Heves Megyei Hírlap, 2013. december (24. évfolyam, 280-303. szám)

2013-12-06 / 284. szám

4 OLVASÓINK ÍRJÁK 2013. DECEMBER 6., PÉNTEK Néhány egjrszerű napi bosszúság, amire egyelőre nincs is válasz Együtt élveztük az utazást élmények Felejthetetlen, katartikus napok a Ward Mária iskolában Otthonra leltek a diákok az egri Ward Mária iskolában Sokunk leikéből szállt tova a gond szolgáltatások Sok szó esik a szolgáltatások színvonaláról, sajnos, a legtöbb esetben ne­gatívan. Az érintettek zöme a pénz hiányát jelöli meg, mint okot, de van, amikor nem az anyagiak hiánya az. A minap Egerben, az Agria Volán végállomásán (Mezőgép) szerettem volna két helyi járati jegyet vásárolni. A fülkében ülő hölgy szinte zaklatásnak vette kívánságomat, unottan letette újságját, és amikor meg­látta, hogy nem átallok kétezer forintos címlettel fizetni, közöl­te: ő ebből nem tud visszaadni. Az ügy úgy oldódott meg, hogy egy helyi járatú sofőr - aki in­dulni készült - segített felvál­tani ezt az őrült nagy összeget. Nem értem, hogyan lehet az elővételben, s a járművön vásá­rolt jegy között 40 százalék (!!!) különbség. Ha minden megál­■ Hogyan lehet az elővé­telben, s a járművön vá­sárolt jegy között 40 szá­zalék (!!!) különbség? lóban lenne jegykiadó automa­ta, és „csak” lusta a delikvens, rendben. De így, hogy a két végállomási megállóban van erre lehetőség (meg pár, a meg­állótól távolabb eső helyen), esélye sincs az embernek. Más. Budapestre akarok utazni. A tudakozótól meg­tudom, hogy nyugdíjasként ho­gyan tudok elővételben jegyet venni, s kiegészítő jegyet is kell váltanom 205 forintért. Kérdezem természetesen, mi az a 205 forint? A válasz: olyan kiegészítő, amit ki kell fizetnie minden­kinek, aki Budapestre, vagy Budapestről utazik busszal. Kérdés: mégis, mire van ez az összeg? Válasz: nem tudom, ilyen összeggel kell számolni. Elsétáltam a buszpályaudvarra jegyet vásárolni. Tippeljenek, hogyan sikerült? Nem úgy, ahogyan a tudakozóval egyez­tettünk. A jegykiadó csak a já­ratot kérdezte, én pedig mivel az indulásra tudtam megmon­dani, csak egy irányba tudtam megvenni a jegyet. A kérdéseket újra nem te­szem fel. Jó lenne, ha valaki megválaszolná. Sipos József, Eger Új hajót avatott a közelmúlt­ban Egerben a Congregatio Jesu szerzetesrend. A Sancta Maria bárka, mint tudjuk, jó vitorlás volt. Ismeretlennek tűnő vizeken járt, töretlen magabiztossággal haladt az útján, de utazásai megvisel­ték, elfáradt, megöregedett, úgy tűnt, le is lassult egy kicsit. Ez a sorsa, úgy tűnik, min­den jó hajónak, amelyet nem emészt fel a tenger vi­hara vagy az ellenség tüze. Azt nem árt tudni, hogy a változások gyors hullámai más konstrukciót igényelnek. A jó ácsok tudják, érdemes a legerősebb elemeket megtart­va, új anyagokból egy valóban korszerű hajót építeni. Az új hajónak a Ward Mária nevet adták, egy olyan szent asszo­nyét, aki a legnagyobb hullá­mok dacára sem veszítette el kapitányi felelősségét és biz­tos kormányosi képességét. A hit erős gerendáin utaz­va teljesen új világot keresett, olyat, ahol a nőknek is kijár a tudás, olyat, ahol a női sze­retet erős, érző, kreatív jel­lemeket nevel, olyat, ahol az erős, kitartó helytállás hazát, nemzetet teremt, ahol a hű­ség és az alázat összevonja a világ karjait az Úr imádatára. Kell tehát egy jó hajó a kijelölt útra, ez az iskola legyen, hir- j dette Ward Mária: Az év elejei avatón (Veni Sancte) mi, utazók kicsit szo­rongtunk, vajon mennyire lesz megbízható az új jármű és a le­génység. A névadó, felszentelő ünnepség nagyon jó alkalom a bemutatkozásra, a találkozás- J ra. A legénység ünnepi éneke, I muzsikája, az új kapitány sza­vai ezúttal másként szóltak, mint eddig. Meghallottuk azt, hogy nem csupán az orgona biztos dallamvezetése, hanem a lélek hangja is felcsendült ezen az ünnepségen. Hamar kiderült, nem csak a név, a kapitány, de a zászló is új lett. Dagadó vitorlák, sebesen sikló bárka, tele utasokkal. Milyen szép jelkép. De vajon milyen lesz az utazás? A bölcs kapitány és nagyszerű legénység tudja, ki kell használni az újdonság FENNTARTÁSOK, ELŐÍTÉLETEK, távolságok tűntek el, közösen élveztük az Úr Napjának su­garait és a röpke utazást. A varázslatos helyszín, a vál­tozatos programok, no meg természetesen a finom ételek, az adakozás öröme igazán lélekmelengető volt. Köszön­jük az iskola tanárainak köz­vetlenségét, baráti közeledé­sét, és különösen jó volt meg­tapasztalni a nővérek fiatalos lendületét, vidámságát. Felejt­hetetlen és katartikus volta magyar lufi-zászló felengedé­se, mellyel sokunk leikéből szállt tova a gond, a megbo­csátás és a hála. Jó ez az új hajó, hát becsüljük és szeres­sük. Az utazás nem mindig ilyen szórakoztató és könnyű. Remélem, hogy az élmény ki­tart az új kikötőig. izgalmát. A tiszteletkor után (szeptember, október), eddig nem megszokott módon nem­csak a régi utazókat hívták a hajóra, hanem szüleiket is. Nem csoda, hogy finom sü­teményekkel, italokkal, gyü­mölcsökkel, ebéddel és kiváló logikai játékokkal érkeztünk érdeklődve, vagy kötelesség­ből, de mindannyian nyi­tott szívvel. Az október 19-ei Ward Weekend kétségtele­nül megadta az első élményt. Egymásra találtunk, és per­sze egy kicsit magunkra is. Mi eredményezi ezt? Talán a kis utazók lelkes önfeledt játé­ka, vagy talán a családi szere­tet és összetartó, értéket őrző, odafigyelő volta? Vagy talán az erre az alkalomra felelősen ki­alakított, összeállított és áldo­zatosan végigvitt programok?... Egy biztos, nagyon izgalmas volt. Az alkotói műhely, a logi­kai sarok, azután a városisme­reti vetélkedő, s az ügyességi feladatok sora, az ugróasztal, mind-mind, és közöttük a leg­nagyszerűbb volt a kötélhúzó erőpróba. Nem csoda, hiszen mindenki tudja az alapigazsáá- got, hogy a jó vitorláson feszes­nek kell lennie a kötélnek. S jött a weekend alkalmá­val a második nap (a felsősö­ké). Október 23-án ünnepelni, élményt szerezni mentünk mintegy ötszázan a fedélzetre. A régi, öregebb utazók ezút­tal is bebizonyították, hogy jól mozognak a fedélzeten. Ügyes próbákkal hangolódtak egy­másra és vontak be minket is a közös élmények sorozatába. A tanítás-tanulás, az iskola, a jövő kimondatlan szavaival és megválaszolatlan kérdéseivel eddig leginkább magunkban küzdöttünk, a magunk mód­szerével, a magunk értékrend­jével. Valamennyien ekképpen tettünk, legyen éppen diák, ta­nár vagy szülő. Ez a nagyszerű nap megmutatta azt számunk­ra: nem is sejtettük, hogy eny- nyire közösen gondolkodunk, s ennyire közösek az értékeink. Mindannyian azt érezhettük a végén, hogy az összefogás, a szórakozás és sokak hallatlan áldozatos munkája, közvet­lensége mindannyiunk szívét megérintette. Hadobás Zoltán, Eger Egy szeméttelep boizolja már egy jó ideje a mi idegeinket sarud Örömmel olvastam a Heves Megyei Hírlapban meg­jelent cikket „Zsákolnak az ön­kéntesek” címmel, melyben azt írják, „Új, megtisztításra váró területet is bejelenthetünk a szervezőknek”. Én számítógép­hez nem értő idős asszony va­gyok, ezért nem tudtam jelezni a mozgalom szervezőinek, de bejelentenivalóm nekem is len­ne. Sarudon, az Üdülősor utca 62. és 64. szám közti dűlőúton töméntelen mennyiségű sze­metet raknak le az igénytelen emberek az út két oldalára és a vízelvezető árokba, ami a Tisza-tó szabadvizű strand­jától 500 méterre található. Többször kértem, kértük az önkormányzat segítségét, hogy szüntesse meg az ingatlanok tőszomszédságában kialakult illegális szeméttelepet, de nem történt előrelépés. Szintén a Hírlapban olvas­tam, hogy a sarudi szabadvi­zű strand a világ szabadvizű strandjai között a 6. helyen áll, ám a minősítők ezt a szemétte­lepet biztosan nem látták. Is­mét kérem az itt lévő nyaraló­tulajdonosok nevében is, hogy legyenek szívesek kérésünket eljuttatni az illetékes helyre, segíteni a rend megőrzésében. Sarud, Üdülősor úti ingatlan tulajdonosai Csak néwel, címmel étkező írásokat várunk postafiók 23. Felhívjuk ked­ves Olvasóink és levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg rövi­den, maximum egy gépelt ol­dal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az Önök által küldött írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. A kö­zölt levelek tartalmával szer­kesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes név­vel és címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásai­kat szerkesztőségünk címére: Eger, Trinitárius út 1. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23., e-mail: hmhirlap@axels.hu Egy egri válasza a Feige Zsuzsa előadásán elhangzottakra szociológia Orvosként, több évtizedes munka után elmondhatom, hogy én is jól ismerem a mélyszegénység stációit Sajnálom, hogy nem hallot­tam Ferge Zsuzsa szociológus felnémeti előadását a mély- szegénységről, de a Hírlapban bő terjedelemben olvashattam a lényegét. Szeretnék hason­ló részletességgel válaszolni a mélyszegénységet, ennek nö­vekedését illető, lehangoló vé­leményére. Ötvenkét éve dolgozom a me­gyében háziorvosként, csak azok tudnak velem vitázni, hogy ismerik-e a cigányéletet, akik jártak éjjel putriban, vagy hat hetes eső után a cigányszög­ben, gyalog. Verpeléten 700 ci­gány betegem volt, ma Egerben is több száz, üzemorvosként is jól ismerem az anyagi viszo­nyaikat. Ma a politika legna­gyobb adóssága a cigánykér­désben, hogy elmulasztottuk a cigánytársadalom osztályozá­sát, holott nagyon különbözőek a rétegei. A felsorolásom: milli­árdosok, milliomos, vállalkozói réteg, értelmiségiek, művészek (tanárok, orvosok, zenészek, előadóművészek stb.), alkal­mazottak (szakmunkás, segéd­munkás, ápoló, ápolónő stb.), a nyolc osztály alatti réteg. Az első négy réteggel a társa­dalomnak nincs semmi prob­lémája. Tiszták, rendesek, az asztalukhoz leülhetsz enni, a fürdőszoba takaros. Nem a ci­gánysággal van gondunk, ha­nem az ötödik réteggel. Amely­nek tagjai most például nem értik meg, páratlan lehetőséget kaptak a gyerekeik azzal, hogy délután bent kell maradni az iskolában, s ugyanolyan körül­mények között írhatják meg a ■ A kormánynak nincs saját pénze, annyi van, amennyit mi adókból befizetünk. házi feladatot, mint a jól menő osztálytársaik. Egyszeriben hiányozni kezd­tek a tornatermek is. 1948-tól 2013-ig kis megszakításokkal a bal oldal vezette az országot. Az ő kormányzásuk alatt sem épültek meg a tornatermek. Ki ezért a felelős? Ez alatt az 55 év alatt is fizettünk adót, addig is kevés volt a fizetés és a nyugdíj, minden vállalat az államé volt. Hova lett az a rengeteg pénz? Cipruson? Valóban annyira gazdag-ellenes a bal oldal, mint hirdeti? Olvasom, kevés a mun­kahely. A rendszer hibája, hogy sok a munkanélküli. A nagy munkanélküliséget mindig a kormány nyakába varrják. Azért jobb, ha tudjuk: a munka­helyteremtéshez pénz kell. A kormánynak nincs saját pénze, annyi van, amennyit mi adókból befizetünk. Az off-sho- re cégek azért tüntetik el a milliárdjaikat, hogy ne kelljen belőle adózni, és ugyanezek ne­künk tesznek szemrehányást, miért nem fizetünk több adót. Vajon e cégek milliárdjaiból hány munkahely teremtődött? De ettől még lehetne vidám és boldog az ország, ha arra gondolunk, végre szabad or­szágban élünk, végre számít, hogy magyar lehetsz! Nincse­nek idegen megszállók, kinyíl­tak az országhatárok, szabadon beszélhetsz, járhatsz templom­ba, rengeteg az autó, az autópá­lya, a TV. Nem csak nyomor van itt! Minden faluban van gáz, víz, csatorna, aszfaltút, kábelté­vé, minden portán áll autó. Ez is a rendszerváltás következ­ménye! Gondoljon arra, hogy állt a falu a megelőző rendszer­ben? Hány autóbusz-járat van ma, és 20 éve mennyi volt? Miért is szomorú az ország? Mert minden cikknek lehango­ló a vége. Szándékosan gerjesz­tett depresszió mérgezi a lelket. Csodálom, hogy ilyen jól kép­zett szociológus nem érti meg, a közmunkában nem a kény­szer a lényeg, hanem az, hogy a felemelkedéshez a tanuláson és a munkán keresztül visz az út. Kis adalék a mélyszegény­séghez: 140 közmunkás vizsgá­lata során 4 volt nemdohányzó. Mikor sokallottam, azt vála­szolták, „hagyja doktor úr, az asszony is szíjjá, a gyerek is”. Dr. Szemerkényi László, Eger

Next

/
Oldalképek
Tartalom