Heves Megyei Hírlap, 2014. április (25. évfolyam, 76-100. szám)

2014-04-26 / 97. szám

4 HORGÁSZ AT-VAD ASZ AT 2014. ÁPRILIS 26., SZOMBAT A kevés szénhidrát és sok-sok vitamin miatt a vadak húsa nagyon egészséges A honi vadászati múzeumok világa tárlatok A természet szerelmesei a hatvani kiállításon túl számos helyet kereshetnek föl vadügyek Kardeván Endre országos főállatorvos egy buda- f pesti szakmai tanácskozáson beszélt arról, hogy honunkban is tudatos vadgazdálkodásra van szükség, hiszen a vadhús „megújuló természeti erőfor­rás” és egészséges élelmiszer is. Jó minőségű vadhús viszont csak tudatos, szakmailag meg­alapozott vadgazdálkodásból származhat. A Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) élelmiszer­lánc-felügyeletért és agrár­igazgatásért felelős államtit­kára minderről a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karán megrendezett, a vad­egészségügy aktuális kérdései­vel foglalkozó fórumon beszélt. A főállatorvos szerint a vadhús zsírokban, szénhidrátokban szegény, ám fehérjében, ásvá­nyi anyagokban és vitaminok­ban gazdag húsféle, messze­menően megfelel a korszerű fogyasztói igényeknek. Külön is hangsúlyozta: az elmúlt négy évben a vadgaz­■ A 20 milliárdos ágazati árbevételből 5,3 milliárd a vadhús-értékesítésből származott... dálkodási ágazat és a szakigaz­gatás együttműködése jelentős szakmai és gazdasági eredmé­nyeket hozott. így például a vidékfejlesztési tárca 2010-ben megalkotta a vadhúsrendele- tet, amely könnyebbé tette a magyar családok vadhúsvásár- lását, valamint a helybeni érté­kesítést. Emellett a jogszabályi változások árnövelő hatása következtében tartósan sike­rült magasabb felvásárlási árat elérni a gímszarvas, a dám, a muflon és az őz esetében. A 2012-13-as vadászati év­ben a teljes ágazati árbevétel meghaladta a húszmilliárd forintot, amiből a vadhús-érté­kesítés 5,3 milliárd forintot tett ki, így ez a tétel először haladta meg a külföldi bérvadászatból , származó bevételeket. Mind­ezeken túl a vadgazdálkodási ágazatot sikerült tartósan nye­reségessé tenni. Az államtitkár emlékeztetett arra is, hogy míg 2010-ben 160 millió forintos eredménnyel zárta az évet az ágazat, addig az előző vadásza­ti évben ez csaknem a kilenc­szeresére emelkedett. ■ A hatvani Grassalkovich-kastélyban a közelmúltban átadott vadászati múzeum valamennyi korosztály számára tartogat különféle érdekességeket... A közelmúltban nyílt meg a felújított Grassalkovich- kastélyban az önálló vadá­szati múzeum. Ennek apro­póján értékelték a szakem­berek annak jelentőségét, mi pedig - kedvcsinálóként - bemutatunk néhány más, hasonló funkciójú intéz­ményt. Sike Sándor A hatvani vadászati múzeum létrehozásában közreműködő szakemberek közül Korsós Zol­tán, a Magyar Természettudo­mányi Múzeum főigazgatója úgy látja: a vadászati múzeum küldetése, hogy bemutassa a vadfajokkal való egymás mel­lett élés lehetőségét. A város polgármestere, Szabó Zsolt a megnyitóhoz kötődő tanácsko­záson leszögezte: ez a projekt egyedi és különleges. Szerinte a múzeumnak az igényeket fi­gyelembe véve kell együttmű­ködnie a környezetével, mert csak így lehet biztosítani a fennmaradását. - Ez egy hat­vani múzeum, és mindig az' is marad, nem engedjük ki a ke­zünkből - fogalmazott. A távolságot tekintve a me- gyénkbeli városhoz legköze­lebb Cegléden, illetve a főváros­ban találhatunk vadászati kiál­lítást. A ceglédi Természetrajzi Vadászati Múzeum és Oktatá­si Stúdió tulajdonosa, Újházi György az intézmény létreho­zásáról azt mondta, 1998-ban fogalmazódott meg-benne egy vadászati és természetrajzi ki­állítás gondolata.- Tudtam, ha ötletemmel bárhol is előállók, anyagi esz­közök hiányában valószínűleg nem kapok segítséget. Pályá­A tÁRLATOT ű gótikus épület emeleti termeiben találjuk, az előtérben a történelem előtti korok emlékeivel: egymillió­éves ősszarvas (ruza) mészkő­be kövült agancsmetszete és egy 8000 éves gímszarvas­agancs jelzi a vad egykori je­lenlétét. Az első nagyterem a magyar vadászat történetét mutatja be. A sarokteremben zatok lehetőségével is éltem, de a visszajelzésekben csak arra kaptam bizonyítékot, hogy nem könnyű ma egy ilyen létesít­ményt önerőből létrehozni. Tár­sakra, segítőkre volt (és van) szükség, akik velem együtt­gondolkodnak. Partnerekre a Cpglédi Vadászklubban talál­tam, valamint néhány ceglédi vállalkozó személyében, akik nem pénzzel, de munkával, anyaggal támogattak. Újházi és segítői végül 12 esztendővel ezelőtt a Huber­tus parkban rendezett hagyo­mányos Szent Hubertusz-napi program részeként avathatták fel a múzeumot. Akinek van lehetősége mesz- szebbre utazni, bizonyára örö­mét leli a keszthelyi Helikon Kastélymúzeum kiállítása­láthatók a jelenleg érvényes és a korábbi világelső magyar trófeák. A másik nagyterem a mai vadászat bemutatója. A terem közepén lévő diorá­mák természethű - tavaszi, nyári, őszi, téli - környezetbe helyezve hozzák emberközelbe . a nagyvadat: a szarvast, a dámvadat, a muflont, az őzet, a vaddisznót. ként új épületben helyet kapott „Vadászati tárlat” megtekinté­sében. Nem árt tudni, hogy a Festetics-kastélyhoz úgy hoz­zátartozik a vadászzsákmány bemutatása, mint a könyvtár, a főúri bútorok, fegyverek, textilek, arany- és ezüsttár­gyak. Az persze sajnálatos, hogy bármennyire is híres vadászok hírében álltak a Fes­teticsek, a család trófeagyűjte- ményéből semmi sem maradt a kastélyban. Az lett a sorsa, ami a bútorok, a fegyverek, a porcelánok nagy részének: el­tűnt. A véletlen folytán 2001- ben sikerült jelképes összegért egy Somogybán elejtett szar­vas agancsát visszavásárolni, amelyet - az akkor még gróf - Festetics Tasziló 1883-ban vett puskavégre. Ez az egyetlen - a a kiállítás „alanyai” Európa (benne hangsúlyozottan a Kárpát-medence), valamint Af­rika, Amerika és Ázsia lakói voltak. A bemutatott trófeák mindegyike izgalmas vadász­eseményekről származik, és elejtőjének is emléket állít. A trófeák külön-külön és egy­mást kiegészítve is a különle­gességet tükrözik, méltó emlé­kiállítás bejáratánál látható - hírmondója az egykori gazdag gyűjteménynek. A szerencse azonban tovább segítette a kastélyt, hogy a félezer egyed- ből álló, világrekordokban bő­velkedő, páratlan gyűjteményt új épületben helyezhette el. Ha már valaki „elkalando­zott” a Dunántúlra, egy má­sik kuriózumra is bukkanhat, méghozzá Balatonedericsen: a vasútállomástól, a 71-es és 84- es főút kereszteződésétől úgy 1,5 kilométerre - Veszprém és Zala megye határán - fes­tői környezetben található az Afrika Múzeum, amelyet az 1994-ben elhunyt híres afrika- kutató, neves vadász, Dr. h. c. Dr. Nagy Endre alapított, aki­nek a kastély sokáig vadászott­hona volt. A múzeumban talál­ket állítanak a gyűjtőknek, él­ményt és ismereteket adnak a vadászoknak és az érdeklő­dőknek. Helyet kaptak itt Win- disch-Gratz, Ferenc József, Széchenyi Zsigmond, Kitten- berger Kálmán, dr. Szederjei Ákos és Dózsa György trófeái, Hídvégi Béla vadászzsákmá­nyát pedig az emeleten élőké­pekben mutatják be. ható közel négy évtized gyűj­tőmunkájának gyümölcse, rengeteg európai és afrikai trófea. Láthatók itt még a ben- szülöttek használati tárgyai, vadász- és harci eszközei, az afrikai népek kultúráját repre­zentáló bútorok, népművészeti tárgyak. Nagy Endre dolgozó- szobájában személyes tárgyai, legkedvesebb fegyverei és vadászfelszerelése tekinthető meg, magát a múzeumot pe­dig egy kisebb állatkert' veszi körül. Egyszer minden vadásza­tot kedvelőnek el kell mennie a Szekszárdtól 8 kilométerre lévő Gemenci Kirándulóköz­pontba, ami a Keselyűsi úton Gemenc irányába haladva érhető el. A Trófeamúzeum vörösfenyőből készült, vadász- kastélyt mintázó épületét még Frigyes főherceg - a millen­nium idején - vadásztrófeái be­mutatására építette. Tizenegy esztendeje „Elet az ártéren” címmel állandó kiállítás nyílt a múzeumban, amely bemutat­ja a Duna-Dráva Nemzeti Park természeti értékeit és a hagyo­mányos ártéri gazdálkodást. A galérián berendezett néprajzi kiállítás a Gemencben évszáza­dok alatt kialakult, a folyósza­bályozásokkal teljesen eltűnt ártéri gazdálkodást mutatja be. Kiállítás a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban Vadászati emlékek sora a Festetics-kastélyban ♦ A „sporthal” dévérkeszeg a vízfenék egyik lakója csapatmunka A pontyfélék családjába tartozó hal a „rablók” elleni védekezésül verődik nagyobb rajokba A versenyhorgászok körében különösen népszerű fehér hal­fajunk a dévérkeszeg. Rajokban él, és meglehetősen nagyra nő. Horgászszemszögből azt kell tudni róla, hogy ha valahol si­kerül egyet kifogni, ott valószí­nűleg többre is számíthatunk. A dévérkeszeg a pontyfélék családjába tartozik, lapított, zö­mök felépítése következtében könnyedén mozog a nádasban, a sekélyebb részeket benövő ví­zinövények között. A dévérek a víz alatti világ csapatokban élő lakói. A rabló­halakkal szembeni védekezés készteti őket arra, hogy nagy csoportokat alkossanak. Jól ér­zik magukat a náddal benőtt sekély öblökben, ahol táplálkoz­nak és melegszenek a napon. A látszat ellenére sokkal jobb alkalmazkodó képességgel bír­nak, mint ahogy általában fel­tételezik róluk, így jól érezhetik magukat a mérsékelt, sőt, akár a gyorsabb folyású folyókban is. A vizekben természetes bú­vóhelyeken keresnek mene­déket az erős sodor elől: a fák gyökerei között, a mélyedések­ben, vagy az alámosott partok alatt. A nagy dévérrajok előfor­dulásának a feltétele a bőséges, változatos és könnyen hozzáfér- f hető táplálék. A vastag iszapré- E teggel és gazdag növényzettel | rendelkező vizek remek búvó- I helyet és táplálékot kínálnak számukra. A dévérrajok nagy létszámúak lehetnek az olyan vizekben is, ahová a horgászok nagy mennyiségű etetőanyagot szórnak, így a halak rendszeres kiegészítő táplálékhoz jutnak. Hazánk bővelkedik jó dévé- rező helyekben, de reményte­len vállalkozás lenne akár né­hányat is kiemelni. Ennek oka, hogy az adott helyen a halak csak meghatározott vízállásnál találhatóak meg biztosabban, tehát a vízjárástól függ a siker. Ezért a folyókon inkább irány­adóak a vízfelszín árulkodó jelei. Tározóban, állóvízen jól teszi a horgász, ha a mélyebb területeket, illetve a nádasok előtti sekélyeseket keresi. ■ A rekordméretű hal kiemeléséhez emelődaru kellett rekord Magyar horgászkö­rökben egy hetven kiló körüli harcsával elbánni komoly tel­jesítménynek számít. Pedig akadhat a pecabotra ennél öt- ször-hatszor súlyosabb példány is, igaz, nem honi vizeken. Egy új-zélandi hobbihorgász, egy 56 éves nő rekordot döntött, amikor megakasztott egy kék- úszójú tonhalat. Az óriás több mint négyórás kemény fárasz- tás után bukkant fel a víz fel­színén, és 411,16 kilogrammot nyomott a mérlegen. A hal megakasztása után a fedélzeten mindenki azt talál­gatta, mi lehet a horog végén, de tonhalra nem gondoltunk - idézte a nőt a Daily Mail. ■ > í 1 A versenyhorgászok körében meglehetősen népszerű a dévérkeszeg...

Next

/
Oldalképek
Tartalom