Heves Megyei Hírlap, 2014. augusztus (25. évfolyam, 178-202. szám)

2014-08-02 / 179. szám

2014. AUGUSZTUS 2., SZOMBAT MEGYEI KORKÉP 3 Imára hív és beszélget is müezzin Hetente négyszer hallható éneke az egri minaretből Hikmet, miután lejött az egri minaretből, szívesen fotózkodik a turistákkal, s örül, ha beszélgethet az emberekkel az iszlám vallásról és kultúráról HÍRSÁV Bizonyítási kísérlet az M3-as autópályán Füzesabony, kál A szombat­ról vasárnapra virradó éjjel lezárják az M3-ast egy tavaly szeptemberi baleset miatt, mivel az ügyben bizonyítási kísérletet végeznek a nyomo­zók a sztráda Kál és Füzesa­bony közötti szakaszán - tu­datta a Heves Megyei Rend­őr-főkapitányság. A rendőrök a lezárás idején - augusztus 2- a 22 óra és augusztus 3-a 1 óra között - a forgalmat a 3- as főközlekedési út Kál és Füzesabony közötti szakaszá­ra terelik. ■ SZ. Z. „Kétszázhúsz felett” a kiskörei strandon kisköre A Hal-Vad Főző Fesztivál idejére tervezett, de a rossz időjárás miatt el­halasztott Neoton Família elő nagykoncertet jövő szer­dán, este 7-kor tartják meg a szabadvizű strandon - tá­jékoztatta lapunkat a helyi Tourinform Iroda. ■ SZ. E. Nyáron újítják a belterületi utakat tenk Munkával telik a nyár - tudtuk meg Szopkó Tamás polgármestertől. Elkezdődött az útfelújítás, melynek so­rán 750 négyzetméteren zúzottköves felülettel látják el az eddig még, az őszi-téli csapadékos időben nehezen járható fóldutakat. Mintegy 1400 négyzetméteren új aszfaltréteget kap Tenk eddig legrosszabb állapotban lévő belterületi útja is. Az érintett szakaszokon a kivitelező új útpadkát is készít, biztosítva ezzel a csapadékvíz elveze­tését. A munkálatok a többi belterületi út kátyúzásával fejeződnek majd be. ■ SZ. E. Szopkó Tamás Egri lányt vett feleségül, így került Egerbe, ahol sokan ismerik, mint müezzint. Hikmet Demir a muszlim hí­veket hívja imára, de tudja: a turisták is kíváncsiak rá. Pócsik Attila Délután öt óra előtt már gyüle­keznek a turisták az egri mina­retnél. Kétségtelen, egész nap sokan keresik fel a műemléket, ám ez idő tájt még annál is töb­ben. Ekkor hívja ugyanis imára az iszlám híveket a müezzin. Hikmet Demir hat éve érkezett a hevesi megyeszékhelyre, egy egri lányt vett ugyanis felesé­gül. Mint mondja, korábban nem sokat tudott a városról, el­sősorban inkább Budapestről, Szigetvárról és Bugáéról hallott.- Nem ismertem Eger történel­mi vonatkozásait sem, kicsit fur­csa volt az egész - meséli. - Azt viszont biztosan éreztem, hogy valami hiányzik, jelesül, hogy az itt élők nem ismerik az iszlám vallást és kultúrát, csak nagyon keveset tudnak róla. Arra gon­doltam, fontos, hogy megmutas­sam, nem kell idegenkedni tőle: nekünk Allah, nektek Isten, de a többi végső soron ugyanaz. Mi Törökországban másként gon­dolkodunk a magyarokról, mint ők rólunk. Úgy tanuljuk, testvé­rek vagyunk, ám manapság so­kan azt hiszik, minden muszlim terrorista, pedig ez a legnagyobb ostobaság! Minden néphez tar­toznak jó és rossz emberek. Én például már évek óta itt élek, és senki nem mondhatja rám, hogy rossz lennék. Jó, persze vannak hibáim (mi úgy mondjuk, nem vagyok fehér, mint a tej), de soha senkinek nem ártottam. Persze, felmerül a kérdés, hogyan lesz egy török fiatalem­berből müezzin Egerben. Mi az, ami miatt felmegy a minaretbe? Turisztikai attrakcióról van szó, vagy vallási okról? Nos, a válasz összetett, de inkább az utóbbi volt az indok.- Két éve gondoltam rá először, hogy imára hívjam a muszlimo- kat. A polgármesteri hivataltól hikmet demir elárulta, ritkán készít magyar ételeket, lévén sertéshúst nem eszik, de na­gyon szereti például a pala­csintát és a kürtőskalácsot. Sok barátja van, szívesen be­szélget az emberekkel, s persze magyar zenét is hallgat, pél­dául Republicot. Éppen ma in­dul haza, két hétre, két év után, ami nagyon hosszú idő. kértem engedélyt, s a nyári tu­rista-szezonban minden csütör­tökön, pénteken és szombaton hallható az énekem. A pontos imarendet, s mindent, ami szük­séges a hivatáshoz, Törökország­ban tanultam. Ez ugyanis elen­gedhetetlen, hiszen a müezzin tanuló, azaz nem muszlim pap, hanem annak ta­nítványa. Amikor először énekel­tem, az emberek megálltak, majd csodálkozva kér­dezgettek, én pedig beszéltem nekik a hitemről, s ez talán a legfontosabb. Számomra mind­egy, hogy egriek, vagy turisták, a fontos az, hogy megismertes­sem velünk az iszlám kultúrát. A legtöbben nyilván elsősorban arra kíváncsiak, hogy miről éne­Bár szeret Egerben élni, s itt is képzeli el a jövőjét, a beszélge­tésünk során többször kiemel­te: hiányzik neki a hazája. Nem egy-két dolog, hanem ma­ga az otthon. Ahogy fogalmaz, az egrieknek is honvágyuk van, ha elmennek például Győrbe vagy a Balatonhoz, ért­hető hát, ha ő is gyakrabban szeretne hazalátogatni. kelek. Röviden úgy mondhat­nám el, „Allah a legnagyobb. Ta­núsítom, hogy nincs más isten, csak Allah. Tanúsítom, hogy Mo­hamed Allah prófétája. Gyertek imádkozni!” A kaftánom már itt készült, olyan mint az erede­ti, bár otthon minden müezzin más színűt hord. Sőt, még az énekstílusuk is különböző! Azt is el kell mondjam: Törökországban nem egy minaret van egy városban, hanem minél nagyobb a telepü­lés, annál több, Isztambulban például hat található! Persze, job­ban vigyáznak is rájuk, ahogy itt is időről időre restaurálják a templomokat. Hikmet - aki az egyetlen török Egerben - Isken- derunban született, s édesapját nyomdokait követve szakács­nak tanult. Egerben is üzemel­tetett egy török éttermet, amely 2012-ben zárt be, az apartmanja azonban működik. Magyarul az „utcán” tanult, úgy, hogy beszél­getett az emberekkel. Végzett masszőr, a bizonyítványát is itt szerezte, magyar nyelven, amire különösen büszke. Munka után, hetente négyszer mássza meg a minaret szűk csigalépcsőit. Amikor ez szóba kerül, nagyot sóhajt, majd nevetve hozzáteszi: mind a 97-et... Szolgálnak és... azt senki sem hihette komo­lyan, hogy két hét alatt ren­det lehet tenni. A 2010-ben elhangzott mondatot azóta is sokszor a belügyminiszter fejére olvassák. Na persze, igazuk van, nem lett rend, igazából látványos javulás sem, másrészt ha valaki közszereplőként támadható kijelentést tesz, azt támadni is fogják, legalábbis egy de­mokráciában. az új, kétmilliárdos köz- biztonsági program céljaival nem vitatkozunk. Sőt, nem tagadjuk el, mi is nagyobb rendet, biztonságot aka­runk! A rendőrségi kiadá­sokon felül járó, sok túlóra­pénzt is tartalmazó keretből legalább azok a zsaruk, akik hajlandóak többet dolgozni, így többet kockáztatni, több pénzhez jutnak. Nyilván­való, hogy nincsenek túl­fizetve, s mégiscsak minket szolgálnak - akár védenek, akár félnek. az ember persze igazságta­lan. Amikor látja az utcán a rendőrt szembejönni, s már esteledik, percekkel előtte pedig elment mellette egy gyanús alak, fellélegzik, megnyugszik. Ha azt látja, hogy a hajléktalant igazol­tatják, csak mert ücsörgött a belvárosi pádon, vagy felmegy benne a pumpa (spéciéi bennem fel), vagy nagyon is egyetért. akkor azonban, amikor le­intenek az út mellett, csak hogy benézzenek a csomag­tartóba, vagy nagyszerű fel­vételeket készítenek, amint elhaladunk az autónkkal, már kevésbé tudjuk szeretni a munkájukat végzőket. akárhogy is, minden utca­sarokra nem lehet (nem is kell) rendőrt állítani. De ha tényleg javul valami, a ma­gam részéről nem bánom a pénzt, annyi mindenre el­szórták már. na persze, ehhez ne csak a statisztikák javuljanak (azok fognak), hanem a valódi biz­tonságérzetünk is. Palacsinta, kürtőskalács és egy kis Republic ■ „Mi odahaza gyer­mekként megtanul­juk: törökök és ma­gyarok testvérek.” PILLANATKÉPEK A GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ ÉLETÉBŐL Seger GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ Látványos előadás lesz A cigánybáró új impulzusokkal járó közös munka kezdődött a GGTánc Eger és a Dunaújvárosi Bartók Táncszínház között. Együtt vi­szik színre A cigánybáró című táncjátékot, és ennek ifjúsági változatát, a Szaffi című mese­játékot, melynek koreográfiáját Topolánszky Tamás tagozatve­zető és Vári Bertalan, a dunaúj­városi társulat művészeti veze­tője készíti. A cselekmény a XVIII. szá­zadi Magyarországon játszó­dik, a délvidéki Bánságon, ahol a török rombolás következté­ben a végtelen mocsár az úr. A semmi közepén azonban egy meglepő szövetség virágzik és száll szembe a történelem és a természet pusztító sodrásával: a temesvári Mehmed basa és a tehetős Botsinkay Gáspár külö­nös barátsága... A mű történel­mi és etnikai háttere valóságos kincsesbányának tekinthető egy táncszínházi produkció szá­mára. A magyar mellett a szerb, a cigány, a török, és persze az osztrák kultúra elemeit idézi. A modem és autentikus elemek keveredésével, egy olyan művé­szi kifejezésmód jön létre, mely közvetíti a múlt értékeit, ám a mai fül és szem számára is köny- nyen befogadhatóvá teszi. ■ A munka elkezdődött: a táncművészek két darabot próbálnak egyszerre Kinevetjük a halált... ezt csak remek színészekkel lehet megcsinálni - mond­ta Csiszár Imre rendező a Grace és Glóra készülő őszi bemutatójáról. Tom Ziegler darabját Tímár Évával és Dimanopulu Afroditével lát­hatja majd a közönség a stú­diószínpadon október 3-án. Hátborzongatóan szép tör­ténet, életről, halálról, igazi jutalomjátékkal, amely min­den bizonnyal a publikum egyik kedvence lehet.- Az előadás nagyon ér­dekes parafrázis. Arról szól, hogy van egy haldokló öreg­asszony, akit már hazakül- denek a kórházból. Van egy hospice szolgálat, amely a végstádiumban lévő időse­ket gondozza. A két nő egyre több időt tölt együtt, eköz­ben a fiatalasszonyról ki­derül, hogy rossz élete van, meghalt a gyermeke, rossz a házassága. Az öregasszony pedig egyre virgoncabb. A darab végén már ő menti meg az öngyilkosságba me­nekülő másikat. Egymásra vannak utalva, mindkét sze­rep nagyon kitárulkozós, a színésznek ki kell bontani. Engem az fogott meg benne, hogy bűbájos élethelyzet, tu­lajdonképpen kinevetjük a halált. ■ t i r f

Next

/
Oldalképek
Tartalom