Heves Megyei Hírlap, 2014. július (25. évfolyam, 151-177. szám)

2014-07-03 / 153. szám

2014. JULIUS 3., CSÜTÖRTÖK MEGYEI KÖRKÉP 3 HIRSAV Tárlat nyílik a zsidó nép hányattatásairól egér A magyar holoka- uszt-emlékév 2014 program­jaihoz csatlakozva pénteken 15 órakor Szimbiózis címmel kiállítás nyílik a Zsinagóga Galériában. H. Szilasi Ágota művészettörténész elmondta: a tárlaton látható alkotások a magyar-zsidó együttélés mellett a zsidó nép hányatta­tásairól is beszélnek. ■ SZ. E. Követelik a nyári olvasótábort a fiatalok tiszanána Ötödik alkalom­mal szerveznek olvasótábort nyári szünidejüket töltő diákoknak a Fekete István Könyvtár Kulturális és Sza­badidő Központban. Lázár Tünde, a bibliotéka vezető­je szerint a fiatalok szinte követelik, hogy legyenek elfoglaltságok e hónapokban is. Mindennapra igyekez­nek változatos programokat összeállítani. Tavaly kirán­dultak a Tisza-tó mentén, és rovarlesen is jártak. ■ SZ. E. A megtalált hagyomány és az önfenntartás átány A Fél Edit Közössé­gi Térben mutatták be az Átány, a megtalált hagyo­mány és az önfenntartás című kiadványt, amely a dél-hevesi települést bemuta­tó néprajzi sorozat harmadik része. A kötetben azok a ta­nulmányok olvashatók, ame­lyek elhangzottak azon a de­cemberi konferencián, ahol bemutatták az önfenntartó település modellprogramját, s ahol előadást tartott Gön­czi Mihály polgármester is. A bemutatón részt vett Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Ku­tatóintézet elnöke. ■ SZ. E. Gönczi Mihály polgármester Sürgősségi: az elfolyó idő sbo Ha még nem érezted igazán rosszul magad, itt jó esélyed van rá A vánszorgó percek hosszú órákká lesznek a sürgősségin, ahol látszólag mindenki teszi a dolgát, ám a helyzet mégsem szívderítő. Képünk illusztráció. „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel” - ez az idézet motoszkál a fejemben azon élményeim után, ami­ket az egri kórház sürgősségi ügyeletén szereztem. Barta Katalin Az ember nem passzióból kerül a megyei oktató kórház sürgős­ségi ügyeletére (SBO). Ám, aki csak egyszer is megfordult itt, legközelebb már tudja, hideg élelem és nyugtatótabletták nélkül aligha lehet átvészelni a több órás várakozást. Átlagos hétköznap, a ko­ra délutáni órákban egy idős, gyomorpanaszokkal küszkö­dő hozzátartozót kísérek az SBO-ra, természetesen a házi­orvos beutalójával felszerelkez­ve. Már a váróba lépve elakad a lélegzetünk. Legalább harminc ember üldögél a sorára várva, így hát ülőhely nincs. Néhány odagurított betegágyon fél­ájult, idős emberek fekszenek csapzottan, kiszolgáltatottan, személyes holmijuk kupacba gyűrve a lábuk mellett. A betegfelvételnél még min­den simán megy. Adatok gyor­san rögzítve, vérnyomás meg­mérve, aztán jön a várakozás..., s persze, a sorstársakkal való beszélgetés. Kiderül, a vizsgá­latra várók közül nagyon sokan délelőtt 10-11 óra óta ülnek, áll­nak, kínlódnak itt. A szerencsé­sebbeket néhány óra elteltével már látta orvos, így műszeres vizsgálatra (röntgen, ultrahang, CT) várnak, „természetesen” szintén több órája. Kimegyek az udvarra kávéz­ni, cigarettázni, ahol különféle kórházi emberekkel, beteghor­dóval, orvossal, mentőápolóval elegyedek szóba. Ha már így alakult, mindegyiktől megkér­dem, mi az oka, hogy az isten­nek se halad a sor, s hogy csak nem fogynak a betegek. Szó mi szó, érdekes válaszokat kapok...- Ez csak a kórházak egy ré­szében működik így - mondják egymástól függetlenül. - Az a baj, hogy mindenki nálunk köt ki, sokszor teljesen indokolat­lanul. A hiányosan felszerelt háziorvosi rendelőkből azonnal ideutalják a betegeket, mert a legegyszerűbb vizsgálatokat sem tudják az alapellátásban elvégezni, de a felnőttorvosi ügyeletekről is ide irányítják a gyengélkedőket. Ehhez jön­nek még azok, akik mindenféle beutaló nélkül jelennek meg nálunk, mivel tudják, ha szak­orvoshoz kérnek időpontot, a vizsgálatokra sokszor hosszú hónapokat kell várni. Akad­nak aztán olyan visszajárok is, akik egy szimpla fejfájással is itt landolnak. Innen senkit nem lehet elküldeni, akkor sem, ha sejtjük, hogy olyan betegek­től veszik el az időt, az ener­giát, akiket valóban sürgős­séggel kellene ellátni... És ha mindez nem lenne elég, arról is érdemes beszélni, hogy eny- nyi betegre alig jut orvos... Ma például a radiológián egyetlen orvos van ügyeletben. 0 végzi az összes műszeres vizsgála­Vajon változik majd valami is a fejlesztés után...? szinte szégyellem, hogy egy gyomorfertőzés miatt foglaltuk a helyet cirka hat-hét órán ke­resztül, s hogy megúsztuk egy görcsoldó recepttel az egész tor­túrát. Este nyolc óra tájban szót­lanul baktatunk hazafelé. Azok az arcok villannak fel előttünk, akiket otthagytunk a váróban, kiszolgáltatottan, megalázot- tan, betegen, reményvesztetten. A legtöbbjük jóval előttünk ér­kezett a sürgősségire, és koránt­sem biztos, hogy még ma este megszabadulnak az egri kór­ház nyomasztó légkörétől. Ha­zaérve hallom a hírt: bejelentet­ték, hogy hamarosan kezdőd­het a kórház ötmilliárdos fej­lesztése. No, de addig is mi lesz? És a fejlesztés után válto­zik majd valami...? tot - sorolják az ezernyi tényt a szakdolgozók. Háromórányi várakozásunk után az ügyeletes orvos - egy alapos vizsgálatot követően - ultrahangos vizsgálatot, no, meg persze, türelmet kér, mi pedig megtörtén bólintunk. Újabb há­rom óra telik el úgy, hogy ugyan­azokkal az elcsigázott arcokkal nézünk szembe, akiket már a megérkezésünkkor is láttunk. Mindannyian röntgenre vagy éppen ultrahangos vizsgálatra várnak..., egyre reményteleneb- bül. Ránk esteledik, amikor az udvaron rágyújtok egy újabb ci­gire. Egy beteghordó megszán, megböki a vállam, majd a tő­lünk pár lépésnyire cigarettázó fehérköpenyesre mutat. - Kér­dezze meg tőle, miért kell ennyit várakozni. Ő a maguk embere... - súgja a fülembe, és ellép mel­lőlem. Megkérdem hát az „embe­rünket”. A doktor úr láthatólag kissé zavarban van. Mondja, az SBO-ról nem küldik át időben a vizsgálatkérő lapokat, de külön­ben is kevés a beteghordó..., és így tovább, és így tovább. Végül megkérdi, én melyik beteggel várakozom. Miután kibököm a nevet, elnyomja a cigit, int egyet, hogy menjünk utána. A vizsgálat percek alatt meg­történik, s mi újra várunk, ezút­tal arra, hogy az orvos felállítsa a diagnózist, s döntsön a továb­biakról... SZATHMARY ISTVÁN A segítés öröme napjaink egyik legnagyobb problémája, mondhatjuk azt is, rákfenéje a közömbös­ség lehet. Túl gyakran látni szó nélkül kikerült, járdán fekvő embert, részvétlenül magára maradt bajban lévőt ahhoz, hogy ezt letagadjuk. De valójában ide tartoznak az egymást soha meg nem ismerő szomszédok, vagy hosszú évek köszönés nél­küli találkozásai is. A cser- benhagyásos gázolások és hasonló tettek más kategó­riát jelentenek, ott még rosz- szabb érzés, a félelem, a felelősség előli menekülés munkál, nem pedig a ko­runkra jellemző általános bezárkózás. A magunkba fordulás, el­szigetelődés okairól lehet vitatkozni, de ha találunk is rá választ, semmit nem változtat a lényegen. Na­gyon kihunyt közöttünk a minden közösség kovászát jelentő összetartozás érzése, az egymásra figyelés képes­sége. Lehet, hogy lesz még rosszabb is, vagy ha szeren­csénk van, talán javulhat a helyzet, de most így állunk. ezért is lelket melengető, amikor ennek a közömbös­ségnek a ködén áttör valahol egy fénysugár. Ahogy az elmúlt napokban is történt. Egy kiégett otthona miatt nehéz helyzetbe került hölgy sorsa ébresztette fel sokak­ban a segítés szándékát. A hír elterjedése után az em­berek egymással vetélkedve vitték hozzá a számára újra­kezdést jelentő, nélkülözhető javaikat, s nemcsak adtak, hanem kaptak is valamit. Azt az örömérzést, ami után mindannyiunkban benne él a vágy, csak sokszor ma­gunk sem tudunk róla. Akik most átélhették a szeretet élményét, valószínűleg leg­közelebb sem fogják közöm­bösen elfordítani a fejüket, ha valamilyen formában is­mét szembetalálkoznak egy segítségre szoruló ember­társukkal. Gyárat avatott a Stühmer Kft. maklár A minőségi csokoládé fogyasztását népszerűsítik ► Folytatás az 1. oldalról HIRDETÉS MEGVAN A NYERTES! A Stühmer Kft. több mint egy évszázados hagyományt élesz­tett fel az elmúlt évek folya­mán, amikor is - a márkanév megvásárlását követően - el­kezdte gyártani a mind ízük­ben, mind pedig megjelenésük­ben egyedinek mondható Stüh- mer-édességeket. A minőségi csokoládék többsége egyébként saját fejlesztésű, de olyan, ere­deti receptúra alapján készülő „nosztalgia termékek” is meg­találhatók a kínálatban, mint amilyen például a Korfu szelet, a Melódia szelet, az Aranydesz- szert vagy éppen a Százszor­szép desszert. Nyitrai Zsolt, a térség fide- szes országgyűlési képviselője az ünnepségen tartott beszédé­ben azt mondta: Magyarország motorja a középosztály, tagjai­nak tenni akarása elengedhe­tetlen, az ő sikerükhöz azon­ban szükség van egy vállalko­zásbarát környezetre, egy erős, támogató államra is. Makiár polgármestere, Ha­vasi László örömmel üdvözöl­te a településről elszármazott cégtulajdonos visszatértét. Csóll Péter, a Stühmer Kft. tulajdonos-ügyvezetője meg­nyitójában köszönetét mon­dott mindazoknak, akik bíz­tak benne, s megemlékezett arról, hogy Stühmer Frigyes ismertette meg a magyarok­kal a minőségi csokoládé fo­gyasztásának kultúráját. Ezt követően Ternyák Csaba egri érsek áldotta meg az új telep­helyet, ahol a százszázalékos magyar tulajdonú cég modern gyártósorokon készíti majd minőségi édességeit. A több mint 40 embert foglalkoztató vállalkozás termékei között a Stühmer-csokoládék mellett a kézi készítésű bonbonok és cukrászsütemények is meg­jelennek, így a makiári telep­helyen újonnan nyíló minta­bolt kínálatában is. Termékeik fejlesztésébe a szintén tegnap megalakult Kóstolói Klub tag­jait is bevonják majd. ■ G. R. A 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom