Heves Megyei Hírlap, 2014. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

2014-02-07 / 32. szám

2014. FEBRUÁR 7., PÉNTEK DIÁKVILÁG 5 A mindennapok monotonitása elfeledteti a fontos dolgokat Szorgalom nélkül nem megy vélemény A nyelvtanulásra rengeteg időt és energiát kell áldozni .Muszájból” nem lehet tanulni, idegen nyelvet főleg. Kell a motiváció, és nagyon-nagyon fontos a sikerélmény Képünk illusztráció fatális Negyvenéves korban az emlékezetünk kevésbé fogékony. A hosszú távú me­mória jócskán elapad, és már annak is örülünk, ha a bevá­sárlólistára emlékszünk papír nélkül. Egyszerű életet élek, még­sem unatkozom. Könyvelő­ként sokat kell gondolkod­nom, rengeteg mindent kell a fejemben tartanom. Október 27-e is csak egy nap volt, mi­kor kómásan, épphogy feléb­redtem hat órakor, hogy idő­ben elkészüljek. A lányomnak őszi szünete van, még aludt, mikor elindultam. A munka, mint mindig, most sem hagyott egy percnyi pihenést sem. Csupa számok, irattornyok, és a számítógép monoton zúgása, mintha csak a munkám monotonitásá­ra akarna emlékeztetni. Fél háromkor aztán beállított a férjem. Épp' a napi rutinláto­gatásának tett eleget, s mivel látta, hogy egyedül gürizek ott, rám szólt, hogy akár haza is mehetnék. Tíz perccel ké­sőbb el is tudtam szabadulni. Siettem haza, boltba se mentem már, otthon még úgyis van túrós tészta. Mi­kor hazaértem, éppen filmet néztek. A lányom gyorsan odarohant hozzám, adott egy puszit, majd tovább fürkészte az arcomat, míg én igyekez­tem kibújni a kabátomból.- Most nem hoztam csokit, nem mentem a boltba - talál­tam ki a gondolatát, mire a szája lekonyult.- Nem gond - s vállat vont, de ez most más volt. Sokkal inkább volt lehan­golt, mint csalódott. Minden­esetre a sok mosatlan edény elvonta a figyelmemet... Este hét órára volt időm kicsit ki­kapcsolódni, s leültem mellé tévézni.- Tényleg, te nem mondtál nekem semmit... - mondta. Nem értettem mire gondol.- Mit? - kérdeztem értetle­nül. És egyszerre beugrott. Hihetetlen nagy szégyen futott végig rajtam. Ma van Dia születésnapja! És én el­felejtettem... Mindenki felkö- szöntötte, csak a saját anyja nem... Szaniszló Zsófia, Szilágyi E. Gimnázium Mindenki tudja, hogy a nyelvtanulás hosszadalmas és nehéz folyamat, de ha folyton csak ellenérveket gyártunk, akkor csak a ma­gunk dolgát nehezítjük meg. Silye Tibor „A diploma megszerzésében a sikeres nyelvvizsga az egyik legnehezebb feladat” - állítják azok, akik még nem kaphatták meg diplomájukat, bár a záró­vizsgájukon már túl vannak. Évről évre egyre nagyobb gondot jelent az, hogy számos diploma porosodik a felsőok­tatási intézményekben, mert a volt hallgatók még nem sze­rezték meg nyelvvizsgájukat. Országos átlagban a végzettek harminc százaléka nem jut ok­levélhez időben, de van olyan intézmény, ahol ez az arány el­éri az ötven százalékot is. A dip­loma feltételéül a nyelvvizsgát azért vezették be, mert a szak­emberek szerint egy értelmisé­gi embernek igen is tudnia kell beszélni legalább egy idegen nyelven. A nyelvtanulás azon­ban nemcsak a diploma miatt fontos, hanem számos oka van: például egyre több pozícióban naponta szükséges használ­ni egy adott idegen nyelvet, de sokszor külföldön is csak ango­lul értenek meg minket. Mégis azt látni manapság, hogy egyre többen támadják a nyelvvizsga szükségességét a diploma megszerzése esetén. Sokan azonban csak kifogá­sokat keresnek. Hivatkoznak arra, hogy nincsen nyelvérzé­kük, szókincsük vagy egysze­rűen nem értik a nyelvtant. Ám ezek fejleszthetőek és ta- nulhatóak, de senki se higy- gye azt, hogy fel tud készülni a nyelvvizsgára néhány hó­nappal a diploma előtt, ha nem kezdte el idejében a tanulást. A nyelvtanulás időszaka pedig éveket is igénybe vehet... A nyelvérzékkel kapcsolat­ban fontosnak tartom meg­említeni azt, hogy nem azt je­lenti, ki képes elsajátítani egy a nyelvtanulás másik nagy ellensége maga a diák, hiszen felkészülni már önmagunktól is tudunk, ha akarunk. Ha megvannak a megfelelő ala­pok, akkor már egyedül is tudjuk fejleszteni. Azt azon­ban senki se várja el, hogy egyik reggel felébred és anya­nyelvi szinten beszél németül, oroszul vagy spanyolul. nyelvet, hanem hogy milyen ütemben képes ezt megtenni. Általánosságban elmondha­tó róla, hogy önálló, kognitív képességek összese, az in­telligenciától független, nem fejleszthető készség, illetve nincsen bizonyí­ték arra, hogy ál­landó lenne. így tehát hibás az az ellenérv, hogy valaki azért nem képes nyelvvel foglalkozni, mert nincsen nyelvérzéke, hiszen a tanulásra bárki ké­pes, csak megfelelő munka és türelem kell hozzá. Én úgy tartom, hogy a nyelvtanulás esetén mindennél fontosabb az, hogy megszeressük az adott nyelvet. Ha valamit jól akarunk elsajátítani, nem A nyelvtanulás hosszú folya­mat és nem várhatjuk, hogy egyszer csak „a sült galamb a szánkba repül". Hogyha vala­ki szorgalmas, ha nagyon akar, akkor bármit elérhet, de ha nem akár megtanulni egy nyelvet, csak túl lenni az órán, akkor mindegy, ki tanít­ja és milyen módszerrel, mert nem lesz eredményes. foghatjuk fel úgy, hogy „csak muszájból” csináljuk. Azon­ban a folyamat egyik igazi ellensége a monotonitás. Ha a tanulás során nincsen sem­milyen motiváló tényező, ha folyton csak az unalmas órá­kon ülnek és ír­nak a hallgatók, akkor megunják az adott idegen nyelvet is. Nem fogják szeretni. Sokkal fontosabb a tanulás­ban a változatosság megte­remtése és az, hogy valójában megismerjék a nyelvet, vala­mint annak kultúráját. Erre adnak tökéletes lehetőséget a külföldi tanulmányutak, de mivel nem mindenkinek van erre lehetősége, ezért jó ötlet­nek tartom az idegen nyelven való filmnézést és olvasást is. Az előbbit hasznosabbnak gondolom, mert egyszerre fej­leszti a különböző készsége­ket: hallás, kiejtés, megértés és nyelvtan. Úgy hiszem, és a környeze­temben észlelt dolgok is meg­erősítik, hogy a nyelvvizsgához nincsen szükség éveken át magántanárnál tanulni. Éppen elég az, hogyha valaki az isko­lában, vagy egy tanfolyamon elsajátítja a nyelv alapjait. Ha a diák nem akar tanulni, nem lesz eredményes ■ Nyelvtanulás esetén fontos az is, hogy megszeressük az adott nyelvet. Kortárs Hangon, immár tizedszer egér Február 16-áig lehet jelentkezni a Kortárs Han­gon nemzetközi irodalmi pá­lyázatra. Nevezhetnek azok a Beregszász, Csíkszerda, Eger, Gyöngyös, Kolozsvár, Komárom, Marosvásárhely, Miskolc, Nagyvárad, Nyitra, Nyíregyháza, és Sárospatak felsőfokú intézményeiben magyar nyelven tanuló hall­gatók, akik megmutatnák irodalmi alkotóképességei­ket. Továbbra is folytatódik az a hagyomány, hogy a leg­értékesebb pályaművekből a költészet napjára egy válo­gatott hallgatói kötet jelenik meg - a jubileumi kötetben visszaidézve a tíz év leg­sikeresebb szerzőit. A kötet kiegészül az Eszterházy Károly Főiskola vizuális mű­vészeti szakos hallgatóinak képi pályaműveivel. ■ Helyből jók az EKF gyakorlósok Eger Nyolc csapatból a második helyezést érte el az Eszterházy Károly Gyakorlóiskola csapata a nemrégiben megrendezett Heves Megyei Kulturális Kaleidoszkóp megyetörté­neti verseny városi fordu­lóján. A vetélkedőt a Szent Imre Katolikus Általános Iskolában rendezték. A Ma- ruzs Nikolett, Almási Anna, Pásztor Zsófia, Fügedi Ger­gely és Pogonyi Dávid által alkotott 7. e osztályos kü­lönítmény alig pár ponttal maradt le a dobogó legfelső fokáról. ■ „Diplomamentő” program indul HEVES MEGYE Nyelvvizsga megszerzésére indít prog­ramot a magyar kormány. A februárban induló felké­szítőkre pályázhat bármely európai uniós állampolgár, aki magyarországi felsőok­tatási intézményben tanult, az államvizsgát már letette, nincs hallgatói jogviszonya, ám diplomáját azért nem tudja átvenni, mert nincs nyelvvizsgája. A megyeszék­helyeken induló tanfolyam ingyenes, ám a végén nyelv­vizsgát kell tenni, viszont ha ez nem sikerül, a képzési díj felét vissza kell fizetni. ■ Folyton változnak az évszakok: avagy hogyan lett zöld az erdő mese A negyedikes Krinszki Gréta Nelli Pillangó díjat nyert „A pinty, meg a ponty” elnevezésű irodalmi pályázaton Egyszer régen, nagyon régen volt egy hely a világ közepén. Egy erdő, ami még fekete-fehér volt. Olyan, mintha egy kifestőt lapozgatnál. A réten színtelen virágok nőttek, a Nap egy fekete karika volt az égen. Egyszer nagy szélvihar tá­madt, és a színek tündérét három pillangós hintóján a színtelen erdő fölé fújta. A három pillan­gó sárga, piros és kék színű volt. Amikor a tündér meglátta ezt a fekete-fehér életet, nagyon elcso­dálkozott, hogy ilyen vüág még létezik. A pillangók azt mondták: - Bárcsak ez is olyan szép, színes táj lehetne, mint a miénk! A tündér gondolkodott egy ki­csit, aztán kitalált valamit: - Fi­gyeljetek csak! Ha behintelek benneteket varázsporral, akkor azt színeztek ki az erdőn, amit csak akartok! A három lepke boldogan kez­dett el repkedni, és nagyon örül­tek, hogy amikor rászálltak egy virágra, az rögtön színes lett. A piros pillangó kiszínezte a ró­zsát, a csipkebogyót, a katica hátát. A sárga első dolga az volt, hogy a napot jó erősen besatíroz­za. Aztán persze kifestette a pity­pangot és a sárgarigót is. A kék lepke repült gyorsan a másik után, hogy az eget kékre fesse, aztán a folyókat és a patakokat színezte ki. Egy idő után majd­nem mindent kiszíneztek, csak a fák és a bokrok maradtak ki. A mesében a pillangók színezték ki a világot Képünk illusztráció Ekkor a színtelen tisztáson nagy veszekedésre lett figyelmes a tündér.- A kék pillangó azt hiszi, hogy ő a legszebb, és őt illeti a legtöbb szín az erdőből! - sírta el magát a sárga lepke.- A sárga pedig azt szeretné, hogy minden levél a fákon-bok- rokon csak az ő színéhez igazod­jék - veszekedett a piros. Eközben a kék és sárga pil­langó már hajba is kapott. Az­tán csak arra lettek figyelme­sek, hogy összekeveredett a varázsporuk, és a sárga és kék színtől a fűszálak zöldek lettek. - Nahát, de szép lett! - kiáltott fel egyszerre a sárga és a piros pillangó. Gyorsan elrepültek és a fák le­veleit, a bokrokat, a fűszálakat, de még a virágok szárait is zöld­re festették.- Várjunk csak! - mondta a piros pillangó. - Most csak ti ketten színeztétek az erdőt! Én is szeretnék fát színezni! Ekkor a tündér tett köztük igazságot: - Figyeljetek rám, pil- langócskáim! Ne veszekedjetek, egyezzünk meg abban, hogy az év egy szakaszában, nyáron zöl­dek lesznek a levelek, s ha majd jön az ősz, akkor pedig pirosra és sárgára festhetitek őket! Milyen szép is lesz! Örvendeztek a pillan­gók, s béke lett úrrá az erdő felett. Krinszki Gréta Nelli, Balassi Bálint Ált. Iskola, Eger

Next

/
Oldalképek
Tartalom