Heves Megyei Hírlap, 2014. november (25. évfolyam, 255-278. szám)

2014-11-08 / 260. szám

2014. NOVEMBER 8., SZOMBAT HORIZONT 5 Akinek az élete a nyelvtanítás és -tanulás könyvírás A nyolcvanadik évét taposó professzor napjainkban is szinte megállás nélkül tevékenykedik- Évtizedeken át tartó tan­könyvírói munkásság kötődik az Ön nevéhez. Hogyan kezdő­dött ez a tevékenység?- Az is a véletlenen múlott, hogyan lettem én tankönyvíró. A hatvanas években jártunk, és éppen Hatvanban tanítot­tam. A központban elhatá­rozták, hogy új tankönyveket íratnak, és a minisztériumból jöttek véleményeket kérni. Egyikük mondta azt: „ha ilyen jól tudja, hogyan kellene megír­ni, miért nem írja meg?” Ennek a Hangzsíros nevű embernek súgva, ám hallótávolságból el­mondott - és általam meghal­lott - szavaira, majd későbbi biztatására pályáztam, és attól kezdve minden tankönypályá­zatot megnyertem.- Jászapátiról mindenkor nagy-nagy szeretettel beszél. Milyen emlékeket idéz Önben a szülőföld?- Azt kell mondanom, ott érzem otthon magam. Az iga­zi hazám valószínűleg mind­örökké Jászapáti marad, sőt, tősgyökeres jásznak vallom magamat. A szüleim nagy kertje megvan, azt megmű­veltük. Mondták is a szomszé­dok, hogy „hülyék” vagyunk. Tizenkilenc éves koromig él­tem Jászapátin, a háború alatti évet az iskolában kihagytam. Az ok: mire feljöttünk a pincé­ből, eltűnt a vadonatúj cipőm, így nem me­hettem iskolá­ba. Én persze a nagyanyám vászoncipőjét feldrótoztam, és rob bantgatni azért jártam. Orosz tiszti iskolások ott laktak nálunk. Nagyon meg­szerettem az orosz nyelvet és őket is, mert nekem mindent összelopkodtak. Később az iskolában, amikor dr. Győri Gyula tanár úr berekedt, én tanítottam az oroszt - egy­nyelvűén. A gyerekkor nehéz volt, de boldog. Szegények vol­tunk, csakhogy nekem erről nem volt tudomásom. Minden nyáron a paraszti munka volt az életem, amikor is négykor kellett felkelni... „Na gyerek, most hozzáfogunk, amilyen gyorsan csak tudunk, és utá­na csak gyorsítunk” - mondta mindig a jóapám. Névjegy NÉV: Dr. Budai László professor emeritus, az Eszterházy Károly Főiskola Általános és Alkalma­zott Nyelvészeti Tanszékének alapító tanszékvezetője született: Jászapáti, 1934. augusztus 30. család -.felesége, dr Budai Lászlóné magyar, gyors- és gép­író szakos tanár, fia, Budai László kertészmérnök, informa­tika szakos középiskolai tanár, lánya, Budai Andrea ma­gyar-angol szakos középiskolai tanár; menye, dr Horváth Kata­lin orvos, veje, dr Kapus Zoltán orvos; unokák: Gabriella (25), Dániel (23), Veronika (16), Dóra Petra (17), Róza Panna (12) hobbi: többek között az utazás- Akik Önt ismerik, hallatlan munkabírásúnak tartják, aki­nek mindig tervei vannak. Mi motiválja?- Ötvenhét esztendeje, 1957 óta vagyok tanár. Azóta ed­dig hat napot hiányoztam a munkából. Azért kell a folya­matos tevékenység, a tanítás, hogy ne érezzem azt: naplopó vagyok. Mert a paraszti mun­kához képest ez tényleg csak szórakozásnak tűnik. Hob­bim a tanítás, a könyvírás, meg mindenféle írás. Annak ellenére, hogy viszolygok az írásos feladattól, állan­dóan írok valamit, amit bizonyít, hogy 78 köny­vem már meg­jelent, s most ép­pen a nyolcvanadikat készítem.- A véletleneken túl miben rej­lik a sikeresség titka? Van-e valami hiányérzete?- Nem csupán szokásból mondom, mivel ez a valóság: az eredményességhez elen­gedhetetlen a családi háttér is. Minden sikeres férj mögött ott van egy asszony. Én ma­gam egyedül voltam gyerek, de a szülők nagy családban éltek: kilenc, illetve tizennégy testvér. Nekem 42 első unoka- testvérem volt. Én ugyanak­kor egyedül maradtam. Talán ez az egyetlen élmény, amit nem éltem meg: testvért tud­ni magam mellett. Budai László professor emeritus, az Eszterházy Károly Főiskola Általános és Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékének alapító tanszék- vezetője 80 évesen is alkotó­munkával - így nyolcvanas dik könyve megírásával - töl­ti életét. Mint mondja, azért kell folyton dolgozni, hogy ne érezze naplopónak magát. Sike Sándor- Életpálya a nyelvek vonzásá­ban... E címmel írt köszöntőt Ön­ről tíz éve volt tehetséges tanítvá­nya, most dékánja és intézetve­zetője, dr. Zimányi Árpád, és ezt a kifejező címet a 80. születésnap­ra készült írásban is megerősítet­te. Ez utal arra is, hogyan telhet­nek az Ön mindennapjai...- Lényegében ugyanazt csi­nálom, amit 1957 óta tanár­ként, azelőtt pedig diákként: nyelvekkel foglalkozom. Vagy úgy, hogy tanítom, vagy úgy, hogy tanulom. Nehéz elválasz­tani a tanulást és a tanítást. Sokfelé jártam a világban, Ar­gentínától a Hawaii-szigetekig. Igyekszem mindig az ország hivatalos nyelvén kommuni­kálni. Tizenhat éves koromtól van az életemben a nyelv, az­előtt viszont mindenkit leraj­zoltam, aki csak a közelembe került, mert addig rajztanár akartam lenni. A jászapáti gim­náziumba jártam akkor, ám mivel meghalt a rajztanárom, a rajz is megszűnt számomra.- Miként váltott a nyelvre?- Nem csupán erre, de más dolgokra is érvényes, hogy a véletlenek irányították az éle­temet. Volt egy unokabátyám, aki a háború után előbb Né- metrországban, majd Ameri­kában élt, és akkoriban levelet írt édesapámnak. „Jól élünk, de ha tudtuk volna a nyelvet, sokkal könnyebb lett volna. Mondjátok meg a kis Lacinak, hogy tanuljon!” Ennek a levél­nek is betudható, hogy elfogott a kalandvágy. Egyik osztály­társamnak volt egy angolköny­ve, megvettem, és elkezdtem angolt tanulni... Rájöttem, hogy könnyen megy. A latint és az oroszt már tudtam. An­gol szakra jelentkeztem az A nyolcvanesztendős professzor hat és fél évtizede még mindenkit lerajzolt, aki eléje került, így önmagát is... egyetemre. Tanyán laktunk, és a legelső angol szót élőben a felvételin hallottam. A felvéte­li bizottságban a tagok beszél­gettek, és hallottam, hogy el­hangzik: kiváló újságíró lenne belőle. Akkoriban „divat” volt, hogy mindenkit máshová akar­tak felvenni. Mi riasztott el ab­ban a pillanatban attól, hogy újságíró legyek? Az írásbeli házi feladat megírása magyar­ból. Két hétig nyavalyogtam, és az utolsó pillanatban adtam be. Mindezt napi szinten űzni...?! „Ha nem akarják, hogy 10 év­vel rövidebb életet éljek, akkor engedjenek el!” - mondtam ott nekik. Végül mehettem az an­gol felvételizteíő bizottság elé.- Az egyetemi évekről minden­kinek szép emlékei vannak. Ön mire gondol vissza szívesen?- Az egyetemen mindenho­vá bejártam, órákat hallgat­tam minden nyelven. Többek között a méltán világhírű Germanus Gyulához is jártam arabra. Megtanított például ceruzát hegyezni, merthogy az arab íráshoz az nagyon-na- gyon fontos, majd hosszú órá­kon át anekdotázott. Szó ami szó, az egyetemen úgy éltem, mint hal a vízben. 'ÜEGER GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ A kaktusz virága Egerben Újabb zenés produkcióval lép fel Egerben, a Gárdonyi Géza Színház színpadán Détár Eni­kő és Hujber Ferenc. A kak­tusz virága november 16-án, vasárnap este 7 órától látható. A történet ismert: Julien nőt­len, szoknyapecér fogorvos. Stéphanie mogorva, maxima­lista asszisztensnő. Igor fiatal, helyét kereső reklámmodell. Antonia céltudatos, magabiz­tos lány. E nem mindennapi jellembéli és társadalmi hely­zetből fakadó különbözőségek mellett - ahogy az egy kiváló dramaturgiájú darabban lenni szokott - „egy kezdeti füllentés e négy szereplőt képtelenebb­nél képtelenebb helyzetekbe sodorja”. Túlzás nélkül állítha­tó tehát, minden adott egy hely­zetkomikumokban bővelkedő fergeteges vígjátékhoz, amely a hatvanas években a nagysze­rű komédiák egyik „őshazájá­ból”, Franciaországból indult el világkörüli útjára, meghó­dította a Broadway-t is, s egy nagysikerű film - amelyben olyan nagyságok szerepeltek, mint Walter Matthau, Ingrid Bergman vagy Goldie Hawn - forgatókönyvének alapjául is szolgált. Az előadáson Nádas Gábor zenéjét és Szenes Iván dalszövegeit a Chameleon Jazz Band kelti életre. ■ A kassai polgárok a Gárdonyi színházban Egerben vendégeskedik a Kas­sai Thália Színház. November 10-én este 7 órától Márai Sán­dor A kassai polgárok című művét játssza a társulat.- A legendás, de viszonylag ritkán játszott mű egy valódi klasszikus. Nemcsak egy le­gendát láthatunk a helytállás­ról, de azt is, mi húzódik meg a szerelmes lános mester élete 3 mögött - mondja az előadás | rendezője, az egri színház ko- \ rábbi igazgatója, Beke Sándor. I A kassai dóm kőfaragója í. magándémonaival küzd, s ér- J zelmi labirintusba keveredik. I Múzsát talált magának Geno­vévában. Eközben városa, Kas­sa veszélybe kerül, elveszítheti függetlenségét, önállóságát. És eljön az idő, amikor János mes­ternek is választania kell, meg­marad-e teremtő művésznek, képes-e lemondani szerelmé­ről, s felelősséget vállalni a kö­zösségért. A szövevényes kap­csolatokban szerelmi ötszög alakul ki. Kristóf szerelmes Genovévába, János mester szin­tén, mint a múzsájába. Jakab, az aranyműves Olaszországba csábítja Genovévát aranyaival. Ágnes, a feleség szeretné meg­tartani férjét, s végül ő lesz az áldozata a konfliktusnak. ■ Márai Sándor legendás művét a jövő hétfőn láthatják Egerben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom