Heves Megyei Hírlap, 2014. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

2014-02-24 / 46. szám

Fordulat Ötzi gyilkossági ügyében régészet Ötzi, az Alpokban ta­lált 5250 éves jégmúmia, gyil­kosság áldozata lett - ebben megegyezik a kutatók vélemé­nye. De hogy ki és miért ölte meg, arról még vitatkoznak a ré­gészek. Sokáig azt tartották va­lószínűnek, hogy a tettes délről, a mai Olaszország területéről érkezett. A kutatók ezt a gyil­kos fegyverre, egy nyílhegyre alapozták. Egy röntgenvizsgálat kimutatta, hogy a vállbán talált nyílhegy 2,8 centiméteres, és az alapnál keskeny hosszabbítást képező szára van. Ez a forma az Alpok főgerincétől délre eső vi­dékeken volt jellemző. A kutatók számára ezért egyértelmű volt, hogy Ötzi gyilkosa itáliai, pon­tosabban a Remedello-kultúra egyik képviselője lehetett. Az első kétségek 2011-ben merültek fel: Alexander Bins- teiner német georégész az Al­pok főgerincétől északra eső te­lepülések pengéinek elemzése közben két száras nyílhegyre bukkant. Ezeket egyértelműen délen készítették. Időközben már alá is támasz­totta feltevését. További leletek alapján az északi Alpokban azonosította a kőkori, egészen Felső-Bajorország területéig nyúló kapcsolatokkal rendelke­ző Mondsee-kultúra egyik köz­lekedési csomópontját. Ez a réz­termelés fontos centruma volt. Az Ötzinél talált balta nyers rezét összetétele alapján erre a területre lehet visszavezetni. Binsteiner biztosra veszi, hogy élénk cserekapcsolat állt fenn az Alpok főgerincétől északra és délre eső kultúrák között. A gleccserember vajon egy rézexpedícióból tartott ha­zafelé? Követték és halálosan megsebesítették? ■ 2014. FEBRUÁR 24., HÉTFŐ Vajon a saját kísérői temették el? Az Osztrák-Magyar Monarchia katonái az isonzói fronton vízosztás közben. Az akkori felfogás szerint a vitás kérdéseket fegyveres erővel is rendezni lehet Menetelés a háborúba történelem Tisza István mintegy két hétig ellenezte a hadüzenetet Miért akarta az akkori ma­gyar politikai elit túlnyomó többsége a háborút? És egy­általán: mennyiben volt ré­szük a magyar vezetőknek a döntések meghozatalában? Közismert, hogy az I. világ­háborúhoz vezető osztrák-ma­gyar hadüzenet közvetlen előz­ménye a szarajevói merénylet volt. 1914. június 28-án több összeesküvő társa közül Gav- rilo Princip boszniai szerb di­ák gyilkolta meg Ferenc Ferdi- nánd főherceget, a Monarchia trónörökösét és vele utazó fe­leségét, Chotek Zsófiát. Az is bebizonyosodott a merényletet követő vizsgálatok során, hogy a nagyszerb nacionalista me­rénylők mögött a szerb titkos- szolgálat állt, és ezek az össze­függések, valamint Szerbiának a Monarchia ellen évek óta foly­tatott izgatásai elegendő okot adtak a Monarchia vezetőinek, hogy úgy döntsenek: véget kell vetni ennek a helyzetnek. A provokációkra adandó erő­teljes, fegyveres válasz gondo­lata egyáltalán nem volt új. A közös hadsereg vezérkari fő­nöke, Conrad például több al­kalommal is javasolta, hogy a Monarchia területeire aspiráló olaszok, illetve szerbek problé­máját preventív háborúval old­ják meg, vagyis akkor vigyék dűlőre a szerinte elkerülhetet­len összecsapást, amikor az erőviszonyok még a Monarchi­ának kedveznek. Mégis, az erre alkalmat adó válságok során, 1909-ben vagy 1913-ban nem jutott el a helyzet odáig, hogy a háborúra valóban sor kerüljön. A Monarchia erre is kész lett volna, ám a szerbek engedtek. A két állam persze nem volt egy súlycsoportban, hiszen a Monarchia az akkori öt euró­A MÉRSÉKELT ELLENZÉK NAPI­LAPJA, a Magyar Hírlap egyik vezércikke meg is adja a vá­laszt: „Legyünk vele tisztában, hogy nincs választásunk. Vagy tudunk tekintélyt tartani, vagy végünk.” A Monarchiának mint nagyhatalomnak egysze­rűen nem lehetett eltűrni, hogy a nála sokkal kisebb Szerbia ismétlődően provokálja, két­ségbe vonja területi integritá­sai nagyhatalom egyike volt (még ha csak az ötödik is), ez­zel szemben a függetlenségét csupán pár évtizede elnyert kis szávai királyság ereje csak töredéke volt északi szomszéd­jáénak. Sőt, az akkori Magyar- ország egymagában is sokkal nagyobb, népesebb, gazdagabb, fejlettebb és erősebb volt, mint Szerbia. (Jellemző adat, hogy a 20. század elején Szeged la­kossága nagyobb volt, mint Belgrádé.) Csakhogy a szerbek „szemtelenkedései” mögött egy nagyobb erő állt: az orosz biro­dalom. Az a cári Oroszország, amely mind a szabadságesz­sát. Ha a Monarchia mindezt tétlenül tűrné, a folyamat oda vezethetett volna, hogy vala­mennyi szomszédos állam nyíl­tan hangoztatni kezdi igényeit az etnikai szempontból sokszí­nű Monarchia különböző terü­leteire, és a Habsburgok biro­dalmából a széthullást kény­szerű beletörődéssel váró, gyenge állam lesz. Ezt a lassú sorvadást kívánták elkerülni. ményekkel szemben álló, kor­szerűtlen konzervativizmusa, mind a közép-európai szlávok- ra irányuló propagandája miatt a magyar liberális hagyomány számára az első számú fenye­getésnek számított. Kölcsey, Deák, Wesselényi, Kossuth óta axióma volt a magyar külpo­litikai gondolkodásban, hogy Magyarország területi épségé­re és szabad fejlődésére, sőt, ta­lán állami létére is az oroszok jelentik a legnagyobb veszélyt. Bár 1909-ben és 1913-ban a Monarchia diplomáciai sikert aratott, ez csak időlegesen je­lentette a helyzet rendezését. A szerbek hamarosan újra­kezdték a Monarchia területén élő délszlávokat célzó agitáci- ójukat. Érthető volt tehát, ha mind többen érezték úgy, hogy a békés részsikerek nem ele­gendők, s a balkáni tűzfészket egyszer s mindenkorra meg kell szüntetni, ha kell - és le­het -, akár fegyveres erőszak árán is. Ez a meggyőződés jóval előbb megfogalmazódott a Mo­narchia osztrák felében, mint Magyarországon. Részlet: A Geo magazin 2014/02. számából Volt választása a monarchia politikai vezetésének? Új elmélet az emberi evolúció kutatásában 13 Szerkesztőségünk ajánlja a most megjelent GEO magazint ÉLETMÓD - TUDOMÁNY biológia Az állati mellúszás új irányt ad az emberi evolú­ció egyik elméletének. Miért kapott az ember viszonylag sok testzsírt a természettől, és miért veszítette el a bundáza- tát? Végül is a legközelebbi ro­konokkal, a majmokkal éppen fordítva történt: dús szőrzettel, de csak kevés zsírral büszkél­kedhetnek! Ezzel kapcsolatban feltevések egész sora létezik. Az egyik leg­érdekesebb teória a vízi majmo­ké, amelyet először a patológus, Max Westenhöfer vetett fel (Der aquatile Mensch). Abból indul ki, hogy az ember ősei nem sza­vannán, hanem vízparton éltek. Hiszen úszás közben a szőrzet inkább zavaró, a „szalonna” vi­szont véd a hővesztéstől. Az évek során egyes szerzők újra és újra számos, az elmélet mellett szóló jelre figyelmeztet­tek. Most felbukkant egy újabb: Renato Bender a johannesburgi Witwatersrand egyetemről le­filmezte a Cooper nevű állat­ússzam vagy ne ússzam? kerti csimpánzot és a Suryia nevű orángutánt úszás közben. Az eredmény: az emberszabá­sú majmok ugyan tartanak a víztől, de képesek megtanulni úszni. Ráadásul olyanfajta mell­úszási technikát alkalmaznak, amelyre más állatok képtele­nek, mert a vállízületük csak a „kanalazást” teszi lehetővé. Hogy a majmok ennek el­lenére kerülik a vizet, annak egyszerű a magyarázata: a ter­mészetes vizekben könnyen prédává válhatnak. Csak akkor merészkednek a vadon élő em­berszabásúak a nedves közeg­ben. Ezek szerint mi, emberek olyan faj lennénk, amely meg­tanulta biztonságban érezni magát a vízben. ■ Honnan étkezik az égi tűz? fizika Valóban ismerjük a villámok keletkezésének okát? Vagy mégsem? Elvben igen, de a részleteket még homály fedi - állítja a jó nevű moszkvai Le- begyev Intézet fizikusa, Alexan­der Gurevics. Legalábbis nem tudjuk, honnan érkezik az égi tűzhöz a gyújtószikra. Gurevics elmélete szerint a kozmikus háttérsugárzásból származó energiában gazdag részecskék játsszák benne a fő szerepet. A viharfelhőkben az elekt-. romos mező ugyanis nem túl nagy. Igaz, hogy akár 100 mil­lió voltnyi feszültség is felgyü­lemlik bennük, de az több száz méteren oszlik el - mondja a fizikus. Az ebből származó erő­koncentráció, az elektromos me­ző gyenge, csak tizede annak, ami egy villám keletkezéséhez szükséges. Egy világűrből érkező „ion­zuhany” azonban - így Gure­vics - elegendő lenne a folyamat beindításához. A részecskék levegőatomokkal és -molekulák­kal ütköznek, s eközben elektro­nokat szabadítanak fel, amelyek láncreakcióban egyre több sza­bad elektront hoznak létre: így nagy mennyiségű negatív tölté­sű részecske jön létre, a villám csírája. A felhőben töltéssel ren­delkező jégdarabkák csak erősít­hetik a hatást. Amint a töltéskü­lönbség miatt a villám beindul, a felhő alján ionizált légcsatorna jön létre, amely a villámot végül a földfelszínre vezeti. Az örökkévaló élet titka gerontológia A jövőben gyógyítható lesz az öregedés? Aki a régi sírok feliratait ta­nulmányozza, megállapíthatja: az emberek egyre magasabb kort érnek meg. Svédországban például az átlagos várható élet­tartam 1800-ban 32 év volt, ma pedig már 82 év. Ez az orvos- tudomány fejlődésének, a jobb higiénés körülményeknek és táplálkozásnak köszönhető. Ami ebben a legizgalmasabb, hogy nem az öregség szakasza hosszabbodott meg, hanem az öregedés következik be később. Az öregedéskutatás már régen feladta azon dogmáját, miszerint minden ember ter­mészetes, a génjeiben meg­határozott élettartammal rendelkezik. Aubrey de Grey A halál minden kultúra része gerontológus azonban még sa­ját hivatásának legtöbb képvi­selőjénél is tovább megy: „Az. öregedés betegség” - mondja a brit kutató. És mint oly sok az egykor halálos nyavalyák kö­zül, ez is gyógyítható: „Néhány év múlva a tudomány meg­szünteti az öregedést. Az első ember, aki 1000 évig fog élni, már megszületett!” De Grey, aki Strategies for Engineered Negligible Senes- cene nevű alapítványával azért küzd, hogy megállítsa az öre­gedést. Tudományos körökben ezzel jelentős ellenállásba ütkö­zik. Szerintük teljes mértékben alábecsüli például a test fizioló­giai komplexitását. i )

Next

/
Oldalképek
Tartalom