyei Hírlap, 2015. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

2015-01-17 / 14. szám

4 MEGYÉNK KISTÉRSÉGEI 2015. JANUÁR 17., SZOMBAT m mumm - m wmmmmMmmMmmmm Ebben az évben meg kell szüntetni az azbesztveszélyt A magyar közlönyben hivata­losan is megjelent a kormány határozata a volt selypi cement­gyár területének azbesztmen­tesítéséről. A Semjén Zsolt mi­niszterelnök-helyettes által alá­írt dokumentum rendelkezik a munkálatok finanszírozásáról, a feladat menetrendjéről, határ­idejéről és a felelősökről is. A kormány felhívja a föld­művelésügyi minisztert, hogy Zagyvaszántó-Lőrin- ci-Selyp-Petőfibánya-Hatvan térségében az azbeszttartalmú építési hulladék miatt ki­alakult, ártalmas hatásokkal járó környezeti-egészségügyi helyzet megszüntetése céljá­ból intézkedjen közbeszerzési eljárás lebonyolítása érdeké­ben az alábbi feladatokról: a területen található hulladékok mozgatása, rakodása és el­szállítása, ártalmatlanítása, az azbeszttartalmú hulladékkal keveredett föld kitermelése, a helyszínen a hulladékok átme­neti monodepóniába történő rendezését követően a mono- depónia takarófóliával történő takarása, a terület azbeszt­mentesítése, kitelepített labor­ral helyszíni előkészületektől az utómunkálatokig mérések végzése, utógondozás, amely magában foglalja monitor­ingrendszer üzemeltetését és egyéb, járulékos feladatokat. Mindezek felelőse a földműve­lésügyi miniszter. A kormány felhívja a nemzetgazdasági minisztert, hogy az említettek finanszírozása érdekében in­tézkedjen 1293,3 millió forint biztosításáról. Határidő az idei j év, a felmerülés ütemében. ■ Oldalszerkesztő: Tari Ottó Telefon: 06-30/556-3165. Hirdetési ügyekben: 06-20/950-3895. Hatvani kistérségi oldalunk legközelebb 2015. február 19-én jelenik meg. Díjeső a magyar páváknak galambok Samu Gyula szerint a versenytenyésztés egészen más világ A Lőrinciben élő Samu Gyula negyven éve foglalko­zik kétlábúakkal. Korábban többféle díszmadarat te­nyésztett, de az ezredforduló óta kizárólag a magyar páva néven ismert gatyás galam­bok találhatók meg padlá­sán. Tari Ottó Ha a Samu vezetéknevet a kör­nyéken meghallja valaki, nyil­vánvalóan tudja, hogy az illető Herédről származik. Érvényes ez Samu Gyulára is, aki ugyan 37 esztendeje Lőrinciben él, de élete első évtizedeit a szomszé­dos községben töltötte. Aztán megnősült: apci lányt vett el, s hogy egyikük szülőfalujától se kerüljenek távol, a köztes megol­dást választották lakóhelyükül. A férfit azonban nemcsak er­ről ismerik a kisvárosban, ha­nem arról is, hogy jeles madárte­nyésztő. Alig volt 14 esztendős, amikor 1968-ban édesapjától megkapta az első hullámos pa­pagájokat, s ettől kezdve örökre eljegyezte magát - estében vala­mi ilyesmit jelenthet a gyűrűzés fogalma - e ritka elfoglaltsággal. A négy pár színes tollú madár után galambok, mégpedig ma­gyar óriások következtek, s ettől fogva nem volt megállás.- Amíg otthon voltam, nem csináltam „nagyban”, az már Lőrinciben kezdődött 1978-ban - meséli. - Ekkoriban még fő­ként a kanárik érdekeltek, 12 párral indítottam, de persze, voltak galambjaim is, keleti és debreceni pergők. A díszmada­rakat 2000-ig kiállítási szinten tenyésztettem, s akkor hagy­tam abba, amikor már nem volt rájuk elég időm. Azóta kizáró­lag a páva galamboknak szen­telem a szabadidőmet; eleinte színesek is voltak, de jó ideje már csak fehérekkel foglalko­zom, 2007 óta csakis tollas lábú magyar pávával. Gyula olyannyira a meg­szállottjává vált az utóbb emlí­tetteknek, hogy hiába rendel­kezik díszállattenyésztő mes­tervizsgával, másfajta madara immáron nincs is. Hosszan beszél a kiválasztott fajtáról, is­meri minden porcikájukat, ami nem is csoda, hiszen nem telik Samu Gyula úgy látja, ennyi évtized után a madarak mellett el lehet fáradni, de a tevékenység örök időkre szól el családi ünnep anélkül, hogy ne valamilyen, a témába vágó szakkönyvet kapna ajándékba. A padlása falát oklevelek díszí­tik, míg az előszobában serle­gekkel megrakott polc ötlik a látogató szemébe.- Érdekes, mutatós madár - mondja a magyar páváról. - Legyező farok, kidüllesztett begy, hátrahúzott fej és tollas láb jellemzi. Három fajtából tenyésztették ki, aztán hosz- szú évtizedekre elfelejtették, az 1890-ES években angol, skót és indiai pávagalambok keresztezésével Parthay Géza (1861-1914) tenyésztette ki, s 1893-ban mutatta be az euró­pai tenyésztők számára. So­kak úgy tartják, a magyar pá­vagalamb nemzeti kincsünk. A szakmai leírás szerint de- generációs túlzásoktól men­tes, gömbölyded testű, függő­mígnem 2003-ban újra „fel­fedezték”. Rokona az indiai, az amerikai és az angol pávának, ám mégis nagymértékben eltér ezektől. A szakma elismeri, a kiállítások egyik ékessége. Gyula kapcsolata a többi lő­rinci galambásszal emberileg kiváló, ám szakmailag nem sok közös témájuk akad. Míg ugyanis ő egyedüliként díszálla­tot tenyészt, addig a többiek ver­seny- vagy húsgalambokat. Ami - szavaival - egészen más világ. leges tartású farokkal, amely kört alkotva legyezőszerűen nyitott. Melle emelt tartású, a nyak enyhe ívben hátra hajlik. A mérsékelten rövid lábakat az ujjvégekig apró tollak borít­ják. Leggyakoribb színe a fe­hér, a kék és a fekete ritkább. Szelíd, egészséges fajta, a fió­káit kitűnően neveli. A láb­gyűrű mérete 10 milliméter. Hogy a tevékenységet - le­gyen szó bármilyen madárról- milyen magas szinten műve­li, jól bizonyítja az első rangos, még 1981-ben elnyert tenyésztői díjat követő elismerések sora. Hogy csak a legkiemelkedőb­beket említsük, a szövetségtől 1987-ben madarászati diplomát vehetett át kanárijaiért, ’92-ben nívódíjat kapott, s ide sorolhat­juk a mestertenyésztői tanúsít­ványt is. Számos kiállítás, meg­annyi fajtagyőzelem, tiszteletdíj- ami ez esetben nem anyagi juttatást jelent - kíséri pályafu­tását. Legalább hatvan megmé­rettetésen - hazain és nemzet­közin - vett részt, és sehonnan nem tért haza oklevél nélkül. Egyelőre még jól bírja a te­nyésztéssel járó elfoglaltságot, bár saját bevallása szerint néha már elfárad.- Ezért is kellett csökkente­ni a valaha 120 galambos állo­mányt - mondja, ám sietve hoz­záteszi: - Abbahagyni viszont soha nem lehet. Amit tudni érdemes a magyar pávagalambról Farsang idején is sok nívós program várja Hatvanban az érdeklődőket szórakozás A helyeik meg­szokhatták, hogy idényről idényre érdekes és szórakoztató programok várják őket. így lesz ez a farsangi időszakban is. Az Ady Endre Könyvtárban folytatódik a Mindentudás a Könyvtárban és a Magyar klasszikusok új köntösben című előadás-sorozat. A Szé­chenyi Zsigmond Vadászati Múzeum, a Hatvány Lajos Mú­zeum, valamint a Széchenyi Zsigmond Könyvtár is számos programmal készül a követ­kező hetekre. Egyebek mellett január 22-én az érdeklődők meghallgathatják Lator László irodalomtörténész előadását a magyar kultúra napja alkalmá­ból. Január 28-án nyílik meg a Lesznai-emlékév, ami a mú­zeum és a Lesznai iskola köz­reműködésével valósul meg. A Széchenyi Zsigmond Könyv­tár márciusban nyitja meg a Bársony István-emlékévet, s folytatódnak a könyvtár- használati órák és a tudósklub is. A Hatvani Galériában és a Daliban is számos rendezvény lesz, a Közéleti Szalonba idén is sok érdekes vendéget várnak. A Közéleti Szalon következő vendégei a magyar autósport kiemelkedő alakjai lesznek. ■ Hősi halottaikra emlékeztek a Zagyva partján hatvan A Don-kanyarban el­hunyt második világháborús hősökre emlékeztek a város­ban. Az adatok szerint a te­lepülésen élők közül húszán estek el a 2. Magyar Hadsereg tragédiája során. A Belvárosi templomban megtartott szent­misén Koza József prépost imádkozott az elesettek lelki üdvéért, majd az Őrszem-szo­bornál Horváth Richárd pol­gármester mondott beszédet.- Más körülmények között ugyan, de nekünk is küzde- nünk kell a jövőnkért, amit együtt építünk az utókor szá­mára. A magunk helyén és a magunk tehetsége szerint tennünk kell a közösségért: a hazáért, a nemzetért és Hatva­nért - hangsúlyozta. ■ Megszökhetett a „gazdájától” állatkínzás Vastag lánc ejtett mély sebet a kutyus nyakán Fémlopás ipari mennyiségben mindent visznek Sokszor életeket veszélyeztetnek a tolvajok Rettenetes állapotban lévő ku- tyust találtak Hatvan belváro­sában, a Szabadság út környé­kén. A végletekig lesoványo­dott, igen rossz állapotban lévő négylábú nyakára többsoros láncot kötöttek, amely cson­tig hatoló sebet ejtett. Azon­nal nyilvánvalóvá vált, hogy a szerencsétlen jószág nagy erő­feszítések árán szabadult meg korábbi „gazdájától”. Rudas Aranka, a Kutyaszív Alapítvány vezetője elmondta: az elpusztulás határán lévő ebet azonnal orvosi ellátásban részesítették, az egyelőre is­meretlen elkövető ellen pedig állatkínzás miatt feljelentést tettek a rendőrségen. ■ Az igen csúnyán sérült kutyának azonnali orvosi ellátásra volt szüksége Lőrinciben - főként a selypi városrészen - az elmúlt időben általánossá vált a fémlopás. So­kak szerint ennek fő oka, hogy a volt cukorgyár területén vas­telep nyílt, ami „felhívás kerin- gőre” nemcsak azok számára, akik legális gyűjtögetéssel vagy fölöslegessé vált javaik leadá­sával igyekeznek pár forinttal kiegészíteni jövedelmüket, de azoknak is, akik itt próbálják pénzzé tenni bűncselekmény­ből származó zsákmányukat. Mindezek legveszélyesebb következménye, hogy a tolvajok - sokszor pár liternyi olcsó bor reményében - olyasmiket is el­lopnak, amelyek hiánya miatt más emberek testi épsége, szél­sőséges esetekben pedig élete kerül veszélybe. A környéken szinte már sehol nem található fém aknafedél; egyesek nem­csak a közterületeken, de a la­kótelepek magánudvaraiban is saját prédájuknak tekintették ezeket, mit sem törődve azzal, hogy a sokszor növényzet által rejtett gödörbe bárki beleeshet. Ám nemcsak az aknatetők, hanem egyéb, fémből készült tárgyak is felkeltették a bűnö­zők figyelmét. A selypi tó mel­lett lévő kutak fedelétől a sarki élelmiszerbolt láncos korlátjáig, a petőfibányai úti, használa­ton kívüli vasúti híd elemeitől az ipari vágányokig megannyi fémtárgyat elloptak már a tette­sek. A garázsok sincsenek biz­tonságban: előfordult, hogy egy személygautó motorháztetejét lovasították meg ismeretlenek. Az önkormányzatok - főként a lőrinci és a zagyvaszántói, amelyek területén a volt üzemek találhatók - tehetetlenek. Illeté­kesség híján csak jelezhetik a problémát a hatóságoknak, ame­lyek aztán vagy lépnek, vagy nem. Legutóbb Zagyvaszántó határában egy mély aknába zu­hant kutyust kellett kimenteni­ük a tűzoltóknak. Az eset még november végén történt, ám az azonnali bejelentést követően a három méter mélységű akna az­óta is ott tátong, közvetlenül az út mellett. ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom