Heves Megyei Hírlap, 2013. december (24. évfolyam, 280-303. szám)
2013-12-06 / 284. szám
4 OLVASÓINK ÍRJÁK 2013. DECEMBER 6., PÉNTEK Néhány egjrszerű napi bosszúság, amire egyelőre nincs is válasz Együtt élveztük az utazást élmények Felejthetetlen, katartikus napok a Ward Mária iskolában Otthonra leltek a diákok az egri Ward Mária iskolában Sokunk leikéből szállt tova a gond szolgáltatások Sok szó esik a szolgáltatások színvonaláról, sajnos, a legtöbb esetben negatívan. Az érintettek zöme a pénz hiányát jelöli meg, mint okot, de van, amikor nem az anyagiak hiánya az. A minap Egerben, az Agria Volán végállomásán (Mezőgép) szerettem volna két helyi járati jegyet vásárolni. A fülkében ülő hölgy szinte zaklatásnak vette kívánságomat, unottan letette újságját, és amikor meglátta, hogy nem átallok kétezer forintos címlettel fizetni, közölte: ő ebből nem tud visszaadni. Az ügy úgy oldódott meg, hogy egy helyi járatú sofőr - aki indulni készült - segített felváltani ezt az őrült nagy összeget. Nem értem, hogyan lehet az elővételben, s a járművön vásárolt jegy között 40 százalék (!!!) különbség. Ha minden megál■ Hogyan lehet az elővételben, s a járművön vásárolt jegy között 40 százalék (!!!) különbség? lóban lenne jegykiadó automata, és „csak” lusta a delikvens, rendben. De így, hogy a két végállomási megállóban van erre lehetőség (meg pár, a megállótól távolabb eső helyen), esélye sincs az embernek. Más. Budapestre akarok utazni. A tudakozótól megtudom, hogy nyugdíjasként hogyan tudok elővételben jegyet venni, s kiegészítő jegyet is kell váltanom 205 forintért. Kérdezem természetesen, mi az a 205 forint? A válasz: olyan kiegészítő, amit ki kell fizetnie mindenkinek, aki Budapestre, vagy Budapestről utazik busszal. Kérdés: mégis, mire van ez az összeg? Válasz: nem tudom, ilyen összeggel kell számolni. Elsétáltam a buszpályaudvarra jegyet vásárolni. Tippeljenek, hogyan sikerült? Nem úgy, ahogyan a tudakozóval egyeztettünk. A jegykiadó csak a járatot kérdezte, én pedig mivel az indulásra tudtam megmondani, csak egy irányba tudtam megvenni a jegyet. A kérdéseket újra nem teszem fel. Jó lenne, ha valaki megválaszolná. Sipos József, Eger Új hajót avatott a közelmúltban Egerben a Congregatio Jesu szerzetesrend. A Sancta Maria bárka, mint tudjuk, jó vitorlás volt. Ismeretlennek tűnő vizeken járt, töretlen magabiztossággal haladt az útján, de utazásai megviselték, elfáradt, megöregedett, úgy tűnt, le is lassult egy kicsit. Ez a sorsa, úgy tűnik, minden jó hajónak, amelyet nem emészt fel a tenger vihara vagy az ellenség tüze. Azt nem árt tudni, hogy a változások gyors hullámai más konstrukciót igényelnek. A jó ácsok tudják, érdemes a legerősebb elemeket megtartva, új anyagokból egy valóban korszerű hajót építeni. Az új hajónak a Ward Mária nevet adták, egy olyan szent asszonyét, aki a legnagyobb hullámok dacára sem veszítette el kapitányi felelősségét és biztos kormányosi képességét. A hit erős gerendáin utazva teljesen új világot keresett, olyat, ahol a nőknek is kijár a tudás, olyat, ahol a női szeretet erős, érző, kreatív jellemeket nevel, olyat, ahol az erős, kitartó helytállás hazát, nemzetet teremt, ahol a hűség és az alázat összevonja a világ karjait az Úr imádatára. Kell tehát egy jó hajó a kijelölt útra, ez az iskola legyen, hir- j dette Ward Mária: Az év elejei avatón (Veni Sancte) mi, utazók kicsit szorongtunk, vajon mennyire lesz megbízható az új jármű és a legénység. A névadó, felszentelő ünnepség nagyon jó alkalom a bemutatkozásra, a találkozás- J ra. A legénység ünnepi éneke, I muzsikája, az új kapitány szavai ezúttal másként szóltak, mint eddig. Meghallottuk azt, hogy nem csupán az orgona biztos dallamvezetése, hanem a lélek hangja is felcsendült ezen az ünnepségen. Hamar kiderült, nem csak a név, a kapitány, de a zászló is új lett. Dagadó vitorlák, sebesen sikló bárka, tele utasokkal. Milyen szép jelkép. De vajon milyen lesz az utazás? A bölcs kapitány és nagyszerű legénység tudja, ki kell használni az újdonság FENNTARTÁSOK, ELŐÍTÉLETEK, távolságok tűntek el, közösen élveztük az Úr Napjának sugarait és a röpke utazást. A varázslatos helyszín, a változatos programok, no meg természetesen a finom ételek, az adakozás öröme igazán lélekmelengető volt. Köszönjük az iskola tanárainak közvetlenségét, baráti közeledését, és különösen jó volt megtapasztalni a nővérek fiatalos lendületét, vidámságát. Felejthetetlen és katartikus volta magyar lufi-zászló felengedése, mellyel sokunk leikéből szállt tova a gond, a megbocsátás és a hála. Jó ez az új hajó, hát becsüljük és szeressük. Az utazás nem mindig ilyen szórakoztató és könnyű. Remélem, hogy az élmény kitart az új kikötőig. izgalmát. A tiszteletkor után (szeptember, október), eddig nem megszokott módon nemcsak a régi utazókat hívták a hajóra, hanem szüleiket is. Nem csoda, hogy finom süteményekkel, italokkal, gyümölcsökkel, ebéddel és kiváló logikai játékokkal érkeztünk érdeklődve, vagy kötelességből, de mindannyian nyitott szívvel. Az október 19-ei Ward Weekend kétségtelenül megadta az első élményt. Egymásra találtunk, és persze egy kicsit magunkra is. Mi eredményezi ezt? Talán a kis utazók lelkes önfeledt játéka, vagy talán a családi szeretet és összetartó, értéket őrző, odafigyelő volta? Vagy talán az erre az alkalomra felelősen kialakított, összeállított és áldozatosan végigvitt programok?... Egy biztos, nagyon izgalmas volt. Az alkotói műhely, a logikai sarok, azután a városismereti vetélkedő, s az ügyességi feladatok sora, az ugróasztal, mind-mind, és közöttük a legnagyszerűbb volt a kötélhúzó erőpróba. Nem csoda, hiszen mindenki tudja az alapigazsáá- got, hogy a jó vitorláson feszesnek kell lennie a kötélnek. S jött a weekend alkalmával a második nap (a felsősöké). Október 23-án ünnepelni, élményt szerezni mentünk mintegy ötszázan a fedélzetre. A régi, öregebb utazók ezúttal is bebizonyították, hogy jól mozognak a fedélzeten. Ügyes próbákkal hangolódtak egymásra és vontak be minket is a közös élmények sorozatába. A tanítás-tanulás, az iskola, a jövő kimondatlan szavaival és megválaszolatlan kérdéseivel eddig leginkább magunkban küzdöttünk, a magunk módszerével, a magunk értékrendjével. Valamennyien ekképpen tettünk, legyen éppen diák, tanár vagy szülő. Ez a nagyszerű nap megmutatta azt számunkra: nem is sejtettük, hogy eny- nyire közösen gondolkodunk, s ennyire közösek az értékeink. Mindannyian azt érezhettük a végén, hogy az összefogás, a szórakozás és sokak hallatlan áldozatos munkája, közvetlensége mindannyiunk szívét megérintette. Hadobás Zoltán, Eger Egy szeméttelep boizolja már egy jó ideje a mi idegeinket sarud Örömmel olvastam a Heves Megyei Hírlapban megjelent cikket „Zsákolnak az önkéntesek” címmel, melyben azt írják, „Új, megtisztításra váró területet is bejelenthetünk a szervezőknek”. Én számítógéphez nem értő idős asszony vagyok, ezért nem tudtam jelezni a mozgalom szervezőinek, de bejelentenivalóm nekem is lenne. Sarudon, az Üdülősor utca 62. és 64. szám közti dűlőúton töméntelen mennyiségű szemetet raknak le az igénytelen emberek az út két oldalára és a vízelvezető árokba, ami a Tisza-tó szabadvizű strandjától 500 méterre található. Többször kértem, kértük az önkormányzat segítségét, hogy szüntesse meg az ingatlanok tőszomszédságában kialakult illegális szeméttelepet, de nem történt előrelépés. Szintén a Hírlapban olvastam, hogy a sarudi szabadvizű strand a világ szabadvizű strandjai között a 6. helyen áll, ám a minősítők ezt a szeméttelepet biztosan nem látták. Ismét kérem az itt lévő nyaralótulajdonosok nevében is, hogy legyenek szívesek kérésünket eljuttatni az illetékes helyre, segíteni a rend megőrzésében. Sarud, Üdülősor úti ingatlan tulajdonosai Csak néwel, címmel étkező írásokat várunk postafiók 23. Felhívjuk kedves Olvasóink és levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, maximum egy gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az Önök által küldött írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel és címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Trinitárius út 1. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23., e-mail: hmhirlap@axels.hu Egy egri válasza a Feige Zsuzsa előadásán elhangzottakra szociológia Orvosként, több évtizedes munka után elmondhatom, hogy én is jól ismerem a mélyszegénység stációit Sajnálom, hogy nem hallottam Ferge Zsuzsa szociológus felnémeti előadását a mély- szegénységről, de a Hírlapban bő terjedelemben olvashattam a lényegét. Szeretnék hasonló részletességgel válaszolni a mélyszegénységet, ennek növekedését illető, lehangoló véleményére. Ötvenkét éve dolgozom a megyében háziorvosként, csak azok tudnak velem vitázni, hogy ismerik-e a cigányéletet, akik jártak éjjel putriban, vagy hat hetes eső után a cigányszögben, gyalog. Verpeléten 700 cigány betegem volt, ma Egerben is több száz, üzemorvosként is jól ismerem az anyagi viszonyaikat. Ma a politika legnagyobb adóssága a cigánykérdésben, hogy elmulasztottuk a cigánytársadalom osztályozását, holott nagyon különbözőek a rétegei. A felsorolásom: milliárdosok, milliomos, vállalkozói réteg, értelmiségiek, művészek (tanárok, orvosok, zenészek, előadóművészek stb.), alkalmazottak (szakmunkás, segédmunkás, ápoló, ápolónő stb.), a nyolc osztály alatti réteg. Az első négy réteggel a társadalomnak nincs semmi problémája. Tiszták, rendesek, az asztalukhoz leülhetsz enni, a fürdőszoba takaros. Nem a cigánysággal van gondunk, hanem az ötödik réteggel. Amelynek tagjai most például nem értik meg, páratlan lehetőséget kaptak a gyerekeik azzal, hogy délután bent kell maradni az iskolában, s ugyanolyan körülmények között írhatják meg a ■ A kormánynak nincs saját pénze, annyi van, amennyit mi adókból befizetünk. házi feladatot, mint a jól menő osztálytársaik. Egyszeriben hiányozni kezdtek a tornatermek is. 1948-tól 2013-ig kis megszakításokkal a bal oldal vezette az országot. Az ő kormányzásuk alatt sem épültek meg a tornatermek. Ki ezért a felelős? Ez alatt az 55 év alatt is fizettünk adót, addig is kevés volt a fizetés és a nyugdíj, minden vállalat az államé volt. Hova lett az a rengeteg pénz? Cipruson? Valóban annyira gazdag-ellenes a bal oldal, mint hirdeti? Olvasom, kevés a munkahely. A rendszer hibája, hogy sok a munkanélküli. A nagy munkanélküliséget mindig a kormány nyakába varrják. Azért jobb, ha tudjuk: a munkahelyteremtéshez pénz kell. A kormánynak nincs saját pénze, annyi van, amennyit mi adókból befizetünk. Az off-sho- re cégek azért tüntetik el a milliárdjaikat, hogy ne kelljen belőle adózni, és ugyanezek nekünk tesznek szemrehányást, miért nem fizetünk több adót. Vajon e cégek milliárdjaiból hány munkahely teremtődött? De ettől még lehetne vidám és boldog az ország, ha arra gondolunk, végre szabad országban élünk, végre számít, hogy magyar lehetsz! Nincsenek idegen megszállók, kinyíltak az országhatárok, szabadon beszélhetsz, járhatsz templomba, rengeteg az autó, az autópálya, a TV. Nem csak nyomor van itt! Minden faluban van gáz, víz, csatorna, aszfaltút, kábeltévé, minden portán áll autó. Ez is a rendszerváltás következménye! Gondoljon arra, hogy állt a falu a megelőző rendszerben? Hány autóbusz-járat van ma, és 20 éve mennyi volt? Miért is szomorú az ország? Mert minden cikknek lehangoló a vége. Szándékosan gerjesztett depresszió mérgezi a lelket. Csodálom, hogy ilyen jól képzett szociológus nem érti meg, a közmunkában nem a kényszer a lényeg, hanem az, hogy a felemelkedéshez a tanuláson és a munkán keresztül visz az út. Kis adalék a mélyszegénységhez: 140 közmunkás vizsgálata során 4 volt nemdohányzó. Mikor sokallottam, azt válaszolták, „hagyja doktor úr, az asszony is szíjjá, a gyerek is”. Dr. Szemerkényi László, Eger
