Heves Megyei Hírlap, 2014. augusztus (25. évfolyam, 178-202. szám)

2014-08-23 / 196. szám

2014. AUGUSZTUS 23., SZOMBAT HORIZONT 5 Akinek az ugrókötél körül forog az élete kovács judit A sikert sikerre halmozó makiári csapatban versenyzőként kezdte, s ma már ő az ifjak edzője Kovács Judit: - Úgy érzem, a helyemen vagyok, hiszen azt csinálhatom, amit nagyon-nagyon szeretek... A júliusi hongkongi világ- bajnokságról tucatnyi éremmel hazatért Makiári Lenksysteme Sport Klub edzője, Kovács Judit maga is világbajnok. És bár élete so­rán gondolta már úgy, nem kéne tovább ugrálnia, hamar változtatott az elképzelésén. Guti Rita- Sportolói, edzői pályádon hová helyezed a legutóbbi világbajnok­ságot, ahol versenyzőként, de elsősorban a makiári csapat si­kereinek kovácsaként, edzőként vettél részt?- A közepére, hiszen azt remélem, innen vezet még út felfelé - mondja a makiári csapat gyermektagjai által vic­cesen csak Juca edzőnéniként emlegetett Kovács Judit. - De komolyra fordítva a szót... Úgy vélem, minden második évben érezhetem magamat a csúcson, ha a világ- és Euró- pa-bajnokságokon elért ered­ményeinket nézem. Az maga a csoda, hogy Makiáron ennyi tehetséges gyerek van, ám az is biztos, hogy a megyeszék­helyen - már csak a nagysá­gából adódóan is - még több lehet. Gondoskodni kell az utánpótlásról, hogy amennyi­ben a ma az élvonalban lévők kiöregszenek, legyen kikkel folytatnunk, hiszen a világ legjobbjaival továbbra is fel szeretnénk venni a versenyt. Konkrétumokat még nem mon­dok, de tény, hogy: Egerben is ugrálunk majd...- Mindig edzőnek készültél?- Nem, sőt... Egy dologban biztos voltam, mégpe­dig, hogy - mivel édesanyám testnevelő ta­nár - pedagó­gus nem leszek. Láttam anyukám példáján, hogy milyen nehéz ez a pálya. Már nem is emlékszem, hogy mindez mikor változott meg, hiszen egy folyamatról van szó. Kez­dődött azzal, hogy 2005-ben elköltöztem Pestre, mert akkor azt gondoltam, abbahagyom az ugrókötelezést, s valami egészen mással foglalkozom majd. Aztán 2006-ban jött egy kis cirkusz... Konkrétan: kiköl­töztem Angliába, ahol egy kis ideig egy cirkuszban ugráltam, majd ott maradtam „normális” munkát végezni.- Miért akartál teljesen szakítani az ugrókötelezéssel?- Tudod, ha az ember élete hosszú éveken keresztül nem szól másról, mint a kemény edzésekről, a versenyekről, s ráadásul még fiatal, akkor tel­jesen érthető, ha úgy látja, bi­zonyára van valami más, sok­kal érdekesebb dolog, mint a napi rutinná váló felkészülés. Ki kellett próbálnom.... Többen is voltak-vannak így ezzel a versenyzők közül. Akkor már másfél évtizedes köteles múlt állt mögöttem. Persze, nem vol­tak konkrét terveim... S lám, milyen az élet, az angliai „nor­mális” munkámat is az ugró- kötelezésnek köszönhetem. Mint utóbb kiderült, azért hív­tak be egy ottani újság kiadó­jába, mert az önéletrajzomban meglátták az ugrókötelezést. Kíváncsiak voltak rám. Végül megkaptam az állást, és másfél évig amolyan lapkiadós me­nedzserféle voltam ott, szóval akkor nem ugráltam.- Egyértelmű volt, hogy a korábbi klubodnál edzőként folytatod?- Igen. De ez is egy folyamat volt, hiszen korábban is taiu't- gattam a kicsiket. Ahogy haza­jöttem, rá egy hétre utazott a csapat Dél-Afrikába. Persze, ezt nem úgy kell elképzelni, hogy nagy megszakítások lettek vol­na, hiszen a kezdetektől nem nagyon volt olyan világ- vagy Európa-bajnokság, ahol ne let­tem volna ott. Az első fotóm, amikor másokat tanít- J gattam, 1998-ból való. Mindig imádtam ezt a sportot, hiszen lehetőséget ad a kreativitásra.- Emlékszel még, hogy a kicsi Juca mikor fogott először ugró­kötelet a kezébe?- Anyukám már ezerszer elmesélte, hogy amikor öt­éves voltam, láttam a tévében amerikai kötélzsonglőröket, és rohantam hozzá a kony­hába, hogy ezt neki is látnia Névjegy: NÉV: Kovács Judit foglalkozás: a Makiári Lenk- systeme Sportklub edzője született: Kerepestarcsa, 1984 család: Makiáron nőtt fel, szü­lei ma is ott élnek, egy bátyja van; a párjával Egerben él. ELSŐ EREDMÉNYE UGRÓKÖTELE­ZÉSBEN: országos bajnok gyer­mek korcsoportban (1992). LEGNAGYOBB SIKEREI: többszö­rös magyar bajnok; Európa-baj- nok csapatban: 1999, 2000, egyéniben: 2000, 2002, 2004; csapatban világbajnok 2004. tisztségei: a Magyar Ugrókö­teles Szövetség főtitkára, az Eu­rópai Ugróköteles Szövetség el­nökségi tagja kell. Persze, az én történetem szerencsés folytatásához az kellett, hogy anyukám itt, Makiáron testnevelő tanár le­gyen, akit szintén megfogott ez a sport. Akkoriban a makiári iskolában még tornaedzések voltak, és először itt kezdtünk el kötelezgetni, majd szép las­san a kötélugrás lett a fő. 1989- et írtunk, s akkor tartották az első köteles tábort Zánkán. Ma már mosolygok a dolgon, de tény: akkortájt nagy teljesít­ménynek számított, ha valaki egy perc alatt 100-at csinált gyorsaságiban. Manapság fél perc alatt tudunk ennyit. Van­nak, akik könnyedén.- Mondjuk az én lányom hiába lát műkorcsolyát a tévében, s jön hozzám, hogy tanítsam meg ne­ki.... Nagy mázli egy olyan anya a családban, mint a tiéd, nem?- Ezt nem is tagadom. Az, hogy ma Makiáron van egy nemcsak országszerte, de világviszonylatban is jegyzett ugrókötélcsapat, mindenkép­pen édesanyám, Kovácsné Far­kas Zsuzsa érdeme. Számomra mindez nagyon előnyös volt, még ha ezt nem is volt mindig könnyű megélni. Mert én ak­kor is „otthon” voltam, amikor éppen edzettem. És hát, nem mehettem haza nyafogni, hogy kemény volt az edzőm...- Emlékszel az első nagy sikerre?- Lehet azt elfelejteni...? 1992-ben országos bajnok let­tem a gyermek korcsoportban. Megvan az a kupám is, akár­csak az összes többi érem. Nyolcesztendős voltam akkor. Bele se gondoltam, hogy alig négy évvel azután történt mindez, hogy először kötelet fogtam a kezembe. Mi tagadás, nagyon szép időszak volt.- Többször tapasztaltam, hogy mindazoknak, akik először látják, mit műveltek a kötéllel, először leesik az álluk, majd megjegyzik: ezek nem normálisak...- Való igaz, nem vagyunk normálisak... Mindnyájan megszállottak vagyunk, dehát csakis így lehet valamit ko­molyan csinálni. A gyerekek a mostani világbajnokság előtt is, akárcsak a többi felkészü­lési időszakban, zokszó nélkül jönnek, hogy napi hat órán keresztül hajtsák a kötelet. Merthogy kizárólag így szület­hetnek jó eredmények: iszonyú sok belefektetett munka révén.- És neked mit adott ez a sport?- Mindent... Azt, hogy a he­lyemen vagyok, s azt csinálha­tom, amit nagyon szeretek. És persze, abban is teljesen biztos vagyok, hogy Makiár az a hely, ahonnan a létező legjobb volt elindulni. PILLANATKÉPEK A GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ ÉLETÉBŐL ^EGER GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ A színház segíthet értelmiségivé válni A 2014/2015-ös évad során is folytatódik az együttműködés az egri főiskola és a Gárdonyi Géza Színház között.- Az elmúlt évek csöndesek voltak a színház és a főiskola kapcsolatában - mondja dr. Liptai Kálmán, az egri Eszter- házy Károly Főiskola rektora. - Ám beiktatásom után fel­keresett Blaskó igazgató úr, s megbeszéltük, hogy kölcsönö­sen szeretnénk, ha a főiskolai hallgatók nagyobb számban je­lennének meg az előadásokon. Már az első Eszterházys-es- ten megtöltöttük a nézőteret. Aztán szót váltottunk olyan Dr. Liptai Kálmán támogatná a főiskolások színházba járását együttműködésről is, amely­nek révén hallgatók is meg­mutathatnák magukat a szín­padon. Fontos, hogy a hozzánk járó diákok színházi kultúrát is magukba szívjanak, akár úgy is, ha kicsit a zsebünkbe kell nyúlnunk. Idén két elő­adást illesztünk a bérletbe, de még nem választottuk ki, me­lyik legyen az a kettő. Jó szokás színházba járni, s vigyázunk rá, hogy megmaradjon e lehető­ség, mely az értelmiségivé vá­lás egyik építőköve. A magam részéről nagyon hiányolom a a világnak azt az érzelmekkel te­li részét, amit a színház jelent. A teátrumot támogatják Támogatók nélkül a színház­nak is nehéz lenne az élete. Most két szponzor mondja el, miért is tartják fontosnak a művészetpártolást.- A gasztronómia és a kul­túra között sok összefüggés van, s a maga módján mind­kettő formálja az emberek ízlésvilágát - vallja Gál Gábor, a Zsálya Bisztró tulajdonosa. - Egerben remek színház műkö­dik, ezért gondoltam úgy, hogy támogatom a teátrumot. Bár a munkám miatt ritkán jutok el az előadásokra, ám - amikor csak tehetem - szívesen ellá­togatok Thália templomába, vagy hívom meg a művészeket a Zsályába előadóestet tartani, netán főzni is.- A színházzal való kap­csolatunkat a nyitottság, a ru­galmasság jellemzi - mondja Smuczer Irén, az Agria Travel ügyvezető igazgatója. - Nem­csak utazások, rendezvények szervezésével foglalkozunk, de az Egerbe látogató csoportok programjaival is, amikbe be­építjük a kulturális eseménye­ket, így a színházi előadásokat. Közel tíz éve sikeresek az év eleji céges rendezvényeink, amikor 250-300 jegyet értéke­sítünk. Ez az együttműködés mind a teátrum, mind a mi számunkra előnyös. ■ A A i > N I*

Next

/
Oldalképek
Tartalom