Heves Megyei Hírlap, 2014. június (25. évfolyam, 127-150. szám)

2014-06-21 / 143. szám

2014. JÚNIUS 21., SZOMBAT HORIZONT 5 Csak elvétve akad kikötő, ahol nem járt múzeum A magyar tengerjáró múlt hiteles bemutatóhelyévé tenné a makiári házban lévő gyűjteményt Dobozi Gábor 36 évig dol­gozott tengerjáró hajón és gyűjtötte a tárgyakat, ame­lyek ma Makiáron mesélnek a tengerészek életéről, a világutazók élményeiről. Guti Rita- Fel tudja idézni, mikor döntöt­te el: tengerész lesz?- Alig néhány éves lehet­tem, amikor kaptam egy ké­peskönyvet, ki is állítottam a múzeumban. Egy lakatlan szi­getet ábrázolt benne a rajzoló 1962-ben. Én ceruzával körbe- rajzolgattam, és eldöntöttem, megkeresem azt a szigetet... Már a hetvenes években expe­díciókat szerveztem télen-nyá- ron, vízen, szárazon, hegyek­ben. Egy balatoni „expedíció” emlékezetes ebből az időből: öt napot töltöttünk a vízen, saját magunk készítette vitorláson szeltük át a „magyar tengert”. Na, de félretéve a viccet: elő­ször komoly hivatást válasz­tottam. A hetvenes évek elején tervezőként dolgoztam az Egyesült Izzó Vákumtechnikai Gyárában. Hosszú hajú rock- ernek mondanám az akkori önmagamat, azaz elég lázadó típus voltam. A hajózás egyéb­ként mindig is érdekelt. A csa­ládban pedig volt példa előt­tem, jelesül Dobozi Dénes hosz- szújáratú tengerészkapitány... Amikor először jelentkeztem tengerésznek, elutasítottak, mert a katonai szolgálatot még nem teljesítettem. Levágattam hát a hajamat, és elmentem ka­tonának.- Érdekelne, hogy ma is így dön­tene?- Természetesen. A kaland mindig vonzott, ugyan­is a világjárás­nál nincs izgal­masabb dolog, így aztán, ha még egyszer elölről kezdhetném, akkor is ezt csinálnám, annyira vál­tozatos, annyira különleges, hogy semmilyen más szak­mában nincsen ennyi élmény. Bejártam a világot, igaz, nem lettem tengerész kapitány, gépészként dolgoztam, de ez volt az a terület, ami igazán kielégített. Dobozi Gábor harminchat évnyi tengerjáró múlt emlékeit gyűjtötte össze és mutatja be a makiári családi házának alagsorában lévő múzeumban... AHét Embere- Melyik volt a legnagyobb hajó, amin szolgált? 2- A chilei állam tulajdona volt a legnagyobb tengerjáró hajó, amin szolgálatot teljesí­tettem, Anakenának hívták. Meg is mutatom, itt a fotója... Föld körüli utat tettünk meg vele, rézkoncentrátumot szál­lítva, s messze elkerülve a ka­lózveszélyes helyeket, nehogy baja essen az igen veszé­lyes rakomány­nak. Életem első nagyobb tengerjáró hajója a Petőfi volt, ami már meghaladta a 15 ezer tonnát. A Vörösmarty óce­ánjárónak pedig a radarüvegét állítottuk itt ki itt. Beépítettem egy ajtóba, amely mögött élel­miszertároló helyiséget talál a látogató.- Van-e olyan terület a Földön, ahová nem jutott el, de szeretne?- Gyakorlatilag bejártam az egész Földet... Grönlandon nem voltam, de az nem is nagyon vonz: Egy világtérképen be­jelöltem, merre jártam, itt van az is a múzeumban. Persze, pár száz kikötő nyilván ki­maradt, de majd az élet eldönti, bepótolhatom-e még ezeket a „mulasztásaimat”... Engem egyébiránt elsősorban a hajó­zás vonzott, de természetesen nagyon vártam a kikötőket is, ahol új élményeket szereztem. Szerencsére a feleségem is tá­mogatta a munkámat. Ő - saj­nos - már nem él, de rengeteg itt kiállított tárgy az ő emlékét is őrzi, hiszen éveket hajózott velem. Megjegyzem, nekem szerencsém volt a nőkkel, lé­vén a jelenlegi párom is támo­gat, sokat segített a múzeum létrehozásában. Névjegy NÉV: Dobozi Gábor SZÜLETETT: Peking, 1958 (szü­lei diplomaták voltak, hétéves koráig nevelkedett Kínában család: fia és lánya felnőtt, gye­rekei ányja sokat hajózott vele iskolák -.Landler Jenő Gépipari Technikum, Mahart-képzések, nyelvtudás: angol (a kínait gyerekkorában használta, ma már nem) hobbi: hajózás, a különleges tárgyak gyűjtése küldetése; a magyar tenger­járó múlt hiteles, tárgyilagos bemutaóhelyévé tenni a makiá­ri Tengerész Múzeumot (a ten­gerészmúzeum címe, nyitva tar­tása: Makiár, Dobó I. utca 19., hétfő kivételével mindennap lá­togatható, a házigazga kalau­zolásával)- Hogyan épül fel a gyűjtemény? Egyáltalán: miként került éppen Makiárra?- Szakmai és egzotikus vo­nal is van a gyűjteményben. A 36 évnyi tengerjárás alatt összegyűjtött legkülönlegesebb emlékeket raktam ki a vitri­nekbe. Nem is tudom meg­számolni, hány ezer tárgyat állítottam ki, pedig ez csak a gyűjteményem egyharmada. Az elefántmadár-tojás talán az egyik legritkábban látható kiállítási tárgyunk. Ennek is története van: Madagaszkár szigetére indult a hajó, amikor haza kellett jönnöm. Mikor visszatértem, a kollégáktól kaptam ezt a tojást. Egyfajta kárpótlásul... És hogy miként kerültem Makiárra? Nos, eb­ben semmi különös nincs. Nagyon skáig Sopron és Eger között ingáztam, minthogy ez a két város tetszett itthon. Az­tán Egerben telepedtünk le a családdal. Makiárra 1990-ben költöztünk. Itt a környezet, a ház mérete már adott lehetősé­get arra, hogy helye legyen a gyűjteményemnek.- Mondja, van olyasmi, amit nem gyűjt?- Hát, szalvétát már nem. Amúgy pedig a különleges dol­gokat szeretem...- Mit gondol, lesz közönsége a múzeumnak?- Egyre inkább úgy látom, hogy van erre igény. A tavaly szeptemberi szoboravatót köve­tően is sokan érdeklődtek, én pedig szívesen mesélek, mu­tatom meg a kiállítást, és úgy tapasztalom, az emberek na­gyon hálásak ezért. Gyerekek és felnőtt egyaránt szívesen nézelődik itt. Az a célom, hogy tárgyilagos, hiteles bemutató- helye legyek a magyar tenger­járó múltnak. Megjegyzem, sokan gondolják úgy - köztük magam is -, hogy a magyar tengerhajózás történetének le­zárását egykori zászlóshajónk, a Vörösmarty 2000. október 16-i eladása jelentette. A mak­iári múzeum őriz relikviát a Vörösmartyról is. Szerencsére a gyűjtemény folyamatosan bővül, sőt, a megnyitón is több régi kolléga lepett meg ezzel-azzal....- Ha a tengerészekre gondolunk, legtöbbünk előtt felrémlik Pope- ye alakja. Mondja, Ön hogy áll a spenóttal?- Jelentem: szeretem... S mielőtt még megkérdezné, elárulom: már nem pipázom, jóllehet voltak idők, amikor magam is szívesen pöfékel­tem. Továbbá cáfolnom kell azt a sztereotípiát is, miszerint azoknak, akik a tengereket járják, minden kikötőben más és más szerető várja... Persze, akad erre is példa, de ez nem tengerész-specifikus dolog, tudniillik valaki nem attól lesz csapodár, hogy tengerre száll. Én legalábbis így gondolom, mivel így tapasztaltam.- Mondja, nem hiányzik Önnek a tenger?- Természetesen hiányzik, de látva az emberek boldogsá­gát, megelégedettségét, most már tudom: ez a dolgom... 00 c r V ^EGER PILLANATKÉPEK A GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ ELETEBOL GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ Új, izgalmas feladatra vállalkozott a GG Tánc Eger Hja®, Új impulzusokkal járó közös munka indult a GG Tánc Eger és a Dunaújvárosi Bartók Tánc­színház között. Együtt viszik színre Jókai Mór nyomán A ci­gánybáró című táncjátékot, il­letve ennek ifjúsági változatát, a Szaffi című mesejátékot, ami­nek koreográfiáját Topolánszky Tamás tagozatvezető és Vári Bertalan, a dunaújvárosi társu­lat művészeti vezetője készíti.- Nehéz feladatra vállalkoz­tunk - mondja Vári Bertalan. - Voltaképp egy történetet, de két darabot próbálunk egyszerre, egyik részét a felnőtt, a másikat a gyermek közönségnek. Az egri társulat pár tagját ismer­tem, tanítottam is, láttam őket előadásban. Most tréninggel, tanulással telnek a napjaink, a munka dandárja szeptember­ben kezdődik. A két darabot táncoljuk majd Budapesten, Egerben és Dunaújvárosban is. Mikszáth Kálmán szavaival élve, a Szaffi egy „fantasztikus, szertelen mese”, ami a kincske­resésről szól. A cigánybáró tör­ténetének alapjául Jókai műve szolgál, ami 1883. január 21-én jelent meg a Székely Nemzet­ben. A novellából ifj. Johann Strauss operettet írt, ám a tör­ténet regényként vált ismertté. O í 'Ö H g Vári Bertalan: egy történetet, de két darabot próbálunk egyszerre... A cselekmény a XVIII. száza­di Magyarországon játszódik. A mű történelmi és etnikai hátte­re valóságos kincsesbányának tekinthető egy táncszínházi produkció számára. A magyar mellett a szerb, a cigány, a tö­rök, és persze, az osztrák kul­túra elemeit felidéző, izgalmas és érzelmes történet egy újabb jelleget is magára ölt: időtlen­séget és határtalanságot. A mo­dern és autentikus elemek ke­veredésével egy olyan művészi kifejezésmód jön létre, amely közvetíti a múlt értékeit, ami­ket a mai fül és szem számára is könnyen befogadhatóvá tesz. Idén is fellép az egri színház a III. Magyar Teátrum Nyári Fesztiválon Szarvason. Bár az egri nézőktől már elköszönt a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musical, a vízi színpadon még látható június 27-én este. - A műben mindenki Esztert keresi, a maga „Eszterét”, a saját boldo­gulását. Persze, vannak örök kérdések, például, hogy az idősebbek mindig is vélemé­nyezik a fiatalokat - mond­ja Bal József rendező. Az évpd egyik sikerelőadásának több mint húsz alkalommal tapsolt az egri közönség. ■ 1 c é

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom