Heves Megyei Hírlap, 2014. június (25. évfolyam, 127-150. szám)
2014-06-14 / 137. szám
2014. JÚNIUS 14., SZOMBAT HORIZONT 5 wmmmm Generációk mészkőből, a panelek között rostás Bea piros Első egri köztéri szobrát június végén avatják majd fel a Nemzedékek terén Kínától Spanyolországig, Litvániától Ománig ösz- szesen 34 szobra áll már Rostás Beának köztereken, ám neki mégis fontos volt, hogy a szülővárosában, Egerben is legyen egy. Sokat dolgozott mindezért. És a mű elkészült. Hamarosan fel is avatják. Guti Rita- Amikor, jó 15 éve, először találkoztunk, még gimnazista voltál az angolkisasszonyoknál. Már akkor is szobrászkodtál, méghozzá agyaggal...- Nem voltam mintadiák, izegtem-mozogtam. Az apácák próbáltak lekötni, így lettem kerámia szakkörös. Hamar kiderült, hogy van tehetségem ehhez, ráadásul rájöttem, hogy a sok feszültséget ki tudom gyúrni magamból. Sokat gyúrtam..., nem volt felhőtlen kamaszkorom. Emlékszem, amikor anyám elé álltam a gimi vége felé, hogy én bizony szobrász lennék, vállalja-e, hogy sokáig hozzá kopogok majd be zsíros kenyérért... Merthogy azt már akkor is tudtam, hogy ezen a pályán nem könnyű az érvényesülés, pláne a gyengébbik nem tagjaként. Rostás Bea Piros nem adja fel könnyen... Még a 35. születésnapja előtt felavatják majd a szobrát szülővárosában, Egerben- És vajon mi a baj a szobrásznőkkel?- Nincs baj velük, dehát ez egy meglehetősen nehéz munkái A legtöbb no az ilyen kemény köveket asszisztensek segítségével faragja ki. Nekem gyakran nem hiszik el, hogy amit a kőből alkotok, azt a saját erőmből teszem. Már az indulás sem volt egyszerű. Mert elsőre nem vettek fel. Kő Pál azt mondta, szerinte művész leszek, de nem szobrász, inkább színész. El is mentem díszlettervezést tanulni. Ez az év jó volt arra, hogy tovább erősödjön bennem: szobrász leszek. Akkor is nagy vita volt a felvételemről, de végül bekerültem Pécsre. Bencsik István lett a mesterem. A hiperakti- vitásom megmaradt az egyetemen, ahol zenéltem is... Szóval mozgalmas évek voltak. Aztán 2004-ben végeztem, lett egy művész diplomám, és ki kellett találnom, merre is induljak. Elkezdtem dolgozni a Közelítés Művészeti Egyesületnél, meg a Pécs-Baranya Művészeinek Társaságánál pályázatíróként, szervezőként. Nagy fordulatszámon pörögtem, ahogy mindig, de hamar rájöttem, hogy ezt a sok-sok energiát inkább a saját életem, a saját pályám építésébe kellene feccölnöm, még akkor is, ha ez egy nehéz, kockázatos út. Akkor kezdtem el szimpóziumokra pályázni.- Ehhez azért elég szilárd elhatározás kellett...- Igen, afféle vakhit. Két évig egyáltalán nem jöttek az eredmények. De szerencsére ott volt az én jó anyukám, aki végig hitt bennem, támogatott, nem hagyta, hogy feladjam. Soha nem fogom tudni meghálálni neki, amit kaptam és ma is kapok tőle. Nélküle nem is tudom, mihez kezdenék. Tőle tanultam meg azt, ami ma is a legfontosabb, hogy tudniillik a saját mércém az igazodási pont. Magamban, a munkámban, és a Jóistenben Névjegy név: Rostás Bea Piros SZÜLETETT: Eger, 1979. 08. 16. iskolák: 1998-ban érettségi az egri angolkisasszonyok Sancta Maria 8 osztályos Katolikus Leánygimnáziumában; 1998- 1999: Théba Művészeti Szak- középiskola (jelmez- és díszlet- tervezés, grafika szak); 1999- 2004: Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar szobrász diplohiszek. Azt gondolom, van egy sorsunk, de azért kanyarít- hatunk, sőt, kanyarítanunk is kell rajta. Az elmúlt tíz év is ezt igazolja, hiszen a nulláról indulva bekerültem egy erős nemzetközi csapatba. Ma is pályázom még, de ma már többször meghívást kapok a külföldi szimpóziumokra. Letettem valamit az asztalra, vállalom, büszke vagyok rá. ma; jelenleg az ankarai Hacet- tepe Egyetem doktori iskolájának hallgatója. LEGFONTOSABB DÍJAI: 2007: bronzdiploma, 3. díj, Litvánia; 2011: megyei Prima díj LEGFONTOSABB EGRI KIÁLLÍTÁSAI: 2007. augusztus: Eger, Kis Zsinagóga; 2013. június: Eger, Templom Galéria (Megtisztulás című tárlat)- Hamarabb jött a külföldi elismerés, mint a hazai, de te mindezek ellenére is kitartottál, és lám, sikerült: áll egy szobrod a szülővárosodban.- Ráadásul ez a legnagyobb...! Négy és fél méter magas. Sokan viccelődtek vele, hogy elpocsékoltam a követ. A daruzásnál lemértük: huszonhat tonnát lefaragtam a mészkőtömbből, mire elkészült a Generációk. A webka- merán keresztül bárki követhette: én magam dolgoztam, nem asszisztenseket dolgoztattam. Igaz, akadt egy nagyon kitartó segítségem. Varga Eszti most is itt van, és az egy hónapos munka alatt nem volt olyan nap, hogy ne lett volna itt velem. Ő sokat segített, és persze, a barátok is, akik mindig jöttek egy jó szóval, vagy éppen valami elemózsiával. Ez is nagyon jól esett. Csebok- szos gyerekként pedig nagyon felemelő, hogy azon a lakótelepen avatják majd fel ezt a szobrot, ahol felnőttem. Igen, nem volt könnyű idáig eljutni, de én mindig hittem benne, hogy így lesz, és látod, bejött. Kemény vagyok, elsősorban magammal.- Tényleg, az mennyire jellemző, hogy szobrásznők kemény követ faragnak?- Nem igazán, noha azért van erre példa. Tizenötből ketten, ha bevállaljuk. Éppen ezért ért már az a vád, hogy a kőszobraimat nem is én magam faragtam ki. Magyar- országon ez volt az egyik oka, hogy nem vettek fel doktori iskolába. Háromszor felvételiztem: kétszer Pécsett, egyszer Budapesten. Aztán úgy döntöttem, ha itt nem megy, majd bebizonyítom máshol, hogy sikerülhet. Lassan beleöregszem abba a korba, hogy taníthassak, és ehhez kell ez a végzettség. Ankarában a Hacettepe Egyetemen bíztak bennem, ott bizonyíthatok, és hogy ne legyen olyan „köny- nyű”, törökül. Nem bánom, így még inkább otthon érzem magam a világban. Persze, ez nem igaz... Mindig idegen az ember külföldön, beszélje akármilyen jól az adott ország nyelvét, ismerje akármilyen jól a szokásokat. Ez sem baj. Még akkor sem, ha most már tudom, jó nekem ez az „itt a Piros, hol a Piros”, amit játszom. Azaz, hogy sokfelé dolgozom, sok országban kapok lehetőségeket, gyűjtöm az élményeket, a tapasztalatokat. Karaván az életem.- Mit gondolsz, lenyugszol egyszer?- Nem hiszem. Még ha százhúsz évig élek, akkor is ilyen nyughatatlan maradok.- Harmincöt éves vagy, csaknem ugyanennyi szobrod van a világban szerteszét. Melyik elismerésre vagy a legbüszkébb?- Bronzdiplomát kaptam Litvániában 2007-ben egy nemzetközi szimpóziumon. Ez fontos állomás volt a pályámon, ahogyan arra is nagyon büszke vagyok, hogy 2011-ben Heves Megyei Prima díjat kaphattam. PILLANATKÉPEK A GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ ÉLETÉBŐL ^EGER GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ Csodás szerepek és remek buli a kis konyhában... Szereplőválogatás a színházban Az elmúlt évad legjobb színésznőjének választotta a közönség Marjai Virágot, aki a minap, az évadzáró társulati ülésen vehette át az elismerést. A fiatal színésznő „duplázott”, az előző szezonban a teátrum belső szavazásán lett az évad művésze.- Nagyszerű, ha a kollégák elismerik a munkámat, s éppen oly örömteli, ha a publikum teszi ezt - fogalmazott. - Rendkívül boldog vagyok, hiszen ők, a közönség az, akik miatt dolgozom. Az évad végén elköszönök Egertől, ezért is tartom fantasztikus ajándéknak a díjat. Három évadon át voltam a Gárdonyi színház társulatának tagja, számos szép emlék köt ide, nagyszerű szerepeket játszhattam el. Sok mindent tanultam itt az elmúlt esztendőkben, s nemcsak a szakmáról, de magamról is. Rengeteg emberhez kötődöm, hiszen egy igazán remek társulat dolgozik Egerben, amely igazi csapattá kovácsolódott. Ha sorra veszem a szerepeket, mindenképpen ki kell emelnem a Szent Johannát, amely rendkívüli mérföldkő volt, egy igazi ajándék, olyan, amilyenre minden színésznő vágyik. Csodás emlékeim vannak, a Képzelt riport egy ameriA nézők Marjai Virágot választották a 2013/14-es évad színésznőjének kai popfesztiválról próbái során például több spontán összejövetelt szerveztük a kollégákkal a színészházban. Emlékszem, egyszer én főztem, s ott ültünk több mint tucatnyian a pici konyhában, ahol sem székből, sem tányérból nem volt elég- igazi felhőtlen este volt. Marjai Virág elárulta: bár ősztől újra Budapesten folytatja, a nyáron még látható Egerben, előbb a Lumpáciusz Vaga- bundusz című zenés vígjátékban, majd a Tanulmány a nők- rőlben, s szinte biztos abban, hogy a jövőben még visszatér a hevesi megyeszékhelyre... ■ június 16-án fél 11-től meghallgatást tart a Gárdonyi Géza Színház a következő évadban bemutatandó Légy jó mindhalálig című musicaljéhez. Az ismert Móricz-regény alapján készült musical adaptációt 1991-ben mutatták be Kocsák Tibor zenéjével, Miklós Tibor szövegkönyvével, a prózai jeleneteket Pinczés István írta. A tpátrum olyan 10-12 éves fiúk jelentkezését várja, akik tudnak énekelni, táncolni, és kedvet éreznek a színjátszás iránt. Érdeklődni lehet a színház titkárságán, a 36/510-701- es telefonszámon. ■ t i I 4 (V
