Heves Megyei Hírlap, 2014. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

2014-05-24 / 120. szám

4 HORGASZAT-VADASZAT 2014. MÁJUS 24., SZOMBAT A vakvilágba kár is kuttyogatni harcsák Vizeink óriásait csakis sok tapasztalattal és nagy hozzáértéssel lehet kifogni Mielőtt valaki harcsázásra adja a fejét, és beszerzi a szükséges szerelést, előbb tegyen szert egy segítőre, aki a gyakorlatban mutatja meg a trükköket. Napjainkban már oltalomra szorul a parti-, a molnár­éi a füstifecske is hazatértek Megérkeztek Af­rikából az első fecskerajok. Itthoni költésükhöz a feltételek megteremtése mindinkább emberi gondoskodást is igé­nyel - mondta el Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Ter­mészetvédelmi Egyesület or­nitológusa, aki hangsúlyozta: a globális éghajlatváltozás kö­vetkeztében ugyanis felborul a természet több évezredes meg­szokott menetrendje, ez pedig többszörösen nagy próbatétel elé állítja a költöző madárfajo­kat, a nálunk fészkelő füsti-, molnár- és partifecskéket. Ezek a madarak különö­sen érzékenyek a környezeti, éghajlati változásokra, mert kizárólag repülő rovarokkal táplálkoznak. A szúnyogok, legyek viszonyt esős, hűvös napokon megbújnak. Ilyenkor például a cinege átáll a ma­gokra, a gólya mezei pocokra vadászik, a fecske viszont éhen marad. Az éhező fiókák fáznak is. Felmelegítésükre a szülők kiröppenés helyett a fészekben maradnak, és gyakran előfor­dul, hogy néhány napon belül az egész legyengült fecskecsa­lád elpusztul - tájékoztatott a szakember. A fecskék élettere a nagy­üzemi mezőgazdaság térhó­dítása nyomán egyébként is szűkül, ezért az ereszek alá, erkélyek zugaiba műfészkek, az udvarokban építőanyagként szolgáló sárkupacok kihelyezé­sével megkönnyíthető a mada­rak élete. Az évente ismétlődő túlélőversenyből hazatérő győztes madarak május köze­péig felerősödnek, párt keres­nek, majd nekilátnak a fészek építésének. Ezután 4-5 fiókát nevelnek fel, a nyár közepén pedig újból költ a fecskepár. Új jelenség, hogy - az egyre gyakrabban elhúzódó nyarak eredményeként - a fecske­párok gyakran háromszor is költenek, így próbálva a faj fennmaradását erősíteni. Ennek ellenére az állomány az elmúlt évtizedekben a felére csökkent, s az idén - az ornito­lógus szerint - a fecskék szá­ma 200 ezer körül alakul. Saj­nos, meg kell állapítani, hogy amennyiben ez a tendencia folytatódik, a fecskék néhány éven belül legfeljebb mutató­ban fordulnak majd elő. ■ A harcsahorgászatnak van ugyan elmélete és bőséges irodalma, valójában azon­ban a legjobb iskola a saját magunk által - lehetőleg egy ennek a halfajtának a megfogásában már rutinos pecás oldalán - megszerzett tapasztalat. A módszer is többféle, amelyek közül a legismertebb a kuttyogatás. Sike Sándor Az egri Sohajda Gyula évekkel ezelőtt kezdett el harcsára is horgászni, mégpedig régi isme­rőse - akiről mindenki úgy tud­ja, nagy „specialista” - társasá­gában. Másoknak is azt ajánlja, hogy mielőtt harcsázásra adják a fejüket, és beszereznék az eh­hez szükséges szerelést, előbb tegyenek szert az övéhez hason­ló segítőre, aki hajlandó is gya­korlatban megmutatni a trükkö­ket, amelyek tudása nélkül még a véletlenben sem bízhat egyik | horgász sem. Azt persze, ő sem tagadja, hogy az elméleti tudás­ra és a jó harcsázószerelésre is szükség van.- Valamennyi horgászvíz­nek oda bevált módszere van, amelyet helyi harcsahorgász­tól leshetünk el, elsősorban a szerelések felépítését, és csak ennek hiányában szabad más­hol bevált módszerekkel kísér­letezni - fogalmaz Gyula, aki több ismert módszert is említ: a kereső úszósat, a kuttyogatást, az óriásantennás, valamint a fekvőúszós, illetve a fenekező módszert. A harcsa kuttyogató horgá- | szata egyedi, speciális, a ta­pasztalatlan pecás számára bonyolultnak tűnő módszer, ám ha kellően leegyszerűsítjük, ak­harcsázáshoz szükségünk van olyan információkra, ame­lyek birtokában el tudjuk dön- | feni, hogy mikor, hol, milyen módszerrel kezdjünk neki. Ha kiválasztottuk a megfelelő vi­zet, következik a helyszíni fel­derítés: kapcsolatteremtés he­lyi horgászokkal, hogy meg­tudjuk, milyen időszakban, mely részeken, milyen mód­kor mégis mindenki számára átlátható. Az alapok elsajátítása az egri horgász szerint minden­kinek menni fog, az apró trük­köket, egyedi technikákat meg úgyis mindenki a saját tapasz­talatai alapján alakítja ki. A kuttyogatáshoz - minden hátránya ellenére - a faladik ■ A módszer lelke a kuttyogatófa, amelyet ma már kereskedésben is kaphatunk. a legjobb, de kisebb-nagyobb kompromisszumokkal bár­milyen hajó megteszi. Kuttyo- gatásnál a szél a legnagyobb ellenség, így olyan félépítésű csónakból próbálkozni, amely­szerrel szoktak fogni, s hogy láttak-e harcsát vagy nyomot. Fel kell deríteni a partot is: víz­mélységek, partalámosások, bedőlt fák, vízi növényzet, víz­mélység, gödrök és így tovább. Meg kell figyelnünk a vizet is: tolóhullám, rablás, zavaroso- dás, valamint a kishalak tar­tózkodási helyeit, az apróha- „ lakívását. nek a szél belekapaszkodásá- hoz plusz felülete van, nem túl szerencsés. Amennyiben a ladikunk két ember számá­ra is stabil, nem billeg minden mozdulatunknál, akkor már megteszi. Magát a technikát a csónak tulajdonságaihoz kell igazítani. Követelmény viszont, hogy a csalit a kuttyogatóhang közelében kínáljuk fel, és - a ví­zi alkalmatosságunk mozgását figyelembe véve - a zsákmány előbb érezze meg az általunk képzett hangot, majd utána ta­lálkozhasson a csalival. Ezt el­érhetjük a haladási irányunkra merőlegesen vagy megegye­zően elhelyezkedő csónakkal. A módszer lelke a kuttyogató­fa, amit ma már kereskedésben eltérő, intenzív úszómozgáso­kat figyelhetünk meg, ha a horgunk a fészken mozgásban lévő harcsa közelében van. Ha távolabb lenne az úszó, vagy magasabban a horog, akkor csak lassú vándorlást tapasz­talnánk. Amikor azt érzékel­jük, hogy az úszót hiába tesz- szük többször is vissza a leg­mélyebb pont fölé, mindig egy is kaphatunk, így ha nem va­gyunk jó mesterek, nyugodtan választhatunk közülük. A kuty- tyogatónak fontos tulajdonsá­ga a fej kialakítása, illetve a teljes fa hossza. Horgászatkor a csónak oldalához közel kell ülnünk. A kuttyogató mozdu­latsor akkor lesz kényelmes, ha csónakunkhoz és karunk hosszához igazítjuk a fa hosz- szát. Minél kisebb a merülés, és minél rövidebb a karunk, annál hosszabb fára van szükség. A tapasztalt harcsahorgászok véleménye szerint sarkalatos kérdés a megfelelő méretű és minőségű horog. A hármashor­gok rövid száraira például szin­te lehetetlen megfelelő mennyi­ségű csalit felhelyezni. Ügyelni irányban sodródik, a hal hátsó része körül járhatunk, és a fekvő harcsa lassú farokúszó mozgásával söpri az úszót. Ha ütemes, szívdobogásra emlé­keztető elnehezülések látszód- nak, akkor a kopoltyú mellett vagy a szája előtt, de túl mé­lyen vagyunk. Ezeket a jeleket a légzőmozgás miatti vízáram­lások okozzák. kell arra is, hogy csak a tűhe­gyes horog fogja meg a halat. A horog méretével sem szabad visszafogottnak lenni, hiszen rá kell férnie a megfelelő meny- nyiségű csalinak. A csali kiválasztásánál a leg­lényegesebb szempont az, hogy kellő mennyiségben álljon ren­delkezésre. Sokkal több lehet a kapás sok szál gilisztára vagy nadálycsokorra, mint egy-két szálra. A pecások legnagyobb része a legalkalmasabb csa­linak a nadályt tartja, majd a pióca, a zöldgiliszta, a harmat­giliszta, esetleg a gilisztával ve­gyesen alkalmazott kagyló al­kotja a képzeletbeli ranglistát. Az élő hallal kizárólag vízközti horgászat esetében érdemes próbálkozni, mert a fenék köze­lében könnyen leakadhatunk. Halfajok tekintetében mesz- sze legalkalmasabb az ezüst­kárász, valamint a keszegfélék maximum tenyeres méretű egyedei.- Amennyiben eredményt is . akarunk elérni, a legfontosabb természetesen, hogy olyan he­lyeken és időben keressük a harcsákat, ahol és amikor tény­legesen nagy a valószínűsége, hogy ott is lehetnek - tette még hozzá a pecás. A harcsa horgászatához ismeretek szükségesek A keresőúszó többféleképpen jelezheti a harcsát A mezei nyíllak vadászata izgalmas kikapcsolódás hajtás Ez a jószerivel egész Európában elterjedt apróvad csak néhány hónapban kapható puskavégre Duzzasztással segítik elő a szaporulatot A Noszvajon élő, ma már nyug­díjas József „vadásztörténete” közel három évtizedes múltra tekint vissza. A Tisza Pélyhez közeli árterére jártak fát kiter­melni 1986 nyarán. Reggelente még sötétben indultak falujuk­ból ponyvás UAZ-zal, hogy már pirkadattól dolgozhassanak. Besenyőtelek után, már Kömlő környékén henzsegtek a mezei nyulak, amelyek a reflektor fé­nyében hagyták „elcsapatni” magukat. A sofőr igen ügye­sen kapta a tapsifüleseket két kerék közé, így a futómű ütése csak elkábította őket. Volt olyan napjuk, hogy a jármű mind az öt utasa hazavitt egy-egy darab vadnyúlpaprikásnak valót. A mezei nyúl, ez az egész Eu­rópában elterjedt apróvad ha­zánkban egyébként október 1. és január 20. között vadászha­tó, tehát aki legálisan szerzett nyúlpörköltre vágyik, az vagy a házi tenyésztésű négylábút kénytelen választani, vagy pedig felkeresni egy vadhús­boltot. A mezei nyúl Magyaror­szágon mindenütt előfordul, ám a nagyvadas területeken a szá­muk minimális, az igazi élőhe­lye - ilyenek a dél-hevesi részek is - az Alföld. A legjelentősebb nyúlás területek Békés, Csong- rád, Heves és Szolnok megyé­ben találhatóak. Az apróvadfajok közül a me­zei nyúl vadászata a legfárasz­A mezei nyúl hazánkban mindenütt előfordul, de igazi élőhelye az Alföld. tóbb, sokszor több órán keresz­tül kell az őszi mélyszántásban gyalogolni, hogy terítékre le­hessen vinni. Tíz-húsz vadász és legalább ugyanennyi hajtó fog közre száz-kétszáz hektá- ras területet a nyúlvadászato- kon. A vad legismertebb vadá­szati módjai a vonalhajtás és az U alakú, vagy kör alakú hajtás. A nyúlban gazdag területek pontos, alapos szervezéssel a napi kétszáz-háromszáz nyu- lat is meg tudják lövetni. Ez a vadászat jól kombinál­ható más apróvadfaj vadásza­tával, a nyúl, fácán, vagy akár a kitartóan lapuló róka elejté­se remek passzió, izgalmas és igen aktív kikapcsolódás. ■ kísérlet A tél szinte hó nélkül múlt el, márciusban, április­ban alig esett. Nagyon hiány­zik a Tiszán a tavaszi áradás, mert enélkül elképzelhetetlen a jó halszaporulat. Ám a Ti- sza-tavi Sporthorgász KN Kft. és a KÖTIVÍZIG együttműkö­désének köszönhetően mégis van remény: májusban - kísér­leti jelleggel - a szokásos 725 centiméterrel szemben 750 centiméteres szintre duzzasz­tották a tározó vizét. Az in­tézkedés meglehetősen nagy jelentőségű, mert az elöntött füves területeken szaporodó fajok ívását segíti elő, márpe­dig a Tisza-tó halainak zöme ezek közé tartozik. ■ i f i 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom