Heves Megyei Hírlap, 2014. augusztus (25. évfolyam, 178-202. szám)

2014-08-15 / 190. szám

2 2014. AUGUSZTUS 15., PÉNTEK ALMANACH - KISFÜZES A művelődési ház húszmillió forintból újult meg idén nyáron. A kisfüzesiek októberben vehetik birtokukba. A legkisebb falu a legszebb összegzés Kisfüzesen nem mondanak le legfontosabb céljukról Nyugodt szívvel adja át utódjának a stafétabotot MENYHÁRT IMRE hat egy­mást követő, eredményes önkormányzati ciklust tud­hat maga mögött. Mondja, örömmel tölti el, hogy ennyi éven át a kisfüzesiek töret­len bizalmát élvezhette, s a lehetőségeihez képest igye­kezett mindent megtenni a helyiek képviseletéért. Idén ősszel nyugdíjba vonul, s reményei szerint több időt fordíthat a családra és ked­venc hobbijára, a természet- járásra és a vadászatra. Azt is mondja, hogy a leg­emlékezetesebb évek azok voltak, amikor sikerült megszervezni a falunapo­kat. Ezekre az ünnepekre mindig hazatértek az el­származott kisfüzesiek és a szomszéd településekről is sokan látogattak el hoz­zájuk. Nagy bánata, hogy szponzorok és anyagi tá­mogatás híján az elmúlt időszakban nem sikerült tető alá hozni a kisfüzesiek legnagyobb találkozóját. Abban bízik, hogy utódja nagyobb sikerrel áll neki a szervezésnek. Arra a kérdésre, hogy mit kíván az elkövetkező idő­szakra a faluban élőknek, így válaszol:- A leginkább azt, hogy szeressék és tiszteljék egy­mást a jövőben is, mint ahogy az elődeik tették. Legyenek büszkék azokra az értékekre, amik körül­veszik őket, és fogadják nyílt szívvel azokat a leen­dő új lakókat, akik itt sze­retnének új otthonra lelni, esetleg családot alapítani. Mert Kisfüzes ugyan a leg­kisebb, ám a legszebb is a megyei falvak között. Menyhárt Imre Megyénk legkisebb települé­sén, Kisfüzesen a legnagyobb érték a csend, a biztonság és a nyugalom. Ez a három adottság mindig is vonzotta a városlakó kirándulókat. Ez ma is így van. Aki valaha megfordult már az alig kétszáz lelkes Kis­füzesen, az szinte biztosan megfogadja: ide még biztosan visszatér. Az aprócska telepü­lésen összetartó, egymást se­gítő emberek élnek, amolyan nagy családként. A gyönyörű természeti környezet, a csend, a tiszta levegő évek óta arra inspirálja az erre kirándulókat - magyarokat és külföldieket egyaránt -, hogy hétvégi üdü­lőt vásároljanak családjaik szá­mára. Az elmúlt években né­miképp megtorpant az érdek­lődés az itteni ingatlanok iránt, ám a válság elmúltával abban bíznak, hogy ismét megélén­kül a kereslet. Menyhárt Imre polgármester azt mondja: hogy az utóbbi négy évben nem tör­téntek látványos fejlesztések a faluban, a legnagyobb beruhá­zásnak a kultúrház felújítása számít, amit idén októberben adnak át. Erre 20 millió forin­tot nyertek pályázaton.- A régi parasztházakat már korábban megvásárolták és szépen felújították. Sokan csak a hét végét töltik itt ki- kapcsolódással, felüdüléssel. Számunkra az ő kényelmük legalább olyan fontos, mint a törzslakosságé. Az elmúlt év­tizedekben azért tűztük ki célul a közműhálózat kiépí­tését, a közvilágítás korsze­rűsítését, valamint néhány belterületi utunk felújítását, hogy mindenki komfortosan érezze magát. Pályázati se­gítséggel sikerült az orvosi rendelőnket is felújítani, aka­dálymentesíteni, ami különö­sen az idős emberek számára nyújt biztonságot. Sajnos, az elmúlt ciklusban a kis ön- kormányzatok - köztük mi is - viszonylag kevés olyan Menyhárt Imre szerint a követ­kező évek további kiemelt felada­ta marad a lobbizás a bekötő átért, s ugyancsak megoldandó kérdés marad a szennyvízberu­házás megvalósítása. Nagy remé­nyeket sajnos nem tudnak fűzni ez utóbbihoz, mivel ilyen parányi településnek nincs lehetősége pá­állami támogatást kaptak, amely segítette volna a fejlő­désüket. Pályázni pedig önerő hiányában nem tudunk. Ettől függetlenül a legfontosabb fel­adatunk a közösen fenntartott intézményeink finanszíro­zása. Mivel hosszú évek óta helyben nincs se óvoda, se is­kola, fontos számunkra, hogy a gyermekeink a pétervásárai intézményekben jó körülmé­nyek között tanulhassanak. Ezért is nagyon örülünk min­den olyan fejlesztésnek, ami a Tamási Áron Általános Is­kolában vagy a péterkei óvo­dában valósult meg az elmúlt időszakban. lói felszerelt in­tézményekben a gyermekeink is több esélyhez juthatnak. A szülők is méltányolják, hogy korszerűbb intézményekben lyázni, s a vezeték kiépítése is rendkívül költséges lenne. Arról már nem is beszélve, hogy a kis kapacitás miatt sem lenne kifize­tődő a rendszerre csatlakozni. Szeretnék a jövőben a csapadék­elvezető rendszert is megnyugtató módon kiépíteni, mivel a hegyek­ből lezúduló csapadék időnként tanulhatnak a gyerekek - so­rolja a falu első embere. Áz elmúlt négy év eredménye között lehet megemlíteni azt is, hogy a közmunkaprogramban alkalmazott 6-7 ember segítsé­gével rendben tartották a köz­területeket, a temető környékét. A polgármester elismeri: bár a belterületi útjaik állapo­ta viszonylag jó, a pétervásárai bekötőút egyre szörnyűbb álla­pota komoly probléma. Ahhoz, hogy ez a varázslatos kis falu benne maradhasson a térségi vérkeringésben, a legfontosabb feladat, hogy az odavezető, né­hány kilométeres út járható legyen. Hoszú évek óta igyek­szenek minden fórumon szor­galmazni ennek megoldását, azonban ebben eddig nem si­került eredményt elérni. sok kárt okoz az ingatlanokban. Ezek a feladatok azonban már az újonnan megválasztott polgár- mesterre várnak majd, mivel Menyhárt Imre 24 év szolgálat után idén nyugdíjba vonul. Utód­jának azt kívánja, hogy a közös célokért együttműködő képvise­lőkkel dolgozhasson együtt. KISFÜZES Polgármester: Menyhárt Imre Körjegyző: dr. Varga Attila Aljegyző: dr. Kerekes Tibor A képviselő-testület tagjai: Bíró lózsefné, Botlik Károly, Végh Ferenc, Unger Mária Jellege: zsákutcás kistelepülés Lakosság lélekszáma: 160 fő Kisebbségi önkormányzat: nincs Községháza címe: 3256 Kisfüzes, Szabadság tér 2. Intézmények: művelődési ház, telefon: 36/368-825 Ügyfélfogadás: a lakosság igénye szerint Vállalkozások száma: 5 Alapítvány: Fűzfa Alapítvány Vezetője: Szentesi Tímea Községtörténet: A település első okleveles említése 1296-ban történt Fyzes névalakban. 1311-ben Károly Róbert Tamás erdé­lyi vajdának adományozta. 1426-ban az Ivády-család birtokába került, 1489-ben a település új tulajdonosa a Kormos-család volt. 1549- ben több köznemesi család birtokolta. 1552-ben a törökök elpusztí­tották, s a XVII. században is végig lakatlan maradt. A későbbiekben az Okoli- csányi- és a Gellén-családok népesítették be a pusztát. Az oldalt szerkesztette: Barta Katalin Fotózta: Gál Gábor A NYUGALOM IS HOZHAT FEJLŐDÉST MIT TARTANAK FONTOSNAK A TELEPÜLÉSEN ÉLŐ ISMERT, ELISMERT EMBEREK? Szabó Róbert, A MEGYEI KÖZGYŰLÉS ELNÖKE Kistelepülések esetében foko­zottan érvényes, hogy meg kell találni és meg kell mutatni az ott élőknek azokat az adottsá­gokat, amelyek még élhetőbbé teszik a falut. így lehet meg­állítani az elvándorlást, ami az egyik legnagyobb probléma. Ha az adottságok miatt nem jöhet szóba például az iparosítás, ak­kor a mezőgazdaság fejlesztésé­vel, és a nyugalmas, egészséges élet feltételeivel kell vonzóvá válni. Kisfüzesen erre is akad jó példa, itt van az ország egyik juhászati mintatelepe. A megyei önkormányzat már a terület- fejlesztési feladatok tervezésénél is figyelembe veszi ezeket a ki­hívásokat. A kormányzat az előző ciklus­ban véget vetett annak az adós­ságspirálnak, amelyben hosszú évek óta vergődtek a települések Heves megyében is. Az állam a helyi önkormányzatoktól át­vállalta az adósságaikat, így a települések most tiszta lappal tervezhetik jövőjüket. Kisfüzes is megszabadult az adósságától, nyugodtabban lehet a jövőbe tekinteni. Persze, akad még feladat, mint például a rossz ál­lapotú Pétervására-Kisfüzes út felújítása. Keressük a megoldási lehetőséget, ahogy, ha rajtunk múlik, a következő ciklus során minden rendelkezésre álló esz­közzel segítjük a fejlődést. Sze­retnénk, ha a legfontosabb cé­lunk, az élhetőbb Heves megye előnyeit Kisfüzesen is éreznék. Dietrich János VÁLLALKOZÓ- Több mint harminc éve köl­töztünk ide a Dunántúlról. Juh­tenyésztéssel 2001 óta foglalko­zom, s mintegy száz hektáron gazdálkodom. Jelenleg 170 texel juhot (a világ legjobb hú­sú juha) tartok, s nemrégiben vehettem át a Magyar luh- és Kecsketenyésztő Szövetség által alapított bemutató mintatelep elismerést. Ennek őszintén örülök, annak viszont már ke­vésbé, hogy a magyar falvak lassú sorvadásra vannak ítélve, s hogy elveszítették egykori önfenntartó, önellátó képessé­güket. Szomorú, de sajnos ez Kisfüzesre is igaz. Kovács VÁLLALKOZÓ- Kisfüzes ideális hely a gaz­dálkodásra, különösen az állattartásra. Mi évek óta búr kecskék tenyésztésével foglal­kozunk, s büszkén mondhatom, hogy nemcsak itthon, hanem külföldön is nagyon kelendő a portékánk. Nagyon szeretünk itt élni, azonban néhány dolog enyhén szólva is bosszantó. Ilyen például az idevezető út silány állapota. Sajnos, emiatt egy gépkocsink is tönkrement az elmúlt években. Azt gondo­lom, hogy aki ezt a problémát orvosolni tudja a jövőben, an­nak különösen hálás lesz a kis- füzesi közösség. Kovács Róbert őstermelő- Sok szállal kötődöm Kis­füzeshez. Mivel a családom is itt él, úgy gondolom, hogy soha nem fogunk innen elköltözni. A kisfiam két és fél éves. Sze­rencsére ilyen helyen nem kü­lönösebben kell félteni majd, ha cseperedik, hiszen a közbizton­ság nagyon jó, a csend, a tiszta levegő, a gyönyörű természeti környezet ideális a gyermekne­velésre. Úgy vélem, nagyon jót tenne a falunak, ha több mun­kalehetőség akadna itt helyben, vagy a környéken, mivel egye­lőre csak a közmunkaprogram nyújt némi megélhetést az em­bereknek. Menyhárt Imréné VÁLLALKOZÓ- Évtizedekkel ezelőtt kerültem Kisfüzesre, s ennyi idő után elmondhatom: nagyon sok min­den ideköt. Gyönyörű, nyugodt, csendes kis falu ez, nagy kár, hogy folyamatosan fogyatkozik a lakosság, s hogy egyre keve­sebb a fiatal. Miután a kisboltot és a helyi kocsmát is én üze­meltetem, szomorúan kell meg­állapítanom, hogy mára nagyot változott a világ. A forgalom nagyon megcsappant, mivel az itt élők java része - hasonlóan a más falvakban élőkhöz - a nagyobb bevásárlóközpontok­ban veszi meg a legfontosabb dolgokat. 1 v * » 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom