Heves Megyei Hírlap, 2014. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
2014-01-23 / 19. szám
4 OLVASÓINK ÍRJAK 2014. JANUÁR 23., CSÜTÖRTÖK Búcsú a médiavetélkedőtől élmények A siroki diákok nagyon sokat köszönhettek a versenyeknek A Ladik-vetélkedő egy jellegzetes pillanata... Az elmúlt tíz esztendő versenyei során a részt vevő diákoknak ezernyi kalandban lehetett részük. Rejtő Jenő munkássága eddig is közkincs volt, kultúránk része Igen kiábrándítónak találtam a január 8-i számukban megjelent Közkincs lett Rejtő Jenő című cikket. Rejtő munkássága eddig is közkincs volt, a magyar kultúra része, amelynek szempontjából elhanyagolható, hogy immár „Kevésbé kötik a szerzői jogi szabályok a felhasználást”. A cikket egyoldalúnak és hiányosnak tartom, mely Rejtő emlékét is degradálja azzal, hogy teljességgel örvendetes hírként mutatkozik be. Mostantól kvázi korlátlanul szabad felhasználni a teljes Rejtő-életművet, mert a művész halála óta 70 év eltelt, és ilyenkor a törvényi szabályozás ezt lehetővé teszi. Ám a cikk arról elfeledkezik, miért is halt meg 1943-ban írózsenink - 37 évesen. Hiszen elkísérhetett volna bennünket még uszkve 30 évig, és megduplázhatta volna életművét mindannyiunk nagy örömére! Hogy ezt miért nem tette? Ennek igen egyszerű oka volt. Az, hogy a nyilasok halálba kergették őt zsidó származása miatt. Reményeim szerint a további derékba tört életek és életművek (pl.: szintén zsidó származása miatt ölték meg 1944-ben Radnóti Miklóst 35 évesen, 1945-ben Szerb Antalt 43 évesen) kapcsán közelgő 70 éves évfordulók esetében újságjuk körültekintőbben fogalmaz majd, s több figyelmet szentel maguknak az alkotónak is. Inczédy Tamás, író Műsor és ajándék járt Szihalmon a szépkorúaknak dallamok Tavaly - az év végéhez közeledve - méltóképpen köszöntötték az időseket. A finom menü után Tihanyi Tóth Csaba kis társulata ismert operettekkel és magyar nótákkal szórakoztatta a jelenlévőket. Az ünnepség után ajándékot is kapott minden résztvevő. E pár sort a szépkorúak nevében írom, hogy köszönetünket fejezzem ki azoknak, akik fáradságot nem ismerve, önzetlenül dolgoztak a sikerért. Cziglégi Lászlóné, Szihalom Reménykedtünk, hogy a Hírlap 2013-ban is megrendezi a Ladik nevű médiavetélkedőt, ám nem így történt. Az okát nem is kérdezzük. Biztosan a pénz... Mármint a hiánya... (Javítsanak ki, ha tévednék!) A gyerekekkel az első csalódottság után felidéztük a szép emlékeket. Ezeknek a versenyeknek köszönhetően rengeteg helyet beutaztunk. Alcsi- ban sokszor megfordultunk, de sikerült megismerkednünk Bikallal is. A megyei elsőségek okán voltunk Ipolytarnócon, Hevesen a Csillagvirág Népművészeti Egyesület alkotói közel másfél éve tartanak tanórán kívüli foglalkozásokat a helyi fialatoknak egy TÁMOP-os pályázatnak köszönhetően. A programokon a Radics Udvarban a Hevesi József és a körzeti tagiskola, a tenki Szent Imre Általános Iskola és a Jászapáti Katolikus Iskola tanulóit fogadtuk. A Mátraderecskei Népművészeti Házban az általános iskola és óvoda gyermekeit foglalkoztattuk, a Recski Tájházban és Palóc Galériában heti szakköri és kézműves tábori foglalkozások folytak, ahol a Hollókőn és Losoncon, de két alkalommal a Magas-Tátrában is nyaralhattunk, ahol Zakopanét sem hagytuk ki. Az országos versenyeken nyert pénznek köszönhetően eljutottunk Sopronba, Fertődre és Bécsbe. Észak felé jártunkban pedig meg sem álltunk Krasznahor- káig, Krakkóig, Auschwitzig. A médiavetélkedőnek köszönhetően jobban elmélyülhettünk az újságírás rejtelmeiben, s remek emberekkel ismerkedtünk meg a Hírlapnál. Nemes ellenfelekkel küzdötgyermekek a szövés, a hímzés, az ajándéktárgy-készítés, a faragás alapjaival ismerkedtek. A műhelyekben található hagyományos eszközeinket, a helyi gyűjteményanyagokat megcsodáló gyermekek néhány órán belül már palóc mintacsíkokat és pokrócokat szőttek, színes virágokat hímeztek, filc ajándéktárgyakat készítettek. Rendezvényeinken országosan ismert mesterek segítették a kézműves programokat. A Csillagvirág Népművészeti Egyesület és a Hagyományos Értékek Megőrzéséért Alapítvány pályázata keretében a tünk, a kisnánaiakkal igazi ki-ki ütközeteket vívtunk. Érdekes feladatok kötötték le szabad időnket. Verseltünk, különleges postaládákra vadásztunk, kutattuk a legrégibb Népújságot (nálunk egy 1965- ös szám volt a nyerő), vagy mi magunk szerkesztettünk lapot. Ha kellett, újságpapírba csomagoltunk egy élő postást, vagy épp mi bújtunk jelmezbe. Megtapasztaltuk Sírok község lakóinak szeretetét, segítőkészségét, az önkormányzat támogatását. Büszkék voltunk rá, gyermekeknek szakmai programokat szerveztünk a Szentendrei Szabadtéri és a Balassagyarmati Palóc Múzeumba, Hollókőre, a világörökség színhelyére, a Hortobágyi Nemzeti Parkba, s megismerkedtünk a Nádudvari Népi Kézműves Szakiskolában folyó szakmai képzéssel is. Emellett vendégei voltunk a nádudvari Fazekas Háznak, ahol kipróbáltuk a korongozás „ördögi mesterségét”. A kézműves táborok és szakmai versenyek hangulata jól tükrözi a gyermekek érdeklődését, „nagyanyáink öröksége” iránti fogékonyságát. amikor a Heves Megyei Hírlap címoldaláról mosolygott vissza győztes csapatunk fényképe. Még egyszer gratulálunk az ötletgazdáknak, köszönjük az együtt átélt szép élményeket. Mi azért dolgozunk tovább, hiszen „A Mi Újságunk” az Or- szágh Kristóf Általános Iskolában már a XXIII. évfolyamnál jár. Persze, kicsit (kicsit?) szomorúak vagyunk. Hiszen ez lett volna a 10. év... A régi és jelenlegi siroki újságírócsapatok nevében: Rajnavölgyi Vilmos, Sírok A Csillagvirág Népművészeti Egyesület önálló projektjében 463 gyermekkel foglalkozott, az alapítvány jelenleg a szakmai vetélkedősorozatokat bonyolítja, pályázatunkhoz hét intézményből várhatóan 600 gyermek csatlakozik. A szakmai tudás átadói, a projektek megvalósítói és segítői még velünk élnek, alkotnak a Radics Udvarban, a Recski Tájházban, a bodonyi és mátraderecskei népművészeti házban, amely műhelygalériák a tárgyalkotó népművészet „tudásbázisai” . Báder Miklósáé, Heves Felkészültünk, jelentkeztünk, versenyeztünk, aztán győztünk siker Iskolánk, az aldebrői Tarnavölgye Általános Iskola remek eredményt ért el a Szilágyi Erzsébet Gimnázium 8. osztályosoknak szervezett tanulmányi versenyén. Miénk lett a körzeti iskolák közül a legjobban teljesítőnek járó vándorserleg. A Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban már hagyomány, hogy évente tehetségkutató versenyeket tartanak a korosztályom számára. Az itt tanító tanároknak köszönjük, hogy ennyi energiát fektetnek a vetélkedők megrendezésébe, és sok sikert kívánunk a további versenyeket szervezéséhez. Aldebrőn egy kicsi (118 fős) iskola működik. Szinte hihetetlen, hogy a diákok és tanárok közös munkájával, milyen eredmények születhetnek. Öten indultunk a versenyen matematika, magyar, angol és kémia tantárgyakból: Csipkés Bence, Lizák Krisztina, Kakukk Nikolett, Sándor Anett, Rácz Boglárka és én, Kovács Eszmeralda. Az elért eredmény nemcsak a mi érdemünk, hanem tanárainké is, akik nagy odaadással foglalkoztak velünk. Minden verseny két fordulóból állt. A második forduló megírása után a különböző tantárgyakból rendezett vetélkedőkön részt vevő tanulók közül az első tíz, illetve az első hat embert meghívták egy ünnepélyes eredményhirdetésre. Nyugodt lélekkel jelentem ki, hogy á barátaimmal mindent beleadtunk, amit csak tudtunk. Egyesek még olyan anyagokat is megtanultak a vetélkedőre, amelyeket csak a középiskolában vennénk. Büszke vagyok magunkra, s felkészítő tanárainknak is szeretném megköszönni, hogy ennyit foglalkoztak velünk. Jelesül: Pék Erika, Tóthné Horváth Györgyi, Inklovicsné Sneider Judit, Tuza Attiláné. Eredményeink: Lizák Krisztina kémiából 9., magyarból 4. lett. Szép volt Kriszti! Kovács Eszmeralda matematikából 9., magyarból 1. helyezést ért el. A jövő nyolcadikosainak kívánom, hogy részük lehessen ebben a remek érzésben, hiszen már maga az egy díj, hogy eljutottunk erre a versenyre. Kovács Eszmeralda, Aldebrő Legszebb értékeinket őrzik és ápolják hagyományok A Csillagvirág egyesület tagjai immár másfél éve okítják az ifjakat Emlékezés egy nagyszerű dobos diákra in memóriám Az egykori eminens felsőtárkányi fiú személyét soha nem feledjük Ismét nagy személyiséget, jeles tudóst veszített el a tudomány és a dobós társadalom közössége. Dr. Bóta László Tanár Űr, az ELTE Bölcsészettudományi Kara Régi Magyar Irodalom Tanszékének tanára hosszantartó betegség után, 87 éves korában elhunyt. Tavaly decemberben vettek tőle végső búcsút tanártársai, tanítványai, rokonai a Fiumei úti sírkertben. A Tanár Úr a régi magyar irodalom művelője, oktatója, tudományos társaságok jeles tagja, irodalmi viták részese volt. Részt vett a magyar reneszánsz irodalom vitájában. Munkássága igen gazdag, kutatási területe a Balassi-Rimay-filológia volt. Publikációs munkássága is jelentős. Tanulmányait irodalom- tudományi és irodalomtörténeti közleményekben adta közre. Részt vett a doktorandusz hallgatók felkészítésében. Színes, szeretetre méltó egyéniség volt, akit közvetlensége, segítőkészsége miatt is sokan szerettek. Sok hevesi diák, egyetemi hallgató emléke őrzi patronáló segítőkészségét, a vele folytatott meghitt beszélgetések perceit. Személyiségére jellemző volt az is, hogy soha nem felejtette el, honnan indult el és kiknek a segítségével jutott el az egyetemi katedráig. Tanulmányainak megjelölésére is egyszerűen a „Tárkányi Bóta László” aláírást használta. Tárkányi szülőházukat éveken át szorgalmasan gondozta, ápolta. Gyakran tért haza ide, míg egészsége engedte, hogy új erőt gyűjtve térjen vissza a katedrához. Szorgalmas gazdálkodó emberként ismerték sokan. Ha szükséges volt, kapát ragadott, és elvégezte a kerti munkát. 1926-ban született a bükk- aljai faluban, Felsőtárkányban, többgyermekes családban. Középiskolai tanulmányait az egri Dobó István Gimnáziumban végezte. Az intézet szorgalmas, eminens tanulója volt. Osztálytársai között is több hozzá hasonló, jó képességű diák tanult. 1947-ben érettségizett, majd az Eötvös Lorand Túdományegye- tem magyar-történelem szakán végzett 1951-ben. Az egyetem oktatója lett, és 1951-től 1996-ig régi magyar irodalomtörténetet oktatott, szemináriumokat vezetett. Dr. Bóta László egyetemi hallgatók generációinak sorát nevelte gondolkodásra, kreatív problémamegoldásra. Emlékét nemcsak az egyetemi professzortársak, de hallgatói, a volt dobós osztálytársak és a Dobó gimnázium társadalma is kegyelettel megőrzi. Az egykori eminens, szorgalmas felsőtárkányi diák személyét nem feledjük. Tanár Úr, nyugodj békében! Isten veled! Somlai György, Eger Manapság mindennapra jut va amiféle „diadalhír” Ömlenek ránk a siker szavai a közmédiából. Eredmény minden vonalon. Már most szóáradás van, mi lesz itt, ha jön a tavaszi nagy zúdulás, az országgyűlési választás hivatalos kampánya. Biztató a jobbnál jobb eredményeket hallani, de amikor már sokadszorra szajkózzák, immunissá válunk a további győzelmi hírekre. Ácsi! Siker siker hátán. Már túl szép a menyasszony. Visszakérdezünk. Igaz lehet ez mind? Földijeim a kunságból, Varga Mihály nemzetgazdasági miniszterjó szózsonglőrként lelkesen ecseteli: küszöbön hazánk felvirágzása. Atyafia, Fazekas úr a mezőgazdasági és vidékfejlesztési minisztere a Kossuth rádió rövid híreiben, egyetlen bejátszott mondatában mesterien megmagyarázta: hazai halfogyasztásunk húsz százalékkal, azaz - örvendetesen - egyötödével növekedett. Lassan megszokjuk, hogy minden napra jut diadalhír. A baj az, hogy már-már öntömjé- nezők a tudósítások. Álmomban a siker hullámai már tenyérnyi spájzunkba is betörtek... Nem árt, ha eszünkbe jut: a direktpolitizálás - mint a reklám esetében annyiszor - bumeráng effektust hozhat létre. Aligha ez a cél. Sokszor a kevesebb lehet a több. Simon Imre, Eger v
